Story with Taylor Lautner

Sziasztok! Van egy jó, meg egy rossz hírem. A rossz az, hogy ez csak egy rövidke kis rész lett, mert az esküvőt külön fejezetbe szeretném írni. A jó hír az, hogy a kövi rész extra hosszú lesz, sok eseménnyel. :) Jó olvasást. Puszi, Betti





Taylorral kimentünk a többiekhez a konyhába.

- Gyorsan lerendeztétek. – szólt Nikki.
- Ha-ha. Nem volt semmi.
- Persze, persze.

Amíg ott voltunk a konyhába, Bennel többször is összenéztünk. Oda jött hozzánk.

- Beszélhetnénk? – előszőr nem si válaszoltam, csak ránéztem Taylorra, hogy van e ellene kifogása.
- - Persze. – elmentünk a nappaliba, és leültünk a kanapéra.


- Összevesztetek miattam a barátoddal?
- Nem, nem, csak volt egy kis félreértés. De meg lett oldva.
- Akkor jó, mert nem szeretném, hogy veszekedjetek. Már aggódtam, amikor kijöttetek a szobából. Nem tűntetek valami vidámnak.
- Nyugi, ez azért kevés ahhoz. Végtére is, nem történt semmi.
- Rendben. Csak ezt szerettem volna. És hogy, remélem azért barátok maradunk.
- Persze, én is remélem. És… kösz, hogy így aggódtál.

Felálltunk a kanapáról, és megöleltük egymást. Kicsit hosszasabb ölelés volt a szokásosnál, de belefér. Ez rendes volt tőle. Máris megint másképp tekintek rá. Mármint úgy értem, hogy nem haragszom rá. Igaza volt anyunak is. Túl kell lépnem rajta. Most itt van nekem Taylor. Szerencsére. És pont felém igyekszik.

- Látom megbeszéltétek a dolgokat. – Kérdezte, miközben két kezével átfogta a derekam. Én is így tettem.
- Igen. Megbeszéltünk mindent. Azt hitte, hogy összevesztünk miatta, és szét fogunk menni. És megbeszéltük, hogy azért még jó barátok maradunk.
- Akkor jó. – csak mosolyogtam azon, hogy nem nagyon tud erre mit mondani. Még mindig benne van a féltékenység, de ennyi kell. –Mit szólnál ahhoz, ha elmennénk ma valahova?
- Rendben. Jó lesz már kimozdulni. Hova?
- Menjünk el vacsorázni?
- Ne. Nem szeretnék, most ilyen helyre menni. Ha nem gond. – elgondolkodott, hogy akkor mit lehetne csinálni.
- Akkor mit szeretnél?
- Hát nem tudom. Menjünk el biliárdozni.
- Akkor biliárd. – úgy tűnik, hogy tetszett neki az ötletem.
- Mikor?
- Most?
- Most. Akkor átöltözöm. – Úgy örültem, mint egy kisgyerek, aki megkapja élete első babáját.

Mivel biliárdozni megyünk, ezért csak felvettem egy farmert, meg egy pólót. Semmi magas sarkú, semmi elegáns ruha. Végre.

Viszonylag gyorsan elkészültem. Taylorral elindultunk, fogtunk egy taxit. Kb. fél órát utaztunk, és meg is érkeztünk.


- Tudsz biliárdozni? – kérdezte Tay, miközben alaposan vizsgálgatta, hogy melyik dákót válassza. Én ennyit nem foglalkoztam vele. Megfogtam egyet, és ennyi.
- Hát, 1x játszottam csak. És te?
- Én? Profi vagyok. – nevetett Taylor.

Már az elején gondok akadtak. Na most, hogy is kell megfogni, és célozni?? Kicsit bénáztam az elején. Taylor meg csak nevetett rajtam.

- Nem azt mondtad, hogy már játszottál?
- Igen. Kb. 10 éve.

Odajött hozzám, hogy segítsen.

- Nem kell. Nem kell. Megoldom. Nevess csak rajtam nyugodtan. – próbáltam kicsit megsértődve mondani, de nem egészen sikerült. Végül valahogy sikerült jól tartani a kezem. Vagyis szerintem jól.


10. vereségem után…


- Segíthetek? Már vagy 10x kikaptál.
- Nem. Nem török meg. Mindjárt meglesz. – meglöktem a golyókat, és természetesen egy sem ment be. – Na jó. Feladom. Segíts. – nevetett, és közel jött hozzám. Mögém lépett, teljesen közel. Egyik kezemet rátette a bot végére, másikat az elejére. (értelemszerűen. :D) Az arca ott volt az enyém mellett. Éreztem, ahogy levegőt vesz, és kifújja. Már rég nem voltunk együtt úgy, és nagyon jól esett a közelsége. Ránéztem, és adtam neki egy puszit, de túlságosan koncentrált. Zavart, hogy nem reagál a puszimra, ezért, most még szenvedélyesebben megcsókoltam, és birtokba vettem a nyakát. Ez már tetszett neki, és csókot kérve, közelebb jött fejével. Elkezdtünk csókolózni, egymás ajkai után kapkodtunk, nyelveink fürge táncba kezdtek. Egyre jobban kívántam őt, de a hely, sajnos nem volt éppen erre alkalmas. Bár itt van egy biliárdasztal, mindig is ki akartam próbálni, de a bámészkodók azt hiszem, hogy egy kicsit zavarnának. Muszáj volt abbahagynunk, mert kezdett átmenni egy olyan dologba, amit nem éppen itt kéne csinálni.

A biliárdtól már el is ment a kedvünk, és inkább hazamentünk. Sajnos ott sem voltunk egyedül, mindenki nálunk volt.

- Sziasztok. Jól éreztétek magatokat? – kérdezte apu, mikor beléptünk az ajtón.
- Igen. Jó volt. Ronggyá vertem Taylort. – mosolyogva Taylorra néztem.
- Hát persze. Álmaidban édesem. – felelt nevetve.


Későre járt, és holnap esküvő.

Tay-től hosszas búcsút vettem. Már mindenki lefeküdt aludni, mire elment.

Ma este sem kellett ringatni. Pikk pakk reggel lett. Kiugrottam az ágyból, és Nikki szobájába rohantam.

- Ma van az esküvőőőőőőd!! – nyitottam be az ajtón, de nem volt a szobában senki. – Mi a…
- Le vagy maradva hugi. Már 2 órája fent vagy. – lépett be mellettem az ajtón Nikki. Hát akkor eljátszom még 1x..
- Ma van az esküvőőőddd. – nyakába ugrottam, és egy csomó ideig ölelgettem. – Ajj olyan fura. El sem hiszem.
- Én sem.

Kedves manó* és szandíí*!

Már elnézést a megfogalmazásért, de mégis, hogy gondoltátok, hogy az oldalatokra csak úgy felpakoljátok a fic-emet anélkül, hogy szólnátok (idézem "nem tudom tudsz-e róla miszerint a sztorid fent van az oldalunkon.Belinkelve eddig is megtalálható volt,de most másképpen tettük") az oké, hogyha be van linkelve, ami ERRE az oldalra mutat, ez alapján mutatva, hogy mégis ki az írója.
Felnéztem a honlapotokra és valóban ott van a a történet, de semmi link!!! Annyi van megemlítve, hogy Betti, semmi több. Nem hiszem, hogy ezt utólag kellett volna közölni. Úgy szokás, hogy előbb megkérdezed, és utána cselekszel bármit is.

ui.: Bocsánat, hogy itt válaszolok a chat-ben közölt mondandódhoz, de 1. ezt chatbe hosszú lett volna, 2. az oldalatokon nem találtam semmi mail-címet.

Tehát kérlek töröld a fic-emet az oldalról. Banner-em van, azt nyugodtan ki lehet rakni, de ez így nem működik! Remélem nem bántottam meg egyikőtöket sem.

További szép estét
Betti

Remélem tetszeni fog nektek. Engem nagyon szórakoztatott ennek a résznek a megírása.
Jó olvasást. Kérek sok véleményt. : DD
Sok Puszi, Betti


Holnap esküvő, és mindenki egyre izgatottabb.

Reggel már anyuék is itt voltak nálunk. Már csak Taylor hiányzott. Abban maradtunk, hogy amíg anyuék itt vannak, nem alszik itt, mert bár nem vagyok már gyerek, nem tudom, hogy mit szólna apu, ha éppen Tay-t látná félmeztelenül kijönni a szobámból. Úgyhogy ezt szeretnénk inkább elkerülni.

Éppen a reggelinket fogyasztottuk, amikor csengettek. Anyu kinyitotta az ajtót.

Mikor megláttam, hogy ki sétál be, rögtön leeset az állam.

- Ben? Mit-mit keresel itt?
- Ennyi ne örülj nekem. – odajött hozzám és megöleltem. A döbbenettől még mindig úgy álltam a konyha közepén, mint egy szobor.
- Benji? – szólalt meg Nikki csodálkozva. – Úristen de meg változtál. Sokkal…. Nem is tudom… férfiasabb lettél.
- Köszi. – felelt nevetve. – Te is jól nézel ki.
- Na és? Mit csinálsz itt?
- Egy ideig itt dolgozom. Natasha mondta, hogy ugorjak be valamikor.
- Anyu? Beszélhetnénk? – húztam be a szobámba anyut.



- Mit keres itt Ben?
- Én hívtam meg. Remélem nem gond.
- Ami azt illeti… de.
- Kicsim. 1 éve volt már. Lépj túl rajta.
- Lépjek túl?? Lelépett egy szó nélkül, és azt hiszi ha most visszajön 1 év után, akkor…
- Nem akartam neked rosszat. Tudod, hogy jóban vagyunk a szüleivel. Megemlítettem, hogy a nővéred férjhez megy, és ezért Londonba utazunk. Mondta, hogy itt dolgozik Ben is egy ideig. Szó szót követett, és meghívtam, hogy látogasson meg.
- De Anyu.

Hirtelen benyitott Ben.

- Kopogásról hallottál?
- Magatokra hagylak titeket. – felállt anyu és kisétált.
- Beszélhetünk? – kérdezte Ben.
- Nem igazán. – álltam fel az ágyról, hogy elmenjek, de Ben megfogta a karom.
- Kérlek. – Belenéztem barnai szemeibe, és megadtam magam.
- Rendben. – sóhajtottam.
- Még mindig gyönyörű vagy.
- Térjünk a lényegre. Mit keresel itt?
- Miattad vagyok itt. Hogy megbeszéljük a dolgokat.
- Mégis mit? Azt, hogy egy szó nélkül leléptél?? Azt, hogy nem tudtam rólad semmit, hogy élsz-e, vagy mi történt?? Hallgatlak!
- Sajnálom.
- Hát én is.
- Ne legyél ilyen. Tényleg sajnálom, oké? Nem kellett volna lelépnem. Már megbántam. Csak tudod… megijedtem ettől az egésztől. Mikor édesanyád már az eljegyzésről beszélt, meg hasonlók.
- Óó… hát az más. Így máris megértem, hogy miért nem tudtál legalább egy rohadt sms-t küldeni.
- Bess. Kérlek. – közelebb lépett hozzám. Alig volt köztünk pár centi.

- Bess. Megjött Taylor. – kiabált Nikki.
- Pillanat.
- Taylor? Ki Ő? – kérdezte Ben csodálkozva.

Kimentem a szobából, és rögtön Taylorhoz mentem.

- Szia Kicsim. – köszönt Tay mosolyogva. Mikor odaértem, rögtön adott egy hosszú csókot.
- Csak nem hiányoztam?
- Egy kicsit. – mosolygott, és jött közel hozzám csókra várva.
- Kicsit? – húztam el mosolyogva a fejem.
- Nem. Nagyon. – közel húzott magához, és én is megadtam magam.

Taylor éppen a szobám ajtajában álló Ben-t nézte.

- Igen. Hm. Taylor, ő Ben. Ben, Ő Taylor. – elég hülye helyzet. A Mostani barátomnak bemutatom a volt barátomat. Annál kínosabb helyzetben nem is lehettem volna.

Közelebb mentek egymáshoz, hogy kezet fogjanak.

- Mit csináltatok a szobában?
- Mi csak…
- Csak beszélgettünk. Tudod. Van mit bepótolnunk. – Ben ezt szinte nem is Taylornak, hanem nekem mondta.
- És honnan ismeritek egymást?
- Együtt voltunk.
- Régen. – szóltam közbe.
- Elég sokáig, ami azt illeti. – mosolygott Ben. – És ti?
- A Barátja vagyok. – Tay rögtön megfogta a derekam, és szorosabban magához húzott, jelezvén Bennek, hogy én hozzá tartozom. Szerettem Taylor-t, és láttam rajta, hogy most nagyon féltékeny lett. Mikor magához húzott, rögtön adtam neki egy rövidke csókot, hogy tudja, engem csak Ő érdekel. Láthatólag tetszett is neki.

Ben is teljesen féltékeny volt.

Hosszú napnak ígérkezik…

Egy percig még farkas szemet néztek egymással, de megzavarta őket, hogy megjött Apu, és Will.

- Hát ti hol voltatok? – pont jókor. Kikerültem a harctérről.
- Szia kicsim. Will megmutatta, hogy hol lesz az esküvő.
- De ma lesz próba.
- Tudom, de így jobb, hogy nem kell rátok telepedni.
- Jajj Apu.

Apu rögtön kiszúrta Ben-t. Nem nagyon kedvelte őt, már akkor sem, amikor együtt voltunk.

- Szia Ben. Micsoda meglepetés. – Kicsit gúnyosan köszönt Bennek. Mikor Taylor-nak köszönt, akkor sokkal, élettel telibb volt. – Mit keresel erre felé, Ben?
- Gondoltam meglátogatom Bess-t.
- Oh, értem. Látom, találkoztál Taylorral. Bess barátja.
- Igen tudom.
- Tudtad, hogy színészkedik? Elég sikeres a munkája. Te mit is dolgozol?
- Még ingázom két munka között. Elég bonyolult.

Oh-hó szép volt apu. Ajj, imádom. „Kis” jelét mutatta annak, hogy Taylor-t szívesebben látja mellettem.

1-0 Taylornak. De van egy olyan érzésem, hogy nem marad ennyiben.

Már szinte megsajnáltam Ben-t, hogy ennyire nem látják szívesen. De láthatólag nem érdekelte semmi, rajtam kívül.

Will odament bemutatkozni Ben-hez, aki gratulált neki az esküvőhöz. Will illedelmesen el is hívta az esküvőre, mert mégiscsak bunkóság lett volna…

Ezt később meg is fogom kérdezni tőle, hogy mégis miért csinálta ezt?!

- Gyertek ide lécci. – szólt Nikki, hogy menjünk a konyhába. – Tudnátok segíteni? Ha nem gond, akkor mindenkinek lenne délelőttre egy kis feladata.
- Persze szívem. Mondd csak. – válaszolt anyu mindegyikőnk helyett.
- Apu, Taylor. El tudnátok menni az étterembe, ahol az esküvő után leszünk, hogy minden rendben van e. Kártyák, kaja, díszlet, stb.
- Persze. – válaszolt Taylor. Rámoslyogtam, hogy rendes tőle, hogy elvállalta.
- Anyu, Will meg én elmegyünk a ruhámért, meg templomba. És akkor, akkor… Bess. Tudom, hogy nem szeretsz takarítani, de rendbe tudnád tenni a lakást, ha megkérlek??
- Rendben.
- És én? – kérdezte Ben, aki nem kapott semmilyen munkát.
- Te is szeretnél valamit csinálni?
- Hát, szeretném kivenni a részem a munkából. Ha nem gond.
- Persze, persze. Az csak jó. Akkor te pedig… Nem tudom. Maradj itt, és segíts Bess-nek. – Taylorra néztem, aki rögtön rám nézett. Nagyot sóhajtottam. Láttam rajta, hogy nem örül a beosztásnak. Rögtön felnézett Ben-re, aki fölényesen mosolygott.

Apu meg Taylor mentek el utoljára. Nehezen vált meg tőlem, nem akart egyedül hagyni Ben-nel. Miután mindenki elment, ketten maradtunk.

- Akkor ketten vagyunk.
- Igen. – mondtam, és ott is hagytam

Bementem a nappaliba, és bekapcsoltam a rádiót. Felhangosítottam, és akkor kezdhetjük is.

- Még mindig mindent rádió mellett csinálsz? Régen is állandóan bekapcsoltad, ha takarítani kellett, vagy hasonlók. – nosztalgiázott Ben.
- Azzal a különbséggel, hogy most te is takarítasz, és nem csak nézel.
- Rendben. Mit csináljak?
- Nem tudom. Kezdhetnéd a fürdővel.
- Igenis.

Már egy fél órája takarítottunk. Már nem volt sok hátra, csak az én szobám.

- Segítsek a szobáddal?
- Ha szeretnél.

Gyorsan felporszívóztam, addig Ben a port törölgette. Megtalált egy fényképes dobozt, amibe az összes régi képeim benne voltak.

- Hát ez mi?
- Micsoda? – fordultam Benhez. – Ja, csak fényképek. Régiek már.

Mindketten leültünk a földre, és nézegettük a képeket. Némelyiken sokat röhögtünk, hogy hogy néztünk ki. Ugyanis Bennel mér kiskorunk óta ismerjük egymást. Sok közös emlékünk van, az már biztos…

- Hoppá. Mit találtam? – lengetett a magasban egy képet.
- Mi az? – odaadta, hogy lássam. Egy ideig néztem a kettőnkről készített képet. Akkor készült mikor még együtt voltunk.
- Jól néztél ki. Vagyis. Még mindig. – ránéztem Ben-re, aki csak mosolyogva nézte a képet. Elöntöttek a régi emlékek. Egyre több kép került elő, és mindegyikhez volt külön sztorink is. – Jó volt veled. Azt hiszem, hogy életemben csak veled voltam a legboldogabb. – Erre nem tudtam mit felelni. Tényleg jó volt. Szerettem őt. Nagyon is. De miután lelépett, nagy fájdalmat okozott. És most boldog vagyok. Taylorral.

Visszatettük a dobozba a képeket. A lakás csillogott a tisztaságtól. Mind a ketten elfáradtunk. Leültünk a szőnyegre, és folytattuk a beszélgetést.

- Tényleg sajnálom.
- Rendben. Felejtsük el. Már rég volt. Én már túlléptem rajta. Tedd ezt te is.
- És ha nem megy?
- Idővel fog. – Egymásra néztünk, hosszan egymás szemébe. Ben lassan közeledett felém a fejével… Egy részem azt sugallja, hogy csókold meg. Még utoljára. Másik felem meg nem tartja helyesnek. Taylort szeretem, és nem tehetem ezt vele. Egyre közelebb jött felém, én mozdulatlan voltam. Mikor már éreztem, hogy ajkunk egy kicsit összeér. Az utolsó pillanatban elhúztam a fejem, és megtagadtam csókját. De ő rámenős volt, és még jobban próbálkozott.
- Ben. Kérlek. Szállj le rólam. – Hirtelen abbahagyta a taperolást, és észbekapott.
- Sajnálom.
- Menjünk. Megjöttek a többiek.

Kimentünk, hogy köszönjünk.

- Mind együtt?
- Igen. Találkoztunk, és úgy döntöttünk, hogy megyünk reggelizni.
- Jajó. Persze. Mi itthon keményen dolgozunk, hogy tiszta legyen a lakás, ti meg … esztek. Na szép.
- Ne aggódj. Hoztunk neked is. Nektek. – mondta Taylor, és adott egy csókot.
- Na azért. – mosolyogtam, és megcsókoltam. Beleharaptam a szájába, amire még követelőzőbb lett, és csókot kért. Kicsit túl szenvedélyesre sikeredett, mert a többiek elkezdtek nevetni. – Bocsánat.
- Menjetek inkább szobára srácok. – Mondta Nikki nevetve.

Taylorral összenéztünk, de tudtuk, hogy nem tehetjük. Adtunk még egy rövid csókot egymásnak, és elvonultam a reggelimmel. Megböktem Ben hátát, hogy jöjjön enni. Rögtön tudta, hogy mire gondolok, és jött utánam.

Reggeli után bementem a szobámba átöltözni, valami illatosabb ruhába. Mikor bementem megláttam Taylort, hogy az asztalon néz valamit.

Halkan odalépkedtem hozzá, hogy ne vegye észre. Átkaroltam hátulról, és megnéztem, hogy mit néz.

Egy kép volt a kezébe. Elkezdtem izgulni, mikor megláttam a képet. Akkor maradhatott elől, amikor Bennel néztük a közös fotóinkat. Én és Ben voltunk rajta.

Tay nem szólt semmit, csak a képet nézte.

- Jé. Ez elől maradt. – Bunkó módon kivettem kezéből a képet, és beraktam a fiókba, csakhogy ne azt nézegesse egyfolytában, ami már vagy 1 éve készült.
- Hogy hogy elől van?
- Takarítás közben Ben megtalálta a dobozt, amiben a régi képeim vannak. És nézegettük őket. – nagyon izgultam. Nem szerettem volna, hogy Taylor félreértse a dolgokat. Plusz, még bűntudatom is van, hogy eljátszottam a gondolattal, hogy megcsókolom Ben-t.
- Mi volt köztetek?
- Semmi olyan, amit ne tudtam volna elfelejteni, és rég lezárni.
- Bővebben?

Elmeséltem Taylornak az egész sztorit. Az elejétől a végéig. Nem hagytam ki semmit. Néha elég keseredett arca lett. De mikor elmeséltem, hogy már rég túl vagyok rajta, és csakis őt szeretem akkor máris jobb lett az arckifejezése.

Csönd volt. Vártam, hogy mit fog erre mondani, de eddig semmi. Csak végig hallgatta amit elmeséltem, és felállt.

- Ne menj el. Kérlek. Már rég volt. Nem haragudhatsz rám azért, ami már 1 éve volt. Taylor. Szeretlek.
- Nem akartam ki menni. Csak felálltam. – mosolygott, és közelebb jött hozzám. – Nem haragszom rád, mert nincs miért. Ez csak egy kép, és már 1 éve volt. Most meg most van. És Szeretlek. Ez a fontos. – annyira megkönnyebbültem, hogy nem haragszik rám.
- Taylor… még van valami. Tudod… Mikor a képeket nézegettük, meg akart csókolni, és…
- Megcsókolt? – Taylor felhúzta magát, és idegesen indult kifelé a szobából Ben felé.
- Nem. Várj. Nem hagytam, de bűntudatom van, mert eljátszottam a gondolattal, hogy megcsókolom. – elszégyelltem magam. Nem tudtam Taylor szemébe nézni. Nagyot sóhajtott, és felemelte a fejem, hogy nézzek a szemébe.
- De kis butus vagy. – mondta nevetve.
- Tessék?
- Igen. Az vagy. Tudod mit? Felejtsünk el mindent. A csókos, képe…
- Majdnem csókos. – szavába vágtam, és helyesbítettem.
- A majdnem csókot. – mondta nevetve. – a képet, és mindent. Rendben?
- Rendben.

Megöleltük egymást, és csókolóztunk. Ajkaink vadul kapkodtak egymás után. Alig tudtunk uralkodni magunkon. De sajnos muszáj volt.

Hogy kicsit kínozzam Taylort, előtte átöltöztem. Párszor magához húzott, és csókolgatott. Nehezemre esett, de muszáj volt eltolnom magamtól, mert addig nem, míg anyuék itt vannak.

Végül minden jól sült el, de a nap még csak most kezdődik. Ki tudja, hogy még mi fog történni?? ;)




Így néz ki Ben:

Sziasztok.
Kérlek titeket, hogy aki olvassa az kommentáljon, mert úgy vettem észre, hogy sajnos nem olvassák sokan a történetem. Nem tudom, hogy van e értelme tovább felrakni őket...






2 nap volt Nikkiék esküvőjéig, minden a feje tetején állt. Utólag is nagyon sok mindent kellett elintézni.

Anyuék nem rég telefonáltak, hogy este érkeznek.

Este… eddig elég nyugodt voltam, hogy Taylor találkozni fog a szüleimmel, de most, hogy már csak pár óra maradt, eléggé izgatott lettem.

Szerencsére Taylor nem aggódik emiatt. Én se aggódnék, de apuval nem könnyű jóban lenni. Elfogadja, de ha nem tetszik neki, akkor nem fog vele különösebben foglalkozni. Azt pedig nem szeretném.
Anyut nem nehéz lenyűgözni. Neki az a fontos, hogy boldog legyek.

Ma mindannyian együtt vacsorázunk. Természetesen Nikkiék is eljönnek.

Taylor sajnos csak később csatlakozik hozzánk. Hamarosan forgatnak, egyre több dolgot kell elintézni. Sok interjú, stb.

Már 4 napja nem láttam. Egyre jobban hiányzik. Bár minden nap beszélünk, de az nem az igazi. Most is éppen az ő hívásást várom.

- Szia kicsim. – szólt bele a telefonba Taylor.
- Szia.
- Már nagyon hiányzol, ugye tudod?
- Te is nekem. Ma mikor tudsz jönni?
- Nem tudom, de biztos nem tudok veletek menni. Szerintem olyan 8 körül tudok csatlakozni hozzátok.
- Rendben. – sóhajtottam bele a telefonba.
- Ne izgulj. Minden jól fog menni. – próbált megnyugtatni, ami most nem nagyon sikerült.
- Tudom, csak…
- Nyugi. Most mennem kell. Hívnak. Este találkozunk.
- Rendben. Szeretlek.
- Én is téged. Szia.
- Szia.



- Na bánkódj Hugi. Ma este már találkoztok. – jött ki a konyhába Nikki.
- Tudom.
- Még mindig izgulsz anyuék miatt?
- Szerinted? Egyre jobban.
- Nem lesz semmi. Túlságosan felfújod a dolgokat.
- Én aztán nem. Mindenki ezt mondja…
- Akkor már hihetnél valakinek… - okoskodott Nikki, mire válaszként durcásan, mint egy kisgyerek, kinyújtottam rá a nyelvem, és duzzogva bevonultam a szobába.
- Bolond. – kiabált utánam Nikki.


Bekapcsoltam a rádiót, és elkezdtem válogatni a ruháim között.

Több lehetséges jelölt is volt az estére.

1. sötét, szűkszárú farmer. + fehér blúz.
2. fekete pántos ruha, ami elég elegáns.
3. fekete nadrág + tunika.

- Nikki, Te mit veszel fel? – Próbálta túlordítani a rádiót.
- Nem tudom.
- Mi??
- Nem tudooom.
- Ki fogsz öltözni?
- Valamennyire biztos.

Oké. Akkor az elsőt választom. És hozzá egy magas sarkút.

Gyorsan beelőztem Nikkit, és vettem egy hosszas fürdőt, aminek ő most nem igazán örült.

Mikor végeztem, és kimentem, már fel s alá mászkált, hogy „El fogunk késni. El fogunk késni.”

Kifestettem magam. Nem erősen, csak egy kis szempillaspirál, meg alapozó. A hajamat leengedve hagytam.

Will már ott toporgott az ajtóban, már csak Nikkire vártunk…

- Tényleg. Te is most találkozol anyuékkal először nem? – kérdeztem Will-t, mert eszembe jutott, hogy vele itt találkoztam először.
- Igazából nem. Kb. fél éve elmentünk Magyarországra, és ott voltunk 1 hetet.
- És én hogyhogy nem találkoztam veled?
- Azt hiszem, hogy te akkor Németországban voltál.
- Oh, igen. Az lehet. És sikerült bevágódnod apunál?
- Szerintem igen. Remélem.
- Kész vagyok. – robbant be Nikki.


Hamar az étteremhez értünk.
Akkor, nagy levegő, és… indulás.

Bementünk az étterembe, rögtön észrevettük egymást. Anyu és apu felálltak, már szinte rohantunk hozzájuk. Én apu karjaiba vetődtem, Nikki meg anyuéba. Hosszas ölelkezés után eljutottam anyuhoz is.

- Anyu te sírsz?
- Lehet… - törölgette meg az arcát. – Jó újra együtt. – adtam neki egy puszit, és leültem.

Úgy látom, hogy Will tényleg elég jól kijön a szüleinkkel.

- Hol a lovagod kicsim? – kérdezte Anyu.
- Sajnos csak később tud jönni. Hamarosan elkezdődik a forgatása, és sok mindent kell elintéznie.
- Már alig várjuk, hogy láthassuk.
- Én is. – fújtam ki a levegőt.

Percenként néztem az órára, hogy mikor ér ide Taylor. Mindjárt 8. Bármelyik percben itt lehet.

Pont rá láttam a bejáratra, így mindig láttam, ha valaki jön.

Kinyílt az ajtó, és ő lépett be rajta. Szépen ki volt öltözve. Mikor észrevettem felálltam, hogy lássa, hol vagyunk. Elmosolyodott, és elindult felénk.

Apuék is felálltak.

Meg sem kellett szólalnom, Taylor udvariasan bemutatkozott.

- Jó estét uram! Örülök, hogy találkozunk. Taylor Lautner. – nyújtotta a kezét apukám felé.
- Jó estét. Félix Palay.
- Asszonyom. – nyújtotta anyu felé is a kezét.
- Jó Estét. –mosolygott anyu. – Natasa Palay.

Miután Taylor udvariasan bemutatkozott, odajött hozzám, adott egy puszit, és elült mellém.

Megkönnyebbülten rámosolyogtam, és ő is viszonozta. Ránéztem anyura, aki elismerően kacsintott egyet.

- Szóval, Taylor. Színészkedik ugye?
- Igen uram.
- És mennyire gondolja komolyan a színészkedést? Láthattam már valamilyen filmben?
- Nem rég volt egy 4 részes film amiben játszottam. Elég sikeres volt.
- Ó szívem. Nem hiszem, hogy láttad. Ha jól tudom ez olyan vámpíros film, ugye? – kérdezte Anyu.
- Vámpíros. Az jó. Szeretem a vámpíros filmeket. Miért ne láthattam volna?
- Ez inkább romantikusabb. – vágtam apu szavába.
- Oh, Értem.
- Mivel foglalkozol, amikor nem színészkedsz? – kérdezte anyu. – Meg persze amikor nem Bess-sel vagy.
- Elmegyek konditerembe. Táncolok, illetve már 6 éves korom óta karatézom. Amikor feszült vagyok, akkor ezekkel jól le tudom vezetni. Szeretek sportolni.
- Igen, az látszik is rajtad, hogy sportolsz. Ha ennyire szeretsz sportolni, akkor hogyhogy mégis a színészkedést választottad?
- Igen, már többen is kérdezték. Bár imádtam karatézni, és táncolni, de úgy éreztem, hogy ki szeretném magam próbálni színészként.
- És bevált. – fejezte be anyu mosolyogva a mondatot, közben kettőnket nézett, és mosolygott.


Beállt egy kis kínos csend. Taylorral ismét összenéztünk. Látta, hogy még mindig kicsit feszült vagyok. Rátette kezét a combomra, én meg megfogtam a kezét.

- Azt hiszem, ideje rendelni valamit. – törte meg a csendet apu.

Intett a pincérnek, aki pár pillanat múlva ott is volt az asztalunknál. Mindenki elmondta, hogy mit szeretne enni.

- Bocsánat, meg is feledkeztünk rólatok, szívem. – fordult anyu most Nikki és Will felé.

Természetesen az esküvőről beszéltek. Mi másról?

Néha odapillantottam apuékhoz. Néztem, ahogy beszélget Taylorral. Úgy tűnik, hogy már túl vannak, a kérdez, felelek fázison.

Időközben az ételt is kihozták.

Teljesen jól elbeszélgettünk egymással. Taylort mintha már régóta ismernék. Apu is érdeklődött iránta. Természetesen úgy értem, hogy nem csak megfigyeli a dolgokat, hanem bekapcsolódik a beszélgetésbe.

Tay nagyon felszabadult, nem látszik rajta semmi idegesség.

- Kimegyek a mosdóba. – álltam fel az asztaltól.
- Veled megyek. – csatlakozott anyu. Így legalább ki tudom faggatni.

Alig értünk be a mosdóba, anyu rögtön neki látott a mondani valójának.

- Kicsim, Örülök, hogy ilyen szuper pasit találtál. Helyes, édes mosoly, illedelmes, és amilyen szeretettel rád néz… én már mos imádom.
- Tudóóóm… én is Őt. Szóval, akkor tetszik?
- Ez nem is kérdés. ;)
- És apu?
- Szerintem neki is szimpatikus. Tudod, hogyha nem szimpatikus neki valaki, akkor nem érdeklődik így.


Egy gyors sminkigazítás, és mentünk vissza. Láttuk, hogy valamin nagyon nevetnek. Taylor is felszabadultan hahotázott.

- Mi ilyen vicces? – kérdeztem, miközben visszaültünk az asztalhoz.
- Titkos dolgok. – válaszolt Nikki. Taylor meg Will csak mosolygott.
- Persze. Akkor nem is érdekel.
- Dehogynem.
- Nem, ha mondom.
- Dede. – heccelt Nikki. De nem foglalkoztam vele, nem akarok veszekedést. Bár már felnőttünk, még így is képesek vagyunk ilyen baromságokon összeveszni.
- Nem megyünk szívem? Későre jár, és nagyon fáradt vagyok már.
- Ahogy gondolod. – mondta apu.

Felálltak az asztaltól, és mindenkitől elbúcsúztak.

- holnap találkozunk.

Lassan mi is hazaindultunk, már én is eléggé elfáradtam.


Így nézett ki Bess a vacsorán:

1.Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.


Nagyon Szépen Köszönöm Kristen!=) Megleptél vele!:)(K)
Kristen : http://rob-andkristen.blogspot.com/

7 dolog rólam:

Huha. Hol is kezdjem...

- Nagyon sokat szoktam hülyéskedni.
- Imádok nevetni. :DD
- Szeretek tanulni.
- Imádom Taylor Lautner-t!!!!*-*
- Szeretek a barátnőimmel az utca közepén táncolni.
- Szeretek rajzolni.
- Szeretnék gitározni.


És a másik 7 blogtársam, akiknek tovább küldöm.:)

Lili: http://lilifanfiction.blogspot.com/

Sajnos a többi blog amit olvasok, már kapott ilyen díjat, így csak egy embernek tudom elküldeni.