Story with Taylor Lautner

Sziasztok!
Remélem annyira nagyon nem haragszotok rám. Egy kis időre.... na jó... elég hosszú időre, nem igazán foglalkoztam a bloggal. Többen is kérdeztétek, hogy mi történt, lesz e még egyáltalán, stb.
Újra elolvastam az egészet, és úgy döntöttem, hogy szeretném folytatni. Remélem azért még jártok erre fele, bár kétlem. De ha mégis, akkor fogadjátok sok szeretettel.
Igyekszem mindig frissíteni.
Puszi,
B.

Amikor hazaértünk, rögtön mindenkinek munkába kellett állnia. Chace azóta is elég furcsa, Claire –el, elutasító vele, és már többször is beszélgetett velem, hogy vajon mi lehet a baja.

Ma este én dolgozom egyedül. Mindenki bulizik, és meg vihetem ki nekik az italukat. Chace és Taylor eléggé részegek voltak, Taylort még sosem láttam ennyire részegnek. Valószínűleg így vezeti le a feszültségét a forgatással meg mindennel kapcsolatban. De egyszer belefér úgy gondolom.

- Héjjj…. édes… - szólt Taylor, és jelezte, hogy vigyek még neki tequilát. Nem szívesen, de oda vittem még nekik egy-egy kört. Taylor lelkére kötöttem, hogy ezután már menjen fel, és feküdjön le, majd utána megyek. Nem kellett túl sokáig győzködnöm, fogta magát, és felbandukolt a szobájába. Ed és Nikki vele mentek, felkísérték őt.

- Chace, neked is jobb lenne, ha már nem innál többet. – szóltam rá, és kivettem a kezéből a poharat. Utána kapkodott, és motyogott valamit, de nem igazán érdekelt. – Maradj itt, mindjárt jövök.

- Gyjódan. – válaszolt bágyadtan. A pulthoz siettem, és gyorsan bedobtam a köntösöm. Visszasiettem Chace –hez, aki még mindig az asztalnál ült.

- Na, megjöttem. Gyere, felviszlek. – nyögdécseltem, ahogy a karját átdobtam a vállamra. Szerencsére ment ő magától, csak dülöngélt egy kicsit.

Amikor felértünk, rögtön az ágyhoz vittem, és beledőlt. El akartam menni, de megfogta a kezem.

- Ne hagyj itt. – nézett rám tengerkék szemével. Szemében vágy volt.

- Mennem kell. Taylorhoz. Jól leittátok magatokat… - nevettem, és egy kicsit meglöktem a vállát, mire rögtön visszaborult az ágyba, de hamar felült hozzám megint.

- Taylorhoz… - mondta elhalt hangon. – És ha ma este itt lennél velem? – Úgy tűnt már kicsit kezd kijönni belőle az ital hatása, mert már egész érthetően beszélt.

- Hát az érdekes lenne. Nem tudom, mit szólna hozzá Claire.

- Nem érdekel.

- De jól megvagytok nem? – puhatolóztam. Már régóta kíváncsi voltam, arra, hogy miért ilyen elutasító vele.

- De. Megvoltunk, egészen addig a hétvégéig. – közelebb hajolt hozzám, nagy csábítást éreztem, hogy megcsókoljam. – De te mindig csinálsz valamit, amivel megbolygatod az érzéseimet.

- Azt hittem, hogy megegyeztünk abban, hogy barátok maradunk…

- Szerinted ez olyan könnyű? – felállt az ágyból, és elsétált a konyha felé, össze-vissza dülöngélt, ezért gyorsan megfogtam. – Ne, hagyj. – förmedt rám, és inkább hátraléptem. Elővett a hűtőből egy narancs juice –t, és elkezdte inni. Kicsit leöntötte a pólóját, így kissé ügyetlenül, de megszabadult a felsőjétől. Gondolom nem is kell mondanom, szépen kidolgozott teste volt, nehogy már könnyebb dolgom legyen, hogy megtürtőztessem magam.

- Le kéne zuhanyoznod, hogy jobban legyél. – tanácsoltam, és bementem a fürdőbe, és kinyitottam a zuhanyzó csapját. Beállítottam megfelelő hőmérsékletűre. Megfordultam, és Chace már ott állt mögöttem egy alsógatyában. – öhhm… oké… - habogtam zavaromban. – Akkor én most megyek. Majd… majd, itt kint megvárlak. – Elsétáltam mellette, de megfogta a karomat. Elég közel kerültünk egymáshoz. Először lenéztem a karomra, majd tengerkék szemeibe, és elengedte a karom. – Ezt…nem kéne… - mondtam nagyot sóhajtva.

- Tudom… - válaszolt, és egy határozott mozdulattal magához húzott, majd megcsókolt. Nem akartam, legbelül tudtam, hogy nem kéne ezt csinálnom, de a testem nem engedelmeskedett nekem. Kezem a nyakára csúsztattam, és beletúrtam a hajába. Lassan a zuhanyzó felé közeledtünk, és hirtelen megéreztem magamon a forró vizet. Már mind a ketten a vízsugár alatt álltunk. Elválltak ajkaink, és levegő után kapkodtunk. Egymás szemébe néztünk. Szemében egyszerre volt boldogság, és kétely.

- Nem szabad ezt tennünk. Most… most megyek… - hadartam, és kisiettem a lakosztályából. Már a folyosón voltam, amikor utánam jött.

- Bess… - szólt utánam, és könnyes szemekkel felé sétáltam. – Azt hittem, hogy menni fog ez, hogy barátok leszünk, de egyszerűen nem birok nem rág gondolni. Elmegyek…

- Nem, nem mehetsz. Nem engedem. De bírni fogjuk. Akkor nem fogunk egymással beszélni, vagy nem tudom, de én meg azt nem bírnám ki, ha te elmennél. Claire… olyan jól megvoltatok. Próbáld meg vele.

- De…

- Nincs de. Kedvel téged, te is őt. El kell felejtenünk egymást. A mai estét. Itt lezárjuk. Nem játszadozhatunk egymás érzéseivel, se máséval.

- Rendben. –mondta lesütött szemekkel. Megöleltük egymást, és beszálltam a liftbe. Zokogásba törtem ki. Egyrészt azért, mert lehet, hogy elveszítettem egy jó barátot, másrészt azért, mert ezt tettem Taylorral.

Nagy levegőt vettem, és beléptem a szobánkba. Taylor már az ágyban feküdt. Gyorsan lezuhanyoztam, és befeküdtem mellé az ágyba. Direkt nem öleltem át, nem tudtam volna most úgy rá gondolni, hogy ne az jusson eszembe, hogy majdnem megcsaltam őt. De ő felébredt rám, és hátulról szorosan átölelt. Egy kezemet karjára tettem, és egy könnycsepp gurult le az arcomon…