29.rész - Mindennek vége??





Reggel madárcsicsergésre ébredtünk. Amint kinyitottam a szemem, szörnyű bűntudat lett úrrá rajtam a tegnap este miatt. Nem tudom, hogy elmondjam e Taylornak vagy sem. Az a baj, hogy én iszonyatosan lelkizős vagyok. Nem bírok magamban tartani ilyen dolgot, és ha mégis, akkor rémálmok fognak kerülgetni. Nem hiszem, hogy Taylor szemébe tudnék így nézni.

Első dolgom az volt, hogy bementem a fürdőbe, és egy hideg zuhanyt vettem. Nagy szükségem volt rá, hogy lenyugtassam magam egy kicsit. Végig azon agyaltam, hogy ha elmondom, akkor lehet, hogy vége a kapcsolatunknak Taylorral… A gondolattól is a sírás kerülgetett.

Mikor kijöttem a fürdőszobából már Taylor is ébren volt.

- Szia kicsim. Bocsi a tegnap este miatt. Nem akartam ennyit inni. – kinyújtotta felém a kezét, hogy odabújjak hozzá.

- Én kérek bocsánatot... – mondtam lesütött szemekkel, és leültem Taylor mellé az ágyba.

- Miért kérsz bocsánatot? – kérdezte értetlenkedve, mire nagyot sóhajtottam, hátraestem az ágyban és a paplan alá bújtam. Taylor nevetve elkezdte simogatni a hátam. – Kicsim… mi a baj?

- Szörnyű dolgot csináltam… - Szemeim könnybe lábadtak, és Taylor arca is elkomorult. Kezét levette a lábamról, és csak figyelt. – Nem is tudom, hogy mit mondjak… - sütöttem le ismét a szemem, nem akartam, hogy lássa, hogy sírok. Leírhatatlan az érzés, ami kavargott bennem. a félelem, a bűntudat, a szomorúság, közben próbáltam visszatartani a sírást, amitől egy nagy gombóc keletkezett a torkomban. Nagy levegőt vettem, és belekezdtem… - Tudod tegnap kicsit sokat ittatok Chace –el. És… felkísértem a szobájába… - nem is hagyta, hogy befejezzem, rögtön közbe vágott.

- Mi történt? – kérdezgetett idegesen.

- Csókolóztunk… - ismét könnycseppek gördültek le az arcomon. Taylor nagyot sóhajtott, és felállt mellőlem.

- Nem ugrálhatsz állandóan kettőnk között… Ha érzel iránta valamit, akkor hagyj el, és legyél vele. Erre nem vagyok kíváncsi. Azt hittem, hogy jól megvagyunk.

- Jól megvagyunk. – győzködtem zokogva.

- Ezek szerint még sem…

- Még 1x nem fog előfordulni. Megígérem. Már Chace –el is megbeszéltünk mindent. Nem keressük egymás társaságát. Már akkor megbántam, amikor megtörtént. Kérlek, Taylor. – Nem mondott semmit, felkapta a cuccait, és az ajtó felé indult. – Taylor, ne hagyj itt. Beszéljük meg! – ordibáltam utána elcsukló hangon.

- Kell egy kis idő! – válaszolt idegesen, és becsapta az ajtót.

Zokogva a térdemre estem. Nem tudtam abbahagyni a sírást. Elvesztettem. Elvesztettem azt a férfit, akit tiszta szívemből szerettem. Még azt is megmertem volna kockáztatni, hogy ő volt az igazi. De elszúrtam. Elszúrtam… hogy lehettem ilyen hülye??

Nem is tudom, hogy mennyi ideig sírtam ott a földön, de egyszerűen nem bírtam abbahagyni. Erőt vettem magamon, és felmásztam az ágyba. Ott folytattam tovább a bömbölést. Kopogást hallottam.

- Menj el! – mondtam elhaló hangon.

- Kérlek, Bess. Beszéljük meg! – hallottam meg nővérem hangját az ajtó túloldalán.

- Hagyj békén. – Látszólag nem nagyon érdekelte, hogy mit mondtam neki, mert leült mellém az ágyra. – Hugi, nyugodj meg. Mióta sírsz itt magadban?

- Az attól függ… Mennyi az idő?

- délután 4

- Akkor elég régóta… - mondtam csodálkozva. Máris ennyi lenne az idő? és Taylor??

- Mi történt köztetek?

- Nem szeretnék róla beszélni. Legyen elég annyi, hogy mindent elszúrtam. Hülye voltam, mint mindig. Szemét, és megcsalós vagyok. Nem is csodálkoznék azon, hogyha elhagyna… - mondtam megint sírásra álló hangon.

- khm… magatokra hagylak titeket- Nikki megsimogatta a lábam, és elment.

- Hogy mi? – értetlenül felültem, és megláttam. Megláttam őt. Őt, akit nagy valószínűséggel elveszítettem. Nem szóltam semmit, vártam, hogy megforgassa bennem a tőrt, és elmondja amit gondol rólam. Már felkészültem a legrosszabbra, amikor leült mellém, és könnyes szemmel rám nézett. Ettől még rosszabbul éreztem magam.

- Megmondom őszintén, hogy csalódtam benned. Megbíztam benned, hogy még 1x nem fog előfordulni. Ugyanakkor haragszom magamra is, hogy nem vettem észre ezt a vonzódást köztetek. Lehet nem voltam elég jó neked, vagy

- Nem. Ilyenre ne is gondolj. Semmilyen szintem sem vagy hibás. Az egész az én hibám volt. Nálad jobb barátot, társat, senki sem tudna elképzelni, én meg csak úgymond eldobom magamtól. Maximálisan megértem, hogyha itt és most véget szeretnél vetni a kapcsolatunknak.

- Nem szeretnék… - mondta ki végül hosszú szünet után, és egy nagy kő esett le a szívemről. Először el sem akartam hinni.

- Nem? – kérdeztem könnyes szemekkel.

- Nem. – válaszolt lesütött szemekkel. – De bele fog telni egy kis időbe, mire minden olyan lesz, mint régen. Kicsit megingott benned a bizalmam… - Elég rosszul esett az, hogy ilyet kellett tőle hallanom. De még mindig jobb, mintha vége lett volna. Nem tudtam, hogy most megölelhetem e, vagy megcsókolhatom e. Ügyetlenül közeledtem felé. Mosolygott rajtam egy kicsit, és adott egy rövid csókot, majd hosszasan megölelt. Beleültem az ölébe, és így ölelkeztünk sokáig, és ismét elkezdtem sírni… - Ne sírj kicsim.

- Azt hittem, hogy vége van… - hüppögtem. Elemelte fejem a válláról, és két keze közé fogta az arcom.

- Sosem hagylak el, bármit is csinálsz. Már magamhoz láncoltalak. – mondta kedvesen, amit meg sem érdemeltem. Adott egy rövid csókot, és letörölte a könnyeimet.

Még hosszú ideig ölelkeztünk így, egyre jobban megnyugodtam én is. A sok sírástól eléggé kimerültem, és álomba zuhantam.

Újra itt! 28. rész

Sziasztok!
Remélem annyira nagyon nem haragszotok rám. Egy kis időre.... na jó... elég hosszú időre, nem igazán foglalkoztam a bloggal. Többen is kérdeztétek, hogy mi történt, lesz e még egyáltalán, stb.
Újra elolvastam az egészet, és úgy döntöttem, hogy szeretném folytatni. Remélem azért még jártok erre fele, bár kétlem. De ha mégis, akkor fogadjátok sok szeretettel.
Igyekszem mindig frissíteni.
Puszi,
B.




Amikor hazaértünk, rögtön mindenkinek munkába kellett állnia. Chace azóta is elég furcsa, Claire –el, elutasító vele, és már többször is beszélgetett velem, hogy vajon mi lehet a baja.

Ma este én dolgozom egyedül. Mindenki bulizik, és meg vihetem ki nekik az italukat. Chace és Taylor eléggé részegek voltak, Taylort még sosem láttam ennyire részegnek. Valószínűleg így vezeti le a feszültségét a forgatással meg mindennel kapcsolatban. De egyszer belefér úgy gondolom.

- Héjjj…. édes… - szólt Taylor, és jelezte, hogy vigyek még neki tequilát. Nem szívesen, de oda vittem még nekik egy-egy kört. Taylor lelkére kötöttem, hogy ezután már menjen fel, és feküdjön le, majd utána megyek. Nem kellett túl sokáig győzködnöm, fogta magát, és felbandukolt a szobájába. Ed és Nikki vele mentek, felkísérték őt.

- Chace, neked is jobb lenne, ha már nem innál többet. – szóltam rá, és kivettem a kezéből a poharat. Utána kapkodott, és motyogott valamit, de nem igazán érdekelt. – Maradj itt, mindjárt jövök.

- Gyjódan. – válaszolt bágyadtan. A pulthoz siettem, és gyorsan bedobtam a köntösöm. Visszasiettem Chace –hez, aki még mindig az asztalnál ült.

- Na, megjöttem. Gyere, felviszlek. – nyögdécseltem, ahogy a karját átdobtam a vállamra. Szerencsére ment ő magától, csak dülöngélt egy kicsit.

Amikor felértünk, rögtön az ágyhoz vittem, és beledőlt. El akartam menni, de megfogta a kezem.

- Ne hagyj itt. – nézett rám tengerkék szemével. Szemében vágy volt.

- Mennem kell. Taylorhoz. Jól leittátok magatokat… - nevettem, és egy kicsit meglöktem a vállát, mire rögtön visszaborult az ágyba, de hamar felült hozzám megint.

- Taylorhoz… - mondta elhalt hangon. – És ha ma este itt lennél velem? – Úgy tűnt már kicsit kezd kijönni belőle az ital hatása, mert már egész érthetően beszélt.

- Hát az érdekes lenne. Nem tudom, mit szólna hozzá Claire.

- Nem érdekel.

- De jól megvagytok nem? – puhatolóztam. Már régóta kíváncsi voltam, arra, hogy miért ilyen elutasító vele.

- De. Megvoltunk, egészen addig a hétvégéig. – közelebb hajolt hozzám, nagy csábítást éreztem, hogy megcsókoljam. – De te mindig csinálsz valamit, amivel megbolygatod az érzéseimet.

- Azt hittem, hogy megegyeztünk abban, hogy barátok maradunk…

- Szerinted ez olyan könnyű? – felállt az ágyból, és elsétált a konyha felé, össze-vissza dülöngélt, ezért gyorsan megfogtam. – Ne, hagyj. – förmedt rám, és inkább hátraléptem. Elővett a hűtőből egy narancs juice –t, és elkezdte inni. Kicsit leöntötte a pólóját, így kissé ügyetlenül, de megszabadult a felsőjétől. Gondolom nem is kell mondanom, szépen kidolgozott teste volt, nehogy már könnyebb dolgom legyen, hogy megtürtőztessem magam.

- Le kéne zuhanyoznod, hogy jobban legyél. – tanácsoltam, és bementem a fürdőbe, és kinyitottam a zuhanyzó csapját. Beállítottam megfelelő hőmérsékletűre. Megfordultam, és Chace már ott állt mögöttem egy alsógatyában. – öhhm… oké… - habogtam zavaromban. – Akkor én most megyek. Majd… majd, itt kint megvárlak. – Elsétáltam mellette, de megfogta a karomat. Elég közel kerültünk egymáshoz. Először lenéztem a karomra, majd tengerkék szemeibe, és elengedte a karom. – Ezt…nem kéne… - mondtam nagyot sóhajtva.

- Tudom… - válaszolt, és egy határozott mozdulattal magához húzott, majd megcsókolt. Nem akartam, legbelül tudtam, hogy nem kéne ezt csinálnom, de a testem nem engedelmeskedett nekem. Kezem a nyakára csúsztattam, és beletúrtam a hajába. Lassan a zuhanyzó felé közeledtünk, és hirtelen megéreztem magamon a forró vizet. Már mind a ketten a vízsugár alatt álltunk. Elválltak ajkaink, és levegő után kapkodtunk. Egymás szemébe néztünk. Szemében egyszerre volt boldogság, és kétely.

- Nem szabad ezt tennünk. Most… most megyek… - hadartam, és kisiettem a lakosztályából. Már a folyosón voltam, amikor utánam jött.

- Bess… - szólt utánam, és könnyes szemekkel felé sétáltam. – Azt hittem, hogy menni fog ez, hogy barátok leszünk, de egyszerűen nem birok nem rág gondolni. Elmegyek…

- Nem, nem mehetsz. Nem engedem. De bírni fogjuk. Akkor nem fogunk egymással beszélni, vagy nem tudom, de én meg azt nem bírnám ki, ha te elmennél. Claire… olyan jól megvoltatok. Próbáld meg vele.

- De…

- Nincs de. Kedvel téged, te is őt. El kell felejtenünk egymást. A mai estét. Itt lezárjuk. Nem játszadozhatunk egymás érzéseivel, se máséval.

- Rendben. –mondta lesütött szemekkel. Megöleltük egymást, és beszálltam a liftbe. Zokogásba törtem ki. Egyrészt azért, mert lehet, hogy elveszítettem egy jó barátot, másrészt azért, mert ezt tettem Taylorral.

Nagy levegőt vettem, és beléptem a szobánkba. Taylor már az ágyban feküdt. Gyorsan lezuhanyoztam, és befeküdtem mellé az ágyba. Direkt nem öleltem át, nem tudtam volna most úgy rá gondolni, hogy ne az jusson eszembe, hogy majdnem megcsaltam őt. De ő felébredt rám, és hátulról szorosan átölelt. Egy kezemet karjára tettem, és egy könnycsepp gurult le az arcomon…

27/2. rész

Pár percre lehunytam a szemem, és ez elég is volt ahhoz, hogy lassan elnyomjon az álom. A sikítozások keltettek fel, amik nem messze tőlünk voltak. Vagyis tőlem…. Eltűnt mellőlem Taylor. Ijedten körbenéztem, de nem láttam semmit se a sötétben. Nagy csobbanásokat hallottam, és lépteket felém. Hirtelen felkapott valaki, közelebbről jól kivehető volt az arc.

- Chace! Tegyél le. – mondtam sikítozva, miközben a vízbe rohant velem. Huncutul rám mosolygott, és én már tudtam, hogy mi fog következni. – Ne! Kérlek, ne! – könyörögtem neki félig sikítva, félig nevetve.
- Bocsi. – mondta nevetve, és beledobott a jég hideg vízbe. Felálltam a vízből, ami így már annyira nem is volt hideg. Kb. a mellemig érhetett. Kisöpörtem a hajamat az arcomból, és Chace felé indultam. Minden erőmmel próbáltam lenyomni a víz alá, közben szerencsétlenül nyögdécseltem a nagy erőkifejtés miatt, ami néha nevetésbe ment át, mert meg sem tudtam mozdítani. Chace nagyokat röhögött rajtam.
- Ez nem fog menni Bess. – mondta nevetve, és lefogta a kezemet.
- Ó, dehogyis nem. – mondtam lihegve. – Mire kimondtam, újra Chace karjaiban voltam, és ismét beledobott a vízbe.

Mindenhonnan csak a sikoltozásokat lehetett hallani. Nikkiét, Clairét, és az enyémet. Miután a fiúk kicsit abbahagyták a lányok dobálását, odaúsztam Taylorhoz, és körbefontam a nyakát. Időközben már megszabadultam a vizes farmeromtól, és felsőmtől, Taylor is csak egy alsógatyában volt. Hozzábújtam, és megcsókoltam.

- Hé, hé, hé. – halottuk Ed hangját, és rájöttünk, hogy kicsit elragadtattuk magunkat. Ajkaink szétváltak, és mosolyogtunk.

Elmentem egyedül egy kicsit úszkálni. Nem messze tőlem úszott Chace is, és eszembe jutott a bosszú. Eléggé távol voltunk a többiektől, hogy ők ne halljanak engem.

- SEGÍTSÉG! BEGÖRCSÖLT A LÁBAM. – mondtam hangosan, hogy Chace meghallja. Rögtön visszafordult és odaúszott hozzám. Kicsit kapálóztam is, hogy hatásos legyen. Egyik karomat a nyaka köré fontam másikkal a lábam felé nyúltam, mintha tényleg ki akarnám masszírozni belőle a görcsöt. Ű
- Minden rendben? – kérdezte Chace aggódva.
- Most már igen. – mondtam nevetve, és abban a pillanatban lenyomtam a víz alá. Pár mp. múlva felkapta a fejét, megrázta a haját, magához húzott, és teljesen lefogott. Szemben voltunk egymással.
- Na, most mit fogsz csinálni? – kérdezte egy fél mosollyal az arcán. Elkezdtem egy kicsit kapálózni.
- Aúú, aúú. Most tényleg begörcsölt a lábam. – most nem hazudtam, tényleg iszonyatosan begörcsölt a lábam.
- Még 1x nem veszem be. – válaszolta, és nem eresztett.
- Chace, komolyan mondom. Kérlek. – látta az arcomon, hogy nem viccelek, és elengedett. Karjaimat a nyaka köré fontam, ő megemelt egy kicsit, és kimasszírozta a vádlimból az iszonyatos görcsöt. Nem mertem elengedni a nyakát, és tovább úszni, mert éreztem, hogy nem sok hiányzik, hogy ismét begörcsöljön a vádlim. Segített nekem, és karjaiban tartva visszacipelt a többiekhez, akik még mindig a vízben szórakoztak. Kisétált velem a partra és letett a földre, majd újra elkezdte masszírozni a vádlimat.
- Mi történt? – rohant ki Taylor a vízből, és leguggolt mellém.
- Semmi, csak begörcsölt a lába. – válaszolt Chace, közben még minden masszírozta a vádlim.
- Köszönöm. – mondtam Chace -nek, és befejezte a masszírozást. Felállt, és nyújtotta a kezét.
- Jobb, ha most kicsit sétálsz. – Szemébe néztem, és a kezemet beletettem az övébe, majd felsegített.
- Kösz, haver. – mondta Taylor hálásan.
- Nincs mit. – válaszolt Chace egyhangúan, közben végig rám nézett, és visszament a vízbe.
- Jól vagy? – kérdezte Taylor, és elkezdtünk sétálni. Kicsit bicegtem az elején, most már inkább csak olyan izomlázféle érzés volt a lábamban.
- Persze, jól vagyok. Csak hülyéskedtünk a vízben, és hirtelen begörcsölt a lábam.
- Még szerencse, hogy ott volt.
- Igen.. Szerencse. – válaszoltam elgondolkodva. – Bemenjek, és lefürdök, nem baj? – kérdeztem Taylortól.
- Nem, dehogy. Szerintem lassan én is be fogok menni. – adtam neki egy csókot, és elmentem lefürdeni.



Reggel, mint a filmekben, madárcsicsergésre ébredtünk.


- Meg tudnám ezt szokni. – mondta Taylor elégedetten nyújtózkodva.
- Igen. Én is. – Jó kedvem volt, és kihuppantam az ágyból. Bevonultam a fürdőbe, és rendbe hoztam magam. Dudorászva kijöttem, és megcsókoltam Taylort.
- Mi ez a jókedv?
- Nem tudom, csak úgy van. Lemegyek a többiekhez. Lent várlak.
- Rendben.

- Jó Reggelt. – mondtam mindenkinek dallamosan.
- Hugi! – szólt Nikki a pult mögül.
- Igen? – pattogtam oda hozzá.
- Mi volt az az este Chace –el? – kérdezte gyanakodva, de nem értettem, hogy miért.
- Mire gondolsz? Begörcsölt a lábam, és csak segített.
- Igen. Igen. Ezt már hallottam. De mit csináltál vele?
- Mi van? Nem csináltam vele semmit. Mi a bajod? – kérdeztem felháborodva, de nem ordibálhattam vele, nehogy idefigyeljenek a többiek.
- Arra, hogy miután visszajött, olyan volt, mint egy zombi, és csak bámult maga elé. Clairrel sem foglalkozott.
- Hát, egy kicsit nekem is érdekes volt a hangulatom utána, de miért?
- Mit csináltatok? Pontosan.
- Hm. Csak szórakoztunk. Birkóztunk a vízben, és mint mondtam begörcsölt a lábam, ő meg a karjaiba vett, és kihozott. Ennyi.
- Ennyi?
- ENNNYI. Mit akarsz még? – kérdeztem, most már egy kicsit sürgetve.
- Nem volt semmi meghitt pillanatotok? Hé.. pszt.. jön.
- Mi van? – értetlenkedtem.
- Jó reggelt. – jött oda hozzánk Chace mosolyogva, és töltött magának kávét.
- Jó reggelt. – mondtam mosolyogva.
- Hogy van a lábad?
- Jól, köszi. Kutya baja.
- Látod? – kezdte el Nikki ismét, mikor elment Chace.
- Mit? Ajj Nikki. Bebeszélsz magadnak minden hülyeséget.
- Én csak azt mondom, hogy vigyázz, ne bántsd meg ismét. Lehet te nem flörtölésnek szánod, de mégis az. Tudom, hogy szereted Taylort, mindenkinél jobban, de azt is tudom, hogy még mindig tetszik Chace is. Ami nem gond, semmi baj nincs azzal, hogyha tetszik, de ne csináld. Neki most ott van Claire.
- Nem csinálok semmit!
- Jó, akkor ezt se csináld. – mondta, és ott hagyott a pult mögött egyedül.


A nap hátralévő részében végig ezen járt az agyam, hogy vajon tényleg megint felbolygattam Chace érzéseit? Jó, meglehet, hogy az este kicsit több is volt abban a birkózásban, de nem lehet köztünk semmi, és ezt ő is tudja, mert régebben már megbeszéltük. Nem?

Utolsó napunk is nagyon jól telt a tóparti házban, és megbeszéltük, hogy minél hamarabb vissza fogunk ide jönni. Talán már a következő héten. Mindenkit maximálisan kikapcsolt, ami most rá is fért például a fiúkra. Mind a hárman nagyon feszültek voltak a film miatt.

Chace –el lehet, hogy máshogy alakulnak a dolgaink, mint ahogy azt elterveztük, de… erről nem tehetünk. Annyira… Természetesen Taylort nem fogom ott hagyni miatta, mert mindenkinél jobban szeretem őt. Néha biztos lesznek kísértések, de minden erőmmel próbálkozom majd elkerülni ezeket a pillanatokat.

27. rész / 1.rész

Sziasztok.
Nagyon rég lett frissítve, de meghoztam az új részt. Két részből áll, a másodikra nem kell sokat várnotok, csak egy két napot.
Jó olvasást.



Reggel izgatottan pattantam ki az ágyból. Holnap van Nikkinek a szülinapja, és egy nagy meglepetés bulit szeretnék neki szervezni.

Először a bárra gondoltam, de elvetettem az ötletet, mivel minden nap ott vagyunk, kell egy kis változatosság. Így kibéreltünk Taylorral egy tóparti kis házat az egész hétvégére. Ez lesz a mi ajándékunk, meg a buli. :)

Már csak pár baráttal kell beszélnem, hogy eljöjjenek.

- Chace, Claire, sziasztok. Beszélhetnénk egy kicsit? – Chace és Claire már több mint 2 hete vannak együtt, és nagyon jól érzik magukat. – Mit csináltok a hétvégén?

- Most hétvégén lesz Nikki szülinapja, nem? – kérdezte Claire, és már sejtette, hogy tervezek valamit. – Tudtommal semmit. – mondta, és felnézett Chace –re, ő pedig csak megvonta a vállát.

- Remek. – körülnéztem, hogy Nikki biztos ne legyen a közelben. – Egy meglepetés bulit tervezek neki. Hétvégén egy tóparti kis házban. Egész hétvégre kibéreltük Taylorral. Ti valamivel előbb mennétek oda, én meg majd vele kicsit később, és addig előkészültök.

- Persze, feltétlen ott leszünk. – lelkesedtek mind a ketten. Leírtam nekik a címet, és hogy 4 –re legyenek ott. Én meg Nikki 6 –ra megyünk oda.

Rendben. Ez is el van intézve. Már csak Ed –el kell beszélnem, és kitalálni valamit Nikkinek, hogy hova viszem holnap.

Kinyílt a lift ajtó, és Ed lépett ki belőle. Ma van a szerencse napom. Csak gondolnom kell valakire, és itt is terem előttem. Ed –et is elkaptam, és beavattam a dolgokba. Neki is tetszett az ötletünk.

Visszaszökdécseltem a szobánkba, és Taylor karjaiba ugrottam.

- Minden elintézve. – jelentettem ki diadalmasan.

- Ügyes vagy. Biztos fog neki tetszeni. – válaszolt Taylor és megcsókolt. – És Nikkinek mit fogsz mondani?

- Még nem tudom. Majd kitalálok valamit. – mondtam elgondolkodva, és Taylor csókja zökkentett ki a képzelgéseimből. Újra lágyan megcsókolt, és beletúrt a hajamba. Szorosan megölelt, és nagy levegőt vett.

- Szeretem, amikor ennyire belemerülsz valamibe. – suttogta, és megpuszilta az arcom. – Este találkozunk.

- Este?? Miért? Hova mész? – kérdezősködtem meglepetten.

- Fotózásra. Tegnap mondtam.

- Oh, igen. Tényleg. – kicsit elszomorodtam, reméltem, hogy együtt tudunk lenni egész nap. De nem baj, mert hétvégén a tóparti házban leszünk, és biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogjuk magunkat érezni.

Taylort lekísértem, és bementem a bárba, biztos ott lesz Nikki is.

- Nikki, Nikki, Nikki. Várj egy kicsit. Kérdezni akarok valamit. Vagyis inkább mondani. – áh, nem jó, még nem is találtam ki semmit.

- Mond.

- Hétvégén elviszlek valahova. Csak mi ketten. Benne vagy?

- Hova akarsz menni? – kérdezte kíváncsian. Pedig reménykedtem, hogy nem fogja megkérdezni.

- Hát egy ilyen… ilyen, öhm… szépségfarmra. – Úristen, hát ez meg, hogy jutott az eszembe? Szépségfarm?

- Szépségfarmra? – kérdezte, és gyanúsan összevonta a szemöldökét.

- Aha, jó buli lesz. Csajos hétvége. – mondtam lelkesen. – Pakolj be mindenfélét. Törülköző meg ilyesmi nem kell, van nekik. Szoknyát tegyél el, meg csini cuccokat.

- Csini cuccot? Egy szépségfarmra?

- Persze. Pf… - na, jó, bevallom, ez elég béna volt, tutti rájött, hogy kamuzok.

- Okk-kké. – egyezett bele bizonytalanul.

A nap többi része viszonylag gyorsan elment. Kevésbé szórakoztam jól, mint terveztem, mivel Taylor nem volt itthon. Nikki dolgozott, Ed is elment a fotózásra, Chace és Claire pedig állandóan egymás nyakán lógnak, nem akarom megzavarni őket semmiben.

- Siess, el fogunk késni. Időpontunk van. –sürgettem Nikkit a kocsiból kiordibálva.

- Megyek, megyek, na. – lépett ki a hotel ajtójából, kezében vagy 5 bőrönddel.

- Te meg hova készülsz? Nem kell túlélő csomag. Csak 2 nap az egész. – mondtam, és közben kidülledt szemekkel néztem az 5 bőröndjét.

- Tudom, tudom. De sosem lehet tudni. Mindenre fel kell készülni. – mondta, és megütögette bőröndjeit. – Na, segítesz? – felemelte az egyik legkönnyebb bőröndöt, és betette a csomagtartóba. Persze én pont a legnehezebbet kaptam fel, és próbáltam betenni a kocsiba.

- Nem segítenél? – kérdeztem nyögdécselve, közben Nikki beült a kocsiba.

- Ja, hoppá. – válaszolt bohókásan, és segített bepakolnia többi bőröndöt.

Viszonylag hamar odaértünk. Az utolsó egy kilométeren bekötöttem Nikki szemét.

- Ezt meg minek? Már elmondtad, hogy hova megyünk.

- Lehet, hogy hazudtam.

- Látod, ismerlek már. Ezért hoztam 5 bőröndöt.

- Aha.

- És hova megyünk? – kérdezte izgatottan.

- Szerinted el fogom mondani? – kérdezte vissza nevetve.

Óvatosan kiszállítottam a kocsiból. Üres, és csendes volt minden. Kicsit izgultam, hogy Taylor és a többiek talán eltévedtek, és nem találtak ide. Vagy elfelejtették.

Felmentünk a verandára vezető lépcsőn, és megálltunk az ajtó előtt. Levettem a kendőt, de még nem nyithatta ki a szemét.

- Most nyithatod. – mondtam, és kinyitottam az ajtót.

- MEGLEPETÉS! – ordította mindenki egyszerre. Nikki nagyon boldog volt, és meglepett. ( :P ) Szóval jól sikerült.

- Köszönöm. Egyáltalán nem számítottam erre. – mondta, és megölelt.

- Szóra sem érdemes. Boldog Születésnapot drága nővérkém.

Taylor is, és mindenki felköszöntötte Nikkit, és indulhat a bulii. Chace bekapcsolta a zenét, Ed meg hozta a piát.

- Na, tetszik? – faggattam Nikkit, amikor kiment a konyhába.

- Mi az, hogy. És ez a ház. Nagyon szép.

- És egész hétvégén a miénk.

- Bess! Köszi.

Taylor hirtelen megfogta a derekam és behúzott a nappaliba, hogy táncoljunk. A pörgős zene hirtelen lassúvá váltott. Karomat Taylor nyaka köré fontam, ő pedig a derekamat kulcsolta át.

- Jó ötlet volt ez a kis buli. – mondta Tay, miközben a dal ritmusára mozogtunk.

- Igen. Jó lesz egy kicsit kikapcsolódni, kettesben lenni. Vagyis… majdnem kettesben.

- Erről jut eszembe… gyere velem! – abbahagytuk a táncot, és Taylort követtem. – Előbb itt voltam, és volt egy kis időm felfedezni a területet. – mondta, és még mindig mentünk arra a bizonyos hely felé. A tópart felé igyekeztünk. A fák takarása miatt messziről nem lehetett látni, de amint közelebb értünk észrevettem egy kiterített pokrócot. A fák tövében pedig sok kis mécses volt meggyújtva.

- Taylor. Ez eszméletlen. Nagyon szép. – mondtam meghatódva, kicsit könnyes szemmel.

- Tetszik?

- Persze. Gyönyörű. – szembefordultam vele, és megcsókoltam. – Szeretlek.

- Én is téged. – Egy nagy lendülettel a karjaiba kapott, és lefektetett a pokrócra. Finoman rám feküdt, és megcsókolt. Lágy csókokat adtunk egymásnak, ajkaink csak pár másodpercre váltak el egymástól. Hosszú, és szenvedélyes csókunk után Taylor mellém feküdt. Egyik kezét feje alá tette, másikat körém fonta. Fejemet a mellkasára hajtottam

Csendben feküdtünk egymás mellett, és néztük a csillagokat.


26. rész



Sziasztok!
Tudom, nagyon sokat kellett várnotok az új részre, de remélem megérte. Extra hosszú rész lett, remélem tetszeni fog nektek. Lécci írjatok véleményt.
Jó olvasást, és további kellemes szünetet.
Puszi,
B.





Pár nappal később eszembe jutott egy jó barátnőm, Claire, akit Chace biztosan kedvelne. Már régóta nem beszéltem vele, de tudom, hogy itt van Amerikában. Azt hiszem, hogy itt dolgozik. Vagy valami hasonló.

Bár megígértem Chace –nek, hogy nem szólok bele a női ügyeibe Lil után, de nem kell tudnia, hogy én szerveztem meg. Remélem Claire is bele fog menni a dologba. Gyorsan felhívtam, de csak az üzenetrögzítő kapcsolt be.



- Szia Claire,Bess vagyok. Tudom rég beszéltünk, de ha megkapod az üzenetem, akkor hívj vissza lécci. A számom már tudod. Puszi.

- Mehetünk? – kérdezte Taylor miután felöltözött. A szokásos reggelihez indultunk, azzal a különbséggel, hogy én ma dolgoztam.

Rögtön bementem a pult mögé, és magamra kaptam a kis köténykémet.

- Késtél. – mondta Nikki, miközben hozzám vágott egy rongyot, és automatikusan elkezdtem letörölni vele a pultot.

- Szerinted Claire és Chace összeillenének? – puhatolóztam Nikkinél.

- Claire? Claire a fősuliról? …. Nem tudom. Talán. Miért?

- Csak úgy.

- Azt nem hiszem. Miben sántikálsz már megint? – kérdezte Nikki, tudta, hogy mit akarok.

- Csak… gondoltam találkozhatnának.

- De nem azt mondta, hogy ne üsd bele az orrod a magánéletébe?

- De. De nem kell tudnia, hogy miattam találkoztak. Lehetne véletlen is.

- Szerintem ne csináld. Még ha jól is sülni el, akkor is megkért, hogy NE.

- Tulajdonképpen már beszéltem is vele… Azt várom, hogy visszahívjon.

- Ajj te lány. Minek kell neked mindenbe belekavarnod?

- Én csak jót akarok.

Este Claire fel is hívott, és megbeszéltük, hogy holnap találkozunk. Beavattam a dolgokba, hogy tulajdonképpen miért is kerestem fel, és nem volt ellenére a dolog. Már egy ideje szingli, és szeretne újra szerelmes lenni.




- Indulhatunk már? – kérdezte Taylor és Chace türelmetlenül, amíg rám vártak.

- Pillanat.

Kb. 1 órával előbb értünk ki a parkba, mint amikorra megbeszéltem Claire –el. Így még jobban véletlennek fog tűnni az egész.

Most, hogy már Taylor, Chace és Ed filmjét elkezdték reklámozni, sokkal nagyobb őrjöngés lett körülöttük, így nem mindig tudtunk zavartalanul beszélgetni. Jöttek a rajongók autogrammért, fotóért, stb.


Nem olyan messze megláttam Claire –t.


- Mindjárt jövök. – mondtam a fiúknak, és felálltam Taylor öléből.

- Hova mész kicsim? – kérdezte Taylor.

- Azt hiszem, hogy régi barátnőmet láttam. Rögtön jövök.

Félúton Claire is észrevett, és mosolyogva sietett felém, és megöleltük egymást.

- Ó, de rég találkoztunk. Bess! De megváltoztál. Hosszabb a hajad, és csak úgy sugárzol. Nagyon jól nézel ki.

- Köszi, te is.

- Nikki, hogy van?

- Jól. Ő is itt van NY –ban.

- Igen? Akkor vele is feltétlen kell találkoznom. Na, de kivel is akarsz te engem összehozni? – kérdezte Claire izgatottan.

- 1 barátommal. Ott ülnek. Biztos tetszeni fog neked. Chace –nek hívják.

- Helyes?

- Mi az hogy. – válaszoltam nevetve.

- És ki ül mellette? Ő sem rossz.

- Ő Taylor. A barátom. Na, odamegyünk?

- Naná. – mondta Claire. Gyorsan megigazította haját, a sminkét, és indultunk is.

- Nyugi. Jól nézel ki.

- Tudod, kicsit izgulok. Rég csináltam már ilyet.

- Még valami. Nem tudják, hogy én hívtalak meg, szóval most futottunk össze véletlenül.

- Rendben.


- Taylor, Chace. Ő itt egy régi barátnőm Claire. Claire, ő Taylor, a barátom, és ő pedig Chace.

- Sziasztok. Bess, nem is mondtad, hogy filmsztárokkal vagy körülvéve. Mindenhol a ti plakátotok van. Már csak Ed hiányzik.

- Ő most otthon van Nikkivel. – válaszolt Chace mosolyogva.

- Őt is ismered? – nem válaszoltam Claire –nek, csak mosolyogtam. – bocsánat, nem vagyok őrült rajongó, csak kicsit sok volt így egyszerre. Fél másodperc, és újra normális leszek. – mondta Claire zavartan.

- Nem ülsz le? – kérdezte Taylor udvariasan.

- Nem köszi. Maradj csak. – Tay nem várta meg míg válaszol, rögtön fel is állt. Oda jött mögém, nekitámaszkodott egy fának, és hátulról átölelt.

- És mióta ismeritek egymást? – kérdezte Chace Claire –től.

- A Főiskolán találkoztunk, ott lettünk nagyon jóba.

- Szerintem hagyjuk őket kettesben. – suttogtam Taylornak.

- Mi elmegyünk fagyizni. Kértek valamit?

- Nem, köszönöm.




- Na, hogy is van ez a régi barátnő véletlen feltűnik dolog? – kérdezősködött Taylor gyanúsan.

- Hogy érted? – kérdeztem vissza ártatlan tekintettel.

- Ismerlek már Bess. Pár napja ment el Lil, Chace teljesen padlón volt, és akkor hirtelen feltűnik egy régi barátnőd?

- Aj. Miért vagy ilyen jó megfigyelő? – mondtam durcásan.

- Chace nem fog neki örülni. – mondta, és egy követ dobott be a tóba.

- Elmondod neki? – kérdeztem meglepetten.

- Dehogyis. Csak mondtam.

- És, szerinted tetszik neki? – kérdeztem izgatottan.

- Biztos. Nem láttad, hogy hogyan mosolygott végig?

- Juj de jó. – most még jobb kedvem lett, mint volt.

- Szeretlek. – mondta Taylor, és lágyan megcsókolt.

- Én is szeretlek.


Elindultunk visszafele. Már messziről lehetett látni, hogy milyen jól érzik maguk, nem is akartam őket megzavarni.

- Mi elmegyünk vissza a hotelbe. Jöttök velünk? – Kérdezte Taylor Chace –től, Chace pedig Claire –re nézett. Mosolyogva megvonta a vállát, hogy neki teljesen mindegy.

- Még maradunk egy kicsit. – válaszolt Chace. (Jó válasz. – gondoltam magamban)





-Áh, nagyon jó vagyok. Láttad? Nagyon jól kijönnek egymással. – dicsérgettem magam, amikor beszálltunk a taxiba. – Örülj már neki te is, vagy mondj valamit.

- Örülök, csak remélem, hogy tényleg jól fog elsülni a dolog. – mondta Taylor, és elgondolkodva kinézett az ablakon.

- Miért ne lenne jó? Nem értem, hogy miért nem lehet örülni neki. Mindenki csak a rosszat keresi benne.

- Mindenki?

- Nikki is. – morogtam a nevét az orrom alatt.

- Mert mi gondolunk a következményekre is?

- Következmény? Milyen következmény? Nem lesz ennek semmi következménye.

- Ki tudja, hogy Claire meddig marad? Mi van, ha csak ki fogja használni Chace –t? Mi van, ha… - sorolta Taylor az érveket, de félbeszakítottam.

- Ezek mind megtörténhettek volna velünk is. Akkor valahogy mégsem szabadkoztál ennyire.

- Az más.

- Miért lenne más?

- Chace az a fajta, aki rögtön belezúg egy lányba, és nem tud ésszerűen gondolkodni. Nem fog hallgatni senkire.

- Szerinted összehoztam volna egy olyan lánnyal, aki csak kihasználja őt?

- Nem, kicsim. Én csak azt mondom, hogy sosem lehet tudni.

- Oké.

- Most haragszol rám?

- Nem. – nem értem Taylort. Miért nem tud örülni annak, hogy végre talált a barátja valakit, és nem kell néznie a savanyú képét. És ha kiderül, hogy én hoztam össze vele? Akkor mi van? Max csak rám lesz ideges, de még akkor is ott lesz neki Claire. És miért lenne rám mérges? Jól sült el a dolog nem? Inkább meg fogja nekem köszönni.



- Sziasztok. – köszöntünk Ed –nek, és Nikki –nek, akik épp a bárban voltak.

- Hello. Na, hogy ment? – kérdezte Nikki rögtön, ahogy leültünk.

- Mi, hogy ment? – kérdezte Ed.

- Tökéletesen. – mondtam önelégülten, és bekaptam egy szem cseresznyét.

- Micsodaa? – kérdezte Ed ismét, csak nem annyi nyugodtan.

- Bess összehozta Chace –t egy lánnyal. – mondta Tay egyhangúan.

- És Chace tudja?

- Még nem. És nem is kell megtudnia. – válaszoltam Ednek.

- Na ez tök jó. Végre lesz valakije.

- Köszönöm. Végre valaki mellettem áll.

- Mi nem vagyunk ellened. – mondta Nikki, és elgondolkodott.

- Csak?

- Nincs csak. Kíváncsiak vagyunk, hogy mi lesz. Ennyi.

- Mi lenne? Vagy összejön, vagy nem. Meg kell próbálni. – mondta Ed, és én csak bólogattam.

- Köszönöm még 1x. – mondtam határozottan, és pacsit adtunk egymásnak. Taylor és Nikki meg a fejüket csóválva nevettek.




- Biztos, hogy nem haragszol rám? – kérdezte Taylor, amikor már a szobánkban voltunk.

- Biztos, csak nem értelek.

- Ne kezdjük előröl édes. – megfogta a derekam, és magához húzott. Teljesen egymáshoz simultunk. – Van egy jobb ötletem. – suttogta, és a kezét lejjebb csúsztatta.

- És mi lenne az? – kérdeztem mosolyogva, és lágyan megcsókolt. Birtokba vette a nyakam, és finom puszikat adott. Lecsúsztatta kezét a fenekemig, és könnyedén felemelt. Karjaiban tartott, és úgy csókolóztunk tovább. Lassan elmentünk az ágyig, és óvatosan lefektetett. Fölém feküdt, és csókolóztunk. Nyelvünk vad táncba kezdtek. A kezemet a nyakáról lassan lecsúsztattam a pólója aljáig, és levettem róla. Most én következtem. Megfogta a pólóm alját, és lassan, izgatóan elkezdte felcsúsztatni. A hasamtól egészen a mellemig lágyan végig csókolt. Pár pillanat alatt minden ruhadarabunk a földön hevert, és átadtuk magunkat egymásnak, hangos nyögések kíséretében.



Mindketten elaludtunk, és este 9 óra körül keltünk fel arra, hogy kopognak.. Taylor morgott egyet, és kikelt az ágyból.


- De legalább most nem zavartak meg. – mondtam, és adtam neki egy csókot. Gyorsan felkaptam egy rövidgatyát, és egy trikót, és az ajtóhoz siettem.

- Nincs kedvetek bulizni egy kicsit? – kérdezte Ed, amikor kinyitottam az ajtót.

- Dee. – válaszoltam nagy mosollyal az arcomon. – Ez nagyon jó ötlet. Szivi? Neked van kedved? – kérdeztem Taylort nagy mosollyal, és szépen néztem rá, hogy ne mondjon nemet.

- Persze, mehetünk.

- Ú, de jó. – adtam neki egy csókot, és rohantam fürdeni.

- 1 órátok van elkészülni. – ordibált utánam Ed.

- Okééé.

- Minek örülsz ennyire?

- Rég voltunk szórakozni. – ide-oda rohantam a szobában a cuccaim után, amikor Taylor hirtelen megállított. – Mi az? – kérdeztem meglepetten.

- Semmi, csak szeretlek.

- Én is téged. – Kaptam tőle egy csókot, és megölelt.

- Na mehetsz. – mondta, és rácsapott a fenekemre.



Gyorsan megfürödtem, és kifestettem magam. Taylor türelmetlenkedett, hogy siessek, mert ő is szeretne tusolni. Gyorsan kiszáguldottam a fürdőből, és a szekrényben kutakodtam valami csini ruci után.


- Ó, de sexy. – mondta Taylor, amikor meglátott. – de így nem mehetsz.

- Miért?

- Csak vicceltem. Tényleg nagyon dögös vagy.

- Köszönöm. Na mehetünk? – kérdeztem egyhelyben ugrálva.

- Én így menjek törülközőbe? Mindjárt kész vagyok.

Tay gyorsan felvett egy farmert, és egy fekete inget.

- Te is jól nézel ki. – mondtam, és adtam neki egy csókot.

Amikor leértünk már lent volt Ed, és Nikki is.

- Ó de csini. – mondta Nikki, amikor találkoztunk.

- Köszi, te is. :-) Még nem is láttam ezt a ruhádat.

- Igen, még csak nem rég vettem.

- Jól nézel ki. Chace nem jön? Esetleg Claire?

- Nem, elmennek vacsorázni. – mondta Ed.

- Hogy micsoda? Randiznak? Jéé… - mondtam Taylornak gúnyosan, de csak mosolygott.

- Indulhatunk?

- Naná. Mondtam izgatottan, és megfogtam Taylor kezét.



Ahogy kiléptünk az ajtón 1 000 000 vaku villogott a szemünkbe. Taylor megszorította a kezem, és visszahúzott a hotel előterébe. Taylor és Ed összenéztek, én pedig még mindig nem láttam semmit a sok vakutól.



- Sajnálom kicsim. Azt hiszem, hogy nem megyünk ma bulizni.

- Nem baj, nem te tehetsz róla. Majd máskor. – megcsókoltam, hogy tudja tényleg nem baj. Nem az Ő hibája. Kíváncsi leszek, hogy meddig lesznek itt a paparazzik.



Így az estét a hotel éttermében töltöttük, mint minden este.