Story with Taylor Lautner

Sziasztóók!:)

Itt van az új rész. :) Ez olyan bevezető rész féle, azért is lett ilyen rövid. De nem is mondok semmit. Jó olvasást, és további szép Hétvégét.:)
Puszi,

B.

Reggel madárcsiripelésre ébredtem. A nap fénye beszűrődött a függöny rései között, és pont az ágyunkat világította meg.

Egy ideig csak feküdtem, és hallgattam a madarak dalát, gondolataim ezerfelé elkalandoztak.

Kis idő múlva óvatosan megpróbáltam Taylor öleléséből kibújni, de ahogy megmozdultam, elkezdett motyogni valamit, és még jobban magához ölelt.

Próbáltam még óvatosabb lenni, de nem sikerült. Amikor kikeltem az ágyból, Taylor rögtön felébredt.

- Hova mész? – kérdezte rekedtes hangos, félig nyitott szemekkel.

- Aludj nyugodtan tovább. Addig hozok reggelit. – suttogtam.

- Rendben. – válaszolt már alig hallhatóan, fejét a párnába dörzsölte, és visszaaludt.

Gyorsan megmosakodtam, átöltöztem, és lazán lófarokba kötöttem a hajam, és elindultam az étteremhez, hogy begyűjtsem a reggelit.

Amint beléptem, rögtön kiszúrtam Chace - t, a péksüteményeknél.

- Jó Reggelt! – üdvözöltem vidáman.

- Jó reggelt! – mondta széles mosollyal.

- Mond, hogy nem… - komolyodtam el hirtelen.

- Mi nem? – mosolygott még mindig.

- Lefeküdtél vele? – böktem ki végül.

- Nem rád tartozik. – mondta komoly hangsúllyal, de egy pici mosoly mégis megbújt a szája sarkában.

- Hát jó. – válaszoltam, mint akit egy cseppet sem érdekel a dolog. Elvettem 2 Croisant, és 2 pohár kávét, aztán elmentem az asztaltól.

- Ennyi? – szólt utánam Chace csodálkozva.

- Ennyi. – válaszoltam neki dallamosan, és visszamentem a szobába.

A liftben elhatároztam, hogy nem fog érdekelni, hogy Chace és Lil között mi történik.

Mikor felértem a szobába Taylor még aludt.

Úgy döntöttem, hogy lemegyek Nikkihez, amúgyis meg akartam vele beszélni, hogy ma mikor kell dolgoznom.

Nem kellett messzire mennem, csak 2 emelettel laktak lejjebb. Bekopogtam az ajtón, de azért próbáltam halk maradni. Semmi válasz. Miért alszik mindenki ilyen sokáig?

Nem akartam visszamenni a szobába, mert valamivel biztos felkeltettem volna Taylort, azt meg nem szerettem volna. Jobb, ha kialussza magát. Így ismét az étterem felé vettem az irányt.

- Újra itt? – kérdezte Chace, fél mosollyal az arcán.

- Nem miattad. Csak mindenki alszik. – mondtam bosszúsan, és lehuppantam a Chace –el szemben lévő székre.

- Tudom. Én is utálom a reggeleket. – mondta, és belekortyolt a kávéjába. – Kérsz?

- Mit?

- Kávét. Úgy nézted, mint aki ki van rá éhezve.

- Mert ki is vagyok. A reggelt mindig kávéval indítom. Úgy terveztem, hogy Taylorral együtt reggelizünk, de mire felértem, már visszaaludt.

- És ezért nem iszol kávét? – kérdezte értetlenül.

- Igen. Vele szeretnék reggelizni. – mondtam, és eltakartam a kávésbögréjét a szemem elől, mire kinevetett.

- 1 kortyot? – emelte fel bögréjét, és meglengette előttem.

- Jó, de csak egy kicsit. – mohón kivettem kezéből a bögrét, és belekortyoltam.

- Hát… nem kellett győzködni. – mondta, és elvette bögrét.

- Ha nem ihatok kávét, az olyan mintha Tom -nak mondanák, hogy ne üldözze Jerry –t, vagy bármi.

- Uh, ilyen súlyos? – gúnyolódott rajtam, és a hasonlatomon.

- Súlyos kávéfüggőségben szenvedek. – mondtam nevetve. – Nem. Dehogy. Simán kibírom kávé nélkül. Nem vagyok függő.

- Persze. Mint most. Csak belekortyolsz… meg ittad, vagy a felét. – nézett bele a bögréjébe, és nevetett.

- Nem is igaaz. – mondtam neki nyávogósan. – nah… már csak ez kellett. – morogtam egész halkan, amikor megpillantottam Lil-t, aki természetesen felénk közeledett.

- Szép Jó reggelt. – köszönt hangosan.

- Szia. – üdvözölte Chace, én pedig egy halvány mosolyt dobtam felé.

- Sajnos nekem most mennem kell. – mondtam ironikusan, és felálltam az asztaltól.

- Máris? De még csak most jöttem. – mondta Lil, éles hangján.

- Tudóóm. – válaszoltam ugyanolyan hangon, ahogy ő beszélt az előbb, és szomorúságot tettetem, amiből mindenkinek lejött, hogy nagyon nem sajnálom a dolgot. – Majd beszélünk. Sziasztok. – hadartam el a végét, és elsiettem. De előtte gyorsan lenyúltam Chace kávéját.

- Hééj. Ez nem volt szép. – kiabált utánam Chace.

- Köszönőőőm. – mondtam válasz képen, és intettem egyet.

- Hát te hol voltál? – kérdezte Tay, miközben egy szál alsógatyában ette a reggelit.

- És nem vártál meg? – kérdeztem durcás hangon.

- Azt hittem, hogy már ettél. – válaszolt Tay, és bekapta az utolsó falatot.

- Rád vártam. – huppantam bele az ölébe, és összefontam a karom.

- Bocsánat. – mondta aranyosan egy kis mosollyal, és engesztelés képen adott egy csókot.

- És most mit fogok enni? – néztem az üres tányérra, és mosolyogva vissza rá. – Azt hiszem, hogy be kell érnem a kávéval..

- Hát… - mosolygott szélesen.

- Azt is megittad? Na szép…

Úgy imádom. Olyan édes fejet vágott, mintha tényleg nagy bűn lett volna, hogy megette a mint a kettő Croisant.

- Szeretlek. – Mondtam, és adtam neki egy csókot.

- Én is téged. – mondta ő is lágyan, és megölelt. Izmos mellkasára hajtotta, a fejem. Felemeltem a fejem, és megcsókoltam. Kezemet végigsimogattam mellkasán, fentről lefelé, szépen lassan. Taylor meg én is egyre jobban kívántuk a másikat. Nem sok választott el a férfiasságától, amikor megint kopogás szakított félbe minket.

- Hát ez nem igaz. Ez már rendszerré fog válni, vagy mi van már? – mondta Taylor bosszúsan.

Felálltam, hogy fel tudjon állni, és odaadtam neki egy nadrágot.

Felvette, és kinyitotta az ajtót.

- Csak nem megint rosszkor zavarok? – kérdezte Nikki, zavarban volt.

- Semmi baj, már megszoktuk. – válaszolt Tay egy kicsit ingerülten.

- Remekül időzítesz. – mondtam neki én is. – Gyere be.

- Bocs haver. – mondta Ed, Tay –nek, mikor bejött a szobába.

- Mi járatban? – tértem a lényegre.

- Igazából semmi különös…. Csak mondani akartam, hogy ma este dolgozunk.

- Meg el akartunk hívni, reggelizni. – fejezte be Nikki mondatát Ed.

- Bocs, már ettünk. – vágta rá rögtön Tay.

- Már aki. – néztem rá gúnyosan. – Mindjárt éhen halok.

Ismét az étteremben találtam magam, de már végre ettem is. Ma már 2x voltam itt, és egyszer sem tudtam enni.

- Tudtok valamit Chace –ről, és Lil –ről? – kérdezősködött Ed.

- Nem igazán. Tegnap még maradtak kettesben, aztán nem tudom, hogy mi történt. – mondta Nikki, majd mindenki rám nézett.

- Most miért néztek rám? Nem tudok semmit.

- Te mindig mindent tudsz.

- Most nem. De talán kérdezzétek meg tőlük. – mondtam, és odabiccentettem feléjük. Amint leültek, a többiek rögtön rá is tértek a tárgyra.

- Na és most mi van veletek srácok? – vágott bele a témába Ed. Úgy csináltam, mintha teljesen el lennék merülve a lekváros zsemlémben, de közben fél füllel hallgattam, hogy mit fognak válaszolni.

- Mi lenne? – kérdezte Chace vállat vonva.

- Ezt kérdezzük. – sürgette meg Nikki Chace-t.

- Nem vagyunk együtt. Ha ez érdekel titeket. – mondta Lil, mire rögtön felkaptam a fejem. – De… - karolt bele Lil Chace karjába. – bármi lehetséges. Chace igen jó pasi. – mondta Lil, közben Chace karját simogatta. Chace láthatólag kicsit zavarban érezte magát.

- Erről Chace-t is megkérdezted, vagy megint magad döntöttél így? – csúszott ki a számon véletlen, ez a gúnyos megjegyzés. Mindenki rögtön rám kapta a fejét. – Ezt most hangosan ki mondtam volna? – csúsztam lejjebb a székben zavaromban.