Story with Taylor Lautner

Sziasztok!
Kicsit megkésve bár, de meghoztam az új részt. Majdnem teljesen más lett, mint amit először a suliban írtam, és bent felejtettem, de szerint jobb lett. Azt hiszem, hogy elég eseménydúsra sikeredett ez a rész, remélem tetszeni fog nektek.
Jó olvasást, és Szép Estét. =)
Puszi,
B.





(Előző részből, emlékeztetőül:

- Nem vagyunk együtt. Ha ez érdekel titeket. – mondta Lil, mire rögtön felkaptam a fejem. – De… - karolt bele Lil Chace karjába. – bármi lehetséges. Chace igen jó pasi. – mondta Lil, közben Chace karját simogatta. Chace láthatólag kicsit zavarban érezte magát.

- Erről Chace-t is megkérdezted, vagy megint magad döntöttél így? – csúszott ki a számon véletlen, ez a gúnyos megjegyzés. Mindenki rögtön rám kapta a fejét. – Ezt most hangosan ki mondtam volna? – csúsztam lejjebb a székben zavaromban. )

(Nagyon elszégyelltem magam. Nem akartam kimondani, csak véletlenül kicsúszott.)

- Ezt mégis, hogy értetted? – kérdezte Lil, dühösségét leplezve.

- Szerintem pontosan tudod, hogy mire gondolok. – válaszoltam higgadtságot színlelve. Taylor a kezét a lábamra tette, hogy ne húzzam fel magam, és jelentőségteljesen rám nézett.

- Nem, nem tudom, hogy mire gondolsz. – Ez még jobban idegesített, mert pontosan tudja, hogy mire gondolok. Hiszen ezért nem beszéltünk egészen mostanáig.

- Pontosan tudod, hogy kire gondolok. – Lil egyre jobban zavarban volt, próbált Chace –el kapcsolatot teremteni közben, hogy megfogta a kezét, vállát, vagy csak valahol hozzáért, de Chace rögtön levette magáról a kezét, mert látta, hogy ettől csak még jobban felidegesít. – Szerintem nem akarod, hogy itt mondjam el mindenki előtt.

- Mond csak nyugodtan. A barátaim, és nincs mit titkolnom.

- A barátaid?? Nem is ismered őket. – förmedtem rá hirtelen, és azzal a lendülettel felálltam az asztaltól.

- Lehet. De Chace –t jobban ismerem nálad. Forró éjszakát töltöttünk együtt. – Vágott vissza, és végigsimította kezét Chace arcán. Lil is felállt, és közelebb hajolt hozzám. – És már tudom is, hogy ki lesz a következő… - suttogta egész halkan, hogy csak én haljam, és Taylorra nézett. Ez volt az utolsó csepp a pohárba. Felemeltem kezem, hogy pofon vágjam, mikor hirtelen mindenki felállt az asztaltól, és közénk álltak. Tay lefogott engem, Chace pedig Lil –t.

- Elég volt! Fejezzétek be! – szólalt fel hangosan Ed. – vidd fel a szobájába. – Tanácsolta Ed Taylornak.

- Nem megyek sehova. – jelentettem ki, és leültem a székre. Ed Chace –re nézett, aki csak bólintott egyet, és elsétált Lil –el, és Nikkivel.

- EZ meg mi volt? – kérdezősködött Ed sóhajtva, és leült velem szemben. Tay pedig szorosan mellém ült, és átkarolt.

- Hallottad nem? – válaszoltam vissza a kelleténél kicsit indulatosabban.

- Nem igazán, mert mi még mindig nem tudjuk, hogy mi történt.

- Semmi… Vagyis semmi olyan, amit elmondhatnék… - nem néztem fel rájuk, csak a padlót bámultam. – Nem mondhatom el, csak nem akarom, hogy Chace –t belerángassa a hülyeségeibe, vagy kihasználja.

- Mire gondolsz? Mi volt az, amivel megfenyegetted? – kérdezte Taylor.

- Nem szeretnék róla beszélni… - válaszoltam elcsukló hangon, és könnybe lábadt a szemem. Taylor értetlenül nézett, nem tudta, hogy mit csináljon. Nem tudta, hogy mi a bajom, és, hogy hogyan tudna rajtam segíteni.

- Nem tudom mi történt, de tudom, hogy rég volt. Mi van, hogyha már megváltozott?

- Amikor azt mondta nekem, hogy Taylor lesz a következő, szerintem nem arra gondolt, hogy majd szépen elkártyázgatnak… - Taylor adott egy csókot, és szorosan magához vont. Mikor végre megnyugodtam volna, Chace jött felém ingerülten.

- Hála neked, elmegy! – mondta Chace szemrehányóan, amikor Nikkivel visszajöttek.

- Hála nekem? Örülj neki! Éppen ideje volt, hogy elmenjen.

- De hiszen nem csinált semmit. – Förmedt rám ismét.

- Pont eleget csinált. Nem veszed észre?

- Kedveltem. Végre volt valaki, aki tetszett nekem, és kivert téged a fejemből, erre pont te üldözöd el??

- Sajnálom, de hidd el, hogy szívességet tettem neked!

- Kösz, ezen túl nem kérek a segítségedből. – Sosem bírtam, ha valaki kiabál velem, mert mindig elsírtam magam, és most sem volt másképp. Újra könnyek gyűltek a szemembe. Chace arca kicsit elkomorult, és sírva elsiettem.

- Gratulálok! – mondta Tay idegesen, és utánam jött.

- Tudok magamra vigyázni! – mondta még utoljára Chace, de már alig hallottam.

- Jól vagy, kicsim? – kérdezte Taylor kétségbeesetten. Oldalamon feküdtem az ágyon, Taylor óvatosan mögém feküdt, és hátulról átkarolt. Megfogtam karját, és szorosabban magamhoz húztam. Adott egy puszit a fejemre, és csak feküdtünk némán egymás mellett.

Egy kis idő múlva, mikor már megnyugodtam, megfordultam, hogy Taylorral szemben legyek.

- Elmeséled, hogy mi történt? – kérdezte suttogva. Nem válaszoltam, csak megráztam a fejem. – Nem baj, majd, ha készen állsz rá. – Örültem, hogy Taylor tiszteletben tartotta a döntésemet, és nem kezdett el faggatózni. Lágyan megcsókolt, és valaki hirtelen ránk nyitott.

- Beszélhetnénk? – Kérdezte Chace, és megállt az ágy sarkában.

- Magatokra hagylak. – mondta Taylor, és kiment a szobából, de előtte adott még egy puszit. Felültem az ágyra, és mutattam Chace –nek, hogy üljön le ő is.

- Nem. Nem tudok most ülni. – Elkezdett fel s alá mászkálni, mikor végre belekezdett. – Sajnálom. Nem kellett volna, hogy így letámadjalak, de kedveltem. Végre valakit megkedveltem, és elmegy. Megint egy nagy üresség lesz bennem. Volt kire gondolnom. De ha most elmegy, akkor megint nézhetem azt, hogy az a lány, akiért odavagyok, egy másik fiúval van együtt, aki történetesen az egyik legjobb barátom barátnője. Mégis mit csináljak? Mond meg! – Abba hagyta a mászkálást, leült elém az ágyra, egészen közel, lábaink már összeértek. Tengerkék szemeit rám meresztette, amitől teljesen megbolondultam. Nem tudtam mit mondani, csak elkerekedett szemekkel néztem rá. – Tudom, hogy nem lehet, és tiszteletben is tartom.

- Lefeküdtél vele? – kérdeztem határozottan. Tekintetét levette rólam, és a földet pásztázta. – Ez gondolom egy igen.

- Felnőtt vagyok. El tudom dönteni, hogy kivel fekszem le, és kivel nem.

- De nem is ismered.

- És már nem is fogom…

- Sajnálom, de nem én tehetek róla. Ő választotta azt, hogy elmegy, hát nem fogom megállítani.

- Miért utálod ennyire?

- Nem utálom, csak… Nem szeretnék erről beszélni.

- Bántott?

- Így is lehetne mondani… Figyelj… - rátettem a kezemet a kezére, és ismét a szemembe nézett. – Sajnálom. Hidd el, hogy örülök, hogy valaki tetszik neked, és el tudnád magad vele képzelni, de… de ő Lil. Te jobbat érdemelsz. – Szívem majd kiugrott, attól, ahogy rám nézett, és érintésétől libabőrős lettem. – Van egy barátnőm. Bemutatlak neki. – nevetett egyet.

- Köszönöm, de azt hiszem, hogy nem szeretném több barátnődet megismerni.

- Pedig szerintem kedvelnéd. – mosolyodtam el, amikor elképzeltem őket magam előtt.

- Akkor minden rendben van köztünk? – kérdezte Chace, és felállt az ágyról. Én is felálltam, és közel voltunk egymáshoz.

- Minden. – Megöleltük egymást, jó hosszan. Adtam neki egy puszit az arcára, és elmosolyodott.

- Ezt miért kaptam? – kérdezte huncut mosollyal az arcán.

- Szerintem tudod. – válaszoltam mosolyogva.

- Bocsi, hogy megzavarlak titeket, de Chace, Lil el szeretne tőled köszönni. – mondta Taylor, és nyitva hagyta az ajtót. Chace rögtön elindult, és megállt az ajtóban.

- Itt van az ajtóban? – kérdeztem Taylor –tól suttogva.

- Igen. – válaszolta. – Kibékültetek?

- Igen. – válaszoltam mosolyogva, és adtam neki egy csókot. Amikor hallottam, hogy Chace és Lil már nem beszélgetnek, lassan odalépkedtem az ajtóhoz Chace mögé, és neki támaszkodtam az ajtónak. Éppen ölelkeztek. Amikor Lil meglátott ellépett Chace –től, és odajött hozzám.

- Nem szeretnék ismét haraggal elválni tőled. – mondta Lil, és zavartan cipőjével a padlón körzött.

- Én sem. – válaszoltam, és egy apró lépést tettem felé.

- Sajnálok… mindent. – suttogta Lil a fülembe, miközben megöleltük egymást. Mindketten bekönnyeztünk, hiszen valamikor mégis a legjobb barátnők voltunk… Elbúcsúztunk egymástól, és megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot. Chace lekísérte Lil –t a taxihoz.

- Hát ennyi volt… - mondtam sóhajtva Taylornak, és becsuktam az ajtót.

- Ennyi. – ismételt meg engem, és megölelt, mire én újra sírni kezdtem, de már nem a dühtől, hanem a megkönnyebbültségtől, hogy Lil el valamennyire elrendeztük a dolgokat. Amikor megölelt hirtelen beugrottak azok a dolgok, hogy milyen jókat szórakoztunk együtt, és, hogy milyen jó barátnők is voltunk, még mielőtt megtörtént az, ami évekre szétválasztott kettőnket …