Halihóó.:)
Az új külsőhöz, egy új fejezet is dukál. :) Extra hosszúra sikeredett, mert sokat kellett rá várnotok. Utólag is bocsánat érte. Remélem tetszeni fog nektek. Ahogy szerintem a címből is kitaláltátok, csatlakozik a bandához egy új tag. De mennyi időre? Majd kiderül.
Jó olvasást, és további szép napot.
Puszi,
B.
Reggel későn keltem, hosszú volt az este. Jó, hogy Taylor végre itt van mellettem, amikor felébredek. Most, hogy vége a forgatásoknak, csak délutánonként van programja. Interjúk, fotózások stb.
- Mit csinálunk ma? – kérdeztem Tay –t, mikor már ő is felébredt, és hozzábújtam. Hátulról átöleltem, és izmos mellkasát fogtam. Óvatosan megfordult, hogy szembe nézhessen.
- Ma el kell mennem egy kutya menhelyre. Fotózás féle lesz. Van kedved velem jönni? – kérdezte rekedtesen, és adott egy puszit a homlokomra.
- Mehetek?
- Persze kicsim. Örülnék, ha ott lennél.
- Akkor ez esetben, boldogan. – teljesen izgatott lettem. Taylorral lehetek, és közben cuki kutyákkal foglalkozhatok.
- Akkor készülődjünk. Hamarosan ott kell lennünk. – Taylor nehézkesen kikelt az ágyból, és bement a fürdőbe. Én addig előkészítettem azt, hogy mibe fogok menni. Olyat választottam, ami nem baj, ha koszos lesz.
Pár perc múlva Tay kijött, és én váltottam fel a fürdőben. Hamar elkészültem. Amikor kijöttem a fürdőből, Tay éppen öltözött. Csak egy farmernadrág volt rajta. Célba vettem, és megcsókoltam. Hamar átment valami másba az egész, de sajnos nem lehetett, mert nem fogunk időben odaérni. Nagy nehezen elszakadtunk a másiktól, és felöltöztünk.
Amikor odaértünk a menhelyre, akkor majd megszakadt a szívem a sok, árva kutya láttán. Olyan szomorú szemekkel néztek rám, mintha azt mondták, hogy „ vigyél el kérlek”. Legszívesebben mindegyiket magammal vittem volna.
- Most mennem kell, de majd megkereslek. – mondta Tay, egy rövid csók után, és rögtön ment a dolgára.
- Rendben.
Amint elment, rögtön elindultam felfedező útra. Nagy menhely volt, tiszta, és rendezett. Kicsit csodálkoztam is, hogy ilyen rendezett az egész, nem ilyenre számítottam.
Egyszer csak megláttam… az egyik kennelben. A kedvenc kutyám, egy Dán dog. Kiskorom óta imádom a dán dogot, és mindig is ilyen kutyát akartam. Amikor megláttam egyet, rögtön bekönnyezett a szemem, annyira vágytam egy ilyen kutyára. Rögtön odasiettem a kenneléhez, és elkezdte csóválni a farkát. Hátsó lábaira állt, elülső lábai a ketrecen voltak. Állva nagyobb volt, mint én.
- Gyönyörű vagy. – mondtam neki elámulva, mire ő csak ugatott egyet. Az egész menhely bezengett mély hangjától, és kirázott a hideg. Odajött hozzám egy nő, és rögtön a kutya felől kérdezősködtem. – Jó napot. Mennyi idős ez a kutya?
- 2 éves. – válaszolt kedvesen a nő, közben a kutyát vizsgálta szemével. – Most kifejezetten jókedvűnek tűnik. Mostanában elég, hogyis mondjam, depresszív volt.
- Oh… szegénykém. És miért került ide?
- Egy elhagyatott házban volt eddig. Szerencsére hamar rátalált a szomszéd nő, még mielőtt éhen halt volna, és behozta hozzánk.
- És miért nem fogadta örökbe?
- Tudja kedves, egy ilyen nagy kutya elég drága mulatság. Iszonyatosan sokat eszik, és nagy termete miatt sok mozgást igényel. Nem mindenki meri bevállalni.
- Értem… Be lehet menni hozzá? – kérdeztem, és nagyon reméltem, hogy igen, és valóra válik az álmom.
- Persze, nyugodtan. De szerintem jobb lenne ott kint, ahol nagyobb a hely.
- Remek.
A nő segített rátenni a nyakörvet és a pórázt. A kutya nagyon boldog volt, és élénk. Hamletnek hívták, és nagyon sokat játszottunk együtt. Én is nagyon boldog voltam.
Időközben Taylor is megérkezett, és ő is játszott vele.
- Na, hogy ment a fotózás? – kérdezősködtem, miközben Hamletet simogattam, és ültünk a fűben. Viccesen nézhettünk ki, hogy így a kutya sokkal nagyobb volt nálam.
- Jól, nem volt semmi különös. De látom te is jól szórakoztál. – mondta Tay, és Hamletre nézett.
- Igen. Imádom a dán dogokat. – válaszoltam Tay – nek, és elmeséltem neki, hogy már kis korom óta vágyok egy ilyen kutyára.
- Ha gondolod, akkor… - nem is kellett végigmondania, tudtam, hogy mire gondol, és rögtön a szavába vágtam.
- Nem, nem lehet. Egyrészt drága, és sosem fogom hagyni, hogy ilyen sokat költs rám, másrészt pedig a hotelben amúgy sem lehet kutyát tartani. – Nagyon jó lett volna, egy pillanatra el is játszottam a gondolattal, hogy Hamlet az enyém lenne. De nem hiszem, hogy boldog élete lenne egy hotelben. Neki egy nagykert kéne, ahol sokat tudna mozogni.
- Ne foglalkozz a pénzzel. A hotelt meg simán elintézem. – győzködött Taylor. Nagyon hajlottam az ötletére, de nem lehet.
- Jó lenne, de sajnos nem. – megcsókoltam Taylort. – Nagyon rendes tőled, de szerintem maradok annál, hogy bejövök hozzá néha látogatóba. Ha megengedik. – Hamlet rögtön talpra állt, és bökdösött a fejével. Eskü, mintha értette volna, hogy mit mondtam az előbb Tay –nek.
Sajnos mennünk kellett, de megbeszéltem a menhely vezetőjével, hogy ha lehetséges, akkor néha eljönnék Hamlethez. Nem volt ellenére a dolog, örült neki, hogy valaki le fogja fárasztani. Azt is megengedte, hogy elvigyem sétáltatni. Ennek még jobban örültem, és elterveztem, hogy holnap el is jövök hozzá látogatóba.
- Hali, megjöttem. – mondtam Nikkinek, miközben vettem fel a kis kötényem, és beálltam a pult mögé.
- Rendben. – mondta Nikki fél perc múlva, a nagy sürgés – forgás közepette.
- Jól meggondoltad ezt a kutyás dolgot? – kérdezte Taylor, és leült a pulthoz.
- Igen. – vágtam rá határozottan.
- Milyen kutyás dolog? – kérdezte Nikki, közben a vendégeket szolgálta ki.
- Semmilyen. – vágtam rá gyorsan, és kivertem a fejemből még a gondolatát is.
- Egy Dán dog. – válaszolt helyettem Tay.
- Óó… egy Dán dog? Az Bess kedvence. – váltott át Nikki „vinnyogós” hangra.
- Milyen Dog? – Pattant le Chace Taylor mellé.
- Bess szerelmes lett egy dán dogba ma, de nem hagyja, hogy megvegyem neki. – magyarázta Tay.
- Kinek lesz kutyája? – csatlakozott hozzánk Ed is, és kezdődött az egész előröl.
- Senkinek. Senkinek sem lesz kutyája, és nem kell kutya. Hiába olyan édes, és nagy, és a kedvencem… akkor sem. És szálljatok le a témáról. – csattantam fel, és 2 lépést arréb mentem, és kicsit ingerültebb hangon megkérdeztem a vendéget, hogy mit iszik. Egy kicsit meg is ijedt tőlem.
- Bess beleszeretett egy dán dogba. – suttogta Tay Ed-nek, de nem volt elég halk, mert meghallottam. Szúrós pillantást vettem Tay-re, és ő csak szélesen mosolygott.
- Mondtam. Majd elmegyek hozzá minden nap. Olyan lesz, mintha az enyém lenne, csak… nem látom olyan sokat… és nem lesz velem este… - kezdtem bele az ábrándozásomba, de megráztam a fejem, és elhesegettem a gondolatot. Mind a 3 srác csak mosolygott rajtam.
- Hova, hova? – kérdezte Chace másnap reggel.
- A menhelyre. – mondtam sietve, és igyekeztem a kinézett taxim felé.
- A kis barátodhoz? – kérdezte, és követett kifelé.
- Igen. Jössz velem? – álltam meg a nyitott taxi ajtóban, és sürgető pillantásokat vetettem felé, hogy én már indulnék.
- Mehetek. – vonta meg a vállát.
Mikor a kennelek között sétáltunk egyre izgatottabb lettem. Chace félpercenként leállt a minden kutyánál és gügyögött hozzájuk.
- Itt is vagyunk. – ugrottam oda vidáman, de hirtelen el is ment a kedvem. A kennel üres volt. – Hol van? – kérdeztem csalódottan.
- Sajnálom kedves. Nem rég vitték el. Pont elkerülte őket. – mondta a nő, akivel tegnap beszéltem.
- Oh. Értem. – válaszoltam szomorúan könnyeimmel küszködve, és az üres kennelt néztem.
- Sajnálom. Mondta Chace, és átkarolt.
- Semmi gond. Tudtam, hogy ez lesz, csak valahogy mégis a magaménak éreztem.
Chace hazafelé próbált felvidítani, kisebb nagyobb sikerrel.
- Hol voltál kicsim? Reggel olyan hamar eltűntél. Fel sem keltettél. – mondta Tay, és adott egy csókot. Halványan visszacsókoltam, és megérezte, hogy van valami bajom. – Mi a gond? Történt valami? – kérdezte Tay aggódva, és két kezébe vettem az arcom.
- Hamletet elvitték.
- Oh édesem. Sajnálom. – ölelt meg jó szorosan. – De tudtad, hogy egyszer ez lesz.
- Igen, tudtam. De nem gondoltam, hogy ilyen hamar meg fogják venni.
Taylor két kezébe vett, és elvitt az ágyig. Finoman lefektetett rá, és óvatosan félig rám feküdt, és egy lágy csókot adott.
- Jól vigasztalsz. – suttogtam fülébe, két csók közben.
- És még csak most kezdtük el. – felelt mosolyogva, és a szája után kaptam, csókot követelve.
Megfogta derekam, és még jobban magához szorított. Lágy csókjaink egyre szenvedélyesebbek és vadabbak lettek.
Hirtelen kopogtattak.
- Ki az? – sóhajtott egy nagyot Tay, és kiordibált. Míg a válaszra vártunk, Ő birtokba vette a nyakamat.
- Én. Nikki. – ordibált vissza, és most én sóhajtottam egy nagyot.
- Nem ér rá? – kérdeztem kedvesen, hátha elmegy, és Tay –el folytathatjuk, amit elkezdtünk.
- Nem. Van egy meglepim.
- Ah… várj. Megyek. – mondtam bosszúsan.
Nagy nehezen kikeltem az ágyból, és odacammogtam az ajtóhoz, nem éppen nagy kedvvel.
Ahogy kinyitottam az ajtót, nem hittem a szememnek. Na ne… Gondoltam magamban.
- Lil? Mit keresel itt? – kérdeztem meglepődve, és arra gondoltam, hogy bárcsak ne nyitottam volna ki az ajtót.
Lil a nyakamba ugrott és megölelt.
- Szia. Na ezért megérte kinyitni nem? – kérdezte Lil örvendezve.
- Meg ám… - mondtam mosolygást és örömöt színlelve.
- Remélem nem zavartam meg semmit. – pillantott Lil Tay felé, aki éppen a pólóját vette vissza.
- Nem dehogy. – válaszoltam zavartan mosolyogva, és a hajamba túrtam. Tay már mellettem is termett, és nyújtotta kezét Lil felé. – Ó igen. Bocsi. Tay, ő Lil az unokahúgom, Lil, Ő Taylor, a barátom. – Bemutattam őket egymásnak, és betessékeltük őket.
Mindenki leült a kanapéra, és beszélgettünk.
- Na és mit keresel erre felé? – Lehet kicsit durva volt a hangsúlyom, de nem zavar, ha tudja, hogy nem látom olyan szívesen, mint amennyire ő örült nekem. Ugyanis Lil mindenkit átver. Lenyúlta a barátomat, és még itt jópofizik nekem. Nyilván neki a barátom is csak egy egyéjszakás kaland volt, mint a többi pasija, akiket olyan szívesen kibeszél mindenki előtt.
- Csak átutazóban vagyok. – hála az égnek… - Nikki mondta, hogy most itt laktok, és hogy ugorjak be.
- Ó, igen? – kérdeztem Nikkitől, és szúrós pillantásokat vetettem felé. Tudja jól, hogy mi a helyzet köztem és közte. – Hát ez egy fantasztikus ötlet volt…
- Na és ti? Hogy jöttél össze Te Taylor Lautnerrel? – Hangsúlyozta ki a Te részt.
- Olyan meglepő?
- Kicsit. Egy sztár meg te… Érdekes párosítás.
- Tessék? – kérdeztem kicsit ingerülten.
- Tudod… nem vagy az a kifejezetten, hogy is mondjam…
- Örülök, hogy Bess velem van. Amikor először megláttam, és beszéltünk… Nem tudtam kiverni a fejemből. Gyönyörű és okos lány. – Hálásan néztem Tay –re, és adott egy csókot.
- Nem akarom, hogy ott legyen a vacsorán. – mondtam Taylornak, amikor már túl voltunk ezen a kínos beszélgetésen, és már öltöztünk a szokásos vacsorára.
- Mi történt köztetek? – elmeséltem neki az egész pasi lenyúlós sztorit. Elmondtam neki, hogy milyen kétszínű. – És akkor miért csinál úgy, mintha nem történt volna semmi?
- Gondolom azért, mert neki semmiség volt.
- Értem. De szerintem ne húzd fel magad rajta. Ne is figyelj oda rá.
- Nem tudom. Attól félek, hogy magába bolondítja Chace-t, és csak úgy lerázza majd, és hoppon marad. Megkapja, és egy újabb trófea lesz csak számára.
- Chace nem hülye. Tudja, hogy kiben kell megbíznia.
- Remélem. De ha…
- Kicsim.
- És ha…
- Ne aggódj már ennyire.
- Jó…
Taylort a hülye teóriáimmal fárasztottam, amíg a hotel étterme felé sétáltunk.
Amikor beléptünk rögtön megláttam, hogy Chace, Lil, Nikki és Ed milyen jóízűen nevetgélnek. Lil nevetés közben megfogta Chace karját. Lehet, hogy egy kis féltékenység is lapul bennem, de ha átmeri verni, akkor megölöm.
Felvettem a műmosolyom, és csatlakoztunk hozzájuk.
- Sziasztok. – mondtam mosolyogva, és leültünk az asztalhoz.
- Min nevettek ennyire? – kérdezte Taylor mosolyogva, közben pedig az étlapot nézte.
- Lil csak elmesélte, azt a sztorit, amikor gimiben beégtél az egész suli előtt a beszédeddel. – mondta Chace nevetve.
- Oh igen? Örülök, hogy mindenki ilyen jól szórakozik rajta. – Taylor az asztal alatt megfogta a combon, és simogatta, hogy nyugodjak meg.
- Jajj már Bess. Már rég történt. – mondta Nikki mosolyogva, és kortyolt egyet a borából.
Vacsora közben végig Lil –t figyeltem, ahogy magához édesgeti a barátaimat. Már szinte Taylort is teljesen megbabonázta.
- Hozok még piát, mindjárt jövök. – állt fel az asztaltól Chace.
- Veled megyek. – pattantam fel rögtön én is asztaltól, és együtt mentünk a bárpulthoz.
- Aranyos az unokahúgod. – mondta Chace mosolyogva.
- Mi? Nem. Nem aranyos. Nem szeretheted meg. Csak átver téged.
- Csak nem féltékeny vagy? – kérdezte Chace csábos mosollyal.
- Mi? Én? Cöhh … Nem. – vágtam rá rögtön, és legyintettem egyet a kezemmel.
- Pedig nagyon úgy tűnik.
- Nem vagyok. Csak ismerem. Ne tudd meg, hogy hány fiúval volt dolga. És meddig tartott a kapcsolatuk? 1 napig. SE. – magyarázkodtam felháborodottan, amin csak mosolygott. – Most miért mosolyogsz?
- Csak rajtad. – mosolygott tovább, és megint olyan édesen nézett, mint régen.
- Kösz. Szóval ennyire veszel komolyan? Rendes tőled. – duzzogtam, hátha így meg tudom győzni.
- Ajjmár Bess. És ha megváltozott?
- Azt kétlem.
- Nyugi. Nagyfiú vagyok már. Tudok vigyázni magamra.
- Rendben.
- De édes tőled, hogy ilyen féltékeny vagy. – mondta, és félig megölelt, már amennyire a poharaktól tudott a kezében, és elindultunk vissza az asztalhoz.
- Nem kapkodtátok el. – jegyezte meg Ed, és belekortyolt a poharába.
- Máskor akkor te hozod a piát. – szólt vissza Chace, és leültünk az asztalhoz. Chace és Lil volt velem szemben. Kitűnő rálátás…
- És te is színészkedsz? – kérdezte Lil Chace-től, és kezét Chace kezére tette. Rögtön Chace –re pillantottam, aztán a kezükre, és jelentőségteljesen néztem rá. Chace abban a pillanatban elvette a kezét, és a poharához nyúlt, és belekortyolt egyet.
- Igen. Én is színészkedéssel foglalkozom. – válaszolt Lilnek, és végig a szemébe nézett. Nee… hogy lehetek ilyen féltékeny? Itt ül mellettem Taylor. Vele kéne foglalkoznom. Rögtön kivertem a látványukat a fejemből, és Taylor felé fordultam.
- Mit csinálsz holnap? – hoztam fel egy témát.
- Egész nap a tiéd vagyok. – válaszolt és megcsókolt.
A vacsora hátralévő része ugyan így telt. Mivel Chace és Lil velem szemben ültek, nem tudtam nem rájuk nézni. Úgy turbékoltak, mint a madarak. Még hogy nem fog neki bedőlni… Na majd beszélek vele holnap. Vagy nem kéne? Nem kéne. Nem szólhatok bele abba, hogy kivel van. Egy jó ideig ezen agyaltam, amíg Tay ki nem verte őket a fejemből. Szerencsére.
- Felmegyünk? – kérdezte tőlem Tay, és rögtön igent mondtam neki. Ed és Nikki is felállt, hogy elmennek.
- Mi még maradunk? – kérdezte Lil Chace –től.
- Persze. Van időnk.
- Akkor sziasztok…
Taylornak elmondtam a megfigyeléseimet Lil el kapcsolatban, de szerinte csak túlreagálom a dolgokat. Ahogy beszálltunk a liftbe, Ő rögtön akcióba lépett, és csókolózni kezdtünk. Már majdnem ott tartottunk, hogy ledobjuk a ruháinkat.
Bementünk a szobába, Taylor ismét karjaiba kapott, és letett az ágyra, és rám feküdt ugyan úgy, ahogy délután.
- Azt hiszem, hogy itt hagytuk abba. – suttogta Tay a fülembe.
