Story with Taylor Lautner

Sziasztok!
Tudom, tudom. Már épp ideje volt. Sajnálom, hogy sokat kellett várnotok, de remélem megérte, és tetszeni fog nektek. Kérlek titeket, hogy akik olvasták, írjanak kommentárt, hogy tudjam mit gondoltok.
Üdv, Betti



Reggel még mindig ott feküdtem rajta. Szegénynek nem lehetett valami kényelmes. Felkeltem, és betakartam. Bementem a fürdőbe, gyorsan lezuhanyoztam, és megmostam a hajam. Egy órát biztos bent voltam mire végeztem mindennel.

Bementem a szobába, és Taylor még mindig aludt. Ennyire fáradt lett volna? Halkan ruhák után kutattam, nehogy felébresszem.

Körülnéztem a lakásban, hogy Nikkiék itt vannak e. Túl nagy a csönd. Nem akartam benyitni a szobájába, nem szeretnék olyat látni, amitől később cikis hangulat lenne köztem és Will között. Ezért inkább csak hallgatóztam. Nem hallottam semmit, de akkor sem mertem benyitni hozzájuk.

Már egy ideje ébren voltam, és sehol senki. Taylor alszik, Nikkiék, Nikkiék meg az sem biztos, hogy itthon vannak.

Éppen a konyhában tevékenykedtem, amikor Nikki kijött.

- Jó reggelt.
- Jó reggelt. – köszöntem vidáman.
- Remélem jól kialudtad ma magad, mert este bulizni fogunk.
- Bulizni?
- Leánybúcsú.
- Óóóó… éértem. Hol lesz? Mikor?. – jujj de várom már.
- A pub-ban. De csak mi leszünk. Úgyértem, hogy ketten, meg pár barátnőm. Meg sok pia, jó zene, és semmmi pasi. Kivéve Luke-t.
- Luke? Mit keres ott Luke?
- Megkért, hogy hadd legyen bent, mert nem akar hazamenni. Gondok vannak nála. És így ő lesz a bárban.
- Értem. És Will? Neki is ma lesz?
- Igen. Akart is beszélni Taylorral. Még itt van?
- Itt. Persze. Alszik. Meg is nézem.

Halkan benyitottam a szobába, és láttam, hogy ébren van, de visszafordult.

- Alszol édes? – kérdeztem halkan. Semmi válasz.

Odabújtam hozzá, megpusziltam az arcát. Semmi.

- Hát jól van. Akkor megyek, átöltözöm.
Kelek fel az ágyból, de hirtelen felült, megfogta a derekam, és visszarántott. Pont „ráestem.”

- Oh, hát te ébren vagy? – kérdeztem nevetve.
- Ilyen hamar feladod? – mosolygott.
- Tudtam, hogy nem alszol.
- Persze, persze. – Megfordultunk, és félig rajtam feküdt. Csábosan mosolygott, és csak nézett.
- Mi az? Mit nézel?
- Téged. Gyönyörű vagy. – Kicsit zavarba hozott.
- Köszönöm. – pirultam el, és hosszan szemébe néztem.
- Mi az? Csak nem zavarba jöttél?
- De. Egy kicsit. Azt hiszem. – nevetett, és adott egy csókot.

Oldalára feküdt, kezével támasztotta fejét.

- Na, és mit csinálsz ma?
- Nikki leánybúcsúja lesz az este. Tényleg, Will meg szeretne hívni.
- Kedves tőle. És hol lesztek?
- A pub ban.
- Csak ti?
- Aha. Nikki nem nyit ki az estére.
- És a legénybúcsú hol lesz?
- Fogalmam sincs.

Egy ideig még feküdtünk, és beszélgettünk. Később kimentünk a konyhába Nikkiékhez. Will beszélt Taylorral, és hivatalosan is meg lett hívva a legénybúcsúra.

Taylor, és Will is elmentek, így ketten maradtunk Nikkivel.

Hamar eljött az este. Már nagyon vártam a bulit. Rég buliztam már egy jót. Elkezdtem készülődni. Hajat mostam, vettem egy hosszú fürdőt. Órákat töltöttem a ruhám kiválasztásával, míg egy fehér farmernál, és egy fekete topnál maradtam, fekete magas sarkúval.

Megcsináltam a hajam, kifestettem magam. Hamar elment az időre, Nikkivel mindketten indulásra készen voltunk. Izgultam, nem ismertem Nikki barátait, nem tudtam, hogy ők milyenek. Remélem nem visszafogottak, és tudunk egy jót bulizni.

Mikor odaértünk, már mindenki ott volt. Luke csurgatta a nyálát Nikki barátnőin. Tényleg elég jól néztek ki. Bemutatkoztam nekik, és indulhat a buli

A zene hangosan szólt, pia volt dögivel.

Sokat nevettünk, és beszélgettünk. Mary-vel elég jól kijöttünk. Sokat táncoltunk, és ittunk. Talán többet is a kelleténél. Éreztem, hogy kicsit be vagyok csiccsentve. Többet nem kéne innom.

Nikkit próbáltam leitatni, mindig olyan visszafogott. Ez az ő bulija. Az a minimum, hogy leissza magát.

- Lukeee. Sziaaa. Kérek még egy valamit.
- Bess, már nem kéne innod.
- Dee, de. Semmi bajom. Nem rúgtam be. Látod? – álltam egy lábra. – simán megállok.
- Bocsi, de akkor sem adok.
- Akkor gyere táncolni. – fogtam meg a kezét, és elhúztam a többiekhez, akik táncoltak.

Eleinte úgy állt ott mint egy fadarab, úgy kellett rávenni, hogy megmozduljon.

- Luke. Ne már. Tudsz te táncolni. – megfogtam a kezét, és próbáltam táncolni vele.

Hirtelen egy csapat részeg fiú jött be a pub-ba. Ha jól láttam, akkor Will-ék voltak azok.

- Ti meg mit kerestek itt? – kérdezte Nikki Willtől meglepetten
- Jöttünk bulizni. Nem bírtam ki nélküled. – húzta magához és megcsókolta.
- Hát, ha már itt vagytok. – csókolták meg ismét egymást.

Körülnéztem, és Taylort kerestem. Akkor neki is itt kell lennie. Tekintetünk találkozott. Nagyon jól nézett ki. Ki volt öltözve. Egymás felé mentünk.

- Meglepetés. – adott egy rövid csókot.
- De még milyen. – Húztam közelebb magamhoz, hogy jobban érezzem.
- Táncolunk?
- Persze.

Ahogy az lenni szokott, egy lassú szám következett. Mindenki talált magának partnert, Luke-t is rá tudták venni a táncra.

Besétáltunk a többiekhez, megfogta a kezem, és táncoltunk. Egymás szemébe néztünk, és lassúztunk. Fejemet ráhajtottam vállára, és ő megpuszilta a fejem.

- Bess…
- Igen? – emeltem fel a fejem, hogy lássam arcát.
- Lehet kicsit elhamarkodottnak tűnik az, amit mondani fogok, de szeretném ha tudnád.
- Igen?
- Nagyon örülök, hogy találkoztunk, és teljesen megváltoztattad az életem. Boldog vagyok, és nagyon szerencsés, hogy egy ilyen lányra találtam…
- Én is örülök, hogy találkoztunk. – mosolyogtam rá.
- És… - tartott egy hosszabb szünetet. – Szeretlek. – Ledöbbentem. Jól hallottam?? Nem a sok pia beszél belőle? Úristen.
- Tessék?
- Szeretlek. – A szívem majd ki ugrott örömében.
- Én is szeretlek.

Szeretem. Láttam szemén, hogy megkönnyebbült, és szélesen mosolygott. Megcsókoltuk egymást. Nyelvünk vad táncba kezdett, közben szorosan öleltük egymást, a zenét már nem hallottam. Teljesen elfelejtettem. Csak Ő volt akkor.

Az a 2-3 perc, amíg a szám tartott volt a legjobb egész éltemben.
Más szintre került a kapcsolatunk. Egész este együtt voltunk. Szerencsés vagyok, hogy megtaláltam Őt. Aznap este, még vagy 1000x mondtuk egymásnak, hogy mennyire szeretjük a másikat. És mind az 1000x olyan érzés volt, mint amikor először mondta nekem. Heves szívverés, és elöntött a boldogság.

Sziasztok!
Sajnálom, de még nem hozom az új részt. Tudom, már rég tettem fel, de még nincs teljesen kész... Ígérem, már nem kell sokat várnotok. Minnél előbb felteszem. :)
Üdv,
Betti (K)

Sziasztok.
Jó olvasást! Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek. :)
Puszi, Betti




Fel ébredtem, amikor Nikki hazaért.

- Ébren vagy? – suttogtam Taylornak, mert nem tudtam visszaaludni.
- Mostmár igen. – fordult felém, és adott egy puszit.
- Bocsi. Nem akartalak felkelteni… Na jó, de. Nem tudok aludni. – halk nevetésbe kezdett.
- Akkor mit szeretnél csinálni? – húzott közelebb magához.
- Nem tudom. Beszélgessünk.
- Rendben. – Felült.
- Tényleg komolyan gondoltad azt, hogy majd eljössz Londonba, amikor majd máshol forgatsz?
- Igen. Persze. Máshogy hogy találkoznánk?
- Igen, tudom, csak… - itt kicsit megakadtam, nem tudtam, hogy hogyan is kéne megfogalmazni. Kérdőn nézett rám, én meg néztem a paplant, és nem szóltam egy szót sem.
- Csak? Azt gondoltad, hogy akkor vége lesz? Ezt igazából neked kell eldöntened. Hogy szeretnéd-e ezt az egészet.
- Szeretném.
- Ha együtt leszünk, akkor nem tudjuk örökre titokban tartani. Gondolnod kell arra is, hogy bárhol találkozhatsz egy lesifotóssal, én szeretnék veled lenni, de nem szeretném, hogy miattam megváltozzon az egész életed. Ezért lehet nem is kellett volna…
- Nem kellett volna mit?
- Nem kellett volna, hogy beléd szeressek. – el állt a lélegzetem. Jól hallottam? Szerelmes belém? El sem hiszem. A szívem majd kiugrott a helyéről, nem tudtam, hogy mit mondjak. – De, mint mondtam nem rajtam múlik.
- Engem nem érdekelnek a fotósok, és senki más. Csak veled akarok lenni. – megölelt, és nagyot sóhajtott.
- Örülök, hogy szóba kerültek ezek a dolgok. Régóta akartam erről beszélni, csak soha nem volt olyan pillanat. De bármikor, akármikor, szólj, hogyha neked ez sok, és nem bírod tovább.
- Rendben. - Megcsókoltuk egymást, és lefeküdtünk aludni (újra). Taylor karjaiban elnyomott az álom.


Reggel, mikor felébredtem, nem találtam Taylor-t magam mellett. Csak egy cetlit.

Jó reggelt álomszuszék! :)
Sajnálom, hogy nem lehetek ott mikor felébredsz, de el kellett mennem. Délután felhívlak.
Csók,
Taylor

Szomorú vagyok, hogy elment, de már várom a hívását.

Vidáman kipattogtam a konyhába, Nikki egy nagy ölelést kapott.

- Hát te? Minek örülsz ennyire?

Nem is válaszoltam neki, talán egyértelmű. :) Bementem a fürdőbe, utána leültem Nikkihez reggelizni.

- Na. Mikor beszéljük meg az esküvőd? – kérdeztem két harapás között.
- Igen, már akartam is róla beszélni. Tudod, nem kell megszervezned. Úgyértem, tudom, hogy most Taylorral vagy, és biztos nem lesz időd.
- De én meg szeretném csinálni.
- Biztos?
- Igen. Mond, hogy mit szeretnél, és megszervezek mindent.
- Jólvan. Akkor figyelj.

Elég hosszú listát készítettem. Mindent pontosan megtervezett. Így könnyű dolgom van. Vagyis annyira mégsem.

- Rendben. Mindent felírtam. Már csak az időpont kell.
- Akkor kifogsz akadni…
- Miért akadnék ki?
- Hát, arra gondoltunk Willel, hogy a szülei évfordulójukkor tartanánk. Tudod, ők már meghaltak. Will nagyon szeretné ezt.
- Oh… persze. Értem. És mikor lesz?
- 2 hét múlva.
- 2 hét??
- De, de. Hogy? És mi? És mikor akartad mondani? 2 hát alatt nem lehet megszervezni, 2 hét alatt hol találunk helyet? – oké, most kicsit ledöbbentem.
- Nyugi, a helyszín már megvan, és a meghívók is. Már csak el kell menni értük. Csak pár dolog van hátra.
- Rendben. Őőő, akkor máris el kell kezdeni. Ma elmegyünk virágokat nézni, megnézzük a helyszínt, elmegyünk a meghívókért, és…
- Oké, oké. Mára ennyi elég lesz. – szakított félbe Nikki. – De sajnos ma nem tudok menni.
- Jólvan, akkor…
- De, Will elmehetne veled. Még annyira úgysem ismeritek egymást. Meg ő, veled ellentétben, ismeri a várost. Így nem fogsz eltévedni.
- Nem tévedek el. Igenis jó a tájékozódó képességem.
- Persze, persze. Felhívom Will-t.

Míg Nikki telefonált, bementem a szobába rendet rakni. Elég nagy kupi van. Taylor még a végén azt hiszi, hogy ilyen trehány vagyok.

- 20 perc múlva itt is van. – szólt be a szobába nővérem.
- Oké.

Akkor sietnem kell. Átöltöztem, és megfésülködtem. Gyorsan kész voltam, maradt méég időm, hogy megigyak egy kávét.

Mikor Nikki meghallotta a csengőt, szaladt az ajtóhoz, és Will nyakába ugrott. Ez jó dolog, hogy még mindig ennyire be van rá zsongva. Mondjuk érthető, hisz akkor nem házasodnának össze.

Adtam 2 puszit Will-nek, és elindultunk.

- Remélem nem gond, hogyha nem kocsival megyünk. Szervizben van.
- Nem, dehogy.

Elején még kicsit feszült volt a hangulat, nem igazán találtunk közös témát. Esküvőről nem akartam beszélni, az már olyan kétségbeesett téma. Szerintem.

Amikor odaértünk a virágoshoz, vagy 10x körbejártuk az egészet, ha nem többször. Will szemmel láthatóan nagyon unta a dolgot, de próbálta leplezni.

- Sajnálom, tudod, hogy ehhez nincs kedved.
- Dehogyis.
- Látom mennyire élvezed.
- Jó, kicsit unalmas, de tűrhető.
- Ehhez mit szólsz? – mutattam a fehérrózsákra.
- Tök jók. – Azt hiszem, inkább nem hagyatkozom rá. Bár ezek tényleg nagyon szépek, Azt hiszem ezek lesznek a székeknél.
- Óóó… Ezt nézd. Ez nagyon szép. Ilyen lesz a csokra. – Willnek is tetszett, de most tényleg. – Remélem Nikkinek is fog tetszeni.
- Biztos.

Megrendeltük a virágokat, és elindultunk a meghívókért.

Már ott volt a bolt előtt, amikor Taylor hívott.

- Szia. – szóltam bele vidáman a telefonba.
- Szia. Hol vagy?
- Hát ő, nem tudom pontosan. Várj. Will, hol is vagyunk?
- Will?
- Stamford Street-nél. Igen, Nikki barátja.
- Mit csináltok ott?
- Meghívókért jöttünk. Nikki esküvői meghívói.
- Megházasodik?
- Oppá. Tényleg, nem is mondtam. – most kicsit elszégyelltem magam, hogy még nem mondtam neki. Remélem, nem veszi magára.
- Te hol vagy?
- Igazából, nem is olyan messze tőletek. Odamehetek?
- Persze gyere. Megtalálod az üzletet?
- Igen, azt hiszem, tudom melyik az.
- Jólvan. Akkor mi bent leszünk.
- Rendben. 10 perc, és ott vagyok.

- Taylor ide jön. – mondtam Willnek.
- a barátod?
- Igen. Remélem nem gond, hogy ő is eljön. Csak ma úgy volt, hogy találkozunk délután, és…
- Nem, még jó, hogy nem gond.

Bementünk az üzletbe, és kikértük a meghívókat. Miközben várakoztunk megérkezett Taylor is.

- Szia. – adtam neki egy csókot, mikor odajött hozzánk. – Taylor, Will. Will, Taylor. – kezetfogtak, és bemutatkoztak egymásnak. Láttam Will arcán a felismerést, de nem mondott semmit, aminek kifejezetten örültem.

Megnéztük a meghívókat, minden rendben volt velük. Kifizettük, és elindultunk haza. Úgy döntöttünk, hogy a helyszín mégsem ma nézzük meg, elég kimerítő volt ez a mai nap. Már besötétedett.

Taylor és Will elég jól kijöttek egymással. Sokat viccelődtek, és jót beszélgettek. Én inkább csak szemlélője voltam. Szóhoz sem hagytak jutni.

- Nem megyünk el sétálni? – kérdezte Taylor.
- De, jó lenne. Will, van kulcsod?
- Van. Menjetek nyugodtan.


Elköszöntünk tőle, és elindultunk. Szép kivilágított helyen voltunk. Gyönyörű volt. Felmentük egy nagy dombra, és onnan néztük a várost, és az esti fényeket.

- Szóval, a nővéred megházasodik.
- Úgy néz ki. – leültünk egy padra, és összebújtunk.
- Mikor lesz az esküvő?
- 2 hét múlva?
- 2 hét? Az mindjárt itt van.
- Ne is mond. Még sok minden van hátra.
- Szólj, ha tudok segíteni.
- Köszi, de megoldom. :)

Teljesen besötétedett, amíg ott ültünk. Jó hamar eltelt ez a nap. És milyen jó a befejezés.

- Nem fázol? – meg sem várta, hogy válaszoljak, máris vette le a kabátját.
- Nem. – fogtam meg a kezét, hogy ne tudja levenni a kabátját. Inkább bebújtattam a kezem, és úgy öleltem. Becsuktam a szemem. Már majdnem elaludtam.
- Menjünk vissza. Látom fáradt vagy.
- Nem vagyok.
- De, látom.
- Nem akarom, hogy megint elmenj.
- Nem fogok, visszamegyek veled, és megvárom, míg elalszol. – Ez már valamivel jobban hangzik. Majd valahogy ráveszem, hogy maradjon ott éjszakára.
Teljesen lefárasztott ez a mai nap.

Taylor lefektetett az ágyba. Levette a cipőm, és betakart. Már azt hittem, hogy elmegy, de odafeküdt mellém, én meg a mellkasára tettem a fejem.

Extra gyorsasággal itt van az új rész. Remélem tetszeni fog Nektek.=) Jó olvasást. Puszi, Betti




Mindenki csak Taylor miatt jött ide? Vagyis majdnem mindenki. Ahogy szemügyre vettem az embereket felfedeztem egy csomó fotóst a pub-ban. Még jó, hogy nincs itt Taylor. Remélem engem sem fognak felismerni, bár szerintem őket inkább Taylor érdekli. Azért kiengedtem a hajam, hátha segít valamit.

- Te együtt vagy Taylorral? – kérdezte a lány. Úgy csináltam mintha meg sem hallottam volna, készítettem az italokat tovább. – Szóval akkor ez igent jelent.
- Kérsz még valamit? – kérdeztem tőle, hogy eltereljem a témát.
- Nem.
- Akkor állj arrébb, mások az italukért várnak. – lehet kicsit goromba voltam,de muszáj volt valahogy leráznom, hogy ne faggatózzon tovább.
- Ma itt lesz? Eljön? – megcsörrent a mobilom. Ránéztem a kijelzőre. Taylor az. Jókor. A lány észrevette rajtam, hogy elmosolyodok, és elkezdte ordibálni Taylor nevét. – Taylor? Taylor az? – elfordultam tőle, sajnos nem tudtam messzebbre menni.
- Szia.
- Szia. Hol vagy? – kérdezte.
- A pub-ban.
- Rendben, akkor odamegyek.
- NE. Nem jó ötlet.
- Mert?
- TAYLOR. – ordibálta a lány. Hátranéztem szúrós szemmel, hogy ne ordibáljon, mert még valaki meghallja.
- Ez meg ki volt?
- Itt van egy csomó lány, meg fotós, akik csak rád várnak. Az egyik lány felismert az újságból.
- Újság?
- Akkor még te sem láttad. Én is kb. 10 perce tudtam meg. Benne van a képünk az újságba, amikor kijövünk a pub-ból. Így most mindenki itt van, és téged várnak.
- Ohh… akkor tényleg nem lenne jó ötlet odamenni. – csönd volt, gondolom gondolkodott, hogy mi legyen. – Te nem tudsz eljönni?
- Nem igazán. Megígértem Nikkinek, hogy segítek. Nagyon sokan vannak, és nincs elég embere.
- És ha felismernek?
- Nem fognak, én alig vagyok kivehető. És amúgy sem miattam jöttek ide.
- A lányok lehetnem nem. De a fotósok igen. Nem ismered őket. Mindent tudni akarnak.
- Hidd el, nem lesz semmi gond. – próbáltam biztosítani róla, hogy nem fognak felismerni, és ez által nem fognak lerohanni a fotósok.
- A kedvemért nem beszélnél Nikkivel? Ha elmondod neki, hogy mi történt, akkor biztos megérti.
- De…
- Kérlek. Nem szeretném, ha történne veled valami.
- Rendes tőled, hogy aggódsz miattam, de teljesen felesleges.
- Akkor odamegyek. És már kénytelen leszel eljönni velem.
- Nem jöhetsz ide.
- Ahogy te sem lehetsz ott. Találkozzunk a házatok előtt, fél óra múlva. – Meg sem várta, hogy válaszoljak neki, le is tette a telefont.

Mostmár kénytelen voltam beszélni Nikkivel, hogy engedjen el. Szerencsére nem kellett sokáig keresgélnem, ott volt a raktárban.

- Nikki…
- Igen?
- El kellene mennem. Taylor hívott, elmondtam neki, hogy mi van, és nem akarja, hogy itt maradjak.
- Miért, mi történt?

Elmondtam neki az egész sztorit, és megmutattam az újságot. Azt is mondtam, hogy nem szívesen megyek el, mert megígértem neki, hogy segítek, de Taylornak adott igazat. Na tessék. Máris az ő pártjára áll.

Hátul mentem ki, nehogy az utolsó pillanatban ismerjen fel még valaki. Luke kikísért, pedig mondtam neki, hogy felesleges.

- Nem kell kikísérned.
- De kell. MI van, ha egy őrült rajongó letámad, letépni a ruhád, és megver?
- Hogy mi? Köszi. – mondtam neki nevetve. – Nem vagyok én olyan törékeny. Meg tudom magam védeni. És nincs itt senki.

Vagy mégis. Ahogy kiléptünk, rögtön megláttunk 4 fotóst. Felvettem a kapucnim, elköszöntem Luke-tól, és felgyorsítottam a lépteimet.

- Elnézést, kisasszony. – szólt hozzám az egyik fotós.
- Sajnálom, sietek. – hátra sem fordultam, csak mentem tovább. Szerencsére beérték ennyivel, és nem jöttek utánam.

Mindenki eltúlozza ezt az egészet.

Már majdnem ott voltam a házunknál. Messziről láttam, hogy Taylor már ott áll, és föl s alá mászkál. Csak nem ideges? Amikor már ő is észrevett, elindult felém. Felkapott, és megcsókolt.

- Csak nem izgultál?
- Dehogynem. Nem tudod te, hogy a paparazzik mire képesek egyetlen képért.
- Nem, tényleg nem. De semmi bajom.

Azt hiszem, hogy Taylor jobban felfújta ezt a dolgot a kelleténél. De nem baj, így legalább tudom, hogy fontos vagyok neki, ami jól esett. :)

- És most mi lesz? Bejössz? – néztem rá kacéran.
- Persze, - mosolygott, és beleharapott a szájába.

Kinyitottam az ajtót, és bementünk.

- Na, és mit kellett ma elintézned?
- A producer behívott, hogy megbeszéljük, nekem mikortól van a forgatás.
- És mikortól?
- Csak 3 hét múlva.
Most jött az a kérdés, amitől féltem. Nagy levegőt vettem, és megkérdeztem.

- És, akkor el kell utaznod?
- Nem. Vagyis nem rögtön. A film egy részét itt forgatjuk Londonban.
- Ohh… - Kicsit elment a kedvem mindentől. El fog utazni? Felgyorsult a szívverésem, mikor eszembe jutott az, hogy talán véget fog érni a kapcsolatunk. Látta rajtam, hogy nem elszomordtam.
- De addig még nagyon sok időnk van.
- De az a nagyon sok idő is elmúlik egyszer.

Hosszan megölelt, és megcsókolt. Homlokunk összeért, egészen közel voltunk egymáshoz, és azt suttogta:

- De amikor csak tudok, eljövök hozzád.

Ettől egyből megnyugodtam, és birtokba vettem ajkait. Csókunk egyre szenvedélyesebbé vált, egyre mohóbban kapkodtunk egymás ajkai után. Felkapott, és bevitt a szobába. Óvatosan letett az ágyra, és ott folytattuk tovább. Először a nyakamat kényeztette, és haladt egyre lejjebb. Elégedett nyögések hagyták el számat, amitől még jobban felbátorodott. Hasamat csókolgatta, egészen addig, amíg nadrágom megakadályozta a továbbjutásban. Kigombolta, és lehúzta rólam. Kezét végigsimította combomon, és újra egymást csókoltuk. Levettem a pólóját, és a gatyáját. Ő is megszabadított a felsőmtől, és a melltartómtól. Újra egymáséi lettünk, mint az előző este. De ez talán még tökéletesebb volt, pedig nem gondoltam, hogy azt az estét felül lehet múlni.

Ééés, itt van az új rész. Remélem tetszeni fog nektek.:) Jó olvasást.






Nikki szerencsére ma korán ment el, így újra kettesben voltunk.

- Mikor menjünk körülnézni? – kérdezte Taylor, miután kijöttem a fürdőből.
- Nem tudom. Te mikor szeretnél?
- Nekem mindegy Menjünk délután?
- Akkor délután.

Amíg én átöltöztem, meg hasonlók, addig ő leült tv-t nézni. Elindultam hozzá, de megálltam az ajtóban, és csak néztem. Néztem, ahogy ott ül a kanapén, és nevet valamilyen filmen.

- Mi az? – kérdezte, mikor észrevette, hogy az ajtóban állok.
- Semmi. – mosolyogtam, és odaültem mellé. Szorosan hozzábújtam, és csak néztük a tv-t. Nem tudnám megmondani, hogy miről szólt, mert teljesen máshol jártam. Itt ülünk, egymást ölelve. Olyan fura. Mintha már régóta együtt lennénk. De nem. Egy ideig rajtunk gondolkodtam, arról, hogy mit is érzek iránta. De még nem tudnám pontosan meg mondani. Vagy csak nem merem bevallani magamnak? Mikor vele vagyok nagyon jól érzem magam, és mikor nincs velem, akkor kimondhatatlanul hiányzik. Szerelmes lennék? Nem tudom. Azt hiszem, még nem voltam szerelmes. Ami Dáviddal volt, azt nem nevezném szerelemnek. Persze eléggé ki voltam, amikor szakítottunk, de nem voltam szerelmes. Sok ideig gondolkodhattam, mert vége lett a filmnek. Szuszogást hallottam, ezért ránéztem Taylorra. Elaludt.

Óvatosan kibújtam karja alól, és betakartam.

Míg Taylor aludt, bekapcsoltam a számítógépet, és levelet írtam a szüleimnek. Megírtam, hogy minden rendben van velem, és nagyon jól érzem magam.

Hallottam, hogy Taylor mocorog. Biztos felébredt.

Felálltam, és halkan odalépkedtem felé.

- Na, csak nem felébredtél? – nyújtotta felém a kezét, és én megfogtam. Odahúzott maga mellé. Adtam neki egy puszit, de ő többet kért. Heves csókolózásba kezdtünk, de megcsörrent Taylor telefonja. – Mindig félbeszakít valaki. – mérgelődtem, és adtam neki még egy gyors puszit, mielőtt felvette.
- Bocsi.

Nem volt hosszú beszélgetés, de láthatólag nem örült annak, amit mondtak neki.

- Haragudnál rám, ha elhalasztanánk a városnézést? El kell mennem. – mondta letörten.
- Nem, dehogyis. Nem gond. – mosolyogtam, hogy lássa nem haragszom. Végülis nem ő tehet róla. – És mikor kell menned?
- Most. Még haza is kell mennem, átöltözni.
- Most?
- Sajnálom.
- Akkor, hozom a kabátod.

Bementem a szobámba, nagy nehezen megtaláltam a többi ruha közt a földön, közben ő felvette a cipőjét, és pikk-pakk, indulásra kész volt.

Megálltam előtte kb. 1 méterre, még felöltözött, és kicsit szomorkás fejjel néztem rá. Megfogta a derekam, és közel jött hozzám.

- Kárpótolni foglak. Ígérem. – Adott egy hosszú csókot, és elváltunk.

Hát akkor egyedül maradtam. Remek. Arra gondoltam, hogy bemegyek Nikkihez. Ideje lenne már egy kicsit az esküvőjéről beszélni. Annyi mindent kell megszervezni. Már alig várom.

Kicsit ledőltem a kanapéra, elfáradtam. Csak nem tudom, hogy miben. Vagy… vagy talán tudom…

Elnyomott az álom. Telefoncsörgésre ébredtem.
- Hát ez nem igaaaaaz. – mérgelődtem magamban. – Halo?
- Bess, tudom ma nem dolgozol, és Taylorral vagy, de nagyon hálás lennék, ha bejönnél. Kész bolondok háza, ami itt van. – Alig hallottam, amit mond, olyan hangzavar volt.
- Persze, Nem gond. Megyek.
- Köszi. Imádlak.

Gyorsan összeszedtem magam, és bementem a pub-ba.

Mikor beértem, tényleg többen voltak az átlagosnál. Nikki rögtön idejött hozzám.

- Kösz, hogy bejöttél.
- Nem gond. Úgyis unatkoztam.
- Taylor?
- El kellett mennie.
- Oh, értem.
- Szóval, hol kellek?
- Segíthetnél Luke-nak a bárban.
- Luke-nak? Azt hittem, hogy pincérkednem kell, vagy ilyesmi.
- Nem, most nem. Gond?
- Nem, csak mondtam. Rendben. Máris megyek.

Elindultam a bár felé, Luke össze vissza rohangált, olyan sokan voltak. De az a fura, hogy a vendégek fele, sőt több mint a fele, lány volt.

- Itt az erősítés. – száguldottam be a pult mögé, letettem a kabátom, és máris adtam ki a kért italokat.
- Hát te?
- Nikki behívott, hogy segítsek.
- De jó. El is kél a segítség, mint látod. Jó sokan vagyunk ma.

Luke csak nézte, hogy milyen jól keverem a koktélokat. Gondolom feltűnt neki, hogy van gyakorlatom.

- Mi az, amit te nem tudsz csinálni?
- Őő… motorozni. Mindig is akartam, de nem tudok. Reménytelen este vagyok.
- De most komolyan. Hogy értesz te ehhez is?
- Magyarországon 2 évig egy bárban dolgoztam a suli mellett. Ragadt rám valami.
- Magyarország? Az hol van?
- Áh, gondoltam, hogy te sem ismered. Európában. Te, figyelj, hogyhogy ilyen sokan vannak ma?
- A kis barátos miatt.
- Tessék?
- Megtudták, hogy mostanában itt szokott lenni. Gondolom ezért jött mindenki ide. Hogy találkozzanak vele.
- Elnézést. Hé, ELNÉZÉST: - türelmetlenkedett egy lány a pultnál.
- Igen? Mit adhatok?
- Egy Tequilát kérek.
- Elég idős vagy már?
- Persze. – elég rosszul hazudott.
- Kólát kapsz.
- Jó. Akkor egy kólát. – héé, te vagy az a lány.
- Milyen lány?
- Az újságban. Taylorral a képen.
- Milyen kép?
- A mai újságban. –szólt Luke. – Te még nem is láttad? – dobta oda nekem az újságot.
- Nem.

Szemügyre vettem a képet. Taylor és én vagyunk rajta, amikor kijövünk a bárból. Tényleg, el is felejtettem a múltkori sok fotóst. Basszus.

Még be sem léptem a házba, de Nikki máris letámadott.

- Mesélj, mesélj, mesélj máár. – ugrándozott, és elrángatott a kanapéig.
- Háát… ha nem jöttél volna, akkor talán lenne is mit. – gúnyolódtam vele.
- Ajmár. Most ne fogd rám.
- Nem, nem. Bocs. Talán jobb is, hogy még nem történt meg. Így izgisebb.
- De már terveztétek?
- Hát így konkrétan nem beszéltünk ilyenekről, de ma szerintem megtörténhetett volna.
- És mikor találkoztok újra?
- Holnap. Elvisz, megmutatja nekem Londont.
- Huha, akkor holnap este nem jövök haza.
- Aaa… ne csináld… na jó. – nevetett és ellökött magától.


Vettem egy hosszú fürdőt, utána lefeküdtem aludni. Vagyis csak szerettem volna aludni. Álmatlanul forgolódtam az ágyban. Csak Tayloron járt az eszem, és mi lett volna, ha Nikki nem jön haza. Vajon megtörtént volna? Ő is akarta volna? Sokáig agyaltam ezen, végül nagy nehezen kizártam a gondolataimat, és megpróbáltam elaludni. Már majdnem sikerült, de megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám- Jézusom, ki telefonál ilyenkor?

- Haló?
- Szia. – rögtön megismertem a hangját, és kellemes érzés töltött el.
- Szia. Honnan tudod a számom?
- Vannak forrásaim. – mondta nevetve.
- Óh, értem.
- Már aludtál?
- Nem, nem sikerül.
- Nekem se. Csak a ma estére tudok gondolni.
- Igen, én is.
- Részben ezért is hívtalak fel. Attól félek, hogy nagyon elragadtattam magam. Nem akarok semmit sem elsietni, ha te még nem…
- Én is ettől tartottam, hogy még túl hamar történt, nem tudtam, hogy te, hogy gondolod.
- Nekem jó volt az este. Semmit sem csinálnék másképp. Na jó. Azt a veszekedést talán kihagynám, de ha nem történik meg, akkor lehet, az sem történik meg.
- Még 1x sajnálom a Luke-s dolgot.
- Nem kell. Már mondtam. Kár, hogy nem vagy most itt velem. – hallottam, hogy nagyot sóhajtott.
- Hát, akkor… gyere ide.
- Micsoda?
- Gyere ide. Én is mennék, de fogalmam sincs, hogy hova kéne.
- Most ezt komolyan mondod?
- Igen. Itt fekszem az ágyban, álmatlanul, egy bugyiban, meg egy rövidke toppban. – reméltem, hogy el tudom csábítani.
- És nővéred?
- Ő már rég alszik.
- Fél óra, és ott vagyok.
- Siess.

Miután letette a telefont, rögtön a fürdőbe rohantam, megigazítottam a hajam, és fújtam magamra egy kis parfümöt. Alig vártam, hogy Taylor ideérjen. Ahogy várakoztam, egyre jobban beindult a fantáziám, egyre jobban kívántam őt.

Félpercenként kibámultam az ablakon.

Mikor megérkezett, rohantam az ajtóhoz, és előre kinyitottam, hogy ne csöngessen, mert akkor Nikki felébred.

Amikor meglátott, rögtön elmosolyodott.

- Szia.
- Szia. – jött hozzám közel, és átfogta a derekam. Megcsókoltuk egymást. Rövid, de szenvedélyes csók volt.


Becsuktam gyorsan az ajtót, és ismét felé fordultam.

- Tényleg nem vicceltél a bugyival, meg a toppal. – mondta mosolyogva, és végigmért a szemével.

Megfogtam a kezét, behúztam a szobába, és becsuktam az ajtót.

Magamhoz húztam, és megcsókoltam. Csók közben egyre közelebb lépkedtünk az ágyhoz. Levettem kabátját, és ledobtam a földre. Csak annyi időre váltak szét ajkaink, amíg lefeküdtünk az ágyra. Úgy tűnik ő is annyira várta már, hogy ide érjen, mint én. Ismét ő került felülre, mint pár órával ezelőtt. Szenvedélyesen, és egyre vadabban csókoltuk a másikat. Ismét éreztem egyre keményedő férfiasságát. Levettem pólóját, és szemügyre vettem izmos felső testét, és … *-*

Felhúztam térdeimet, és a combomat simogatta. Keze egyre lejjebb csúszott, egyre izgatóbb volt. Levegő után kapkodtunk mindketten. Kicsatoltam övét, és lehúztam a cipzárt. Mielőtt lehúztam róla a nadrágot, ránéztem, hogy szabad –e, mire ő csókkal felelt.

Megfogta toppom alját, és kezét szépen lassan csúsztatta felsőmmel együtt.

Miután minden ruhadarabunktól megszabadultunk, megtörtént az, amire már mindketten vártunk. Csodálatos volt, nem is tudom, hogy milyen szót lehetne erre használni. Tökéletes.

Reggel, azt hittem, hogy csak álmodtam az egészet, de mikor megmozdultam, éreztem, hogy szorosabban átölel. Mosolyogva megfordultam. Már ő is ébren volt.

- Jó reggelt. – mondta kicsit rekedtes hangon.
- Jó reggelt. – Adtam neki egy puszit, majd mellkasára hajtottam a fejem. Ujjaimmal izmos hasán a kockákat „rajzoltam át.”

Egy ideig csak feküdtünk, mikor meghallotok, hogy Nikki pakolászik a konyhában.

Felnéztem Taylorra, mire ő csak nevetett. Én is elkezdtem nevetni, és belefúrtam arcomat a nyakába.
- Azt hiszem, hogy az este megfeledkeztünk arról, hogy nővéred itt van.
- Igen, attól tartok.
- Reméljük mélyen aludt.

Adtam neki egy puszit, felvettem a pólóm, meg egy rövidnadrágot.

- És a tegnap esti cucc?
- Nincs kedvem megkeresni.
- Nem baj. Ez is tökéletes rajtad,

Megfogta a karom, és maga mellé húzott, vissza az ágyba.

- Nee. Ki akartam menni. – nem hagyta, hogy elmenjek, tovább csókolgatott. – Ez így nem ér. Nem ér elcsábítani.
- Hogy micsoda? Nem csinálok semmit. – folytatta tovább, de most a nyakamat csókolgatta.
- Taylor. Taylor. Innen folytatjuk. Ígérem. – szomorú arcot vágott, és megadta magát.

Halkan kinyitottam az ajtót, és lassú, csöndes léptekkel elindultam a fürdőszoba felé.

- Mi az? Már ott tartunk, hogy nem is köszönsz?
- Szia Nikki.
- Hello. – nézett rám gyanúsan. Jó szóval nem ébredt fel este. Ha felkelt volna ránk, akkor már rég faggatózott volna. – csináltam neked is kávét. Gyere. – hátranéztem a szobám felé, aztán elindultam a pulthoz. – Na és, hogy a…-lud…-tál… ? – szótagolta szépen lassan. Nem értettem, hogy mi a baja, míg az ismerős hang meg nem szólalt a hátam mögül.
- Jó reggelt. – Köszönt Taylor. Hátranéztem Taylorra, vissza Nikkire, aki kíváncsian nézett rám. Eléggé zavarban voltam.

A reggeli eltelt, szerencsére zavarba ejtő kérdések nélkül.

Sziasztok!
Boldog Újévet kívánok mindenkinek!:)
A jó hír, hogy az új rész készen van. A rossz pedig az, hogy még be kell gépelnem, mert füzetbe írtam. Erre ma már nem hiszem, hogy sor kerül, talán holnap.
Még 1x Boldog Újévet.
Puszi,
Betti