Story with Taylor Lautner

Sziasztok!
Új rééész. :) Ez a feji most inkább Nikkiről, és Bessről fog szólni. De azért remélem tetszeni fog. Jó olvasást.
Puszi, B.

Reggel Taylor kivételesen felébresztett, hogy elköszönjön tőlem, mielőtt még elmenne forgatni. Ugyanis 3 napig nem láthatom.

- 3 nap? – kérdeztem hisztériásan Taylortól, közben gyorsan magamhoz öleltem

- Igen, de hidd el, pikk-pakk eltelik. – adott egy puszit az arcomra

- Ha te mondod… - hagytam rá. – Most rögtön kell indulnod?

- Még van 15 percem, míg megjön a taxi. – mosolygott.

- Akkor várj meg, gyorsan rendbe szedem magam, úgyse tudnék már visszaaludni, gondoltam megyek veled egy darabig. Ed-ék úgyis útba esnek. – szaladtam be a fürdőbe.

Odafele találkoztunk is velük. Kikísértük őket a bejáratig. Ed-nek adtam két puszit, Chace pedig megöleltem. Taylornak pedig adtam egy gyors búcsúcsókot.

- Mit fogunk csinálni? – kérdeztem Nikkitől, amikor már a szobában ültünk.

- Arra gondoltam, hogy el kéne mennünk Londonba, hiszen nagyon úgy néz ki, hogy itt ragadtunk. – nevetett. –Elhozhatnánk a cuccainkat, meg a bárt is el kell intéznem.

- Rendben, ez tök jó ötlet. – pattantam fel vidáman. – Pont múltkor néztem, hogy ott hagytam egy csomó cuccom.

- Akkor benne vagy? Mehetünk is? – kérdezte Nikki izgatottan.

- Most?

- Igen, mire hazajön Ed, el szeretnék intézni mindent.

Hamar elkészültünk, majd mielőtt elindultunk volna, lementünk a bárba egy gyors reggelire. Fura volt, hogy Nikki-t már most máshogy kezelik, nem is kellett semmiért sem fizetnünk. Biztos tudják a dolgozók is mostmár, hogy a cég eredeti főnöke fogja a New York-i vállalatot irányítani, a London-i helyett.

- Oh, nagyon vagány – szóltam be Nikkinek, mikor elhagytuk az épületet, hogy taxit fogjunk.

- Fogd be. – nevetett. – Nem tehetek róla, hogy fontos vagyok. – tette hozzá tetetett közönnyel, amin én csak nevetni kezdtem.

Úgy kb. 6 óra múlva Londonba értünk, lehet kicsit több, mind a ketten végig aludtuk majdnem az egészet.

- Hát itt vagyunk. London. – mondta Nikki vidáman, és nagy levegőt vett.

Rögtön elindultunk a pubhoz. Alig vártam már, hogy lássam Luke-ot, fura, de eléggé hiányzott. Eddig fel sem tűnt, de most, hogy itt vagyok Londonban, megrohamozott ez az érzés.

Amikor odaértünk, nem volt senki sem bent.

- Hahóóóó! – szólt hangosan Nikki, amire semmi válasz nem jött. Ijedten rám nézett, de amikor fél perc múlva megjelent egy srác nagy dobozokat cipelve, láttam rajta, hogy megnyugodott.

- Még zárva vagyunk! – mondta egy hang a dobozok mögül, semmit nem látunk a férfiból, csak két hosszú lábat.

Gyorsan odasiettem hozzá, mert láttam, hogy bármikor elejtheti a dobozokat, amikkel a bárpult felé bravúrozott. Levettem a kb. fejmagasságában lévő dobozokat, és teljesen meglepődtem.

- Bess? – kérdezte Luke meglepett arccal, és az épp kezében lévő dobozokat elejtette, majd jó szorosan magához ölelt.

- Óvatosan. – Nyögdécseltem, egyre csökkenő levegőm folytán.

- Hát engem már észre sem veszel? – szólt közbe Nikki, és felvette az elejtett dobozokat a földről.

- Jaj, már főnök. – vigyorgott Luke. – Csak szépen sorjában. – majd hirtelen elengedett engem, és Nikki felé lépdelt, majd őt is szorosan megölelte, közben felemelve a földről. – Amúgy mit kerestek itt? – kérdezősködött Luke, közben adott nekünk 2 kólát.

- Amerikába fogunk költözni. – Arcáról rögtön eltűnt a mosoly. – De van azért jó hírem is. – tette hozzá gyorsan Nikki, hogy ne annyira legyen szomorú Luke. – Kinevezlek főnöknek, tied a pub, amíg esetleg vissza nem jönnék. – Kicsit vidámabb arca lett, de még mindig nem volt az igazi.

- Miért költöztök el? –vonta össze vastag barna szemöldökét

- Megismertem egy srácot, akivel nagyon jól kijövünk egymással. Olyan édes, és …. – mielőtt még Nikki túlságosan is bele lendült volna, gyorsan félbeszakítottam.

- Tehát összejöttek és most rózsaszínköd meg minden egyéb velejáró. – foglaltam össze tömören.

- Bocsi. – pillantott rám kicsit zavartan, majd visszafordult Luke-hoz. – Szóval igen, az amit Bess mond, bár nem ez a fő oka, vagyis nem csak. A hotel ahol lakunk, mellesleg 5 csillagos, ha nem több, ott van ennek a klubnak az ikervállalata. Amikor megtudták, hogy én vagyok a Cheers Club úgymond kitalálója, rögtön megkérték, hogy vezessem én a hotelben lévőt. Ingyen lesz a lakosztály is mellesleg és a ráadás, hogy Ed is beköltözik hozzám. Nem hagyhattam ki ezt az ajánlatott, ugye megérted? – harapta be a szája szélét.

- Igen, megértem. – válaszolt Luke hangjában kis szomorúság bujkált. – És mi lesz Bess-el?

- Engem nem kell félteni, nagylány vagyok már. – zártam le a témát. - Aaa… Luke, ne legyél már ilyen szomorú. Te leszel a góré. – kacsintottam rá, abban a reményben hátha kicsit felvidítom őt.

- Tudom, és nagyon köszönöm, ígérem, nem fogsz bennem csalódni Nikki.

Egy kicsit még beszélgettünk, majd nehezen bár, de elbúcsúztunk tőle, aztán elindultunk a lakáshoz. Hamar odaértünk, és amikor Nikki kiszállt a taxiból, hirtelen megtorpant.

- Mi az? – kérdeztem tőle, miután elhajtott a kocsi.

- Itt van Will. Itt van a kocsija… - mondta lassan.

- Mi a francot keres itt? Most azonnal kidobom a házadból. – rögtön felment bennem a pumpa és elöntött a méreg.

- Héj-héj! Nyugi. – csitított Nikki, kisebb-nagyobb sikerrel. – Majd én elintézem.

- Szó sem lehet róla. Ne beszélj vele, csinálj úgy, mintha ott se lenne. – tanácsoltam neki, már kicsit higgadtabban.

- Oké. – fújta ki hangosan a levegőt, majd együtt elindultunk az ajtó felé. Mielőtt benyitottunk volna gyorsan összenéztünk.

- Nyomás. – biztattam, közben bátorítás képen megszorítottam a kezét.

Ahogy beléptünk Will-el kerültünk szembe.

- Nikki? Bess? – kérdezte csodálkozva, majd megrázta a fejét hátha csak képzelődik. Nikki egy szót sem szólt, csak kikerülte és a szobáját vette célba. Ahogy belépett, egy felháborodott nő lépett ki onnan, nem sok ruhában.

- Te vagy Dana? – szólaltam meg lenéző hangon.

- És te ki vagy? És mit kerestek a házunkban? – kérdezte a nő felháborodva.

- A házatokban? Ez nem a te házad, és nem is az övé! – böktem Will felé. – Ez a ház a nővéremé, ő dolgozott meg érte, úgyhogy takarodjatok innen. – mondtam felháborodva.

- Nem dobhatsz ki minket. – válaszolt Will gúnyosan.

- Ó, dehogyisnem. – mondta Nikki, majd egy nagy sporttáskát vágott Will-hez. – Már össze is pakoltam nektek. – Közben megfogta Will karját, és erőszakosan kipenderítette az ajtón. A nő csodálkozva nézte az egészet. - Kitalálsz magadtól is, vagy segítsek? - kérdezte Nikki idegesen. Dana felháborodva ment ki az ajtón, de egy szót sem szólt, csak szúrós pillantást vetett mind a kettőnkre.

Nikkivel közösen becsaptuk az ajtót utánuk. Összenéztünk, majd megkönnyebbülten felnevettünk.

- Ez jól esett. – mondta Nikki elégedetten

- Szép volt. – öleltem meg

Kb. 2 óra alatt ismét indulásra készen álltunk, rengeteg bőrönd társaságában.

- És most mi lesz a lakásoddal? – kérdeztem mikor kiléptünk az ajtón.

- Nem tudom, szerintem kiadom. – Nikki elővette a mobilját és rögtön fel is hívott valakit.

- Szia Luke. Kérhetnék még egy utolsó szívességet? – kezdte kicsit félve.

- Sikeresen elintéztük Will-t és a drágalátos barátnőjét a házból. Félek, hogy visszajönnek, sajnos kinézem Will-ből. Megkérhetnélek arra, hogy kicseréld a zárat?

- Igen, arra gondoltam, hogy kiadom. – túrt bele a hajába. – Igen és ki az a jelentkező?

- Jaj, az tök jó lenne. Úgyis tudod, hogy hol van a pótkulcs, úgyhogy akkor mától a tied. A többit majd elintézzük.

- Jó persze, majd megegyezünk, amikor már beköltöztél jó? – mosolygott Nikki, látszott rajta, hogy jó kedve lett.

- Jó-jó. Te is vigyázz magadra. Szia. Puszi. – majd végre lerakta.

- Nah? Kiveszi? – kérdeztem miután befejezték a beszélgetést.

- Igen. Örülök, hogy mindent sikerült teljesen elintézni egy nap alatt. Jó, hogy nem egy ismeretlen veszi ki a lakást, így nyugodtabban hagyom itt Londont.

- Igen, én is. Na, menjünk.

Felkaptuk a bőröndjeinket, majd egy utolsó pillantást vetettünk a házra és beültünk az első taxiba. Újabb hosszú repülő út állt előttünk. Mind a ketten elaludtunk a gépen, elég hosszú és fárasztó nap volt ez a mai. Mikor leszálltunk reggel 8 óra volt. A repülőtérről a hotelbe mentünk, és ki is pakoltunk. Nikki birtokba vette a lakosztályát, ami egyszerűen csodálatosan nézett ki.

- Farkas éhes vagyok. – szólaltam meg hirtelen amikor Nikki nagy ágyán, egymás mellett ledőlve bámultuk a plafont.

- Ami azt illeti én is. Pedig ettünk már ma vagy tegnap, nem is tudom. Kicsit összefolynak a dolgok. – nevetett miközben felült.

- Nekem is, de tényleg nagyon éhes vagyok. – ültem fel én is

- Mennyünk valahova ebédelni, de ne ide.

- Okés. – szaladtam az ajtóhoz, mint egy kisgyerek.

Elindultunk be a városba. Egy nagy épületet vettünk célba, aminek volt vagy 1000 lépcsőfoka és a lényeg, hogy a közelben volt egy gyros-os. Rögtön vettünk kettőt, de én mondtam az eladónak, hogy én még lehet, visszajövök, mire ő csak felkuncogott. Leültünk az említett épület egyik lépcsőfokára és ettünk, beszélgettünk.

- Tegnap este megkaptam a levelet, mostmár hivatalosan sem vagyok házas. – mondta Nikki, két falat között.

- Ez fantasztikus. Akkor már hivatalosan is szabad vagy. – öleltem meg fél kézzel.

- Igen

- És mit terveztek Ed-del? Mindjárt vége a film forgatásának.

- Azt mondta, hogy itt marad velem, összecuccolunk. – mosolyodott el a végén csillogó szemekkel.

- Tényleg? Az jó.

- És ti Taylor-ral?

- Nem tudom, már nagyon sokat gondolkoztam ezen. Majd munkát kéne keresnem, talán lakást is, és akkor még majd meglátjuk. – vontam össze töprengőn a szemöldökömet.

- Nem maradsz itt?

- Mégis hogy? Nekem nincs pénzem fizetni ezt az X csillagos izét. Tay meg nem tudom, mit tervez.

- Dolgozz nálam, felveszlek, sok a borravaló is, úgyhogy hamar rendbe hozhatod magad. Este kezdünk!

- Kezdünk? Neked nem is kéne dolgoznod, csak intézni a nem tudom miket, te vagy vállalat vezetője.

- Ha nem vetted volna észre Londonban is dolgoztam, szeretem csinálni. – mosolyodott el, én pedig jó szorosan megöleltem.

- Nikki, ez tényleg jól hangzik, de ha ott dolgoznék, szerintem akkor sem tudnám kifizetni.

- Azzal te ne foglalkozz, én mindent elintézek.

- Hogy? – vontam fel kérdőn a szemöldököm.

- Mondom, hogy ne foglalkozz vele. Én vagyok a főnök nem emlékszel? Elintézem neked az ingyen lakosztályt, de akkor tényleg ott kel dolgoznod.

- Ezt el tudod intézni? – kérdeztem tátott szájjal.

- Mindent megoldok. – válaszolt magabiztosan, és ő is megette az utolsó falat gyros-át.

- Örülök, hogy nem leszünk távol egymástól. – mondta Nikki miközben hazafelé sétáltunk.

- Én is. Ebben a majdnem 1 évben közelebb kerültünk egymáshoz. – mind a ketten kicsit elérzékenyültünk, és megöleltük egymást. Nem voltunk ám mindig jó testvérek. Sokat veszekedtünk, sőt verekedtünk is. De mára már mind a kettőnknek benőtt a feje lágya.

Mikor hazaértünk, mind a kettőnkre meglepetés várt. A fiúk visszajöttek, és újra együtt voltunk mind az 5-en. Hamarabb tudtak hazajönni egy nappal, mert sikeresen leforgatták az utolsó jelenetet is.

Taylor elmesélte, hogy mennyit hülyéskedtek, és, hogy Ed állandóan Nikki-ről áradozott. A végén pedig már nem bírták tovább és ott hagyták egyedül Ed-et. És állítólag ez ment egész forgatás alatt.

Este eljött az én időm, az első napom. Felkaptam az egyenruhát, ami majdnem olyan volt, mint Londonban, csak itt piros volt a póló, amihez fekete rövidnadrág, piros zokni, és fekete cipő társult.

Tay, Chace és Ed teljesen oda voltak, hogy egész este Nikki és én szolgáltuk ki őket.