Story with Taylor Lautner

Tádááááámmm!!! Itt van az új rész, hiper szuper gyorsasággal!:P Remélem tetszeni fog nektek!:)


Izgultam, nem tudtam, hogy hogyan kéne bemutatnom Taylort. Mondjam, hogy ő a barátom? Vagy mit mondjak? Nem volt sok időm gondolkozni, mert már ott is álltunk előtte.
- Taylor, Ő a nővérem Nikki. Nikki ő pedig Taylor. – mielőtt kimondtam Taylor nevét, picit megakadtam, hogy mondjam e azt, hogy „Ő pedig a barátom Taylor”. De nem tudom. Jó ez így. Tay udvariasan nyújtotta a kezét, és köszöntek egymásnak. És akkor beállt a kínos csend. Egy ideig csak álltunk ott hárman, elég gáz volt.
- Na. Azt hiszem, hogy én itt hagylak titeket. Hátul leszek a raktárban, ha valaki keresne.
- Rendben. – Dejó. Újra csak ketten. Szembefordultam Taylorral, és még mielőtt megszólalhattam volna, ő közbevágott.
- Hasonlítotok egymásra.
- Igen? Hát… szerintem annyira nem. Sosem hitték el, hogy testvérek vagyunk. Mindig azt mondták, hogy nem, nem. Biztos csak barátnők.
- Mindjárt jövök. Maradj itt. – Most meg hova megy? Míg ő kiment, visszamentem a bárhoz, és leültem oda, ahol eddig ültem. Néztem az ajtót, hogy mikor jön már vissza, és mikor belépett, egy fekete valamit fogott a kezében. Messziről próbáltam kitalálni, hogy mi lehet az, de nem jöttem rá. Biztos észrevette, hogy nem tudom mi az, mert mosolygott.
- Ezt visszahoztam neked. – letette a pultra, és leült a mellettem lévő székre.
- Jajj, én meg otthon hagytam a te ingedet. Bocsi. – Pedig mikor átöltöztem még oda is készítettem az asztalra, hogy ne hagyjam otthon. De ezek szerint nem sokat értem vele.
- Nem baj. Van még, ne aggódj. – Elvettem a fekete pólót az asztalról, amit tegnap este adtam oda Taylornak, és betettem a táskámba.

Szépen lassan kezdett megtelni a pub, és egyre többször hagytam magára Taylort.
- Mikor végzel ma?
- Hát, nem tudom. Mivel elég sokan vannak, valószínűleg, hogy ilyen 1-2 körül.
- Ühm, oké. Nem gond, ha én most elmegyek? Rob nem rég hívott, hogy nem e lenne kedvem elmenni velük vacsorázni. – kicsit elszomorodtam, hogy itt hagy, de megértem. – De 1-2 körül visszajövök. :)
- Rendben, menj csak. Jó szó… aúú – megfordultam, mert valaki belecsípett az oldalamba. – Luke? Mit csinálsz?
- Csak gondoltam köszönök. – válaszolt szórakozottan.
- Máshogy nem lehet? Ez fájt. – néztem rá morcosan.
- De, persze, hogy lehet. – magához húzott és megölelt, mintha észre sem venné, hogy ott van Taylor mögöttem. Eltoltam magamtól, nem szerettem volna, hogy Tay bármit is félreértsen.
- Khm. Bocs, de mi éppen beszélgettünk. – mondta Taylor Luke-nak keményebb hangon. Miután eltoltam magamtól Luke-t, visszafordultam hozzá.
- Bocsi. – suttogtam.
- Akkor majd visszajövök. – magához húzott és megcsókolt. Most nem olyan volt, mint a többi csókunk. Nem esett jól. Ez inkább olyan bosszúféle volt Luke-nak.

Miután Tay elment, odamentem Lukehoz.
- Kösz. Ez meg mi volt? – kértem tőle számon az előbbieket.
- Mi mi volt?
- Nem csinálhatod ezt Taylor előtt. Nem akarom, hogy azt higgye, hogy valami van közöttünk. – láthatólag nem tetszett neki, amit mondtam.
- Azt mondtad, hogy nincs köztetek semmi.
- Nem, én azt mondtam, hogy nem tudom, hogy most összejöttünk-e. Ami azt jelenti, hogy történt valami, de nem tudtam, hogy van e jelentősége.
- Ezek szerint van.
- Ezek szerint igen. – kicsit felhúztam magam már a végére, és otthagytam Luke-t. Csak akkor szóltam hozzá, amikor valamilyen italt vittem a vendégeknek. Néha megpróbált beszélni velem, de mindig otthagytam. Lehet kicsit bunkóság volt, de tudnia kell, hogy meddig mehet el.

10 percenként az órára néztem, hogy mikor jön Taylor. Ott vártam a pub közepén. Már 2 óra volt. Kezdett kiürülni a hely, alig volt pár ember. Megfogtam egy seprűt, és elkezdtem takarítani.

- Bess, nézd. Sajnálom. Visszafogom magam. Ígérem.
- Biztos?
- Igen. Nem szeretem, ha haragszanak rám. Főleg nem, ha te.
- Akkor jó, mert én sem szeretek haragudni senkire.
- Egy ölelés még belefér?
- Belefér. – Megöleltük egymást, közben Luke válla fölött kinéztem, és ott állt Taylor tőlünk pár méterre. – Taylor?
- Luke, de…
- Nem, nem te. – toltam el magamtól Luke-t, és odasiettem Taylorhoz.
- Mond, van köztetek valami?
- Mi? Nem. Nincs.
- Akkor miért van az, hogy állandóan vele látlak? – intett Luke felé.

Odalépett mellém Luke.

- Luke, most ne.
- Figyelj, nem ismerjük egymást, így nincs okod megbízni bennem. – kezdte el, és én hálásan néztem rá. – De hidd el, hogy nincs köztünk semmi.
- Miért hinnék neked?
- Nekem nem kell. De legalább Bessnek higgy. – Luke elment, és magunkra hagyott, hogy kettesben tudjak beszélni Taylorral.
- Ta…- még 1x bocsánatot akartam kérni, de nem hagyta, hogy befejezzem, és megcsókolt. A csók után újra szóhoz jutottam. – Sajnálom.
- Nem kell. Én sajnálom. Félreértettem az egészet.
- Hát igen. – mondtam nevetve, és adtam neki egy puszit. – Nem megyünk fel hozzám? Odaadnám az ingedet. – Jó, meglehet, hogy nem csak ezért szeretném, hogy feljöjjön hozzám.
- De. Jó ötlet. Hozd a cuccod, itt megvárlak. – Megfordultam, és elindultam a bárhoz. Mikor a pultnál voltam, elvettem a cuccom, és megköszöntem Luke-nak, hogy segített.


Mikor odaértünk hozzám, célirányosan az ingért mentem, nehogy megint elfelejtsem odaadni. Taylor a kanapén ült.
- Itt van az inged.
- Köszi. – lehuppantam mellé a kanapéra.
- Kérsz valamit? Enni? Inni?
- Ó nem, köszönöm. Annyit ettem, hogy nem tudok, most kajára gondolni.
- Tényleg. Milyen volt a vacsora?
- Nagyon jó volt. Sokat hülyültünk. Már rég jött össze így a banda.
- Kik voltak ott?
- Láttad az Alkonyatot?
- Igen, még rég.
- Na, hát onnan mindenki. Régebben többször jártunk össze, csak mióta vége lett az összes rész forgatásának kicsit szétszóródtunk. – ahogy mesélte, hallani lehetett a hangján, hogy sajnálta a dolgot. – De, reménykedtem, hogy nem láttad a filmet.
- Miért?
- Nem is tudom. Talán a szerepem miatt. A legtöbb rajongóm, csak Jacob miatt szeretett meg. De amikor először találkoztunk, és nem ismertél fel rögtön, az tetszett. - csak egy rövid mosollyal reagáltam.

Kis csönd volt, de tetszett. Nem az a tipikus csönd, ami nagyon kínos tud lenni. Jó volt csöndben lenni, csak néztük egymást, és elmerültünk egymás tekintetében. Közelebb jött hozzám, fülem mögé tűrte a hajam, és kezét otthagyta az arcomon. Majd kiugrott a szívem, pedig már megszokhattam volna. Közeledtem felé, csókra várva. Ő is közel jött hozzám, ajkunk összeért. Először egy lágy puszit adott a számra, éreztem leheletét. Ő is gyorsabban lélegzett a kelleténél. Megcsókoltuk egymást, lassan hátradöntött, és ő került felülre. Egyre hevesebben csókoltuk egymást. Kezem lejjebb csúszott a fenekére. Kaptam az alkalmon, és finoman belemarkoltam. Mire elnevette magát, és beleharapott a szájába. Keze már a pólóm alatt volt, és a derekamról felcsúszott a mellemig. Belenyögtem csókunkba, Egyre izgatóbb volt, egyre jobban kívántuk meg egymást, de tudtuk, hogy még korai lenne, hogy lefeküdjünk egymással. De annyira akartuk mindketten, hogy már őrjítő volt. Levettem pólóját, izmos hátán végig húztam a kezem. Tökéletesen kilehetett tapintani izmait. Amikor még szorosabban feküdtünk, érezni lehetett férfiasságát. Pár ruhadarab választott el minket egymástól, de az is soknak tűnt. Amikor elkezdtem kicsatolni övét, kulcszörgést halottunk. Hirtelen abbamaradt csókunk, és hallgatóztunk. Kinyílt az ajtó. Gyorsan szétugrottunk. Míg Taylor az övével szöszmötölt, megkerestem a pólóját, és odaadtam neki. Belépett nővérem a nappaliba.

- Hálószobáról még nem hallottatok? – gúnyolódott nővérem.
- Kopogni nem tudsz?
- A saját lakásomban?
- Olyan jól tudsz időzíteni…
- Szia. – Köszönt Taylor Nikkinek, miután sikerült felvennie a pólóját. Amikor Taylor elfordult, Nikki rámkacsintott, és szélesen mosolygott, közben azt tátogta, hogy „Nem semmi.”
- Szerintem én megyek.
- Miattam ne menj el. Bemegyek a szobába, és alszom. Hulla vagyok. – Már csak azért sem lenne már semmi. Elég furi lenne.
- Amúgy is későre jár már. Holnap el kell intéznem pár dolgot.
- Rendben. – mondtam kicsit lehangoltan

Felöltözött, és elment. Mikor becsuktam az ajtót, láttam, hogy megint itt maradt az inge. Gyorsan utána mentem.
- Taylor. – kiabáltam utána.
Megfordult, és értetlenül nézett. Odafutottam hozzá.
- Itt hagytad az inged. – lihegve nyomtam a kezébe a felsőt.
- Ezért futottál utánam?
- Igen. Meg reménykedtem, hogy kapok még egy csókot. – elnevette magát, és megcsókolt. Sokáig csókolóztunk, és öleltük egymást. Végül sikerült elszakadnunk egymástól.
- Holnap látjuk egymást.
- Holnap nem dolgozom.
- De azért bent leszel a pub- ban?
- Hát, nem hiszem. Körül szeretnék nézni. Mióta megjöttem nem is voltam sehol, csak a pubban, meg otthon.
- Akkor remek idegenvezetőd lesz. Az jó ha idejövök érted?
- Remek.

Egy utolsó csókot adtunk egymásnak, és elváltunk.

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várnotok az új részre, de végre itt van. :) Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek, mint a többi.
Jó olvasást.:)
Puszi
Betti





Elindultam a fürdőszobába, hogy megfürödjek, és lefeküdjek aludni. Amikor beléptem az ajtón megláttam Taylor ingét. Miután megfürödtem, nem bírtam ki, hogy ne vegyem fel. Jó meleg volt, mivel a radiátorról vettem le. Túlságosan felfrissített a fürdő. Nem tudnék most aludni. Egy ideig föl s alá járkáltam a lakásba, hogy mivel foglaljam le magam. Időnként megszagoltam Taylor ingének a nyakát, hogy érezzem illatát. Ilyenkor olyan volt, mintha kicsit megint velem lenne.
Végül leültem a gép elé, hogy megnézzem az üzeneteimet, mert már egy ideje nem foglalkoztam velük.
- Úristen. Anyu! – kiáltottam fel hirtelen. – Elfelejtettem írni neki.
Már 10 üzenetet küldött. Mindegyikben azt írta, hogy miért nem írok? Baj történt?



Szia Anyu!
Sajnálom, hogy nem írtam. Teljesen megfeledkeztem róla, annyira nincs szabadidőm. Egy ideig Nikkinél dolgozom a pub-ban. Esténként. Így elég későn érek haza, aztán kb. délig alszom. Nikkivel elég jól kijövünk ahhoz képest, hogy nem nagyon tartottuk a kapcsolatot mióta Londonba költözött. Szeretek itt lenni, nagyon tetszik. Nálatok mi történt? Apu hogy van? :)
Most megyek, mert fáradt vagyok. Minnél előbb jelentkezem.
Vigyázzatok magatokra. Millió puszi.



Miután elküldtem a levelet, elindultam a szobámba aludni.

Reggel olyan volt, mintha földrengésre keltem volna. Nem volt éppen kellemes. Nikki ugrált az ágyamon, azt ordibálva, hogy: „Megkérte a kezem! Megkérte a kezem!” Álmosan, meg egy kicsit bosszúsan az ébresztő miatt, felültem az ágyban, és rögtön átragadt rám Nikki öröme.
- Megkérte a kezem! Úgy örülök. Olyan romantikus volt.
- Gratulálok! – megöleltem.
- Várjunk csak. Kié ez az ing? – Oppá. Rajtam maradt Taylor inge. – Csak nem Tayloré? Mi történt tegnap este? – Gyanúsan mosolygott rám. Olyanokra gondol amik meg sem történtek.
- Semmisem történt. Csak feljöttünk, mert teljesen eláztunk tegnap este. Felajánlottam, hogy megszárítom az ingét, és véletlen itt maradt.
- Ennyi?
- Igen.
- Beeesss
- Jólvan na. Csókolóztunk. És nagyon jó vooooolt. – visszadőltem az ágyra, és áradoztam a tegnap esti csókunkról.
- És azért vagy az ingében meeert….
- Mert olyan jó illata van, és… véletlen rajtam maradt. De mesélj már. Ne rólam legyen szó. Hogy kérte meg a kezed? – felpattantam, hogy tudja kész vagyok a sztorijára.
- Jajj. Nagyon édes volt. Vacsoráztunk a lakásán, és amikor már mindent megettünk, akkor mondta, hogy valami nagyon fontosat szeretne mondani. De ezt kb. úgy, hogy eszedbe nem jutna, hogy pont ezt akarja mondani. Már minden hülyeség az eszembe jutott, mire belekezdett. Felállt az asztaltól, odalépett elém, és letérdelt. Elővett a zsebéből egy kis ékszeres dobozt, és már tudtam.
- Óóó. – Még egyszer megöleltem Nikkit. Annyira örültem neki. Csak úgy sugárzott belőle a boldogság.
- Most lehet olyat fogok mondani ami nem fog tetszeni neked. Vagyis nem tudom. Azért remélem, hogy örülni fogsz neki.
- Bökd már ki!
- Valószínüleg Will ide fog költözni. – Nem tudtam mit mondani. Mondjuk várható volt azok után, hogy megkérte a kezét, de olyan furi lenne. Nem is ismerem. Vagyis huhh. Mi lesz ha pont rájuk nyitok akkor amikor nem kéne? Mi lesz a fürdőben nyitok rá Willre, és olyat látok amit nem kéne? És mi lesz ha ő nyit rám a fürdőben?? Ááá
- – Hát ez, ez… tökjóó. – Mégsem mondhatom azt, hogy ne költözzön ide. Itt én is csak vendég vagyok. Különben is, majd megszokom. Nem lesz gond.


Miután megbeszéltük a dolgokat, mondtam neki, hogy ma bemennék segíteni. Természetesen semmi ellenvetése nem volt.

Viszonylag korán bementem a pub-ba. Mikor Luke meglátott rögtön megörült nekem, és adott 2 puszit. Első témája természetesen a tegnap este volt.
- Na és ki volt az a srác tegnap? A barátod?
- Hát. Nem is tudom. Talán.
- Ez nem volt túl határozott. – gúnyolódott.
- Mert még én sem tudom. – most Luke elgondolkoztatott, ami nem jó. Ha a kapcsolataimon kezdek el agyalni, annak sosincs jó vége.
- Jól van szépségem. Erre még holnap visszatérünk.
- Holnap?
- Igen. Ma nem én dolgozom a bárban.
- Hogyhogy?
- El kell intéznem valamit, és elkéredzkedtem Nikkitől.
- Ja, értem. Akkor holnap. :) – A székem mellé lépett, és kaptam egy puszit, meg egy ölelést elköszönés képpen.

Rájöttem, hogy kicsit korán jöttem be. 4 óra van, és sehol senki. A székemmel visszafordultam a pulthoz, és megláttam egy jegyzetfüzetet, meg egy tollat. Magamhoz húztam, és elkezdtem firkálgatni. Ha unatkozom, akkor mindig firkálok. Össze vissza rajzolgattam mindenfélét. Így összességében egész jó lett. Hirtelen valaki befogta a kezével a szemem. Először azt hittem, hogy Luke jött vissza?
- Na mivan, mégsem mész el?
- Most jöttem. Miért mennék?
- Taylor? – megfogtam két kezét, és levettem a szememtől. Leszálltam a székről, és felé fordultam. – Hát te? Ne érts félre, örülök, hogy itt vagy, csak nem számítottam rá.
- Kire számítottál?
- Azt hittem, hogy Luke jött vissza. – mintha kicsit csalódott lett volna, ezért próbáltam valami olyasmit olyasmi mondani, amivel rájön, hogy neki azért jobban örülök. – De sokkal jobb, hogy téged látlak. – Ez az! Sikerült. Aranyosan elmosolyodott, és adott egy gyors puszit a számra.
- Akkor jó. :)
- Várjunk csak. Neked ma nem interjút kell adnod?
- De igen. Már végeztünk. Szerencsére nem tartott sokáig. – Erre nem nagyon tudtam mit mondani, így csak egy mosollyal reagáltam. Nem épp a legjobb „válasz”, de ő is mosolygott. – Na és mit csináltál mielőtt megzavartalak?
- Nem zavartál meg, de amúgy semmit. Csak firkálgattam. – néztem a jegyzetfüzetre, így mutatva, hogy azt csináltam. Rögtön elvette, és elkezdte tanulmányozni.
- Nagyon szépen rajzolsz, dee mi is ez?
- Annyira szép, hogy nem is tudod eldönteni, hogy mi az? – mondtam neki nevetve. – amúgy, én sem tudom. Csak egy kis firka. – kivettem a kezéből, és eldugtam a hátam mögé. – De nem ér kritizálni. – igyekeztem egy picit sértődött fejet vágni, de nem sikerült, mert elnevettem magam. Próbálta elvenni tőlem a füzetet, és egy kis „harc” kezdődött. Átkarolt, mintha meg akarna ölelni, de nem dőltem be neki, csak a füzetet akarta. Felemeltem magasra a kezem, de nem jött be, mert simán elérte, és kivette a kezemből. – Ez nem ér.
- Oh, dehogyis nem. – nevette el magát. Egy pillanatra csak néztem, hogy milyen jóképű, és hogy milyen szexi a mosolya. Lefogtam azt a kezét, amiben a füzet a volt, és a másik kezemmel el akartam tőle venni, de az ő szabad kezével lefogta a másik karom. Így teljesen közel kerültünk egymáshoz, és felnéztem rá. Sokáig néztük egymást, és éreztem, hogy enyhül a szorítása. Kaptam az alkalmon, és gyorsan elvettem a füzetet.
- Háhá. – nevettem gonoszan.
- Jól van. Feladom. – közelebb lépett hozzám, és megfogta a derekam. Csibészesen mosolygott, és megcsókolt. Nyelvem újra találkozott az övével, és újra egyre forróbb lett köztünk a levegő. Mindketten egyre jobban belelendültünk a csókba, és egyre izgatóbb lett. Szorosan fogtuk egymást, de mégis úgy éreztem, hogy távol van tőlem, hogy nincs elég közel. Jobban akartam érezni. Pár pillanatra abba maradt csókunk, és egymás szemébe néztünk. – Hiányoztál. – Mikor kimondta, ismét a szokásos heves szívdobogás tört rám.
- Te is nekem. Már alig vártam, hogy elgyere. – Hosszan öleltük egymást.
- Khm… zavarok? – Krahácsolt Nikki tőlünk pár méterre, és mosolyogva nézett ránk. Kicsit eltávolodtunk egymástól, de nem messzire.
- Nem, nem zavarsz. – Elindultam Nikki felé, hogy akkor bemutatom neki Taylort. Ránéztem Taylorra, és tudta, hogy mit szeretnék. Megfogta a kezem, és elindultunk nővérem felé.

Sziasztok!
Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!:)
Puszi:
Betti

Sziasztok!
Tudom nem rég azt írtam, hogy holnap rakok fel új részt, de nagyon belejöttem az írásba, így kész lettem vele. Remélem tetszeni fog nektek. Légyszíves írjatok kommentárt, hogy mit gondoltok az új részről. Köszöi, Puszi,
A szerkesztő.:)

ui.: Nem rég kicsit át lett alakítva a blogom, és az új külsőért köszönet Nikkinek. :) Köszi a segítséget még 1x, nagyon jó lett ez a lila. Puszi, Betti.





- Szia. – válaszoltam neki pár másodperc késéssel, mert elmerültem szemében.
- Reméltem, hogy itt talállak. – még mindig ugyan olyan közel voltunk egymáshoz. Elmosolyodtam, nem tudtam, hogy mit is kéne erre mondani. Próbáltam állni tekintetét, de nem sikerült. Lenéztem, és a talajt bámultam. – Jól nézel ki. Ma este is dolgozol?
- Köszi. – néztem újra a szemébe. Azt hiszem teljesen elvörösödtem. – Nem, ma nem dolgozom.
- És, van kedved meginni velem valamit?
- Persze. Szívesen. :) – Megindultunk a bár felé, ahol Luke, a pult mögött nem örült neki, hogy Taylorral vagyok. Ahogy leültünk, Luke rögtön oda is jött hozzánk.
- Bess, drágám. Mondtam már, hogy milyen iszonyatosan jól nézel ki ma? – Ez most mi? Teljesen biztos vagyok benne, hogy emlékszik a 2 órával ezelőtti beszélgetésünkre.
- Igen, már mondtad. Köszönöm. – próbáltam nem észrevenni Luke-ot, de amikor csak tudott, mindig odajött hozzánk, és megzavarta a beszélgetésünket. Láttam Tayloron, hogy őt is ugyanúgy idegesíti, mint engem.
- Lenne kedved elmenni sétálni? Túl hangos itt minden. – Mikor az utolsó mondatot kimondta, ránézett Luke-ra, kb olyan nézéssel, hogy „ na erre lépj valamit, többször nem tudsz minket megzavarni.”
- Bess, szerintem maradnod kéne. Tudom, hogy ma nem dolgozol, de Nikki is elment, éshát elég sokan vagyunk ma.
- Nem, mondtam Nikkinek is, hogy ma csak szórakozni jöttem. – Nem hagyom, hogy Luke a féltékenykedése miatt elrontsa az estémet. Még mindenféle kifogásokat elkezdett nekem mondani, hogy miért is kéne maradnom, de mintha megsem hallottam volna megittam az utolsó korty innivalómat. Taylor csak hallgatott, és figyelt.
- Sajnálom Luke, de nem maradok. Holnap bejövök dolgozni, de ma biztos nem maradok. Ideadnád, kérlek a kabátom? – Bementem a pult mögé, hogy elvegyem a kabátom. Mikor odaadta, még egyszer bocsánatot kértem, mert kicsit bűntudatom lett. Luke jó hosszasan megölelt, és megszorongatott még utoljára Taylor előtt. Kicsit bosszús voltam, hogy féltékeny, és most azért ölelget, hogy Taylor idegesítse vele, de valahogy tetszik is a dolog. Lehet szemétség, de tetszik, hogy Taylor is féltékenykedik. Ez biztos jót jelent. Miután kiszabadultam Luke szorításából Taylorra néztem, és láttam rajta, hogy zavarja a dolog. Kijöttem a pult mögül, elköszöntem Luke-tól. Odaléptem Taylor-hoz.

- Indulhatunk? – kicsit be voltam zsongva, lehet, hogy hallatszott a hangomon is.
- Persze. – neki is volt a hangjában egy kis öröm. Udvariasan elköszönt Luke-tól, és biztosította afelől, hogy még látják egymást.

Ennek örültem, mert ez azt jelentette, hogy még szeretne látni. Ettől csak mégjobb kedvem lett. Kinyitotta nekem az ajtót, és vakuk ezrei villogtak a szemembe. Leblokkoltam. Nem tudtam, hogy most mit is kéne csinálnom. Csak azt éreztem, hogy valaki megfogja a karom, és magával húz. Átvergődtünk a sok fotós között. Taylor fogott egy Taxit. Gyorsan beültünk, én meg csak bámultam magam elé.

- Jól vagy? – kérdezte Taylor aggódva.
- Igen, hogyne. – Még mindig a sokk hatása alatt voltam, de próbáltam túl lenni rajta.
- Annyira sajnálom. Nem tudom, hogy hogyan találtak meg.
- Semmi gond tényleg. – Ránéztem, és közelebb húzódtam hozzá. – Csak kicsit hirtelen jött az egész. Ennyi.
- Saj..
- Nehogy megint bocsánatot kérj. Nincs miért. – határozottan néztem szemébe, álltam a tekintetét. Elmosolyodott, mire én is csak vele nevettem. – Gondolom a sétának annyi..
- Igen, attól tartok. – válaszolt szomorúan.
- És akkor merre megyünk?
- Őszintén? Fogalmam sincs. Valószínűleg akkor már mindenhol ránk találnak.
- Menjünk fel hozzám. Valószínűleg ott senki sem fog keresni. – Remélem nem hiszi azt, hogy azért hívom fel, mert bármit is szeretnék tőle. Jó persze benne a pakliban… :$ Deee…hátna..
- Nem lenne gond?
- Nem. Dehogyis.

A taxi 2 utcával arrébb tett le minket, így sétálnunk kellett. Megint szakadt az eső, de már megszoktam. Ha Taylorral vagyok akkor mindig elázom. Mondjuk ezen kívül még csak egyszer találkoztunk, de aznap is esett. Mire odaértünk a házhoz, megint csurog víz voltunk. A haja megint teljesen elázott, és folyt róla a víz. Aaa *-*
Most kívételesen sietve kinyitottam a kaput, és „rohantam” az ajtóhoz. Azt is gyorsan kinyitottam, és beléptem a házba.
- Aaa dejóóó. Meleeeg. – rögtön utánam belépett Taylor is. Neki is kb. ugyan ez volt az első reakciója.
- Szép lakás.
- Köszi, a nővéremé. – bementem a szobába és előkerestem valami száraz ruhát, és gyorsan átvettem. Míg öltöztem kiordibáltam Taylornak. – Ha gondolod, akkor megszáríthatom az inged. Majd keresek neked valamit.
- Az jó lenne. Köszi. – Elindultam kifelé, hogy keressek Nikki szobájába valami felsőt. Hátha Will itt hagyott valamit valamikor.
- MIndjár keresek neked vala…- Mikor megláttam Taylor testét elállt a lélegzetem. Lehet „kicsit” látszott rajtam a meglepettség, de… wáó… *-* - mit…. – fejeztem be az elkezdett mondatot.

Tay elindult felém, hogy odaadja a vizes felsőjét. Nem volt zavarban. Ezen kicsit meglepődtem. Megint ugyan olyan közel kerültünk egymáshoz, mint mikor a bárban voltunk. Tekintetemet levettem izmos testéről, és a szemébe néztem. Ismét hosszan néztünk egymás szemébe, szívem eszeveszetten kezdett verni. Egyre sűrűbben vettem a levegőt, annyira izgatott lettem. Elkezdett közeledni felém a fejével, és én is így tettem. Ajkunk szépen lassan összeért. Elején még csak finoman kóstolgattuk egymás száját, aztán később nyelvünk is összeért, és vad táncba kezdtek. Felsőjét ledobta a földre, és derekamat szorosan átkarolta. Érintésére egyik kezem elindult a karján. Szépen lassan felcsúsztattam kezem a nyakáig, így minden izmát ki tudtam tapintani. Beletúrtam hajába, és csókunk még vadabb lett. Keze lejjebb csúszott, és a fenekemet kezdte markolászni. Mindketten belenyögtünk egymás csókjába. Miután szétváltak ajkaink mindketten levegő után kapkodtunk. Újra egymás szemébe néztünk, és összemosolyogtunk.
Lassan eltávolodtunk egymástól, kezemet lecsúsztattam a nyakából a kezébe. Nem néztem rá, mert tudtam, hogy akkor nem bírnám, ki, hogy ne csókoljam meg újra. Lenéztem a kezünkre, ahogy ujjaink egymásba fonódtak.

- Örülök, hogy találkoztunk. :) – Mikor kicsit suttogva kimondta. Felnéztem rá, és mega felé húzott.
- Igen. Én is. – Adtam egy gyors puszit a szájára, és eltávoldotam tőle. Felvettem a földről az ingjét. – Ezt gyorsan ráteszem a radiátorra. – Elindultam a fürdőszobába, rátettem az ingét a radiátorra, és megálltam. Csak bámultam az ingét, és gondolkodtam. Újra lejátszottam az utolsó 10 percet a fejemben. Nagyon boldog voltam. Már rég éreztem ilyet.

Bementem Nikki szobájába, hogy keressek valami felsőt Taylor-nak.

- Csak ezt a pólót találtam. Remélem jó lesz rád. – odaadtam neki a fekete pólót, és megvártam míg felveszi. – Pont jó. – mosolyogtam rá, és közel léptem hozzá, hogy adjak neki egy csókot. Meglepődtem magamon, hogy ilyen felszabadult voltam, és nem szorongtam azon, hogy vajon megcsókolhatom-e.
- Mindig van nálad készenlétben egy férfi póló?- viccelődött.
- Persze. Sosem tudhatod mikor jön fel hozzád egy ázott pasi. – nevetett egyet, és megölelt. Jó szorosan magához húzott. Nem úgy, mint Luke a bárban. Ez annál 1000x jobb volt.
- Későre jár, mennem kéne. Nővéred biztos mindjárt itthon lesz, nem szeretném, hogy kellemetlenül érezze magát.
- Nikki nem jön ma este haza. Itt hagynál egyedül? Este, védtelenül? – néztem rá kiskutya szemekkel, hátha beadja a derekát, és itt marad ma este velem.
- Nee, nem ér így nézni. Főleg, hogyha vissza kell utasítanom ezt a csábító ajánlatot. Reggel korán kell kelnem, mert interjút kell adnunk.
- Oh..értem. – kicsit elszomorodtam. – Nem baj.:) Majd máskor.


Ott álltunk az ajtóban, és eljött a legrosszabb rész.
- Mikor látlak újra?
- Holnap este bemegyek hozzád.
- Rendben. – lábujjhegyre álltam, hogy elérjem ajkait, és csókot adjak neki. Megint túl szenvedélyesre sikeredett ez a csók.

Nehéz volt elválni tőle, de muszáj volt. Kilépett az ajtón, és elindult.

Még nem ért haza Nővérem, és azt terveztem, hogy megvárom őt. Nagy volt a kísértés, hogy Taylor után nézzek a interneten, de nem szerettem volna újságcikkekből megismerni. Ráadásul ki tudja, hogy mi igaz, és mi nem.

Nem bírtam tovább várni, az álom végül elnyomott. Túl hosszú volt ez az este. Nem értem, hogy Nikki, hogy bírja. Ráadásul reggel teljesen frissen ébred fel.

Mikor keltem Nikki nem volt sehol. Este nem jött haza, mert az ágya érintetlen volt. Elővettem a mobilom, hogy felhívjam, de csak az üzenetrögzítője kapcsolt be. Nem igaz! Miért van nála mobil, ha nincs bekapcsolva?? Kicsit aggódtam, remélem nem történt vele semmi.

Gyorsan rendbe szedtem magam, és elindultam a pub-ba, hátha ott van.

Miközben elsétáltam a klubba, eszembe jutott a tegnap este Taylorral. Vajon fogunk még találkozni?

- Szia Luke. Láttad ma Nikkit?
- Szia drága. Nem, nem láttam. Már tegnap este sem, amikor szóltál, hogy beszéljek vele.
- Hmm..
- Miért? Gond van?
- Nem, vagyis… Nem tudom. Este nem jött haza. De biztos jól van. Tud vigyázni magára.
- Biztos Will-nél töltötte az éjszakát.
- Will? Ki az a Will?
- A barátja. Nem ismered?
- Nem. – kicsit csodálkoztam, hogy Nikki még sosem említette, hogy van barátja. – Jól van. Köszi. Este találkozunk.
- Remélem is.:) Szia


Will. Hmm. Vagy mesélt róla, csak éppen nem figyeltem. Ugyanis hajlamos vagyok elkalandozni mindenfelé.

Mikor a ház előtt voltam nyitva volt a kapu. Kicsit félve, de beléptem az ajtón. Nikki pakolászott a konyhában.

- Hol a francban voltál egész este?? Tudod, hogy aggódtam?
- Héhéé. Nyugi. Nem vagyok már tíz éves. Tudok magamra vigyázni rendben?
- És telefonálni luxus?
- Lemerült a mobilom. – szabadkozott .- De nincs semmi bajom. Willnél voltam.
- Ja igen. És miért Luke-tól kell megtudnom, hogy van barátod?
- Már elakartam mondani. Különben sem beszéltünk valami sokat mielőtt ide jöttél.
- Igaz. Sajnálom, de máskor szólj, ha nem jössz haza, és akkor nem foglak össze vissza keresni téged mint valami őrült. – kicsit elszégyelltem magam, hogy így kioktattam, főleg, hogy én sem vagyok az a „szent” típus”. Megöleltem engesztelés képen. – Na, és mesélj róla. Hogy néz ki? Hol ismerted meg? MINDENT tudni akarok. Na jó nem mindent. A perverz részekre nem vagyok kíváncsi, vagyhát..
- Ma este bemutatom neked, ha eljössz a pub-ba.
- Még szép, hogy elmegyek. De bulizni. Nem dolgozni. Túlságosan fárasztó ez nekem.
- Oké. Legalább Will sem fog unatkozni.
- Figyelj, nincs kedved ebédelni? Igaz már elmúlt 2 óra is, de még nem ettem semmit.
- Rendben. Tudok egy jó helyet. :)

Pár perc múlva elindultunk, beszéltünk egy Taxiba, és elmentünk a White Hourse étterembe.

A pincér nagyon kedves volt. Odakísért az asztalunkhoz, míg mi mögötte mentünk, Nikkivel kitárgyaltuk, hogy milyen jó feneke van. :$ Szerintem, meghallotta, mert mikor leültünk, és odaadta z étlapot eléggé mosolygott,

- Na és, hogy tetszenek a Londoni pasik?
- Egész jók. Ha választhatnék, akkor szerintem nem lenne vele gond. – Persze rögtön eszembe jutott valaki. Kicsit el is ment a jókedvem, de próbáltam leplezni.e
- És mitől lett ilyen rossz kedved? – lebuktam… -.-
- Semmi.
- Naa. Ismerlek már elég jól.
- Csak van valaki, akivel nem tudom mi lesz. Ha egyáltalán lesz. De nem látok rá sok esélyt, mert szerintem ő a másfajta lányokat szereti.
- Ki ne akarna egy olyan lányt, mint te?
- Jajj ne kezdjük. Ezzel nem lesz jobb. Hidd el.
- Ki az?
- Nem akarok mondani semmit, mert ha nem lesz belőle semmi, akkor felesleges.
- Kérlek. – az ellenállhatatlan boci szemeit vette elő.
- Jó, jó. Csak ne nézz így… - kicsit haboztam, aztán gyorsan elhadartam a nevét. – Taylor Lautner. – miután kimondtam, gyorsan elfordultam, és kinéztem az ablakon.
- Taylor Lautner? Az a Taylor Lautner?
- Igen..
- 3 napja vagy itt, és te máris összejössz a sztárral?
- Nem jöttem össze vele. Különben is. Valószínűleg már nem találkozunk többet.
- Mert?
- Mikor utoljára találkoztunk nem kérte el a számom, és hát a számom nélkül elég nehézkes lenne…
- Ne aggódj. Biztos vagyok benne, hogy még fog keresni.


Közben kihozták az ebédünket. Nagyon finom volt, szerintem még vissza fogunk ide jönni.

Hazafelé is elég jól elbeszélgettem a nővéremmel. Már rég nem tudtunk ilyen bizalmasan beszélni egymással. Emlékszem mikor mindig, esténként a sötétben tudtunk ilyen jót beszélgetni. Azokon az éjszakákon mindent elmondtunk egymásnak. Már hiányzott. :)

Mire hazaértünk Nikki majdnem rögtön indult is a munkába.

- Este találkozunk. Puszi. – ordibált be a fürdőbe. Úgy döntöttem, hogy ma kiteszek magamért. Dögösen kicsípem magam, és irány a pub.


Megmostam a hajam, becsavartam egy törülközőbe, és odaálltam a nyitott szekrényem elé. Kivettem egy fekete farmert, és egy mélyen kivágott sötétkék ujjatlan felsőt. És most jött a legnehezebb. A cipő kiválasztása. Imádom a cipőket, és van is belőle egy jó pár darab. Végül egy, a felsőmhöz passzoló magas sarkút választottam. Letettem az ágyamra a ruhákat , és elindultam a fürdőbe megszárítani a hajam.

Mire mindennel kész lettem, és indulásra kész voltam, már 8 óra volt.

Kimentem, és fogtam egy taxit. Nem akartam sétálni, túl hosszú, és nem szerettem volna, hogy eszembe jusson a tegnap este… Taxival 10 perc alatt odaértem.

Rögtön odamentem a bárhoz, hogy köszönjek Luke-nak, meg Nikkinek.

- Sziasztok
- Óó… de kicsípte magát itt valaki. – dicsért meg Luke, én meg körbefordultam, hogy megmutassam magam.
- Hát eggen… ma bulizunk. Amúgy Köszi szépen. :)
- Will mindjárt itt lesz, és bemutatlak neki. – láthatólag Nikki eléggé izgatott volt, hogy mit szólok majd Willhez. Bevallom én is kicsit izgatott voltam.
- Na és? Hogy néz ki ez a Will? – faggattam Luke-t miközben iszogattam az italom, amit letett elém.
- Majd te megmondod. ;)
- Bess, - hátam mögül jött a hang, automatikusan megfordultam.
- Óó-izgatott lettem, rögtön lepattantam a székről.
- Ő a barátom Will. Will, ő a kishúgom Bess.
- Szia. Örülök, hogy végre találkozunk. – Wáóó… azta de jó pasi.
- Én is. Nikki már sokat mesélt rólad. – Egymásra néztek és …. *-* Látszott az arcukon mikor egymásra néznek, hogy fülig szerelmesek egymásba. Nagyon édesek voltak, örülök, hogy Nikki rátalált a szuperpasira.
- Akkor én itt hagylak titeket, és ismerjétek meg egymást.

Mikor Nikki elment, kicsit kínos volt. Nem tudtam, hogy most mit is kéne mondanom. Elmentünk, és leültünk egy asztalhoz.

- Örülök, hogy így egymásra találtatok. Látszik Nikkin, hogy mennyire boldog. – néztem Will arcát, és láttam, hogy Nikkit nézi a tömegben. Csillogott Will szeme, és ismét a szerelmet fedeztem fel tekintetében. *-*
- Igen, én is boldog vagyok. Miatta teljesen más ember lettem. Jobb. – Ahogy Will-t hallgattam, azon gondolkodtam, hogy vajon én is rátalálok-e majd az igazira?
- Ma van a 3 éves évfordulónk.
- Gratulálok!:)
- Éppen ezért gondoltam, hogy ma este megkérem a kezét. – Will feszült arcot vágott, talán félt a reakciómtól.
- Hogy mi? Hát ez... ez… ez elképesztő. – Örömömben felugrottam a székről, és megöleltem Will-t. Kicsit meglepődött, de azért belefér. Végtére is a sógorom lesz,
- Szóval nem bánod?
- Dehogyis. Örülök nektek. Talán nem látszik?

Időközben megjött Nikki.

- Na mehetünk?
- Már mentek is?
- Igen. Vacsorázni megyünk. Ma van az évfordulónk. – Egy rövid csókot adtak egymásnak.
- Tudom, mondta Will. Jólvan menjetek. – Puszit adtam Nikkinek, Will-t pedig megöleltem, és odasúgtam neki, hogy sok sikert. Egy mosollyal megköszönte, és elindultak.

Nagyon izgatott lettem. Alig várom, hogy Nikki elmesélje, hogy mi volt.

Elindultam vissza a bárhoz. Erre innom kell. Ünnepelek magammal egyet. :)
Egy ismerős embert láttam ülni a bárnál. Amint észrevettem elállt a lélegzetem. Egyre gyorsabban és gyorsabban vert a szívem. Megindultam felé, és kb. 5 méterre tőle megálltam, és elgondolkodtam, hogy biztos odamenjek –e. Lehet nem engem vár. Láttam, hogy nézelődik körbe, és végül észrevett. Felállt a székből, és elindult felém. Most tényleg felém jön? A lábam magától elindult felé. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, egyre több kis pillangó kavargott a gyomromban.
Megálltam tőle kb. egy méterre, és ő megtette az utolsó lépéseket.

- Szia. – mondta zavartan, de azaz ismerős mosoly ott volt az arcán…

Sziasztok.
Meghoztam a 2. részt! Remélem ez is tetszeni fog nektek. Lécci írjatok véleményt, hogy mit gondoltok erről a részről.
Jó olvasást.
Üdv, Betti




- Bess, szia. – néztünk hosszan egymás szemébe – Reméltem, hogy majd még találkozunk. :)
- Na mi az, már követsz? – gúnyolódtam vele, de közben nagyokat mosolyogtam, hogy lássa mégsem gondolom komolyan, és én is örülök, hogy újra látom őt.
- Persze, egész nap téged követtelek… Nem, dehogyis, nem vagyok olyan. Peter, egyik barátom születésnapját ünnepeljük éppen. Szóval, itt dolgozol? Még nem láttalak erre, pedig elég sokat járunk ide.
- Nem, nem. A nővéremé ez a hely, ma csak besegítek neki. Szóval, hozhatok valamit? Gondolom valami italt akartál kérni.
- Igen, el is felejtettem. 9 Jägert kérnék, de látom kifelé indulsz, szóval majd üldözőbe veszek valaki mást. – mondta nevetve, és újra előbukkant fehér fogsora.
- Nem kell, hozok én. Amúgy sem voltam biztos benne, hogy kiszabad –e mennem szünetre. – Mikor ezt kimondtam rögtön meghallottam, hogy Nikki szól nekem.
- Bess! Hol voltál? Mindenhol téged kerestelek. Dolgozz, ma nagyon sokan vannak. Nem állhatsz le pasizni.
- De én nem is pas.. – még végig sem tudtam mondani, de már el is viharzott. – Na ő volt a nővérem. Szóval 9 Jäger lesz ugye?
- Igen, köszi. Ott ülünk hátul a színpad közelében.
- Jólvan, akkor mindjárt viszem.

Elindultam a pult felé, hogy szóljak Luke-nak töltsön 9 Jägert, de Nikki megint megállított.
- Bocsi, hogy úgy ordibáltam veled az előbb, de kész bolondok háza van.
- Dolgoznék, ha nem állítanál meg folyton. Az előbb is épp egy rendelést vettem fel.
- Jólvan, sajnálom. Hagylak. És ha gondolod, akkor tarthatsz egy kis szünetet, csak előbb szólj nekem. Rendben?
- Rendben.

Végre elértem a pulthoz.
- Luke, 9 Jägert lécci.
- Máris adom szépségem.

Van egy olyan érzésem, hogy Luke-nak bejövök. Állandóan úgy néz engem, és akárhányszor idejövök, mindig mond valamilyen kedves kis bókot. Megkedveltem, de nem hiszem, hogy szívesen lennék vele úgy.
Megkaptam a 9 Jägert, és elindultam megkeresni az asztalukat. Egész gyorsan megtaláltam az asztalukat, Taylor rögtön észre is vett engem. Odamentem hozzájuk, és köszöntöttem őket, ahogy mindenkit amikor kiveszik valamilyen italt.
- Jó Estét, meghoztam a 9 Jägert. Hozhatok még esetleg valamit?
- Nem, köszi. – mondta egy nagyobb darab fiú.

Ránéztem az órára és már hajnali 2 volt. Lassan elszállingóztak az emberek. Néha odapillantottam Taylorék asztalához, hogy még itt vannak e. De már nem voltak. 10 perccel ezelőtt még itt voltak. Hogy mehettek el ilyen gyorsan? Kicsit csalódott voltam, reméltem, hogy még tudunk beszélni egy kicsit. Nem is értem, hogy mit akarok tőle. Ő egy híres színész, nyílván az olyan lányok jönnek be neki, akik szintén híresek…
Most kicsit elment a kedvem.
- Mi a baj drága? – kérdezte Luke, miközben lerogytam a bárszékre.
- Áhh, semmi. Fárasztó nap.
- Majd belerázódsz. – nem terveztem, hogy itt fogok dolgozni, de amíg nem találok munkát, megbeszélhetném Nikkivel. Miközben én elmerengtem a gondolataimban, Luke mesélt nekem valamit. Hirtelen elhallgatott, és kérdőn néztem rá, hogy mi a gond. Biccentett egyet a fejével mögém. Megfordultam és Taylor állt ott.
- Szia. Azt hittem már elmentél. – szívem nagyon hevesen vert, éreztem, hogy kipirult az arcom. De szerencsére lehetne a benti melegre is fogni.
- Igen, úgyis volt, de visszajöttem.
- Itt hagytál valamit? – pattantam fel a bárszékről segítőkészen, hogy majd én segítek neki.
- Nem, nem. Vagyis, ha úgy vesszük akkor igen. Hazakísérhetlek? – úristen, mindjárt elolvadok, olyan édesen mondta. Hirtelen nem tudtam neki mit válaszolni, arca elkomorodott, azt hitte, hogy nemet mondok.
- Persze, de előbb megkeresem Nikkit, és szólok neki, hogy nem együtt megyünk.
- Akkor itt megvárlak.

Nagyon izgatott lettem, fel s alá mászkáltam a pub-ban, de seholsem találtam meg a nővérem. Ma már kb 600x láttam ebben a nagy tömegben, de most, mikor már senki sincs itt, mégsem találom. Visszamentem a pulthoz, megkértem Luke-ot, hogy mondja meg Nikkinek, hogy elmentem. Látszott rajta, hogy zavarja a dolog, hogy elmegyek az idegen férfival. A számára idegen férfival. Végül nehezen, de beleegyezett. Örömömben megöleltem Luke-t, aminek szemmel láthatóan örült.

Miközben sétáltam Taylor felé, nem bírtam ki mosolygás nélkül. Egyre jobban izgultam, minél közelebb kerültem hozzá.
- Indulhatunk?
- Igen. – felkaptam a kabátom, és útra készen álltam. Illedelmesen kinyitotta előttem az ajtót. – óó nee!
- Mi történt?
- Esik, és nincs nálam esernyő. – kutattam a táskámban, hátha azért mégis találok egy esernyőt, de semmi.
- Hát az nekem sincs. Sajnálom.
- Nem baj, jó ez így. Csak ne kezdjen el zuhogni.

Elindultunk az esőben, szorosan egymás mellett. Érezni lehetett a kis szikrákat amik köztünk voltak.
- Nem idevalósi vagy ugye?
- Ennyire látszik? – mosolyogva ránéztem, és ő is. Egy ideig megint néztük egymást, végül elfordult, és válaszolt kérdésemre.
- Nem, csak kicsit máshogy beszélsz angolul. Innen gondoltam. – Rámnézett, hogy megbántott –e ezzel a kijelentésével.
- Hát… lebuktam. – válaszoltam neki nevetve. – Igen, Magyarországról jöttem.
- Magyarország? – Elgondolkodva nézett maga elé. – Nem ismerem.
- Igen, egy kis ország. Európában.
- Mikor jöttél ide?
- Tegnap. – mikor meghallotta, elkezdett nevetni. – Itt lakom.

Nee. Túl hamar hazaértem. :( Tehettünk volna egy kis kitérőt, csak akkor tutira eltévedek. Megálltunk a kapu előtt, és csak néztük egymást. Teljesen elvoltunk ázva. Taylor hajából is csurgott a víz, végig az arcán. Iszonyatosan jól nézett ki. *-*

Keresgéltem a kulcsomat a táskámban, mikor megtaláltam, rögtön nyitottam is ki a kaput. Mielőtt lenyomtam volna a kilincset ránéztem, láttam, hogy nagyon gondolkozik valamin. Kinyitottam kaput.
- Hát akkor jó éjszakát- néztem bele a szemébe, és egy kis mosolyt csaltam az arcára.
- Jó Éjt. – lépett egyet felém, amitől dobbant egy nagyot a szívem. Végül visszalépett. Pár pillanatig néztük egymást, mosolyogtam, és beléptem a kapun.
- Akkor szia. Köszi, hogy elkísértél.
- Én köszönöm, hogy eljöttél velem. Szia.

Becsuktam a kaput. Odasétáltam az ajtóhoz. Mire hátranéztem már nem volt ott.





Így néz ki a pub belülről:

Londonba menekültem a zűrös életem elől. Úgy döntöttem, hogy egy ideig Nikkinél, a nővéremnél fogok élni. Keresek egy munkát, beleadok a lakbérbe, és nem is fogom őt zavarni. Előszőr Nikkivel kellene beszélnem, hogy nála lakhatom –e . Bár ennek talán nem a repülőn kéne eszembe jutnia…
- Mégiscsak a nővérem. Nem fog kitenni az utcára. – nyugtattam magam az ajtaja előtt állva. Bekopogtam többször is, de semmi. Biztos nincs itthon. Előbányásztam a mobilom a táskámból, és felhívtan,
- Szia Nikki, Bess vagyok.
- Bess? Szia. Ezer éve nem bezséltünk. Hogyhogy felhívt… - hirtelen elhallgatott. – Hugíí?
- Igeen?- áhh biztos rájött, hogy nem ok nélkül hívom fel.
- Mit szeretnél? – hangja gyanakvóan hangzott.
- Één? Semmit, csak szeretnék kérni egy kis szívességet. Lakhatnék nálad egy ideig, ha nem gond?
- Miért? Úgyértem, persze, de hogyhogy ide utazol?
- Tulajdonképpen már itt vagyok. Egészen pontosan a házad előtt.
- Őő..jólvan, most mennem kell. A pótkulcs ottvan a teraszon a lámpa tetején. Otthon megbezséljük.
- Imádlak. Köszi. Szia.

Mikor beléptem a lakásba elállt a lélegzetem. Nem semmi, hogy milyen házban lakik. Nagyon szép.

Miután körülnéztem, elmentem megnézni a várost. Az Oxford Street –en sétáltam, amikor észrevettem, hogy szokatlanul sok ember van itt. Odamentem a tömeghez, hogy megnézzem mi történik. Próbáltam beljebb paszírozni magam, hogy lássam mi folyik itt, de ide oda lökdöstek. Az egyik sikoltozó lány a könyökével gyomorszájon is vágott, és még csak észre sem vette. Elindultam kifelé a tömegből, de hirtelen mindenki megindult, én meg sodórdtam velük. Olyan nagy volt a tolongás, hogy nem bírtam talpon maradni, és elestem. Elég durván bevertem a fejem, plusz még páran rám is tapostak. Nem telt bele fél percbe sem, és a tömeg már el is tűnt. A fejemet fogtam, és azon járt az agyam, hogy mi a fr*nc volt ez?!

Egy kéz nyúlt le felém. Felnéztem, és egy vakító fehér fogsorú srác hajolt fölém, megfogtam a kezét, és segített felkelni.

- Jól vagy? – kérdezte kedvesen. Valahonnan nagyon ismerős volt nekem. A hangja, meg ez a mosoly…
- Igen, köszönöm. – fogtam meg újra a fejem, hogy még meg van –e. – Csak belekeveredtem a tömegbe, és elsodortak. – ahogy láttam szórakoztatta a dolog, mert nevetett rajtam
- Örülök, hogy viccesnek találod. –mondtam neki irónikusan. – pedig nem volt éppen kellemes az mikor ezren keersztül menned rajtad.
- Hidd el emgértem. Majd megtanulod, hogyha egy csapat sikoltozó lánnyal találod szembe magad, akkor ne vesd magad közéjük.
- Rendben, majd próbálom magam türtőztetni. - Válaszoltam neki nevetve.
- Taylor Lautner. – mutatkozott be, és nyújtotta felém a kezét. Taylor Lautner, Taylor Lautner. Honnan ismerős nekem ez a név?
- Óóó, igeen. Szia. Bess vagyok. :) – sokáig néztem a szemébe, és észbekaptam, hogy még mindig a kezét fogom. – Sajnálom, most mennem kell. – eresztettem el hirtelen kezét.
- Csak kerüld a tömeget. – kiabált utánam
- Ha.ha. – mondtam neki, és odaintettem még utoljára. Mikor hátrafordultam még mindig engem nézett és mosolygott.

Felpattantam a buszra, és hazamentem Nővéremhez. Már biztos otthon van, tartozom neki még egy magyarázattal.

Mikor beléptem a lakásba, és észrevett, nagy öleléssel fogadott.
- Na végre. Hol voltál?
- Csak sétáltam egyet.
- Na mesélj. – mondta türelmetlenül. Megfogta karomat, és lerántott a kanapéra.
- Hát, szóval.. muszáj volt eljönnöm. Hirtelen ötlet volt, de nem bántam meg. Dáviddal is szakítottam, és így volt még egy plusz okom eljönni.
- Értem, és anyuék mit szóltak?
- Nem örültek neki, hogy ilyen hirtelen döntöttem el, hogy elmegyek otthonról, de legalább kicsit önállóbb leszek.
- Ah-ha. Akkor természetesen maradhatsz amíg úgy gondolod, hogy eltudsz viselni.
- Köszi. – öleltem meg, és adtam neki egy nagy cuppanós puszit az arcára.

Késő volt már, és elfáradtam. Elmentem lezuhanyozni, és lefeküdtem aludni. Ma sem kellett álomba ringatni, mert fél perc alatt elaludtam.

Reggel a kávéfőző ébresztett. Kicsoszogtam a konyhába, és Nikki sürgött-forgott.

-Jó reggelt. – köszöntem rekedtesen.
- Helló. –Nikki már teljesen fel volt pörögve. De hogy mitől?
- Mi lesz a mai programod?
- Dolgozom. Tudod egy pub-bot kell vezetnem. Apropó munka. Kéne keresned valami állást.
- Tudom, tudom. Már rajta vagyok az ügyön.
- Addig is bejöhetnél ma hozzám felszolgálni. Elkéne egy plusz kéz, ma lesz egy party
- Mikor?
- Este. 8-kor. De gyere 6-ra.
- Rendben. Köszi. Ott leszek. És mit kell felvennem?
- Fekete nadrág, fehér póló.
- Oké.
- Na rohanok. Akkor 6-kor. Puszi

Hát akkor meg van a ma esti programom. Egész délután a szobám berendezésével, és a cuccaim elpakolásával voltam elfoglalva.

Észre sem vettem, de máris 4 óra. Akkor van még 2 órám.

Vettem egy hosszú fürdőt, és megmostam a hajam.
Kerestem egy fekete nadrágot, hozzá egy fehér galléros pólót. Bementem a fürdőszobába, gyorsan lófarokba kötöttem a hajam. A sminkem nem vittem túlzásba, csak egy kis szempillaspirált tettem magamra.

Ránéztem az órára. Fél 6. Jólvan, még időben vagyok.
Bebújtam a kabátomba, és a fekete tornacipőmbe. 6-ra pont odaértem a pub-ba.
Nikki körbevezetett, megmutatta, hogy mit hol találok. Aznap este én vittem ki az italokat.
Már kb. 9 óra, biztos nem haragudnak meg, ha tartok egy kis szünetet. Elindultam az ajtó felé, hogy szívjak egy kis friss levegőt, de valaki megfogta a vállamat.
- Elnézést… - megfordultam , és egy ismerős szempárral találkozott a tekintetem.

Sziasztok.
Ez a történet Bessről, egy magyar lányról szól, aki Londonba költözik a nővéréhez.
Itt megismeri Taylor Lautner -t.
Ha kíváncsiak vagytok a történetemre, akkor gyertek vissza minnél többször. Megpróbálok hetente frissíteni majd, ha úgy látom, hogy érdekel titeket, és szeretnétek tovább olvasni. Ezért is kérlek titeket, hogy kommentáljatok minnél többet. Akár pozitív, akár negatív. Kíváncsi avgyok a véleményetekre.
Remélem tetszeni fog nektek az első rész.
Jó olvasást!:) Várlak vissza!:)
Üdv,
Betti