Story with Taylor Lautner

Halihóóó!:)
Itt van az új rész, nekem nagyon tetszik, ( eddigi kedvenc részem.) remélem a ti tetszéseteket is elnyeri. =)
Kicsit rövidre sikeredett, de nem baj... :$ : DD
További szép napot, és holnapra nagyon sok locsolót. Kellemes Ünnepeket.
Millió Puszi, B.







- Terveztetek mára valamit? Mert arra gondoltam, hogy elmehetnénk így együtt valamerre. – vetette fel az ötletet másnap reggel Ed.
- Ez nem is olyan rossz ötlet. – mondta Nikki mosolyogva, és adott egy puszit neki. – Úgyis olyan szép idő van, kár lenne a hotelben tölteni az időt.
- Mire gondoltál? – kérdezte Chace
- Central Park? – vakargatta meg a tarkóját Ed mosolyogva.
- Ott voltunk múltkor, nem? – fordultam Chace felé, aki csak bólintott egyet. – Nagyon szép az a hely. Van egy nagy szökőkút is. – magyaráztam nővéremnek. – Mikor megyünk? – pattantam fel a reggelim mellől izgatottan
- Felőlem akár most is. – válaszolt Chace, majd bekapta az utolsó falat Croisant-ját és teli szájjal rám vigyorgott.

Mindenki felállt az asztaltól, és elindultunk. 2 taxival mentünk, mert nem fértünk be mind az 5-en. Éppen ezért Taylor és én kicsit később értünk oda.

- Ez tényleg nagyon szép hely. – áradozott Nikki, mikor kiszálltam a kocsiból. Tudtam, hogy tetszeni fog neki, meglepődtem volna, hogyha nem. Kinek ne tetszene?

Elindultunk sétálni, be a park sűrűjébe. Megláttuk a nagy szökőkutat és arra vettük az irányt. Felpattantam a szélére, és elkezdtem körbejárni. Néha meginogtam, de szerencsére nem estem bele. Épp kezdtem bele jönni, már az egyensúlyérzékem is kezdett helyre állni, amikor váratlanul Taylor megijesztett, felkapott egy pillanat alatt a karjaiba és csak mosolygott.
- Úristen, de megijesztettél. – mondtam kicsit rémülten.
- Szerintem vicces volt. – válaszolt nevetve. – Aranyosan vinnyogsz, amikor megijedsz.
- És mi lett volna, hogyha bele esek a vízbe?
- Fogtalak, nem estél volna bele. – majd adott egy gyors csókot és letett a földre.
- Olyan jó ötlet volt ide jönni. – mondtam Tay-nek, miközben elindultunk a többiek felé, akik egy padnál bohóckodtak.

Odaszaladt hozzánk egy kislány, nem lehetett több 7 évesnél kezében egy fényképező gépet szorongatva. Félénken megkérdezte Taylort, hogy csinálhatnának- e egy képet. Ő rögtön leguggolt hozzá, én pedig lefotóztam őket.

- Látom megtalált az egyik rajongód. – szólt Ed, mikor odaértünk hozzájuk.
- Igen, még szerencse, hogy csak egy kislány volt, és eléggé félénk is, de amúgy aranyos volt. – válaszolt Taylor kicsit zavartan.
Később tovább folytattuk a sétát. Sokat nevettünk meg hülyéskedtünk. Mindenki nagyon jól érezte magát, olyan volt, mintha már több éve ismernénk egymást.



- Nikki, fagyi? – fordultam hirtelen a nővéremhez, ő csak bólintott. – Mi Nikki-vel elmegyünk fagyizni. Kértek ti is? – fordultam a többiekhez.
- Nem, köszi.
- Hát ti tudjátok… Amúgy merre kell menni? – kérdezte Nikki a fiúkat.
- A legközelebbit arra fele találjátok. Elmentek itt egyenesen, aztán balra annál a lámpánál, ahol most a biciklis áll, aztán mentek tovább egyenesen, utána lesz egy út mindkét irányba, ott megint balra, aztán egyenesen, és jobbra aztán már szinte ott is vagytok. – magyarázta Chace.
- Ööö… Nikki, megjegyezted? – fordultam felé mosolyogva.
- Meg, persze. Simán megtaláljuk. – mondta Nikki határozottságot színlelve.
- Azért hívjatok, ha eltévedtek. – szólt utánunk Ed.
- De nem fogunk. – válaszoltuk egyszerre.
- Meg fogjuk találni? – kérdeztem Nikkitől, mikor már elég messze voltunk a fiúktól.
- Persze. Egyenesen, balra, egyenesen, balra vagy jobbra? Nem, balra… jobbra. Majd megtaláljuk. – túrt bele a hajába nevetve.

EKÖZBEN A FIÚKNÁL

- Közelebbi nem volt? – kérdezte Ed, Chace-t.
- De, de azt túl könnyen megtalálták volna. – válaszolt nevetve
- Fogadok, hogy 10 perc múlva felhívnak minket. – mondta Tay mosolyogva, és a távolba bámult amerre elindultak a lányok.
Elsétáltak egy padhoz és leültek, Chace a támlára, Taylor pedig a padra, lábait férfiasan keresztbe téve, Ed pedig a velük szemben lévő fához dőlt.

- Úgy tűnik, hogy jól megvagytok Nikkivel. – hozta fel a témát Tay.
- Igen, fantasztikus lány. Olyan energikus, és …. dilis. – mondta Ed nevetve, szeme a szerelemtől csillogott.
- Igen. Ismerős. Bess is pont ilyen. – harapta be az alsó ajkát Taylor.
- Le sem tagadhatnák egymást. – mondta Chace, és ezzel bekapcsolódott a beszélgetésbe.
- Na és veled mi újság Chace? Lányok? – érdeklődött Ed.
- Nem tudom. Van most egy lány, aki nemrég bepróbálkozott, de nem tudom, hogy akarom-e, nincs szikra…
- Hát próbáld meg.
- Nem tudom. Nem tudom, hogy egyáltalán… - Chace mondanivalóját, Ed mobilja szakította félbe.
- Nikki az. 20 perc, elég sokáig bírták. – mondta Ed és felvette a telefont. – Gondolom nem azért hívtok, hogy megkérdezzétek, hogy milyen fagyit kérünk. – szólt bele rögtön Ed nevetve.
- Ha-ha. Nem, csak azért, hogy… izé. Van itt egy fagyizó, de nem az amit mondtatok, és mi oda szeretnénk menni. Hol is van az? – vágta ki magát Nikki.
- Tehát eltévedtetek? – gúnyolódott kedvesen Ed.
- Én nem így fogalmaznék.
- Hol vagytok? – lökte el magát a fától.
- Nem tudom. Van itt egy szobor, és itt van mellettünk egy futópálya is.
- Azt tudom, hol van, maradjatok ott. Oda megyek.
- Megyek, megkeresem őket. – mondta Ed nevetve Chace-nek és Taylor-nak, mikor lerakta a telefont.
- Jól van, mi itt maradunk.

- És ti jól megvagytok Bess-el? – kérdezte Chace, miután Ed elment.
- Igen, azt hiszem. Vagyis néha olyan fura. Elkalandozik mindenfelé, de szerencsére nem említi fel a múltkor történteket, így mindkettőnknek könnyebb. – mondta Tay elgondolkozva
- Értem, akkor jó. Örülök, hogy kibékültetek.
- Igen. Én is. Nem tudom, hogy mi lenne velem nélküle. És ezt neked is köszönhetem. – Chace elcsodálkozott Taylor kijelentésén.
- Nekem? – mutatott magára.
- Igen, tudom, hogy csókolóztatok aznap este. És mondhattad volna Bess-nek azt is, hogy hagyjon ott engem, és legyen veled, meg ilyenek…
- Ezt nem tehettem. Veled szemben sem lett volna fair. Meg amúgy sem, ez egy íratlan szabály féle.
- Köszönöm. Biztos nem lehet könnyű neked minket együtt látni. – Chace nem felelt, csak a közeledő lányok felé illetve Ed felé nézett, akiket a távolban pillantott meg, ahogy feléjük tartanak.
- Szerencsés vagy. – gyorsan férfiasan megölelték egymást, majd elindultak a többiek felé.
- Na, visszataláltatok? – gúnyolódott velünk Chace, mikor megálltunk előttük.
- Mert már ott voltam velük. – mondta Ed, és kihúzta magát.
- Tudok egy helyet. Menjünk el arrafele. – mondta Tay, és megfogta a kezem. Elindultunk arra amerre nekünk eredetileg kellett volna menni.
- Hova megyünk? – kérdezősködött Nikki.
- Mindjárt ott vagyunk. – mosolygott a háta mögé, mivel Ed és Nikki mögöttünk jöttek.

Pár perc séta után megláttunk egy hidat. Nagyon szép volt. Körülötte fák, és egy nagy rét.

Odasétáltunk a rét közepére, és Tay elővett a táskájából, egy futball labdát.

- Haver. Nem hiszem el. Gondolatolvasó vagy. – mondta rögtön Chace, mikor meglátta a labdát. – Pont erre gondoltam. - Ed –nek is teljesen megjött a kedve a játékhoz. Már csapatot tervezték. Figyeltünk Nikkivel, és azt vettük észre, hogy minket nem számolnak bele.
- Ugye nem gondoltátok, hogy minket kihagytok a játékból? – kérdeztem Taylortól, és kivettem Chace kezéből a labdát.
- Ti is akartok játszani? – kérdezte meglepődve Ed.
- Még szép, hogy akarunk. – jelentette ki határozottan Nikki.
- Akkor…. Nikki velem van. – vágta rá gyorsan Ed.
- Nem. Én ellened szeretnék játszani. – mondta Nikki, közben odalépkedett Ed –hez, és adott neki egy csókot.
- Akkor velem van. – mondta Taylor, és Nikki rögtön mellé is lépett.
- És én? – kérdeztem izgatottan, de senki sem válaszolt, csak néztek egymásra.
- Legyen veletek Bess. Nem baj, hogy többen lesztek, annyit úgysem számít. – mondta Chace nevetve.
- Mii? Kikérem magamnak. Nem vagyok béna. – mondtam sértődést színlelve. És játékosan Chace vállába ütöttem.
- Gyere kicsim. Akkor velünk vagy. – és a homlokomra adott egy jelentőség teljes puszit.

Így végül úgy nézett ki a csapat, hogy Tay, Nikki és Én, Ed és Chace ellen.

Gyorsan elmondták a szabályokat, és elkezdtünk játszani.

A fiúk nem kímélték egymást, nagyon durván játszottak. Mikor hozzám került a labda, elkezdtem futni ezerrel. Azt sem tudtam, hogy merre futok, csak futottam előre. Chace az utamba állt. Az oldalammal neki vágódtam, de nem sikerült ellöknöm az utamból. Chace megfogott, és magával rántott. Gyorsan lepasszoltam a labdát Nikki –nek. A sikeres passzom után, Chace és én a földön feküdtünk, és nevettünk. Diadalmasan Chace –re ültem, és szakadtunk a nevetéstől.

Amikor láttam, hogy Nikki még mindig a labdával futkározik, és próbálja kikerülni Ed –et, gyorsan felpattantam Chace –ről, és a segítségére siettem. Hátulról Ed –re ugrottam, eléggé váratlanul érte. Taylor lerohanta Chace –t, így Nikki –nek szabad útja volt, és befutott a labdával a gól vonalon túlra.

Nikkivel eljártuk a győzedelmi táncunkat.

A játék többi része is így nézett ki. Amikor Ed –nél volt a labda, Nikki állandóan csellel szerezte meg tőle. Valamikor kihasználta nőiességét, és így hatott Ed –re. Néha egy - egy csókkal, vagy érintéssel vonta el Ed figyelmét a játékról, aminek Chace nem nagyon örült.

Ezeknek a cseleknek hála, na meg a profizmusomnak nyertünk. 6:5 –re. Ed és Chace teljesen le voltak törve. Nikkivel bevontuk Taylor-t is a győzedelmi táncunkba. A többieket meg az vidította fel, hogy látták Taylort táncolni.

Hamar elment a nap, jól szórakoztunk. Nikki és Ed zárásképpen még csináltak magukról egy képet a réten.

Ez egy nagyon, nagyon jó nap volt. Együtt volt a banda. Mind az öten fáradtan értünk vissza a hotelbe. Alig vártuk, hogy ledőljünk az ágyba, és aludjunk.