Story with Taylor Lautner

Sziasztok!
Itt is van az új rész. Ez most kicsit lájtosabbra sikeredett, de ilyen is kell. :P De az ez utáni rész szerintem nagyon jól sikerült. =)
Jó olvasást, és további szép napot! És sok sok véleményt kérek. Léccíííííííí. : DD
Millió Puszi,
B.

Mi voltunk a leghangosabbak az étteremben. Taylor és köztem olyan volt a hangulat, mint régen. Amikor egymásra néztünk, akkor szerencsére egyikünknek sem az jutott először eszébe, hogy mi történt, legalábbis reméltem, hogy ő is így érez.

- Én felmegyek, nem gond? Elfáradtam ma. – állt fel Tay az asztaltól.

- Veled megyek. – álltam fel

- Nem kell. Maradj nyugodtan.

- Biztos?

- Biztos. – adott egy puszit a homlokomra. – Sziasztok.

- Mi nem kapunk puszit? – ugratta Ed Taylort.

- Kérsz? – válaszolt nevetve.

- Majd máskor. – kacsintott rá Ed, közben nevetett.

- Szóval minden rendben van már köztetek? – kérdezte Nikki, miután Taylort elment az asztaltól.

- Igen. Azt hiszem. Elmagyarázta, hogy mi történt, beszélgettünk egy kicsit, és kibékültünk.

- Akkor jó. – mondta Nikki mosolyogva, és hozzábújt Ed-hez.

- Ó… és akkor ti most…? – néztem kettejükre mosolyogva. Nem válaszoltak semmit, de nem is kellett. Ahogy egymásra néztek, mindent elárult számomra. Fülig szerelmes mind a kettő. – Hozok még inni.

- Elkísérlek. – pattant fel Chace az asztaltól. Aki mellesleg egész este egy szót sem szólt.

- Haragszol rám? – kérdeztem lehunyt szemekkel, amikor a bárpulthoz értünk.

- Nem dehogy. Miért haragudnék?

- Hogy nem jött össze a dolog. Kettőnk között.

- Nem haragszom. Persze sajnálom a dolgot, és nehéz is lesz mellettetek lennem, amikor együtt vagytok, de… így jó. Vele kell lenned. – mondta, és egy kis mosolyt erőltetett az arcára. – De barátok lehetünk. Nemde?

- De. Persze. – mosolyogtam, és megöleltük egymást. Szigorúan csak baráti ölelés volt.

- Mit csináltok holnap? – kérdezősködtem, miután visszamentünk az asztalhoz az italokkal.

- Forgatunk. Mindenki.

- Akkor ketten leszünk hugi. – kacsintott rám Nikki mosolyogva

Ed és Nikki az asztalnál sugdolóztak egyfolytában, vagy éppen egymás szájában voltak.

- Menjetek szobára, srácok. – szólt nekik Chace, mikor már mindkettőnknek elég volt a látványból.

Egy kis idő múlva felálltak az asztaltól, és elmentek.

- Wáó… nem kellett nektek könyörögni. – szóltam utánuk, mire Nikki csak hátrafordult, és kidugta a nyelvét. Én is nyelvet öltöttem rá, amin Chace elkezdett nevetni.

- Hihetetlen vagy. – mondta Chace nevetve.

- Most miért? – kérdeztem vissza mosolyogva, közben kortyoltam egyet az italomból.

- Nem tudom. Édes vagy ilyenkor. – Miután kimondta, látszott az arcán, hogy meg is bánta, nem kellett volna ezt mondania. Vajon tudunk majd együtt lenni, mint barátok? Anélkül, hogy bókolgatnánk a másiknak, vagy, hogy egy érintés miatt ne jöjjön lázba egyikünk se?

- Na és, hol tartotok a filmmel? – hoztam fel a témát, hogy elfelejtsük az előbbit.

- Őő… egész jól haladunk. Még sok minden van hátra, de haladunk.

- És hogyhogy ti nem forgattok olyan sűrűn, míg Taylor állandóan el van?

- Mert Taylor majdnem mindegyik jelenetben játszik. Ő az egyik főszereplő. De majd azt hiszem, hogy neki is lesz pár napja, amikor nem forgat. És akkor… együtt tudtok majd lenni. – mondta, és a végén egy nagyot ásított.

- Fáradt vagy?

- Egy kicsit. Csak… nem merek felmenni a szobába. Véletlenül sem akarok olyat látni, amitől később kényelmetlenül érezném magam. – mondta, és megdörzsölte a szemét, mintha maga előtt látta volna a jelenetet, és ki akarná verni a fejéből.

- Feljöhetsz hozzánk. Ha gondolod.

- Nem, köszi. Majd jó hangosan megyek be az ajtón.

- És ha nem hallják?

- Majd köhögök is. Vagy csukott szemmel fogok menni. – mondta nevetve, és felállt az asztaltól. – Te még maradsz?

- Nem tudom. Lehet.

- Rendben. Akkor, majd találkozunk.

- Oké. Szia. – adtunk egymásnak egy puszit, és elment. – Ja, és sok sikert. – szóltam még utána.

Pár percig még ott ültem az asztalnál, és gondolkodtam. Mindenfélén. Még vagy 10x lejátszottam a fejemben a mai estét Taylorral, meg Chace –el, ami a Taylorral való békülésünk előtt történt. A csókot. Az egyetlent, és utolsót. Nagyot sóhajtva felálltam az asztaltól. Megfogadtam magamnak, hogy ez volt az utolsó, hogy így gondolok Chace –re. Ki kell vernem a fejemből.

…….

Halkan lépkedtem be a szobába, nehogy felébresszem Taylort. Már aludt. Hangosan szuszogott. Szegény, biztos elfáradt. Gyorsan lefürödtem, és bebújtam mellé az ágyba. Szorosan mögé mentem, és átkaroltam. Mocorgott egy kicsit, és megfordult. Félálomban volt. Adott egy rövid csókot, majd egymást ölelve aludtunk el.

Reggel Nikki ébresztett minket. Minket? Taylor mit keres itthon?

- Képzeld el, hogy mi történt. – ugrott be Nikki örömében az ágyunkba. – Taylor? Te mit keresel itt?

- Neked is szia. Úgy döntöttem, hogy ma Bess –el maradok. – válaszolt álmosan.

- Tényleg? De aranyos vagy. De nem lesz belőle gond? – kérdeztem, miközben felültem az ágyban.

- Hagy mondjam már el, kérlek. Utána megbeszélitek. Nem látjátok, hogy hogy fel vagyok pörögve?? És senkinek sem tudom elmondani, hogy mi történt, rajtatok kívül. – felpattant az ágyról. Nagyon be volt pörögve.

- Na mond.

- Képzeljétek el, lementem ma reggel a bárba. Eddig fel sem tűnt, DE. Tudod mi a bár neve?

- Nem. – mondtam elgondolkodva.

- CheerS! Ugyan az, mint az enyém. El is felejtettem, hogy itt van Amerikában az egyik ikervállalata. Na és, megtudták, hogy Londonban én vagyok a főnök, és beszélgettünk. És, felajánlották, hogy vezessem én a bárt. Adnak szobát, és fizetnem sem kell érte. Hát nem tök jó?

- Ez fantasztikus. – pattant ki a szemem. Rögtön nem is voltam fáradt. Ez nagyon jó.

- És, nem fogok a nyakatokon lógni.

- Nem lógsz a nyakunkon, te is tudod.

- Ó, dehogynem. Hány napja nem voltatok együtt? – Taylorral összenéztünk, és elkezdtünk gondolkodni.

- Jól van, hagyjál békén.

- Oh, ilyen rég? – faggatózott Nikki, és közben mosolygott.

- Tudod mit? – keltem ki az ágyból, megfogtam Nikki vállát, és elkezdtem kitolni a szobából. Elhurcoltam az ajtóig. – Akkor most bepótoljuk. – nyújtottam ki Nikkire a nyelvem, és becsuktam előtte az ajtót.

- Mit csináltál vele? – kérdezte Tay, közben felült az ágyban.

- Most már csak ketten vagyunk. – Tay –re ültem, úgy, hogy szemben voltunk egymással, és megcsókoltam. Taylornak leesett, hogy mit szeretnék. Beleharapott a szájába, és újra megcsókolt. Már régóta nem voltunk együtt, így nem kellett sok időt szánni az előjátékra. Vadul csókoltuk egymást. Taylor nyakát vettem birtokba, ő pedig a combomat, és fenekemet markolászta. Kezeit lassan becsúsztatta a pizsamám alá, és mikor megtalálta a legérzékenyebb pontomat, finoman masszírozni kezdte, közben észrevétlenül az oldalára helyezkedett, egy pillanatra sem hagyta abba, azt, amit elkezdett. Ebben a pózban mostmár én is tevékennyé váltam, kezeimet lassan végig csúsztattam izmos mellkasán, le egészen kidomborodó férfiasságáig. Amikor megérintettem, kéjesen sóvárogva felnyögött, amitől csak még jobban megkívántam őt. Egyre jobban begerjesztettük egymást, így nem tartott sokáig, míg minden ruhától megszabadultunk. Testünk összetapadva, lassan, egyszerre mozgott, míg el nem jutatott minket arra a bizonyos pontra, mikor megszűnik létezni a külvilág és csak a másik létezik.

……

Lementem Ed és Chace szobájához. Bekopogtattam, reméltem, hogy Nikkit ott találom.

- Taylort hol hagytad? – vigyorgott nővérem.

- Mindjárt jön ő is. Csak még lezuhanyozik.

- Ennyire megizzasztottad? - kacsintott

- Kapd be. Na mesélj. Megadom a lehetőséget, hogy válassz, miről akarsz előbb beszélni.

- Köszi…

- Ed vagy Will?

- Kezdjük Will –el. Utána Ed, hogy jó legyen a kedvem. Ajj, hol is kezdjem? – sóhajtott egy nagyot, belekezdett a kis történetébe. – Úgy kezdődött, hogy Will mindig nagyon későn ért haza. Amikor rákérdeztem, hogy miért, mindig csak terelte a témát. Már mindféle eszembe jutott. És nagyon szégyellem, de egyszer otthon hagyta a mobilját. Megnéztem a hívásokat, és szinte csak egyetlen nő volt benne. Valami Dana. Rögtön elborult az agyam. Nem is gondolkoztam, csak felhívtam. És mivel Will mobilja volt, az ő száma, a nő úgy vette fel a telefont, hogy „szia édes. Ma mikor találkozunk?”. Nem szóltam semmit, rögtön letettem. Aznap este megvártam míg Will hazaért. Olyan 1-2 körül lehetett. Elmondtam, neki, hogy tudok mindenről. Mint kiderült, már nagyon régóta együtt van azzal a nővel. Még házasságunk előtt is. Akkor ugyebár nem vettem észre, hogy későn jár haza, mert nem éltünk együtt úgy. Akkor persze ígérgetett mindent, hogy nem fog vele többet találkozni, meg hogy ő már rég véget akart vetni ennek az egésznek. Még akkor este megmondtam neki, hogy válni akarok.

- Úristen Nikki. Úgy sajnálom. – Megöleltem, mert láttam, hogy rossz neki már csak visszaemlékezni is.

- Nem tudtam ott maradni. Nem tudtam abban a lakásban lenni, nem akartam látni.

- És már kimondták a válást?

- Nem, még nem. De bármelyik nap jöhet egy levél, hogy vége. Telefonáltam, és megmondtam az új címet, hogy ide küldjék el. Már alig várom, hogy semmise kössön össze minket. – mondta dühösen. – Másnap rögtön ideutaztam. És milyen jól tettem. – mondta büszkén. – Ha nem jövök, akkor nem találkozom Ed –el. – ahogy eszébe jutott Ed, rögtön kivirult, és boldogabb lett.

- Na mesélj. Látom teljesen egymásba zúgtatok. – közben csatlakozott hozzánk Taylor is. – Pont jókor jöttél Most meséli el, hogy mi van köztük Ed –el.

- Igen. Igen. Tegnap este furcsálltam is a dolgot. Nem tudtam, hogy összejöttetek.

- Nem baj. Sok mindenről lemaradtál. – adtam neki egy csókot, hogy ne vegye sértésnek. – Na igen? Hallgatunk. – mondtam Nikkinek türelmetlenül.

- Igen. Szóval úgy néz ki, hogy összejöttünk. Annyira jó vele lenni. Mindig fel tud vidítani, amire most nagy szükségem is van. Már most hiányzik, pedig még csak nem rég ment el Chace –el.

- Nagyon édesek voltatok tegnap este. – tettem hozzá mosolyogva, hogy ezzel is éreztessem vele, hogy mennyire mellette vagyok ebben az egész dologban.

Egy ideig még beszélgettünk róla és Ed –ről. Később szóba került Tay meg én. Szerencsére hamar átugrottuk a témát. Nem akartam, hogy újra előjöjjenek a régi sérelmek. Most jól elvagyunk egymással, nem kell, hogy elrontsa a kedvünket valami.

………

- Szóval akkor most mi lesz? Most, hogy Nikki ideköltözött. – beszélgettünk Taylorral, mikor már újra kettesben voltunk.

- Nem tudom. Valószínűleg, hogy én is ide fogok költözni. Fogalmam sincs. Ezen még nem gondolkodtam. Te hol leszel, ha a forgatásnak vége?

- Valószínűleg itt maradok… Londonban eredetileg csak átutazóban voltunk. Miattad maradtam olyan sokáig.

- Tényleg? – kérdeztem csodálkozva.

- Igen. Én itt élek Amerikában.

- Ezt én eddig hogy hogy nem tudtam?

- Mert sosem kérdezted. – felelt mosolyogva.

- Akkor egyértelmű, hogy én is ide fogok költözni. – jelentettem ki határozottan. Vagyis azt hiszem, hogy egyértelmű. – persze, csak ha te is szeretnéd. – tettem hozzá gyorsan.

- Még szép, hogy szeretném. – vont magához szorosan

- Akkor, azt hiszem, hogy el lett döntve.

Tehát ideköltözöm. Még nem tudom, hogy ide, a szállodába-e Nikkihez, vagy bérlek –e egy lakást. Hogyha ide szeretnék költözni, akkor azt hiszem, hogy munka után kell néznem…

Tádádádááááámmmmm! :)
Halihó.:) Meghoztam a frisssss részt. Remélem ez is elnyeri a teszéseteket, és sok sok komit kapok. :P Ismét csatoltam képeket, mert szerintem, így sokkal jobban el lehet képzelni a dolgokat.:)
Jó olvasást, és további szép hétvégét. Már amennyi maradt belelőle. :(

B.

- Most mit fogsz csinálni? Elmondod neki, hogy tudod, hogy hazudott? – kérdezősködött Chace.

- Nem tudom. Amúgy is. Mit mondjak? Tudom, hogy hazudsz, mert nem is voltam otthon tegnap éjjel? Ja igen, nem is tudtad, de van köztünk valami a barátoddal. Ez így nem egészen jó ötlet. - hadartam kicsit mérgesen

- Van köztünk valami? – mosolygott Chace, és elgondolkozott.

- Most nem ez a lényeg. – tereltem el a témát kettőnkről. Most inkább hanyagolni szerettem volna az érzelmekről való beszélgetést. – Nem ugorjuk át a Taylor témát, és megyünk le reggelizni? Nikki meg Ed még úgyis alszanak.

- De, persze. Menjünk.

Csöndben sétáltunk le az étteremhez. Mind a ketten el voltunk merülve a saját gondolatainkban.

Kértünk Nikkiéknek is enni, hogyha idő közben csatlakoznának.

- Szóval, mit csinál itt a nővéred? – kérdezte Chace 2 falat között.

- Nem volt alkalmam még erről beszélni vele. Tudom, hogy nem mennek túl jól a férjével, és már napok óta állandóan zokogva hívott fel.

- Férjnél van?

- Van egy olyan érzésem, hogy már nem… - sajnálom, hogy tönkre ment a házasságukat, pedig nagyon aranyosak voltak. El sem tudom képzelni, hogy mi történhetett, hiszen szinte tökéletes pár voltak. Úgy tűnik, hogy Will sem volt az, akinek mutatta magát…

- Szerintem Ed teljesen belezúgott a nővéredbe.

- Gondolod?- rejtettem el egy mosolyt

- Hát nem láttad, hogy milyen volt vele tegnap éjjel? Szerinted, ha nem érdeklődne iránta, akkor mellette lett volna az este?

- Igazad van. És észre sem vettem. Kár, hogy Nikki talán nem is fog emlékezni semmire.

- Akkor vicces lesz amikor fel kel, és maga mellett találja Ed-et. – mondta nevetve.

- Emlegetett szamarak. – mind a ketten kettejükre néztünk, ahogy nevetve jönnek az asztalunk felé. Chace mellém csusszant, hogy beférjenek.

- Sziasztok. – köszöntünk nekik egyszerre, és mosolyogva egymásra néztünk.

- Hello.

- Nikki, Chace, Chace, Nikki. – mutattam be őket egymásnak, mielőtt leültek.

- Igen, rémlik valami az estéből… - mondta zavartan, és megfogta a fejét.

- Hogy vagy? – kérdezte Chace érdeklődően.

- Köszi. Egész jól. Egy kis másnaposság, de túlélem.

- És milyen volt a reggeletek? – kérdeztem mosolyogva, közben Ed-et, és Nikkit néztem, ahogy állandóan mosolyognak egymásra.

- Érdekes volt. Mikor Nikki meglátott maga mellett, rögtön felugrott az ágyban, és a kezébe vette a lámpát, és elkezdett fenyegetni… - Mondta Ed, és nevetni kezdett. – Aztán 10 percbe telt, mire elmagyaráztam neki, hogy mi történt.

- Hogy hagyhattad, hogy az asztalon táncoljak? – vágott közbe Nikki, és számon kérte tőlem a tegnap estét.

- Hogy hagyhattam? Alig tudtalak leráncigálni onnan. Végül nem is nekem sikerült. Ed megkért, és te rögtön a nyakába ugrottál.

- Oh… sajnálom. – mondta Nikki Ed-nek lesütött szemekkel. – Ed csak mosolygott. Nikki nyílván elfelejtette azt, hogy mi történt utána.

- Nem kell sajnálnod. Én kifejezetten élveztem, amit utána csináltál. – mosolygott csibészesen.

- Akarom tudni? – Nikki eltakarta az arcát szégyenében. – Mit csináltam?

- Megcsókoltad. – nyögtem ki gyorsan, és figyeltem a reakcióját.

- Hát, legalább már túl vagyunk az első csókon. – próbálta Ed poénnal elütni a dolgot.

- De pont így? Hogy részeg vagyok? Áh, ne is beszéljünk erről. És ti? – bökött egyet a fejével felém.

- Mi van velünk? – kérdeztem kikerekedett szemekkel.

- Látom, hogy hogyan néztek egymásra. Taylor -al mi van? Ő hol van? És ti miért vagytok egymásba zúgva? – Azt hiszem, hogy Nikki túl jó megfigyelő.

- Nem vagyunk. – vágtam rá gyorsan, és fél szemmel Chace -re néztem, aki csak mosolygott.

- Nem tudsz hazudni Hugi. Sosem tudtál. Taylor?

- Nincs itt. Igazából már fogalmam sincs, hogy most hol van.

- Hogy érted? – elmeséltem neki, hogy mi történt ma reggel. – Akkor most nem is a forgatáson van?- folytatta a faggatást

- De, most biztos ott van. Ma forgatják le a jelenetüket Charlessal. – szólt közbe Ed.

- És gondolod, hogy egy lánnyal volt az éjjel?

- Nem tudom, hogy mit gondoljak.

- Bár nem ismerem olyan régóta Taylort, de nem hiszem, hogy meg tudna csalni téged. – próbálta feldobni Ed a kedvem.

- Szerintem se. Olyan aranyosak vagytok együtt. – mondta Nikki.

- Ahogy te is az voltál Will-el.

- Őt ne keverjük bele. – mondta Nikki komoran.

- Jó, bocs. Most inkább felmegyek a szobába. Egyedül szeretnék lenni.

Mikor felértem ledőltem az ágyra, és a plafont bámultam. Az elmélkedésből a kopogtatást zökkentett ki. Ami talán nem is baj. Nem kéne mindenfélét magamba beszélnem, amíg nem tudom, hogy pontosan mi is történt. Felkeltem, és kinyitottam az ajtót.

- Bejöhetek? – Chace volt az ajtó másik oldalán. Nem válaszoltam semmit, nyitva hagytam az ajtót, és visszamentem a szobába. Gondolom bejött, mert lépteket hallottam magam mögött. Leültem az ágyra. – Jól vagy? – szorosan leült mellém, és átkarolt. Kibújtam karja alól, és feljebb mentem az ágyra, hogy neki tudjak támaszkodni a támlájának.

- Nem, nem igazán. Idegesít, hogy nem tudom, hogy hol volt Tay az este. Sosem hazudott nekem. – nem válaszolt semmit, csak végigsimította a kezét a lábamon, így tudatva azt, hogy mellettem áll. Halványan elmosolyodtam, és ismét a gondolataimba merültem.

- Ha mindenfélén gondolkozol, azzal nem segítesz magadon. Gondolom, csak a legrosszabb dolgok jutnak az eszedbe. Ne kínozd magad.

- De nem tudok másra gondolni…

Nem is tudom, hogy meddig ültünk ott csendben egymás mellett. Fejem végig Chace vállán pihent.

- Hát ti mit csináltok? – kérdezte Nikki, mikor bejött a szobába. Később Ed is csatlakozott.

- Semmit. – válaszoltunk egyszerre mind a ketten.

- Aha. – mondta Nikki olyan hanglejtéssel, mintha nem hinné el.

- Hahó, megjöttem. – hallatszott Taylor hangja a nappaliból.

Mind a négyen kimentünk, mikor meghallottuk a hangját.

- Hogyhogy itt van mindenki? – csodálkozott Tay, mikor meglátta, hogy az egész banda itt van a szobában.

- Szia. – Léptem oda hozzá, és adtam neki egy puszit, az arcára. Semmi kedvem nem volt megcsókolni addig, amíg nem tudom, hogy mi történt. Csodálkozott is a dolgon, amikor elhúztam a fejem.

- Szerintem most mi megyünk. – mondta Chace, én gyorsan rá néztem, és mutattam neki, hogy nehogy itt hagyjanak, mert még nem tudok vele beszélni. A többiek elindultak, ő meg egy együtt érző mosollyal elköszönt tőlem, és nagyot sóhajtott.

- Milyen volt a napod? – kérdezte Tay, és leült a kanapéra.

- Jó volt. Együtt lógtunk így négyen.

- Úgy látom, hogy elég jól összebarátkoztál Chace-el, és Ed-del.

- Igen. Mindketten nagyon jó fejek. Jól elvagyunk. És neked? Milyen volt a napod? – tereltem el gyorsan a témát

- Fárasztó. De most végre találkozunk. Bocsi, hogy nem keltettelek fel az este. – megfogta a combom, és csókra várón közel hajolt. Hogy tud a szemembe hazudni? Teljesen elborult az agyam, és letámadtam Taylort.

- Hogy tudsz a szemembe hazudni? Tudom, hogy nem voltál itt tegnap este, mert én sem voltam. – felálltam a kanapéról, és számon kérően néztem Taylorra.

- Te hol voltál?

- Chace-nél, mert a nővérem full részegre itta magát, és hozzájuk vittük fel. De nem is tudom, hogy miért magyarázkodom neked. Hol voltál? – idegességemben fel s alá mászkáltam a szobában.

- Sokáig tartott a forgatás, mindenki fáradt volt, és Selena közelebb lakik, és hozzámentem.

- Selena? És mi történt? Történt valami köztetek? – Taylor nem szólt egy szót sem. Nagyot sóhajtottam, és csillogó szemekkel nézett. Lassan elkezdett sétálni felém. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Annyi érzelem volt bennem. Düh, csalódottság, közben küszködtem a kitörő sírásommal is. Taylor megfogta a karomat, de rögtön elhúztam tőle, és hátráltam. Könnyeim kicsordultak. – Volt valami köztetek?

- Bess… - próbált Tay ismét közelebb jönni. Hangja elcsuklott, és meggyötört arcot vágott.

- Taylor. Kérlek. Csak válaszolj. – mondtam, miközben akaratlanul is csordultak ki a könnyeim. Sokáig nem válaszolt csak nézett tehetetlenül.

- Igen… – válaszolt. Olyan érzés volt mikor kimondta, mintha egy tőrt döftek volna a szívembe. Igaz, hogy táplálok érzéseket Chace iránt, de a szerelem Taylor felé nem múlt el. De ezzel mély sebet ütött bennem. – csókolóztunk, és…

- Csak azt ne mondd, hogy lefeküdtél vele.

- Nem feküdtem le vele.

- Most is hazudsz?

- Nem, nem hazudok.

- Sajnálom, de most… most nem tudok egy szobában lenni veled. – megfogtam a kabátom, és kimentem a szobából. Zokogva végigmentem a folyóson. Először el akartam menni. Csak itt hagyni ezt a helyet, de végül Chace-ék ajtója előtt kötöttem ki. Bekopogtam. Szerencsére ő nyitott ajtót, nevetve. Mikor meglátott, arca komoly lett, és behúzott a szobába. Magához vont, és szorosan megölelt. Még nagyobb sírásba törtem ki. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni.

- Mi történt? – kérdezte Chace aggódva. Nem tudta, hogy mit csináljon. Bevitt a szobájába. Nikki és Ed rögtön utánunk jöttek, és mind a hárman körülvettek. – Magunkra hagynátok egy kicsit?

- Ki az a Selena? – kérdeztem hüppögve.

- Selena? Ő volt Taylor előző barátnője. Taylor szakított vele. Nem tudom a pontos okát, de azt tudom, hogy a lány nagyon nem örült neki, és teljesen fel volt dúlva. Nála volt aznap este?

- Igen. Csókolóztak.

- Lefeküdtek egymással? – leguggolt a lábam elé.

- Nem. Vagyis ezt mondta. Már nem tudom, hogy higgyek –e neki. Nem vártam meg míg kimagyarázza magát, rögtön eljöttem. Ide. Hozzád. – könnyes szemmel Chace szemébe néztem. Szemében láttam a kétségbeesést, hogy nem tudja, most mit kéne tennie. Közel hajoltam hozzá, és megcsókoltam. Rövid csók volt. – Sajnálom. Nem kellett volna… - Chace magához húzott, és újra megcsókolt. Ez már hosszabb volt mint az előző, és szenvedélyesebb. – Chace… Ezt nem kéne… nem kellett volna.

- Igazad van. Sajnálom, csak… - fejét lehajtotta. Ahogy lehajtotta, én rögtön felemeltem, hogy a szemembe nézzen.

- Mindketten tudjuk, hogy hogyan érzünk a másik iránt. De ezt nem tehetjük. – Ismét bekönnyeztem. Nem akartam sírni. Ahogy visszatartottam a sírást, teljesen begörcsölt a torkom. – Ha nem lenne Taylor, akkor…

- Akkor összejöhetnénk. Nem szeretnék kettőtök közé állni. Menj, beszélj vele. – felálltam, és ő is felállt. Hosszan megöleltük egymást. Ez mind a kettőnknek elég fájdalmas volt. De leginkább neki. Nekem ott lesz Taylor, de neki? Adtam neki egy utolsó csókot. – Remélem azért ugyan ilyen jó barátok leszünk.

- Mindenképpen. – válaszoltam könnyes szemekkel. Még egyszer utoljára megöleltem, és elindultam vissza a szobánkba.

Reméltem, hogy még ott lesz Taylor, amikor felmegyek. Amikor meghallotta, hogy valaki belépett az ajtón, rögtön felpattant a kanapéról. Nem csinált semmit, csak ott állt. Ismét elfogtak az érzelmek. Hevesen vert a szívem. Sietve lépkedtem Taylorhoz, és megcsókoltam. Olyan szenvedélyesen, hogy erre még ő sem számított.

- Sajnálom. Úgy sajnálom. Hidd el, hogy nem történt semmi. Csak egy csók volt. Azért maradtam ott estére, mert még beszélgettünk. És azért hazudtam neked, azért nem mondtam el, mert féltem, hogy ezért elhagysz. – hadarta végig Taylor, szinte egy levegővétellel az egészet. Neki is könnybe lábadt a szeme. Mind a két kezét az arcomra tette, és figyelt, hogy mit reagálok rá.

- Sajnálom, hogy nem hallgattalak végig. És… nekem is el kell mondanom valamit… - tudtam, hogy el kell neki mondanom Chace-t. Ha újrakezdjük, akkor kezdjük tiszta lappal. Nagy levegőt vettem, és csak reménykedtem, hogy nem fog miatta nagyon kiakadni. – Megcsókoltam Chace-t.

- Mikor?

- Most. Pár perce…

- Ez volt a bosszúd?

- Nem. Vagyis, nem. Sokat voltunk az utóbbi időben együtt, mivel te mindig forgattál. Megismertük egymást, és megtetszettünk egymásnak. De nem volt semmi. És nem is lesz. Ez volt az első, és utolsó csókunk. Ígérem. – becsuktam a szemem, mert nem akartam látni mikor kisétál az ajtón.

- Akkor… kvittek vagyunk. – válaszolt Taylor halkan, nevetve.

- Kvittek vagyunk? – kérdeztem vissza csodálkozva.

- Tudom, gondolom nem éppen ezt a választ vártad. De nem haragudhatok rád azért, amit én is elkövettem.

- Te is megcsókoltad Chace-t? – Jó-jó. Persze csak poénból kérdeztem. Reméltem, hogy nem veszi komolyan. Nevetésbe tört ki. Kicsit oldódott a hangulat közöttünk.

- Akkor? Újra minden rendben van köztünk?

- Remélem. – válaszolt halk, reményteli hangon. Adott egy lágy csókot, és megöleltük egymást. Sokáig ölelkeztünk, kiélveztük a pillanatot.

Pár perccel később, miután minden megoldódott közöttünk, lementünk a többiekhez az étterembe, hogy megvacsorázzunk. Kézen fogva mentünk

. Chace látta, hogy minden rendben van köztem és Taylor között. Mosolygott bár, de szemében szomorúsá

got láttam…

Sziasztoooook!!
Megjött a tavasz, végre meleg van, és itt is van az új rész!:) Remélem mindenkinek tetszeni fog, és izgatottan fogjátok várni az ezután következő részt. Ami már készen is van . :D Jó olvasást, és további szép napot!:)
Sok millió puszi, B.

Már több mint 2 hete annak, hogy Amerikába repültem meglepni Taylort, és már több mint két hete annak is, hogy együtt töltöttem a délutánt Chace-el. Azóta mikor reggelenként összefutunk, rám sem néz. Többször is elgondolkodtam azon, hogy odamegyek hozzá, és megkérdezem tőle, hogy mi a baja. Úgy érzem, mintha valami rosszat tettem volna, amiért nem foglalkozik velem. Rossz érzés, hogy levegőnek néz. Plusz az is sokat nyom a latba, hogy Nikkinek nem mennek túl jól a dolgai. Úgy néz ki, hogy a házassága dugába dől. Mindennap beszélünk telefonon. Szegény állandóan sír.

- Szia édes, rohannom kell a reptérre. – hadartam el Taylor-nak, miközben kapkodtam a cuccaim után.

- Minek mész a reptérre? – vonta fel értetlenkedve a szemöldökét.

- Nikki most hívott fel zokogva, hogy itt van a reptéren. Ott hagyta Will-t.

- Nem is mondtad, hogy ennyire rossz a helyzet közöttük.

- Nem is tudtam. Azt hittem, hogy meg fogják oldani…

- Elkísérlek. – mondta határozottan és már nyúlt is a felsőjéért.

- Köszi, rendes tőled.

Szinte rohantam a taxihoz. Minél hamarabb ott akartam vele lenni, mert tudtam, hogy most nagy szüksége van rám.

Mikor a taxiból megláttam, rögtön elfogott a sírás. Próbáltam visszatartani, kisebb nagyobb sikerrel. Rögtön megöleltem Nikkit, szemei vörösen csillogtak a sok sírástól, de amikor meglátott csak újabb zokogásba tört ki. Nem akartam még kérdezősködni, hogy mi történt pontosan, előbb magában kell tisztáznia a dolgokat.

Amikor visszaértünk a szállodába Taylornak rögtön mennie kellett a forgatásra.

- Köszi, hogy elkísértél. – bújtam oda hozzá, és megöleltem.

- Ez csak természetes. Sajnos most mennem kell. Nem tudom, mikor érek haza, lehet nagyon sokáig el fog tartani a forgatás. – harapta be a szája szélét

- Nem gond. Nem hiszem, hogy most együtt tudnánk lenni. Nikkivel van miről beszélnünk. – adtunk egymásnak egy búcsúcsókot, majd elváltunk.

Visszamentem a szobába Nikkihez. Kértem a szobapincértől egy nagydoboz fagyit. Ez mindig beválik.

- Kérsz valamit? – ültem le Nikki mellé. Teljesen be volt burkolózva a takaróba, és csak bámulta a parkettát.

- Van fagyid? – kérdezte, olyan hangon, mintha náthás lenne.

- Előtted járok. Már szóltam a szobapincérnek, hogy hozzon. – mosolyogtam rá aggódva.

- Imádlak.

- Én is téged. – Pont kopogtattak az ajtón. – ez biztos a fagyi. – pattantam fel vidáman.

- Köszönöm. Most életet mentett. – kezdtem el mondani, mikor kinyitottam az ajtót. – Oh… te nem a szobapincér vagy.

- Nem. Nem tudok róla. – válaszolt Chace kis mosollyal az arcán. – Bocsi, Taylort kerestem.

- Nincs itt. Nem rég ment el. - hadartam

- Akkor majd később beszélek vele… Szia.. – és rám se nézve el is tűnt

- Szia…- mondtam a hátának.

- Ki volt az?

- Senki. Nem a szobapincér. Talán most. – álltam fel ismét egy újabb kopogtatásra. Végre a szobapincér állt az ajtó másik oldalán, és elkezdhettük Nikkivel a lelkizést. – Na mesélj. Mi történt?

- Nem beszélhetnénk meg később? Mit szólnál, ha kicsit kirúgnánk a hámból? – szipogta.

- Mire gondolsz? – kérdeztem kíváncsian.

- Menjünk le a bárba, rúgjunk be, és csak élvezzük az életet. És ne gyere a kifogásokkal, hogy még korán van az iváshoz. 6 óra van. Itt az ideje az ivásnak. Azt sem akarom hallani, hogy nem így kell megoldani a gondokat. Csak csípjük ki magunkat, menjünk le, és rúgjunk be. Nem kérek sokat.

- Nem akartam semmi ilyesmit mondani, de köszi, hogy ilyet feltételezel rólam…

- Ajj hugíí…

- Jójó. Na emeld fel a segged, és vegyél fel valami szexit.

Mind a ketten kicsíptük magunkat, mint régen, mikor bulizni mentünk.

- Oppá… Ez egy kicsit túl kihívó, nem? – néztem végig Nikki szerelésén.

- Nem. Mi a baj vele? – egy fekete hosszúszárú tűsarkút vett fel, miniszoknyával, és fehér toppal.

- Hé, az nem az én toppom?

- Remélem nem baj. – vetette be a kutyakölyök szemeit, aminek nem tudtam ellenállni. Nem mintha le akartam volna róla cibálni a felsőm. – Te is nagyon csini vagy.

Rajtam is tűsarkú volt, és egy kivágott ruha.

Amint leértünk a bárba, Nikki rögtön kikért 2 tequilát.

- Szia. Kérnénk 2 tequilát, meg azt a citromos cuccot.

Egyből le is húztuk az egészet, és kértük a következőt.

- Elnézést. Nem tudtam nem észrevenni, hogy milyen csinos vagy, esetleg… - odament Nikkihez egy srác, félénken elkezdte mondani a be tanult szövegét. De szegényt Nikki elég csúnyán lekoptatta.

- Esetleg nem. Ne is próbálkozz… - válaszolt Nikki elutasítóan, mielőtt szegény srác befejezte volna a mondanivalóját.

- Ez kicsit durva volt, nem gondolod? – pillantottam a srác felé

- Nem. Nem érdekel most semmi, és senki. – mondta vigyorogva, és már szemezett a következő itallal, amit kikért.

20 perc múlva, Nikki teljesen be volt rúgva. Túl sok piát kevert, és nem bírta. Így még sosem láttam. Odamentünk az egyik asztalhoz, már a pultos szólt, hogy ne itt hangoskodjunk.

Mikor az asztal felé tartottunk, megláttam Ed-et. Gondoltam, hogy oda megyek hozzá, és köszönök.

- Figyelj Nikki, menj ahhoz az asztalhoz. Mindjárt jövök. - böktem a helyiség túloldalára

- Szia Ed.

- Bess, szia. Mit keresel itt?- vonta fel egyik szemöldökét vigyorogva

- Nővéremmel vagyok, iszogatunk egy kicsit.

- Van nővéred?

- Igen, ott van annál az…. – mutattam oda, ahová kellett volna lennie – Nem igaz. Hova tűnt??

- Ő lenne a nővéred? – mutatott, egy, az asztalon táncoló lányra mosolyogva.

- Igen… ő lenne a nővérem. – gyorsan odasiettünk hozzá, hogy leszedjük az asztalról, mielőtt valamelyik ruhadarabját levenné.

- Nikki, gyere le onnan!

- Nem, jól érezem magam. – táncolt tovább az asztalon, nem is zavartatva magát.

- Nem itt kéne ezt csinálnod. – mondtam neki, miközben próbáltam megfogni a kezét, hogy le tudjam szedni az asztalról.

- Engedj el. – mondta hangosan. – Ő kicsoda? – túrt bele a hajába

- Ed vagyok.

- Szia, Ed. Én Nikki vagyok. – mondta csábosan. Már amennyire csábos lehet egy részeg nő. Ebben a pillanatban Nikki lejött az asztalról, és Ed karjaiba vetette magát, és megcsókolta. Nem úgy tűnt, mintha Ed elutasította volna. Én csak ott álltam döbbentem, olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy nem tudtam mit reagálni erre.

- Wow… Szia. – mondta Ed meglepetten. Miután Nikki lába ismét a földet érte, teljesen megszédült. – Szerintem fel kéne vinned a szobába. - fordult felém

- Igen. Nem rossz ötlet… - hol van a kulcsom? Áá… kizártam magam… - Fent hagytam a kulcsom. De gyorsan beszélek a recepcióssal.

- Hagyd. Az sok idő. Vigyük fel inkább hozzánk. Az gyorsabb. – mondta aggódva.

- Rendben. Köszi. - hálásan rá mosolyogtam, örültem, hogy itt van Ed, nem hiszem, hogy elbírtam volna Nikkivel, hogyha egyedül vagyok

Nikki-t megfogtuk két oldalról, és felvittük Ed szobájába.

- Azt hiszem Chace fent van. Majd segít nekünk.

- Chace? – kicsit megijedtem.

- Igen. Egy szobánk van. Ne kérdezd miért.

- Szia Haver. Tudnál segíteni? – léptünk be a szobába, mire Chace rögtön felpattant, és átvette tőlem Nikkit

- Vigyük be a fürdőbe. – mondta Chace, és átvette az irányítást.

Amikor Chace kijött, én bementem.

- Jól vagy?

- Nem. Baromi rosszul vagyok. – mondta Nikki, a wc mellett ülve, közben öklendezett.

- Nem csodálom. Ennyi mindent keverni. – simogattam meg a hátát.

- Soha többet ilyet. Vagy legalábbis egy ideig nem.

- Szólj, ha kellek. Addig kimegyek .- adtam egy gyors puszit a homlokára.

- Köszi.

- Hogy van? – kérdezte Ed, aggódást mutatva.

- Nem túl jól.

- Miért hagytad, hogy ennyit igyon? – szidott le Ed, amin kicsit meglepődtem. Csak nem érdeklődik iránta?

- Próbáltad volna meg leállítani. Nem igazán hallgat rám ilyenkor… Amúgy, köszi a segítséget. Lemegyek a recepcióra, és kérek egy kulcsot, aztán felviszem hozzánk.

- Hagyd csak. Maradjatok, amíg jobban nem lesz. Nem hiszem, hogy szerencsés lenne ilyenkor liftezni, és ide-oda hurcolászni.

Chace megint nem foglalkozott velem, csak hallgatta a beszélgetésünket Eddel. Csak bólogatott beleegyezés képen, hogy maradhatunk.

Egy kis idő után Ed behozta Nikkit a szobába, és lefektette az ágyra. Egész végig ő törődött Nikkivel. Furcsa volt, hogy így foglakozik vele, amikor még csak nem is ismeri, Nikki meg valószínűleg nem fog emlékezni semmire, vagy legalábbis nem sok mindenre.

- Úgy tűnik, hogy Ed-nek tetszik a nővéred. – szólalt meg Chace. Először nem is fogtam fel, hogy mit mond, inkább azon csodálkoztam, hogy hozzám szólt.

- Most hogyhogy hozzám szóltál? Azt hittem, hogy kerülsz, és nem akarsz velem beszélni. – mondtam értetlenkedve.

- Nem is. Vagyis úgy terveztem. De nem bírom. Muszáj veled beszélnem. Nem tudok nem foglalkozni veled. Ma délután is… Eredetileg veled akartam beszélni, de mikor megláttalak, rögtön elment minden bátorságom.

- De miért?

- Mert a barátom barátnője vagy. – emelte fel a hangját egy kicsit, majd nagyot sóhajtott. –Nem tehetem ezt vele. Nem tehetjük. - nézett mélyen a szemembe

- Tudom, de… - annyi mindent szerettem volna neki mondani. Legszívesebben most azonnal megcsókoltam volna, de mind a ketten tudjuk, hogy ez nem helyes. Miért ilyen bonyolult ez az egész?

Közelebb ült hozzám a kanapén. Kezét a combomra tette, és a szemembe nézett, hogy mit reagálok erre. Nem húzódtam el tőle, pedig jól tudtam, hogy azt kellett volna. Elkezdte simogatni a lábamat, közben végig egymás szemébe néztünk. Én is rátettem kezét a combjára, és egyre feljebb csúsztattam a kezem. Ő is így tett. Egyre hevesebben vert a szívem, gyomrom görcsbe rándult az izgatottságtól. Majdnem csókolóztunk, de Ed közbeszólt.

- Bess!!

Kis szünet kellett mire észbe kaptam, és válaszoltam.

Fél perc múlva felálltam, és odamentem Ed-hez, és Nikkihez.

- Valami turx-ról beszél.- vonta össze a szemöldökét gondolkodva

- Turx?

- Csinálj nekem tur..x-ot. – mondta elhalt hangon. Nehezen tudtam kivenni, hogy miről beszél, de végül rájöttem.

- Turmix. Ez a specialitásom másnaposságra. Igazából csak sok gyümölcs összeturmixolva. Semmi extra. Mindjárt megcsinálom.- és már rohantam is ki.

Kimentem a konyhába, és körülnéztem, hogy mik vannak.

- Minden rendben? – jött ki utánam Chace.

- Igen. Azt hiszem. Van turmix gépetek?

- Igen. Azt hiszem, a felső polcon.

- Itt? – mutattam az egyik szekrényre.

- Igen, ott. - mosolygott

Gyorsan megcsináltam a turmixot, és bevittem Nikkinek. Ed segített neki mindenben, így rám nem is volt szükség.

Bementem a másik szobába, ahol Chace volt, és az ágyon feküdt.

- Idefeküdhetek? – kérdeztem Chacetől, és rögtön szorított nekem egy kis helyet.

Befeküdtem mellé az ágyba. Közel mentem hozzá, és fejemet a mellkasára fektettem. Karjával átkarolt, és így aludtunk el.

Mikor felébredtem éreztem, hogy Chace hátulról átkarol. Nem akartam megmozdulni, mert hallottam, hogy csendben szuszog mögöttem, és még véletlenül sem akartam felébreszteni. Rögtön eszembe jutott, hogy nem töltöttem a saját szobámban az estét, Taylor már biztos aggódik. Lassan kicsusszantam Chace karjai alól, és megkerestem a mobilom.

- Szia kicsim. Hogy aludtál? Sajnálom, hogy nem keltettelek fel este, de olyan aranyosan aludtál.

- Igen?

- Igen. Nem volt szívem felkelteni téged. – Nem értettem, hogy miről beszél Taylor. Körülnéztem a szobában, hogy biztos nem a miénkben vagyunk –e, de nem. Tay most hazudott nekem? Miről beszél? Hol volt az este?

- És reggel? Miért nem keltettél fel?- mentem bele a játékába

- Korán indultam, hagytalak aludni.

- Oh… értem. Most… most mennem kell. Majd beszélünk. Szia.

- Szia édes.

Wáó… na erre nem számítottam. Miért hazudott volna nekem?

Elgondolkozva visszasétáltam a szobába, és leültem az ágyra Chace mellé.

- Mi a gond? – kérdezte Chace, mert látta, hogy most nem igazán vagyok ott.

- Semmi, csak… hmm…

- Mi az?

- Beszéltem Taylorral.

- Elmondtad neki? – ült fel hirtelen az ágyban, és sürgetni kezdett.

- Azt mondta, hogy nem akart felkelteni az este, mert olyan édesen aludtam, és későn ért haza. Reggel meg korán ment el, és ezért nem szólt.

- De, hogy, hogyha itt voltál? – értetlenkedett Chace is.

- Hát ez az… Nem tudom… miért hazudott?

Még mindig nem tudtam elhinni, hogy Tay miért mondta ezt. Tudom, én sem vagyok egy szent, ami tegnap este történt Chace-el, még ha úgy igazán nem is történt semmi, de… ő mit csinált az éjjel?