Story with Taylor Lautner

Pár percre lehunytam a szemem, és ez elég is volt ahhoz, hogy lassan elnyomjon az álom. A sikítozások keltettek fel, amik nem messze tőlünk voltak. Vagyis tőlem…. Eltűnt mellőlem Taylor. Ijedten körbenéztem, de nem láttam semmit se a sötétben. Nagy csobbanásokat hallottam, és lépteket felém. Hirtelen felkapott valaki, közelebbről jól kivehető volt az arc.

- Chace! Tegyél le. – mondtam sikítozva, miközben a vízbe rohant velem. Huncutul rám mosolygott, és én már tudtam, hogy mi fog következni. – Ne! Kérlek, ne! – könyörögtem neki félig sikítva, félig nevetve.
- Bocsi. – mondta nevetve, és beledobott a jég hideg vízbe. Felálltam a vízből, ami így már annyira nem is volt hideg. Kb. a mellemig érhetett. Kisöpörtem a hajamat az arcomból, és Chace felé indultam. Minden erőmmel próbáltam lenyomni a víz alá, közben szerencsétlenül nyögdécseltem a nagy erőkifejtés miatt, ami néha nevetésbe ment át, mert meg sem tudtam mozdítani. Chace nagyokat röhögött rajtam.
- Ez nem fog menni Bess. – mondta nevetve, és lefogta a kezemet.
- Ó, dehogyis nem. – mondtam lihegve. – Mire kimondtam, újra Chace karjaiban voltam, és ismét beledobott a vízbe.

Mindenhonnan csak a sikoltozásokat lehetett hallani. Nikkiét, Clairét, és az enyémet. Miután a fiúk kicsit abbahagyták a lányok dobálását, odaúsztam Taylorhoz, és körbefontam a nyakát. Időközben már megszabadultam a vizes farmeromtól, és felsőmtől, Taylor is csak egy alsógatyában volt. Hozzábújtam, és megcsókoltam.

- Hé, hé, hé. – halottuk Ed hangját, és rájöttünk, hogy kicsit elragadtattuk magunkat. Ajkaink szétváltak, és mosolyogtunk.

Elmentem egyedül egy kicsit úszkálni. Nem messze tőlem úszott Chace is, és eszembe jutott a bosszú. Eléggé távol voltunk a többiektől, hogy ők ne halljanak engem.

- SEGÍTSÉG! BEGÖRCSÖLT A LÁBAM. – mondtam hangosan, hogy Chace meghallja. Rögtön visszafordult és odaúszott hozzám. Kicsit kapálóztam is, hogy hatásos legyen. Egyik karomat a nyaka köré fontam másikkal a lábam felé nyúltam, mintha tényleg ki akarnám masszírozni belőle a görcsöt. Ű
- Minden rendben? – kérdezte Chace aggódva.
- Most már igen. – mondtam nevetve, és abban a pillanatban lenyomtam a víz alá. Pár mp. múlva felkapta a fejét, megrázta a haját, magához húzott, és teljesen lefogott. Szemben voltunk egymással.
- Na, most mit fogsz csinálni? – kérdezte egy fél mosollyal az arcán. Elkezdtem egy kicsit kapálózni.
- Aúú, aúú. Most tényleg begörcsölt a lábam. – most nem hazudtam, tényleg iszonyatosan begörcsölt a lábam.
- Még 1x nem veszem be. – válaszolta, és nem eresztett.
- Chace, komolyan mondom. Kérlek. – látta az arcomon, hogy nem viccelek, és elengedett. Karjaimat a nyaka köré fontam, ő megemelt egy kicsit, és kimasszírozta a vádlimból az iszonyatos görcsöt. Nem mertem elengedni a nyakát, és tovább úszni, mert éreztem, hogy nem sok hiányzik, hogy ismét begörcsöljön a vádlim. Segített nekem, és karjaiban tartva visszacipelt a többiekhez, akik még mindig a vízben szórakoztak. Kisétált velem a partra és letett a földre, majd újra elkezdte masszírozni a vádlimat.
- Mi történt? – rohant ki Taylor a vízből, és leguggolt mellém.
- Semmi, csak begörcsölt a lába. – válaszolt Chace, közben még minden masszírozta a vádlim.
- Köszönöm. – mondtam Chace -nek, és befejezte a masszírozást. Felállt, és nyújtotta a kezét.
- Jobb, ha most kicsit sétálsz. – Szemébe néztem, és a kezemet beletettem az övébe, majd felsegített.
- Kösz, haver. – mondta Taylor hálásan.
- Nincs mit. – válaszolt Chace egyhangúan, közben végig rám nézett, és visszament a vízbe.
- Jól vagy? – kérdezte Taylor, és elkezdtünk sétálni. Kicsit bicegtem az elején, most már inkább csak olyan izomlázféle érzés volt a lábamban.
- Persze, jól vagyok. Csak hülyéskedtünk a vízben, és hirtelen begörcsölt a lábam.
- Még szerencse, hogy ott volt.
- Igen.. Szerencse. – válaszoltam elgondolkodva. – Bemenjek, és lefürdök, nem baj? – kérdeztem Taylortól.
- Nem, dehogy. Szerintem lassan én is be fogok menni. – adtam neki egy csókot, és elmentem lefürdeni.



Reggel, mint a filmekben, madárcsicsergésre ébredtünk.


- Meg tudnám ezt szokni. – mondta Taylor elégedetten nyújtózkodva.
- Igen. Én is. – Jó kedvem volt, és kihuppantam az ágyból. Bevonultam a fürdőbe, és rendbe hoztam magam. Dudorászva kijöttem, és megcsókoltam Taylort.
- Mi ez a jókedv?
- Nem tudom, csak úgy van. Lemegyek a többiekhez. Lent várlak.
- Rendben.

- Jó Reggelt. – mondtam mindenkinek dallamosan.
- Hugi! – szólt Nikki a pult mögül.
- Igen? – pattogtam oda hozzá.
- Mi volt az az este Chace –el? – kérdezte gyanakodva, de nem értettem, hogy miért.
- Mire gondolsz? Begörcsölt a lábam, és csak segített.
- Igen. Igen. Ezt már hallottam. De mit csináltál vele?
- Mi van? Nem csináltam vele semmit. Mi a bajod? – kérdeztem felháborodva, de nem ordibálhattam vele, nehogy idefigyeljenek a többiek.
- Arra, hogy miután visszajött, olyan volt, mint egy zombi, és csak bámult maga elé. Clairrel sem foglalkozott.
- Hát, egy kicsit nekem is érdekes volt a hangulatom utána, de miért?
- Mit csináltatok? Pontosan.
- Hm. Csak szórakoztunk. Birkóztunk a vízben, és mint mondtam begörcsölt a lábam, ő meg a karjaiba vett, és kihozott. Ennyi.
- Ennyi?
- ENNNYI. Mit akarsz még? – kérdeztem, most már egy kicsit sürgetve.
- Nem volt semmi meghitt pillanatotok? Hé.. pszt.. jön.
- Mi van? – értetlenkedtem.
- Jó reggelt. – jött oda hozzánk Chace mosolyogva, és töltött magának kávét.
- Jó reggelt. – mondtam mosolyogva.
- Hogy van a lábad?
- Jól, köszi. Kutya baja.
- Látod? – kezdte el Nikki ismét, mikor elment Chace.
- Mit? Ajj Nikki. Bebeszélsz magadnak minden hülyeséget.
- Én csak azt mondom, hogy vigyázz, ne bántsd meg ismét. Lehet te nem flörtölésnek szánod, de mégis az. Tudom, hogy szereted Taylort, mindenkinél jobban, de azt is tudom, hogy még mindig tetszik Chace is. Ami nem gond, semmi baj nincs azzal, hogyha tetszik, de ne csináld. Neki most ott van Claire.
- Nem csinálok semmit!
- Jó, akkor ezt se csináld. – mondta, és ott hagyott a pult mögött egyedül.


A nap hátralévő részében végig ezen járt az agyam, hogy vajon tényleg megint felbolygattam Chace érzéseit? Jó, meglehet, hogy az este kicsit több is volt abban a birkózásban, de nem lehet köztünk semmi, és ezt ő is tudja, mert régebben már megbeszéltük. Nem?

Utolsó napunk is nagyon jól telt a tóparti házban, és megbeszéltük, hogy minél hamarabb vissza fogunk ide jönni. Talán már a következő héten. Mindenkit maximálisan kikapcsolt, ami most rá is fért például a fiúkra. Mind a hárman nagyon feszültek voltak a film miatt.

Chace –el lehet, hogy máshogy alakulnak a dolgaink, mint ahogy azt elterveztük, de… erről nem tehetünk. Annyira… Természetesen Taylort nem fogom ott hagyni miatta, mert mindenkinél jobban szeretem őt. Néha biztos lesznek kísértések, de minden erőmmel próbálkozom majd elkerülni ezeket a pillanatokat.

Sziasztok.
Nagyon rég lett frissítve, de meghoztam az új részt. Két részből áll, a másodikra nem kell sokat várnotok, csak egy két napot.
Jó olvasást.

Reggel izgatottan pattantam ki az ágyból. Holnap van Nikkinek a szülinapja, és egy nagy meglepetés bulit szeretnék neki szervezni.

Először a bárra gondoltam, de elvetettem az ötletet, mivel minden nap ott vagyunk, kell egy kis változatosság. Így kibéreltünk Taylorral egy tóparti kis házat az egész hétvégére. Ez lesz a mi ajándékunk, meg a buli. :)

Már csak pár baráttal kell beszélnem, hogy eljöjjenek.

- Chace, Claire, sziasztok. Beszélhetnénk egy kicsit? – Chace és Claire már több mint 2 hete vannak együtt, és nagyon jól érzik magukat. – Mit csináltok a hétvégén?

- Most hétvégén lesz Nikki szülinapja, nem? – kérdezte Claire, és már sejtette, hogy tervezek valamit. – Tudtommal semmit. – mondta, és felnézett Chace –re, ő pedig csak megvonta a vállát.

- Remek. – körülnéztem, hogy Nikki biztos ne legyen a közelben. – Egy meglepetés bulit tervezek neki. Hétvégén egy tóparti kis házban. Egész hétvégre kibéreltük Taylorral. Ti valamivel előbb mennétek oda, én meg majd vele kicsit később, és addig előkészültök.

- Persze, feltétlen ott leszünk. – lelkesedtek mind a ketten. Leírtam nekik a címet, és hogy 4 –re legyenek ott. Én meg Nikki 6 –ra megyünk oda.

Rendben. Ez is el van intézve. Már csak Ed –el kell beszélnem, és kitalálni valamit Nikkinek, hogy hova viszem holnap.

Kinyílt a lift ajtó, és Ed lépett ki belőle. Ma van a szerencse napom. Csak gondolnom kell valakire, és itt is terem előttem. Ed –et is elkaptam, és beavattam a dolgokba. Neki is tetszett az ötletünk.

Visszaszökdécseltem a szobánkba, és Taylor karjaiba ugrottam.

- Minden elintézve. – jelentettem ki diadalmasan.

- Ügyes vagy. Biztos fog neki tetszeni. – válaszolt Taylor és megcsókolt. – És Nikkinek mit fogsz mondani?

- Még nem tudom. Majd kitalálok valamit. – mondtam elgondolkodva, és Taylor csókja zökkentett ki a képzelgéseimből. Újra lágyan megcsókolt, és beletúrt a hajamba. Szorosan megölelt, és nagy levegőt vett.

- Szeretem, amikor ennyire belemerülsz valamibe. – suttogta, és megpuszilta az arcom. – Este találkozunk.

- Este?? Miért? Hova mész? – kérdezősködtem meglepetten.

- Fotózásra. Tegnap mondtam.

- Oh, igen. Tényleg. – kicsit elszomorodtam, reméltem, hogy együtt tudunk lenni egész nap. De nem baj, mert hétvégén a tóparti házban leszünk, és biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogjuk magunkat érezni.

Taylort lekísértem, és bementem a bárba, biztos ott lesz Nikki is.

- Nikki, Nikki, Nikki. Várj egy kicsit. Kérdezni akarok valamit. Vagyis inkább mondani. – áh, nem jó, még nem is találtam ki semmit.

- Mond.

- Hétvégén elviszlek valahova. Csak mi ketten. Benne vagy?

- Hova akarsz menni? – kérdezte kíváncsian. Pedig reménykedtem, hogy nem fogja megkérdezni.

- Hát egy ilyen… ilyen, öhm… szépségfarmra. – Úristen, hát ez meg, hogy jutott az eszembe? Szépségfarm?

- Szépségfarmra? – kérdezte, és gyanúsan összevonta a szemöldökét.

- Aha, jó buli lesz. Csajos hétvége. – mondtam lelkesen. – Pakolj be mindenfélét. Törülköző meg ilyesmi nem kell, van nekik. Szoknyát tegyél el, meg csini cuccokat.

- Csini cuccot? Egy szépségfarmra?

- Persze. Pf… - na, jó, bevallom, ez elég béna volt, tutti rájött, hogy kamuzok.

- Okk-kké. – egyezett bele bizonytalanul.

A nap többi része viszonylag gyorsan elment. Kevésbé szórakoztam jól, mint terveztem, mivel Taylor nem volt itthon. Nikki dolgozott, Ed is elment a fotózásra, Chace és Claire pedig állandóan egymás nyakán lógnak, nem akarom megzavarni őket semmiben.

- Siess, el fogunk késni. Időpontunk van. –sürgettem Nikkit a kocsiból kiordibálva.

- Megyek, megyek, na. – lépett ki a hotel ajtójából, kezében vagy 5 bőrönddel.

- Te meg hova készülsz? Nem kell túlélő csomag. Csak 2 nap az egész. – mondtam, és közben kidülledt szemekkel néztem az 5 bőröndjét.

- Tudom, tudom. De sosem lehet tudni. Mindenre fel kell készülni. – mondta, és megütögette bőröndjeit. – Na, segítesz? – felemelte az egyik legkönnyebb bőröndöt, és betette a csomagtartóba. Persze én pont a legnehezebbet kaptam fel, és próbáltam betenni a kocsiba.

- Nem segítenél? – kérdeztem nyögdécselve, közben Nikki beült a kocsiba.

- Ja, hoppá. – válaszolt bohókásan, és segített bepakolnia többi bőröndöt.

Viszonylag hamar odaértünk. Az utolsó egy kilométeren bekötöttem Nikki szemét.

- Ezt meg minek? Már elmondtad, hogy hova megyünk.

- Lehet, hogy hazudtam.

- Látod, ismerlek már. Ezért hoztam 5 bőröndöt.

- Aha.

- És hova megyünk? – kérdezte izgatottan.

- Szerinted el fogom mondani? – kérdezte vissza nevetve.

Óvatosan kiszállítottam a kocsiból. Üres, és csendes volt minden. Kicsit izgultam, hogy Taylor és a többiek talán eltévedtek, és nem találtak ide. Vagy elfelejtették.

Felmentünk a verandára vezető lépcsőn, és megálltunk az ajtó előtt. Levettem a kendőt, de még nem nyithatta ki a szemét.

- Most nyithatod. – mondtam, és kinyitottam az ajtót.

- MEGLEPETÉS! – ordította mindenki egyszerre. Nikki nagyon boldog volt, és meglepett. ( :P ) Szóval jól sikerült.

- Köszönöm. Egyáltalán nem számítottam erre. – mondta, és megölelt.

- Szóra sem érdemes. Boldog Születésnapot drága nővérkém.

Taylor is, és mindenki felköszöntötte Nikkit, és indulhat a bulii. Chace bekapcsolta a zenét, Ed meg hozta a piát.

- Na, tetszik? – faggattam Nikkit, amikor kiment a konyhába.

- Mi az, hogy. És ez a ház. Nagyon szép.

- És egész hétvégén a miénk.

- Bess! Köszi.

Taylor hirtelen megfogta a derekam és behúzott a nappaliba, hogy táncoljunk. A pörgős zene hirtelen lassúvá váltott. Karomat Taylor nyaka köré fontam, ő pedig a derekamat kulcsolta át.

- Jó ötlet volt ez a kis buli. – mondta Tay, miközben a dal ritmusára mozogtunk.

- Igen. Jó lesz egy kicsit kikapcsolódni, kettesben lenni. Vagyis… majdnem kettesben.

- Erről jut eszembe… gyere velem! – abbahagytuk a táncot, és Taylort követtem. – Előbb itt voltam, és volt egy kis időm felfedezni a területet. – mondta, és még mindig mentünk arra a bizonyos hely felé. A tópart felé igyekeztünk. A fák takarása miatt messziről nem lehetett látni, de amint közelebb értünk észrevettem egy kiterített pokrócot. A fák tövében pedig sok kis mécses volt meggyújtva.

- Taylor. Ez eszméletlen. Nagyon szép. – mondtam meghatódva, kicsit könnyes szemmel.

- Tetszik?

- Persze. Gyönyörű. – szembefordultam vele, és megcsókoltam. – Szeretlek.

- Én is téged. – Egy nagy lendülettel a karjaiba kapott, és lefektetett a pokrócra. Finoman rám feküdt, és megcsókolt. Lágy csókokat adtunk egymásnak, ajkaink csak pár másodpercre váltak el egymástól. Hosszú, és szenvedélyes csókunk után Taylor mellém feküdt. Egyik kezét feje alá tette, másikat körém fonta. Fejemet a mellkasára hajtottam

Csendben feküdtünk egymás mellett, és néztük a csillagokat.

Sziasztok!
Tudom, nagyon sokat kellett várnotok az új részre, de remélem megérte. Extra hosszú rész lett, remélem tetszeni fog nektek. Lécci írjatok véleményt.
Jó olvasást, és további kellemes szünetet.
Puszi,
B.

Pár nappal később eszembe jutott egy jó barátnőm, Claire, akit Chace biztosan kedvelne. Már régóta nem beszéltem vele, de tudom, hogy itt van Amerikában. Azt hiszem, hogy itt dolgozik. Vagy valami hasonló.

Bár megígértem Chace –nek, hogy nem szólok bele a női ügyeibe Lil után, de nem kell tudnia, hogy én szerveztem meg. Remélem Claire is bele fog menni a dologba. Gyorsan felhívtam, de csak az üzenetrögzítő kapcsolt be.

- Szia Claire,Bess vagyok. Tudom rég beszéltünk, de ha megkapod az üzenetem, akkor hívj vissza lécci. A számom már tudod. Puszi.

- Mehetünk? – kérdezte Taylor miután felöltözött. A szokásos reggelihez indultunk, azzal a különbséggel, hogy én ma dolgoztam.

Rögtön bementem a pult mögé, és magamra kaptam a kis köténykémet.

- Késtél. – mondta Nikki, miközben hozzám vágott egy rongyot, és automatikusan elkezdtem letörölni vele a pultot.

- Szerinted Claire és Chace összeillenének? – puhatolóztam Nikkinél.

- Claire? Claire a fősuliról? …. Nem tudom. Talán. Miért?

- Csak úgy.

- Azt nem hiszem. Miben sántikálsz már megint? – kérdezte Nikki, tudta, hogy mit akarok.

- Csak… gondoltam találkozhatnának.

- De nem azt mondta, hogy ne üsd bele az orrod a magánéletébe?

- De. De nem kell tudnia, hogy miattam találkoztak. Lehetne véletlen is.

- Szerintem ne csináld. Még ha jól is sülni el, akkor is megkért, hogy NE.

- Tulajdonképpen már beszéltem is vele… Azt várom, hogy visszahívjon.

- Ajj te lány. Minek kell neked mindenbe belekavarnod?

- Én csak jót akarok.

Este Claire fel is hívott, és megbeszéltük, hogy holnap találkozunk. Beavattam a dolgokba, hogy tulajdonképpen miért is kerestem fel, és nem volt ellenére a dolog. Már egy ideje szingli, és szeretne újra szerelmes lenni.

- Indulhatunk már? – kérdezte Taylor és Chace türelmetlenül, amíg rám vártak.

- Pillanat.

Kb. 1 órával előbb értünk ki a parkba, mint amikorra megbeszéltem Claire –el. Így még jobban véletlennek fog tűnni az egész.

Most, hogy már Taylor, Chace és Ed filmjét elkezdték reklámozni, sokkal nagyobb őrjöngés lett körülöttük, így nem mindig tudtunk zavartalanul beszélgetni. Jöttek a rajongók autogrammért, fotóért, stb.

Nem olyan messze megláttam Claire –t.

- Mindjárt jövök. – mondtam a fiúknak, és felálltam Taylor öléből.

- Hova mész kicsim? – kérdezte Taylor.

- Azt hiszem, hogy régi barátnőmet láttam. Rögtön jövök.

Félúton Claire is észrevett, és mosolyogva sietett felém, és megöleltük egymást.

- Ó, de rég találkoztunk. Bess! De megváltoztál. Hosszabb a hajad, és csak úgy sugárzol. Nagyon jól nézel ki.

- Köszi, te is.

- Nikki, hogy van?

- Jól. Ő is itt van NY –ban.

- Igen? Akkor vele is feltétlen kell találkoznom. Na, de kivel is akarsz te engem összehozni? – kérdezte Claire izgatottan.

- 1 barátommal. Ott ülnek. Biztos tetszeni fog neked. Chace –nek hívják.

- Helyes?

- Mi az hogy. – válaszoltam nevetve.

- És ki ül mellette? Ő sem rossz.

- Ő Taylor. A barátom. Na, odamegyünk?

- Naná. – mondta Claire. Gyorsan megigazította haját, a sminkét, és indultunk is.

- Nyugi. Jól nézel ki.

- Tudod, kicsit izgulok. Rég csináltam már ilyet.

- Még valami. Nem tudják, hogy én hívtalak meg, szóval most futottunk össze véletlenül.

- Rendben.

- Taylor, Chace. Ő itt egy régi barátnőm Claire. Claire, ő Taylor, a barátom, és ő pedig Chace.

- Sziasztok. Bess, nem is mondtad, hogy filmsztárokkal vagy körülvéve. Mindenhol a ti plakátotok van. Már csak Ed hiányzik.

- Ő most otthon van Nikkivel. – válaszolt Chace mosolyogva.

- Őt is ismered? – nem válaszoltam Claire –nek, csak mosolyogtam. – bocsánat, nem vagyok őrült rajongó, csak kicsit sok volt így egyszerre. Fél másodperc, és újra normális leszek. – mondta Claire zavartan.

- Nem ülsz le? – kérdezte Taylor udvariasan.

- Nem köszi. Maradj csak. – Tay nem várta meg míg válaszol, rögtön fel is állt. Oda jött mögém, nekitámaszkodott egy fának, és hátulról átölelt.

- És mióta ismeritek egymást? – kérdezte Chace Claire –től.

- A Főiskolán találkoztunk, ott lettünk nagyon jóba.

- Szerintem hagyjuk őket kettesben. – suttogtam Taylornak.

- Mi elmegyünk fagyizni. Kértek valamit?

- Nem, köszönöm.

- Na, hogy is van ez a régi barátnő véletlen feltűnik dolog? – kérdezősködött Taylor gyanúsan.

- Hogy érted? – kérdeztem vissza ártatlan tekintettel.

- Ismerlek már Bess. Pár napja ment el Lil, Chace teljesen padlón volt, és akkor hirtelen feltűnik egy régi barátnőd?

- Aj. Miért vagy ilyen jó megfigyelő? – mondtam durcásan.

- Chace nem fog neki örülni. – mondta, és egy követ dobott be a tóba.

- Elmondod neki? – kérdeztem meglepetten.

- Dehogyis. Csak mondtam.

- És, szerinted tetszik neki? – kérdeztem izgatottan.

- Biztos. Nem láttad, hogy hogyan mosolygott végig?

- Juj de jó. – most még jobb kedvem lett, mint volt.

- Szeretlek. – mondta Taylor, és lágyan megcsókolt.

- Én is szeretlek.

Elindultunk visszafele. Már messziről lehetett látni, hogy milyen jól érzik maguk, nem is akartam őket megzavarni.

- Mi elmegyünk vissza a hotelbe. Jöttök velünk? – Kérdezte Taylor Chace –től, Chace pedig Claire –re nézett. Mosolyogva megvonta a vállát, hogy neki teljesen mindegy.

- Még maradunk egy kicsit. – válaszolt Chace. (Jó válasz. – gondoltam magamban)

-Áh, nagyon jó vagyok. Láttad? Nagyon jól kijönnek egymással. – dicsérgettem magam, amikor beszálltunk a taxiba. – Örülj már neki te is, vagy mondj valamit.

- Örülök, csak remélem, hogy tényleg jól fog elsülni a dolog. – mondta Taylor, és elgondolkodva kinézett az ablakon.

- Miért ne lenne jó? Nem értem, hogy miért nem lehet örülni neki. Mindenki csak a rosszat keresi benne.

- Mindenki?

- Nikki is. – morogtam a nevét az orrom alatt.

- Mert mi gondolunk a következményekre is?

- Következmény? Milyen következmény? Nem lesz ennek semmi következménye.

- Ki tudja, hogy Claire meddig marad? Mi van, ha csak ki fogja használni Chace –t? Mi van, ha… - sorolta Taylor az érveket, de félbeszakítottam.

- Ezek mind megtörténhettek volna velünk is. Akkor valahogy mégsem szabadkoztál ennyire.

- Az más.

- Miért lenne más?

- Chace az a fajta, aki rögtön belezúg egy lányba, és nem tud ésszerűen gondolkodni. Nem fog hallgatni senkire.

- Szerinted összehoztam volna egy olyan lánnyal, aki csak kihasználja őt?

- Nem, kicsim. Én csak azt mondom, hogy sosem lehet tudni.

- Oké.

- Most haragszol rám?

- Nem. – nem értem Taylort. Miért nem tud örülni annak, hogy végre talált a barátja valakit, és nem kell néznie a savanyú képét. És ha kiderül, hogy én hoztam össze vele? Akkor mi van? Max csak rám lesz ideges, de még akkor is ott lesz neki Claire. És miért lenne rám mérges? Jól sült el a dolog nem? Inkább meg fogja nekem köszönni.

- Sziasztok. – köszöntünk Ed –nek, és Nikki –nek, akik épp a bárban voltak.

- Hello. Na, hogy ment? – kérdezte Nikki rögtön, ahogy leültünk.

- Mi, hogy ment? – kérdezte Ed.

- Tökéletesen. – mondtam önelégülten, és bekaptam egy szem cseresznyét.

- Micsodaa? – kérdezte Ed ismét, csak nem annyi nyugodtan.

- Bess összehozta Chace –t egy lánnyal. – mondta Tay egyhangúan.

- És Chace tudja?

- Még nem. És nem is kell megtudnia. – válaszoltam Ednek.

- Na ez tök jó. Végre lesz valakije.

- Köszönöm. Végre valaki mellettem áll.

- Mi nem vagyunk ellened. – mondta Nikki, és elgondolkodott.

- Csak?

- Nincs csak. Kíváncsiak vagyunk, hogy mi lesz. Ennyi.

- Mi lenne? Vagy összejön, vagy nem. Meg kell próbálni. – mondta Ed, és én csak bólogattam.

- Köszönöm még 1x. – mondtam határozottan, és pacsit adtunk egymásnak. Taylor és Nikki meg a fejüket csóválva nevettek.

- Biztos, hogy nem haragszol rám? – kérdezte Taylor, amikor már a szobánkban voltunk.

- Biztos, csak nem értelek.

- Ne kezdjük előröl édes. – megfogta a derekam, és magához húzott. Teljesen egymáshoz simultunk. – Van egy jobb ötletem. – suttogta, és a kezét lejjebb csúsztatta.

- És mi lenne az? – kérdeztem mosolyogva, és lágyan megcsókolt. Birtokba vette a nyakam, és finom puszikat adott. Lecsúsztatta kezét a fenekemig, és könnyedén felemelt. Karjaiban tartott, és úgy csókolóztunk tovább. Lassan elmentünk az ágyig, és óvatosan lefektetett. Fölém feküdt, és csókolóztunk. Nyelvünk vad táncba kezdtek. A kezemet a nyakáról lassan lecsúsztattam a pólója aljáig, és levettem róla. Most én következtem. Megfogta a pólóm alját, és lassan, izgatóan elkezdte felcsúsztatni. A hasamtól egészen a mellemig lágyan végig csókolt. Pár pillanat alatt minden ruhadarabunk a földön hevert, és átadtuk magunkat egymásnak, hangos nyögések kíséretében.

Mindketten elaludtunk, és este 9 óra körül keltünk fel arra, hogy kopognak.. Taylor morgott egyet, és kikelt az ágyból.

- De legalább most nem zavartak meg. – mondtam, és adtam neki egy csókot. Gyorsan felkaptam egy rövidgatyát, és egy trikót, és az ajtóhoz siettem.

- Nincs kedvetek bulizni egy kicsit? – kérdezte Ed, amikor kinyitottam az ajtót.

- Dee. – válaszoltam nagy mosollyal az arcomon. – Ez nagyon jó ötlet. Szivi? Neked van kedved? – kérdeztem Taylort nagy mosollyal, és szépen néztem rá, hogy ne mondjon nemet.

- Persze, mehetünk.

- Ú, de jó. – adtam neki egy csókot, és rohantam fürdeni.

- 1 órátok van elkészülni. – ordibált utánam Ed.

- Okééé.

- Minek örülsz ennyire?

- Rég voltunk szórakozni. – ide-oda rohantam a szobában a cuccaim után, amikor Taylor hirtelen megállított. – Mi az? – kérdeztem meglepetten.

- Semmi, csak szeretlek.

- Én is téged. – Kaptam tőle egy csókot, és megölelt.

- Na mehetsz. – mondta, és rácsapott a fenekemre.

Gyorsan megfürödtem, és kifestettem magam. Taylor türelmetlenkedett, hogy siessek, mert ő is szeretne tusolni. Gyorsan kiszáguldottam a fürdőből, és a szekrényben kutakodtam valami csini ruci után.

- Ó, de sexy. – mondta Taylor, amikor meglátott. – de így nem mehetsz.

- Miért?

- Csak vicceltem. Tényleg nagyon dögös vagy.

- Köszönöm. Na mehetünk? – kérdeztem egyhelyben ugrálva.

- Én így menjek törülközőbe? Mindjárt kész vagyok.

Tay gyorsan felvett egy farmert, és egy fekete inget.

- Te is jól nézel ki. – mondtam, és adtam neki egy csókot.

Amikor leértünk már lent volt Ed, és Nikki is.

- Ó de csini. – mondta Nikki, amikor találkoztunk.

- Köszi, te is. :-) Még nem is láttam ezt a ruhádat.

- Igen, még csak nem rég vettem.

- Jól nézel ki. Chace nem jön? Esetleg Claire?

- Nem, elmennek vacsorázni. – mondta Ed.

- Hogy micsoda? Randiznak? Jéé… - mondtam Taylornak gúnyosan, de csak mosolygott.

- Indulhatunk?

- Naná. Mondtam izgatottan, és megfogtam Taylor kezét.

Ahogy kiléptünk az ajtón 1 000 000 vaku villogott a szemünkbe. Taylor megszorította a kezem, és visszahúzott a hotel előterébe. Taylor és Ed összenéztek, én pedig még mindig nem láttam semmit a sok vakutól.

- Sajnálom kicsim. Azt hiszem, hogy nem megyünk ma bulizni.

- Nem baj, nem te tehetsz róla. Majd máskor. – megcsókoltam, hogy tudja tényleg nem baj. Nem az Ő hibája. Kíváncsi leszek, hogy meddig lesznek itt a paparazzik.

Így az estét a hotel éttermében töltöttük, mint minden este.

Sziasztok!
Kicsit megkésve bár, de meghoztam az új részt. Majdnem teljesen más lett, mint amit először a suliban írtam, és bent felejtettem, de szerint jobb lett. Azt hiszem, hogy elég eseménydúsra sikeredett ez a rész, remélem tetszeni fog nektek.
Jó olvasást, és Szép Estét. =)
Puszi,
B.





(Előző részből, emlékeztetőül:

- Nem vagyunk együtt. Ha ez érdekel titeket. – mondta Lil, mire rögtön felkaptam a fejem. – De… - karolt bele Lil Chace karjába. – bármi lehetséges. Chace igen jó pasi. – mondta Lil, közben Chace karját simogatta. Chace láthatólag kicsit zavarban érezte magát.

- Erről Chace-t is megkérdezted, vagy megint magad döntöttél így? – csúszott ki a számon véletlen, ez a gúnyos megjegyzés. Mindenki rögtön rám kapta a fejét. – Ezt most hangosan ki mondtam volna? – csúsztam lejjebb a székben zavaromban. )

(Nagyon elszégyelltem magam. Nem akartam kimondani, csak véletlenül kicsúszott.)

- Ezt mégis, hogy értetted? – kérdezte Lil, dühösségét leplezve.

- Szerintem pontosan tudod, hogy mire gondolok. – válaszoltam higgadtságot színlelve. Taylor a kezét a lábamra tette, hogy ne húzzam fel magam, és jelentőségteljesen rám nézett.

- Nem, nem tudom, hogy mire gondolsz. – Ez még jobban idegesített, mert pontosan tudja, hogy mire gondolok. Hiszen ezért nem beszéltünk egészen mostanáig.

- Pontosan tudod, hogy kire gondolok. – Lil egyre jobban zavarban volt, próbált Chace –el kapcsolatot teremteni közben, hogy megfogta a kezét, vállát, vagy csak valahol hozzáért, de Chace rögtön levette magáról a kezét, mert látta, hogy ettől csak még jobban felidegesít. – Szerintem nem akarod, hogy itt mondjam el mindenki előtt.

- Mond csak nyugodtan. A barátaim, és nincs mit titkolnom.

- A barátaid?? Nem is ismered őket. – förmedtem rá hirtelen, és azzal a lendülettel felálltam az asztaltól.

- Lehet. De Chace –t jobban ismerem nálad. Forró éjszakát töltöttünk együtt. – Vágott vissza, és végigsimította kezét Chace arcán. Lil is felállt, és közelebb hajolt hozzám. – És már tudom is, hogy ki lesz a következő… - suttogta egész halkan, hogy csak én haljam, és Taylorra nézett. Ez volt az utolsó csepp a pohárba. Felemeltem kezem, hogy pofon vágjam, mikor hirtelen mindenki felállt az asztaltól, és közénk álltak. Tay lefogott engem, Chace pedig Lil –t.

- Elég volt! Fejezzétek be! – szólalt fel hangosan Ed. – vidd fel a szobájába. – Tanácsolta Ed Taylornak.

- Nem megyek sehova. – jelentettem ki, és leültem a székre. Ed Chace –re nézett, aki csak bólintott egyet, és elsétált Lil –el, és Nikkivel.

- EZ meg mi volt? – kérdezősködött Ed sóhajtva, és leült velem szemben. Tay pedig szorosan mellém ült, és átkarolt.

- Hallottad nem? – válaszoltam vissza a kelleténél kicsit indulatosabban.

- Nem igazán, mert mi még mindig nem tudjuk, hogy mi történt.

- Semmi… Vagyis semmi olyan, amit elmondhatnék… - nem néztem fel rájuk, csak a padlót bámultam. – Nem mondhatom el, csak nem akarom, hogy Chace –t belerángassa a hülyeségeibe, vagy kihasználja.

- Mire gondolsz? Mi volt az, amivel megfenyegetted? – kérdezte Taylor.

- Nem szeretnék róla beszélni… - válaszoltam elcsukló hangon, és könnybe lábadt a szemem. Taylor értetlenül nézett, nem tudta, hogy mit csináljon. Nem tudta, hogy mi a bajom, és, hogy hogyan tudna rajtam segíteni.

- Nem tudom mi történt, de tudom, hogy rég volt. Mi van, hogyha már megváltozott?

- Amikor azt mondta nekem, hogy Taylor lesz a következő, szerintem nem arra gondolt, hogy majd szépen elkártyázgatnak… - Taylor adott egy csókot, és szorosan magához vont. Mikor végre megnyugodtam volna, Chace jött felém ingerülten.

- Hála neked, elmegy! – mondta Chace szemrehányóan, amikor Nikkivel visszajöttek.

- Hála nekem? Örülj neki! Éppen ideje volt, hogy elmenjen.

- De hiszen nem csinált semmit. – Förmedt rám ismét.

- Pont eleget csinált. Nem veszed észre?

- Kedveltem. Végre volt valaki, aki tetszett nekem, és kivert téged a fejemből, erre pont te üldözöd el??

- Sajnálom, de hidd el, hogy szívességet tettem neked!

- Kösz, ezen túl nem kérek a segítségedből. – Sosem bírtam, ha valaki kiabál velem, mert mindig elsírtam magam, és most sem volt másképp. Újra könnyek gyűltek a szemembe. Chace arca kicsit elkomorult, és sírva elsiettem.

- Gratulálok! – mondta Tay idegesen, és utánam jött.

- Tudok magamra vigyázni! – mondta még utoljára Chace, de már alig hallottam.

- Jól vagy, kicsim? – kérdezte Taylor kétségbeesetten. Oldalamon feküdtem az ágyon, Taylor óvatosan mögém feküdt, és hátulról átkarolt. Megfogtam karját, és szorosabban magamhoz húztam. Adott egy puszit a fejemre, és csak feküdtünk némán egymás mellett.

Egy kis idő múlva, mikor már megnyugodtam, megfordultam, hogy Taylorral szemben legyek.

- Elmeséled, hogy mi történt? – kérdezte suttogva. Nem válaszoltam, csak megráztam a fejem. – Nem baj, majd, ha készen állsz rá. – Örültem, hogy Taylor tiszteletben tartotta a döntésemet, és nem kezdett el faggatózni. Lágyan megcsókolt, és valaki hirtelen ránk nyitott.

- Beszélhetnénk? – Kérdezte Chace, és megállt az ágy sarkában.

- Magatokra hagylak. – mondta Taylor, és kiment a szobából, de előtte adott még egy puszit. Felültem az ágyra, és mutattam Chace –nek, hogy üljön le ő is.

- Nem. Nem tudok most ülni. – Elkezdett fel s alá mászkálni, mikor végre belekezdett. – Sajnálom. Nem kellett volna, hogy így letámadjalak, de kedveltem. Végre valakit megkedveltem, és elmegy. Megint egy nagy üresség lesz bennem. Volt kire gondolnom. De ha most elmegy, akkor megint nézhetem azt, hogy az a lány, akiért odavagyok, egy másik fiúval van együtt, aki történetesen az egyik legjobb barátom barátnője. Mégis mit csináljak? Mond meg! – Abba hagyta a mászkálást, leült elém az ágyra, egészen közel, lábaink már összeértek. Tengerkék szemeit rám meresztette, amitől teljesen megbolondultam. Nem tudtam mit mondani, csak elkerekedett szemekkel néztem rá. – Tudom, hogy nem lehet, és tiszteletben is tartom.

- Lefeküdtél vele? – kérdeztem határozottan. Tekintetét levette rólam, és a földet pásztázta. – Ez gondolom egy igen.

- Felnőtt vagyok. El tudom dönteni, hogy kivel fekszem le, és kivel nem.

- De nem is ismered.

- És már nem is fogom…

- Sajnálom, de nem én tehetek róla. Ő választotta azt, hogy elmegy, hát nem fogom megállítani.

- Miért utálod ennyire?

- Nem utálom, csak… Nem szeretnék erről beszélni.

- Bántott?

- Így is lehetne mondani… Figyelj… - rátettem a kezemet a kezére, és ismét a szemembe nézett. – Sajnálom. Hidd el, hogy örülök, hogy valaki tetszik neked, és el tudnád magad vele képzelni, de… de ő Lil. Te jobbat érdemelsz. – Szívem majd kiugrott, attól, ahogy rám nézett, és érintésétől libabőrős lettem. – Van egy barátnőm. Bemutatlak neki. – nevetett egyet.

- Köszönöm, de azt hiszem, hogy nem szeretném több barátnődet megismerni.

- Pedig szerintem kedvelnéd. – mosolyodtam el, amikor elképzeltem őket magam előtt.

- Akkor minden rendben van köztünk? – kérdezte Chace, és felállt az ágyról. Én is felálltam, és közel voltunk egymáshoz.

- Minden. – Megöleltük egymást, jó hosszan. Adtam neki egy puszit az arcára, és elmosolyodott.

- Ezt miért kaptam? – kérdezte huncut mosollyal az arcán.

- Szerintem tudod. – válaszoltam mosolyogva.

- Bocsi, hogy megzavarlak titeket, de Chace, Lil el szeretne tőled köszönni. – mondta Taylor, és nyitva hagyta az ajtót. Chace rögtön elindult, és megállt az ajtóban.

- Itt van az ajtóban? – kérdeztem Taylor –tól suttogva.

- Igen. – válaszolta. – Kibékültetek?

- Igen. – válaszoltam mosolyogva, és adtam neki egy csókot. Amikor hallottam, hogy Chace és Lil már nem beszélgetnek, lassan odalépkedtem az ajtóhoz Chace mögé, és neki támaszkodtam az ajtónak. Éppen ölelkeztek. Amikor Lil meglátott ellépett Chace –től, és odajött hozzám.

- Nem szeretnék ismét haraggal elválni tőled. – mondta Lil, és zavartan cipőjével a padlón körzött.

- Én sem. – válaszoltam, és egy apró lépést tettem felé.

- Sajnálok… mindent. – suttogta Lil a fülembe, miközben megöleltük egymást. Mindketten bekönnyeztünk, hiszen valamikor mégis a legjobb barátnők voltunk… Elbúcsúztunk egymástól, és megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot. Chace lekísérte Lil –t a taxihoz.

- Hát ennyi volt… - mondtam sóhajtva Taylornak, és becsuktam az ajtót.

- Ennyi. – ismételt meg engem, és megölelt, mire én újra sírni kezdtem, de már nem a dühtől, hanem a megkönnyebbültségtől, hogy Lil el valamennyire elrendeztük a dolgokat. Amikor megölelt hirtelen beugrottak azok a dolgok, hogy milyen jókat szórakoztunk együtt, és, hogy milyen jó barátnők is voltunk, még mielőtt megtörtént az, ami évekre szétválasztott kettőnket …