Story with Taylor Lautner

Sziasztok!
Kicsit megkésve bár, de meghoztam az új részt. Majdnem teljesen más lett, mint amit először a suliban írtam, és bent felejtettem, de szerint jobb lett. Azt hiszem, hogy elég eseménydúsra sikeredett ez a rész, remélem tetszeni fog nektek.
Jó olvasást, és Szép Estét. =)
Puszi,
B.





(Előző részből, emlékeztetőül:

- Nem vagyunk együtt. Ha ez érdekel titeket. – mondta Lil, mire rögtön felkaptam a fejem. – De… - karolt bele Lil Chace karjába. – bármi lehetséges. Chace igen jó pasi. – mondta Lil, közben Chace karját simogatta. Chace láthatólag kicsit zavarban érezte magát.

- Erről Chace-t is megkérdezted, vagy megint magad döntöttél így? – csúszott ki a számon véletlen, ez a gúnyos megjegyzés. Mindenki rögtön rám kapta a fejét. – Ezt most hangosan ki mondtam volna? – csúsztam lejjebb a székben zavaromban. )

(Nagyon elszégyelltem magam. Nem akartam kimondani, csak véletlenül kicsúszott.)

- Ezt mégis, hogy értetted? – kérdezte Lil, dühösségét leplezve.

- Szerintem pontosan tudod, hogy mire gondolok. – válaszoltam higgadtságot színlelve. Taylor a kezét a lábamra tette, hogy ne húzzam fel magam, és jelentőségteljesen rám nézett.

- Nem, nem tudom, hogy mire gondolsz. – Ez még jobban idegesített, mert pontosan tudja, hogy mire gondolok. Hiszen ezért nem beszéltünk egészen mostanáig.

- Pontosan tudod, hogy kire gondolok. – Lil egyre jobban zavarban volt, próbált Chace –el kapcsolatot teremteni közben, hogy megfogta a kezét, vállát, vagy csak valahol hozzáért, de Chace rögtön levette magáról a kezét, mert látta, hogy ettől csak még jobban felidegesít. – Szerintem nem akarod, hogy itt mondjam el mindenki előtt.

- Mond csak nyugodtan. A barátaim, és nincs mit titkolnom.

- A barátaid?? Nem is ismered őket. – förmedtem rá hirtelen, és azzal a lendülettel felálltam az asztaltól.

- Lehet. De Chace –t jobban ismerem nálad. Forró éjszakát töltöttünk együtt. – Vágott vissza, és végigsimította kezét Chace arcán. Lil is felállt, és közelebb hajolt hozzám. – És már tudom is, hogy ki lesz a következő… - suttogta egész halkan, hogy csak én haljam, és Taylorra nézett. Ez volt az utolsó csepp a pohárba. Felemeltem kezem, hogy pofon vágjam, mikor hirtelen mindenki felállt az asztaltól, és közénk álltak. Tay lefogott engem, Chace pedig Lil –t.

- Elég volt! Fejezzétek be! – szólalt fel hangosan Ed. – vidd fel a szobájába. – Tanácsolta Ed Taylornak.

- Nem megyek sehova. – jelentettem ki, és leültem a székre. Ed Chace –re nézett, aki csak bólintott egyet, és elsétált Lil –el, és Nikkivel.

- EZ meg mi volt? – kérdezősködött Ed sóhajtva, és leült velem szemben. Tay pedig szorosan mellém ült, és átkarolt.

- Hallottad nem? – válaszoltam vissza a kelleténél kicsit indulatosabban.

- Nem igazán, mert mi még mindig nem tudjuk, hogy mi történt.

- Semmi… Vagyis semmi olyan, amit elmondhatnék… - nem néztem fel rájuk, csak a padlót bámultam. – Nem mondhatom el, csak nem akarom, hogy Chace –t belerángassa a hülyeségeibe, vagy kihasználja.

- Mire gondolsz? Mi volt az, amivel megfenyegetted? – kérdezte Taylor.

- Nem szeretnék róla beszélni… - válaszoltam elcsukló hangon, és könnybe lábadt a szemem. Taylor értetlenül nézett, nem tudta, hogy mit csináljon. Nem tudta, hogy mi a bajom, és, hogy hogyan tudna rajtam segíteni.

- Nem tudom mi történt, de tudom, hogy rég volt. Mi van, hogyha már megváltozott?

- Amikor azt mondta nekem, hogy Taylor lesz a következő, szerintem nem arra gondolt, hogy majd szépen elkártyázgatnak… - Taylor adott egy csókot, és szorosan magához vont. Mikor végre megnyugodtam volna, Chace jött felém ingerülten.

- Hála neked, elmegy! – mondta Chace szemrehányóan, amikor Nikkivel visszajöttek.

- Hála nekem? Örülj neki! Éppen ideje volt, hogy elmenjen.

- De hiszen nem csinált semmit. – Förmedt rám ismét.

- Pont eleget csinált. Nem veszed észre?

- Kedveltem. Végre volt valaki, aki tetszett nekem, és kivert téged a fejemből, erre pont te üldözöd el??

- Sajnálom, de hidd el, hogy szívességet tettem neked!

- Kösz, ezen túl nem kérek a segítségedből. – Sosem bírtam, ha valaki kiabál velem, mert mindig elsírtam magam, és most sem volt másképp. Újra könnyek gyűltek a szemembe. Chace arca kicsit elkomorult, és sírva elsiettem.

- Gratulálok! – mondta Tay idegesen, és utánam jött.

- Tudok magamra vigyázni! – mondta még utoljára Chace, de már alig hallottam.

- Jól vagy, kicsim? – kérdezte Taylor kétségbeesetten. Oldalamon feküdtem az ágyon, Taylor óvatosan mögém feküdt, és hátulról átkarolt. Megfogtam karját, és szorosabban magamhoz húztam. Adott egy puszit a fejemre, és csak feküdtünk némán egymás mellett.

Egy kis idő múlva, mikor már megnyugodtam, megfordultam, hogy Taylorral szemben legyek.

- Elmeséled, hogy mi történt? – kérdezte suttogva. Nem válaszoltam, csak megráztam a fejem. – Nem baj, majd, ha készen állsz rá. – Örültem, hogy Taylor tiszteletben tartotta a döntésemet, és nem kezdett el faggatózni. Lágyan megcsókolt, és valaki hirtelen ránk nyitott.

- Beszélhetnénk? – Kérdezte Chace, és megállt az ágy sarkában.

- Magatokra hagylak. – mondta Taylor, és kiment a szobából, de előtte adott még egy puszit. Felültem az ágyra, és mutattam Chace –nek, hogy üljön le ő is.

- Nem. Nem tudok most ülni. – Elkezdett fel s alá mászkálni, mikor végre belekezdett. – Sajnálom. Nem kellett volna, hogy így letámadjalak, de kedveltem. Végre valakit megkedveltem, és elmegy. Megint egy nagy üresség lesz bennem. Volt kire gondolnom. De ha most elmegy, akkor megint nézhetem azt, hogy az a lány, akiért odavagyok, egy másik fiúval van együtt, aki történetesen az egyik legjobb barátom barátnője. Mégis mit csináljak? Mond meg! – Abba hagyta a mászkálást, leült elém az ágyra, egészen közel, lábaink már összeértek. Tengerkék szemeit rám meresztette, amitől teljesen megbolondultam. Nem tudtam mit mondani, csak elkerekedett szemekkel néztem rá. – Tudom, hogy nem lehet, és tiszteletben is tartom.

- Lefeküdtél vele? – kérdeztem határozottan. Tekintetét levette rólam, és a földet pásztázta. – Ez gondolom egy igen.

- Felnőtt vagyok. El tudom dönteni, hogy kivel fekszem le, és kivel nem.

- De nem is ismered.

- És már nem is fogom…

- Sajnálom, de nem én tehetek róla. Ő választotta azt, hogy elmegy, hát nem fogom megállítani.

- Miért utálod ennyire?

- Nem utálom, csak… Nem szeretnék erről beszélni.

- Bántott?

- Így is lehetne mondani… Figyelj… - rátettem a kezemet a kezére, és ismét a szemembe nézett. – Sajnálom. Hidd el, hogy örülök, hogy valaki tetszik neked, és el tudnád magad vele képzelni, de… de ő Lil. Te jobbat érdemelsz. – Szívem majd kiugrott, attól, ahogy rám nézett, és érintésétől libabőrős lettem. – Van egy barátnőm. Bemutatlak neki. – nevetett egyet.

- Köszönöm, de azt hiszem, hogy nem szeretném több barátnődet megismerni.

- Pedig szerintem kedvelnéd. – mosolyodtam el, amikor elképzeltem őket magam előtt.

- Akkor minden rendben van köztünk? – kérdezte Chace, és felállt az ágyról. Én is felálltam, és közel voltunk egymáshoz.

- Minden. – Megöleltük egymást, jó hosszan. Adtam neki egy puszit az arcára, és elmosolyodott.

- Ezt miért kaptam? – kérdezte huncut mosollyal az arcán.

- Szerintem tudod. – válaszoltam mosolyogva.

- Bocsi, hogy megzavarlak titeket, de Chace, Lil el szeretne tőled köszönni. – mondta Taylor, és nyitva hagyta az ajtót. Chace rögtön elindult, és megállt az ajtóban.

- Itt van az ajtóban? – kérdeztem Taylor –tól suttogva.

- Igen. – válaszolta. – Kibékültetek?

- Igen. – válaszoltam mosolyogva, és adtam neki egy csókot. Amikor hallottam, hogy Chace és Lil már nem beszélgetnek, lassan odalépkedtem az ajtóhoz Chace mögé, és neki támaszkodtam az ajtónak. Éppen ölelkeztek. Amikor Lil meglátott ellépett Chace –től, és odajött hozzám.

- Nem szeretnék ismét haraggal elválni tőled. – mondta Lil, és zavartan cipőjével a padlón körzött.

- Én sem. – válaszoltam, és egy apró lépést tettem felé.

- Sajnálok… mindent. – suttogta Lil a fülembe, miközben megöleltük egymást. Mindketten bekönnyeztünk, hiszen valamikor mégis a legjobb barátnők voltunk… Elbúcsúztunk egymástól, és megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot. Chace lekísérte Lil –t a taxihoz.

- Hát ennyi volt… - mondtam sóhajtva Taylornak, és becsuktam az ajtót.

- Ennyi. – ismételt meg engem, és megölelt, mire én újra sírni kezdtem, de már nem a dühtől, hanem a megkönnyebbültségtől, hogy Lil el valamennyire elrendeztük a dolgokat. Amikor megölelt hirtelen beugrottak azok a dolgok, hogy milyen jókat szórakoztunk együtt, és, hogy milyen jó barátnők is voltunk, még mielőtt megtörtént az, ami évekre szétválasztott kettőnket …

Halii!
Bocsánat, de még nem tudok új részt feltenni. Úgy terveztem, hogy ma írok, de még csak most tudtam géphez kerülni. Év végi nagy hajtások, stb. Megpróbálok minél előbb új részt írni, talán hétköznap sikerül. Köszi a türelmeteket... :)
Jó Éjszakát,
Sok Puszi,
B.

Sziasztóók!:)

Itt van az új rész. :) Ez olyan bevezető rész féle, azért is lett ilyen rövid. De nem is mondok semmit. Jó olvasást, és további szép Hétvégét.:)
Puszi,

B.

Reggel madárcsiripelésre ébredtem. A nap fénye beszűrődött a függöny rései között, és pont az ágyunkat világította meg.

Egy ideig csak feküdtem, és hallgattam a madarak dalát, gondolataim ezerfelé elkalandoztak.

Kis idő múlva óvatosan megpróbáltam Taylor öleléséből kibújni, de ahogy megmozdultam, elkezdett motyogni valamit, és még jobban magához ölelt.

Próbáltam még óvatosabb lenni, de nem sikerült. Amikor kikeltem az ágyból, Taylor rögtön felébredt.

- Hova mész? – kérdezte rekedtes hangos, félig nyitott szemekkel.

- Aludj nyugodtan tovább. Addig hozok reggelit. – suttogtam.

- Rendben. – válaszolt már alig hallhatóan, fejét a párnába dörzsölte, és visszaaludt.

Gyorsan megmosakodtam, átöltöztem, és lazán lófarokba kötöttem a hajam, és elindultam az étteremhez, hogy begyűjtsem a reggelit.

Amint beléptem, rögtön kiszúrtam Chace - t, a péksüteményeknél.

- Jó Reggelt! – üdvözöltem vidáman.

- Jó reggelt! – mondta széles mosollyal.

- Mond, hogy nem… - komolyodtam el hirtelen.

- Mi nem? – mosolygott még mindig.

- Lefeküdtél vele? – böktem ki végül.

- Nem rád tartozik. – mondta komoly hangsúllyal, de egy pici mosoly mégis megbújt a szája sarkában.

- Hát jó. – válaszoltam, mint akit egy cseppet sem érdekel a dolog. Elvettem 2 Croisant, és 2 pohár kávét, aztán elmentem az asztaltól.

- Ennyi? – szólt utánam Chace csodálkozva.

- Ennyi. – válaszoltam neki dallamosan, és visszamentem a szobába.

A liftben elhatároztam, hogy nem fog érdekelni, hogy Chace és Lil között mi történik.

Mikor felértem a szobába Taylor még aludt.

Úgy döntöttem, hogy lemegyek Nikkihez, amúgyis meg akartam vele beszélni, hogy ma mikor kell dolgoznom.

Nem kellett messzire mennem, csak 2 emelettel laktak lejjebb. Bekopogtam az ajtón, de azért próbáltam halk maradni. Semmi válasz. Miért alszik mindenki ilyen sokáig?

Nem akartam visszamenni a szobába, mert valamivel biztos felkeltettem volna Taylort, azt meg nem szerettem volna. Jobb, ha kialussza magát. Így ismét az étterem felé vettem az irányt.

- Újra itt? – kérdezte Chace, fél mosollyal az arcán.

- Nem miattad. Csak mindenki alszik. – mondtam bosszúsan, és lehuppantam a Chace –el szemben lévő székre.

- Tudom. Én is utálom a reggeleket. – mondta, és belekortyolt a kávéjába. – Kérsz?

- Mit?

- Kávét. Úgy nézted, mint aki ki van rá éhezve.

- Mert ki is vagyok. A reggelt mindig kávéval indítom. Úgy terveztem, hogy Taylorral együtt reggelizünk, de mire felértem, már visszaaludt.

- És ezért nem iszol kávét? – kérdezte értetlenül.

- Igen. Vele szeretnék reggelizni. – mondtam, és eltakartam a kávésbögréjét a szemem elől, mire kinevetett.

- 1 kortyot? – emelte fel bögréjét, és meglengette előttem.

- Jó, de csak egy kicsit. – mohón kivettem kezéből a bögrét, és belekortyoltam.

- Hát… nem kellett győzködni. – mondta, és elvette bögrét.

- Ha nem ihatok kávét, az olyan mintha Tom -nak mondanák, hogy ne üldözze Jerry –t, vagy bármi.

- Uh, ilyen súlyos? – gúnyolódott rajtam, és a hasonlatomon.

- Súlyos kávéfüggőségben szenvedek. – mondtam nevetve. – Nem. Dehogy. Simán kibírom kávé nélkül. Nem vagyok függő.

- Persze. Mint most. Csak belekortyolsz… meg ittad, vagy a felét. – nézett bele a bögréjébe, és nevetett.

- Nem is igaaz. – mondtam neki nyávogósan. – nah… már csak ez kellett. – morogtam egész halkan, amikor megpillantottam Lil-t, aki természetesen felénk közeledett.

- Szép Jó reggelt. – köszönt hangosan.

- Szia. – üdvözölte Chace, én pedig egy halvány mosolyt dobtam felé.

- Sajnos nekem most mennem kell. – mondtam ironikusan, és felálltam az asztaltól.

- Máris? De még csak most jöttem. – mondta Lil, éles hangján.

- Tudóóm. – válaszoltam ugyanolyan hangon, ahogy ő beszélt az előbb, és szomorúságot tettetem, amiből mindenkinek lejött, hogy nagyon nem sajnálom a dolgot. – Majd beszélünk. Sziasztok. – hadartam el a végét, és elsiettem. De előtte gyorsan lenyúltam Chace kávéját.

- Hééj. Ez nem volt szép. – kiabált utánam Chace.

- Köszönőőőm. – mondtam válasz képen, és intettem egyet.

- Hát te hol voltál? – kérdezte Tay, miközben egy szál alsógatyában ette a reggelit.

- És nem vártál meg? – kérdeztem durcás hangon.

- Azt hittem, hogy már ettél. – válaszolt Tay, és bekapta az utolsó falatot.

- Rád vártam. – huppantam bele az ölébe, és összefontam a karom.

- Bocsánat. – mondta aranyosan egy kis mosollyal, és engesztelés képen adott egy csókot.

- És most mit fogok enni? – néztem az üres tányérra, és mosolyogva vissza rá. – Azt hiszem, hogy be kell érnem a kávéval..

- Hát… - mosolygott szélesen.

- Azt is megittad? Na szép…

Úgy imádom. Olyan édes fejet vágott, mintha tényleg nagy bűn lett volna, hogy megette a mint a kettő Croisant.

- Szeretlek. – Mondtam, és adtam neki egy csókot.

- Én is téged. – mondta ő is lágyan, és megölelt. Izmos mellkasára hajtotta, a fejem. Felemeltem a fejem, és megcsókoltam. Kezemet végigsimogattam mellkasán, fentről lefelé, szépen lassan. Taylor meg én is egyre jobban kívántuk a másikat. Nem sok választott el a férfiasságától, amikor megint kopogás szakított félbe minket.

- Hát ez nem igaz. Ez már rendszerré fog válni, vagy mi van már? – mondta Taylor bosszúsan.

Felálltam, hogy fel tudjon állni, és odaadtam neki egy nadrágot.

Felvette, és kinyitotta az ajtót.

- Csak nem megint rosszkor zavarok? – kérdezte Nikki, zavarban volt.

- Semmi baj, már megszoktuk. – válaszolt Tay egy kicsit ingerülten.

- Remekül időzítesz. – mondtam neki én is. – Gyere be.

- Bocs haver. – mondta Ed, Tay –nek, mikor bejött a szobába.

- Mi járatban? – tértem a lényegre.

- Igazából semmi különös…. Csak mondani akartam, hogy ma este dolgozunk.

- Meg el akartunk hívni, reggelizni. – fejezte be Nikki mondatát Ed.

- Bocs, már ettünk. – vágta rá rögtön Tay.

- Már aki. – néztem rá gúnyosan. – Mindjárt éhen halok.

Ismét az étteremben találtam magam, de már végre ettem is. Ma már 2x voltam itt, és egyszer sem tudtam enni.

- Tudtok valamit Chace –ről, és Lil –ről? – kérdezősködött Ed.

- Nem igazán. Tegnap még maradtak kettesben, aztán nem tudom, hogy mi történt. – mondta Nikki, majd mindenki rám nézett.

- Most miért néztek rám? Nem tudok semmit.

- Te mindig mindent tudsz.

- Most nem. De talán kérdezzétek meg tőlük. – mondtam, és odabiccentettem feléjük. Amint leültek, a többiek rögtön rá is tértek a tárgyra.

- Na és most mi van veletek srácok? – vágott bele a témába Ed. Úgy csináltam, mintha teljesen el lennék merülve a lekváros zsemlémben, de közben fél füllel hallgattam, hogy mit fognak válaszolni.

- Mi lenne? – kérdezte Chace vállat vonva.

- Ezt kérdezzük. – sürgette meg Nikki Chace-t.

- Nem vagyunk együtt. Ha ez érdekel titeket. – mondta Lil, mire rögtön felkaptam a fejem. – De… - karolt bele Lil Chace karjába. – bármi lehetséges. Chace igen jó pasi. – mondta Lil, közben Chace karját simogatta. Chace láthatólag kicsit zavarban érezte magát.

- Erről Chace-t is megkérdezted, vagy megint magad döntöttél így? – csúszott ki a számon véletlen, ez a gúnyos megjegyzés. Mindenki rögtön rám kapta a fejét. – Ezt most hangosan ki mondtam volna? – csúsztam lejjebb a székben zavaromban.

Halihóó.:)
Az új külsőhöz, egy új fejezet is dukál. :) Extra hosszúra sikeredett, mert sokat kellett rá várnotok. Utólag is bocsánat érte. Remélem tetszeni fog nektek. Ahogy szerintem a címből is kitaláltátok, csatlakozik a bandához egy új tag. De mennyi időre? Majd kiderül.
Jó olvasást, és további szép napot.
Puszi,
B.

Reggel későn keltem, hosszú volt az este. Jó, hogy Taylor végre itt van mellettem, amikor felébredek. Most, hogy vége a forgatásoknak, csak délutánonként van programja. Interjúk, fotózások stb.

- Mit csinálunk ma? – kérdeztem Tay –t, mikor már ő is felébredt, és hozzábújtam. Hátulról átöleltem, és izmos mellkasát fogtam. Óvatosan megfordult, hogy szembe nézhessen.

- Ma el kell mennem egy kutya menhelyre. Fotózás féle lesz. Van kedved velem jönni? – kérdezte rekedtesen, és adott egy puszit a homlokomra.

- Mehetek?

- Persze kicsim. Örülnék, ha ott lennél.

- Akkor ez esetben, boldogan. – teljesen izgatott lettem. Taylorral lehetek, és közben cuki kutyákkal foglalkozhatok.

- Akkor készülődjünk. Hamarosan ott kell lennünk. – Taylor nehézkesen kikelt az ágyból, és bement a fürdőbe. Én addig előkészítettem azt, hogy mibe fogok menni. Olyat választottam, ami nem baj, ha koszos lesz.

Pár perc múlva Tay kijött, és én váltottam fel a fürdőben. Hamar elkészültem. Amikor kijöttem a fürdőből, Tay éppen öltözött. Csak egy farmernadrág volt rajta. Célba vettem, és megcsókoltam. Hamar átment valami másba az egész, de sajnos nem lehetett, mert nem fogunk időben odaérni. Nagy nehezen elszakadtunk a másiktól, és felöltöztünk.

Amikor odaértünk a menhelyre, akkor majd megszakadt a szívem a sok, árva kutya láttán. Olyan szomorú szemekkel néztek rám, mintha azt mondták, hogy „ vigyél el kérlek”. Legszívesebben mindegyiket magammal vittem volna.

- Most mennem kell, de majd megkereslek. – mondta Tay, egy rövid csók után, és rögtön ment a dolgára.

- Rendben.

Amint elment, rögtön elindultam felfedező útra. Nagy menhely volt, tiszta, és rendezett. Kicsit csodálkoztam is, hogy ilyen rendezett az egész, nem ilyenre számítottam.

Egyszer csak megláttam… az egyik kennelben. A kedvenc kutyám, egy Dán dog. Kiskorom óta imádom a dán dogot, és mindig is ilyen kutyát akartam. Amikor megláttam egyet, rögtön bekönnyezett a szemem, annyira vágytam egy ilyen kutyára. Rögtön odasiettem a kenneléhez, és elkezdte csóválni a farkát. Hátsó lábaira állt, elülső lábai a ketrecen voltak. Állva nagyobb volt, mint én.

- Gyönyörű vagy. – mondtam neki elámulva, mire ő csak ugatott egyet. Az egész menhely bezengett mély hangjától, és kirázott a hideg. Odajött hozzám egy nő, és rögtön a kutya felől kérdezősködtem. – Jó napot. Mennyi idős ez a kutya?

- 2 éves. – válaszolt kedvesen a nő, közben a kutyát vizsgálta szemével. – Most kifejezetten jókedvűnek tűnik. Mostanában elég, hogyis mondjam, depresszív volt.

- Oh… szegénykém. És miért került ide?

- Egy elhagyatott házban volt eddig. Szerencsére hamar rátalált a szomszéd nő, még mielőtt éhen halt volna, és behozta hozzánk.

- És miért nem fogadta örökbe?

- Tudja kedves, egy ilyen nagy kutya elég drága mulatság. Iszonyatosan sokat eszik, és nagy termete miatt sok mozgást igényel. Nem mindenki meri bevállalni.

- Értem… Be lehet menni hozzá? – kérdeztem, és nagyon reméltem, hogy igen, és valóra válik az álmom.

- Persze, nyugodtan. De szerintem jobb lenne ott kint, ahol nagyobb a hely.

- Remek.

A nő segített rátenni a nyakörvet és a pórázt. A kutya nagyon boldog volt, és élénk. Hamletnek hívták, és nagyon sokat játszottunk együtt. Én is nagyon boldog voltam.

Időközben Taylor is megérkezett, és ő is játszott vele.

- Na, hogy ment a fotózás? – kérdezősködtem, miközben Hamletet simogattam, és ültünk a fűben. Viccesen nézhettünk ki, hogy így a kutya sokkal nagyobb volt nálam.

- Jól, nem volt semmi különös. De látom te is jól szórakoztál. – mondta Tay, és Hamletre nézett.

- Igen. Imádom a dán dogokat. – válaszoltam Tay – nek, és elmeséltem neki, hogy már kis korom óta vágyok egy ilyen kutyára.

- Ha gondolod, akkor… - nem is kellett végigmondania, tudtam, hogy mire gondol, és rögtön a szavába vágtam.

- Nem, nem lehet. Egyrészt drága, és sosem fogom hagyni, hogy ilyen sokat költs rám, másrészt pedig a hotelben amúgy sem lehet kutyát tartani. – Nagyon jó lett volna, egy pillanatra el is játszottam a gondolattal, hogy Hamlet az enyém lenne. De nem hiszem, hogy boldog élete lenne egy hotelben. Neki egy nagykert kéne, ahol sokat tudna mozogni.

- Ne foglalkozz a pénzzel. A hotelt meg simán elintézem. – győzködött Taylor. Nagyon hajlottam az ötletére, de nem lehet.

- Jó lenne, de sajnos nem. – megcsókoltam Taylort. – Nagyon rendes tőled, de szerintem maradok annál, hogy bejövök hozzá néha látogatóba. Ha megengedik. – Hamlet rögtön talpra állt, és bökdösött a fejével. Eskü, mintha értette volna, hogy mit mondtam az előbb Tay –nek.

Sajnos mennünk kellett, de megbeszéltem a menhely vezetőjével, hogy ha lehetséges, akkor néha eljönnék Hamlethez. Nem volt ellenére a dolog, örült neki, hogy valaki le fogja fárasztani. Azt is megengedte, hogy elvigyem sétáltatni. Ennek még jobban örültem, és elterveztem, hogy holnap el is jövök hozzá látogatóba.

- Hali, megjöttem. – mondtam Nikkinek, miközben vettem fel a kis kötényem, és beálltam a pult mögé.

- Rendben. – mondta Nikki fél perc múlva, a nagy sürgés – forgás közepette.

- Jól meggondoltad ezt a kutyás dolgot? – kérdezte Taylor, és leült a pulthoz.

- Igen. – vágtam rá határozottan.

- Milyen kutyás dolog? – kérdezte Nikki, közben a vendégeket szolgálta ki.

- Semmilyen. – vágtam rá gyorsan, és kivertem a fejemből még a gondolatát is.

- Egy Dán dog. – válaszolt helyettem Tay.

- Óó… egy Dán dog? Az Bess kedvence. – váltott át Nikki „vinnyogós” hangra.

- Milyen Dog? – Pattant le Chace Taylor mellé.

- Bess szerelmes lett egy dán dogba ma, de nem hagyja, hogy megvegyem neki. – magyarázta Tay.

- Kinek lesz kutyája? – csatlakozott hozzánk Ed is, és kezdődött az egész előröl.

- Senkinek. Senkinek sem lesz kutyája, és nem kell kutya. Hiába olyan édes, és nagy, és a kedvencem… akkor sem. És szálljatok le a témáról. – csattantam fel, és 2 lépést arréb mentem, és kicsit ingerültebb hangon megkérdeztem a vendéget, hogy mit iszik. Egy kicsit meg is ijedt tőlem.

- Bess beleszeretett egy dán dogba. – suttogta Tay Ed-nek, de nem volt elég halk, mert meghallottam. Szúrós pillantást vettem Tay-re, és ő csak szélesen mosolygott.

- Mondtam. Majd elmegyek hozzá minden nap. Olyan lesz, mintha az enyém lenne, csak… nem látom olyan sokat… és nem lesz velem este… - kezdtem bele az ábrándozásomba, de megráztam a fejem, és elhesegettem a gondolatot. Mind a 3 srác csak mosolygott rajtam.

- Hova, hova? – kérdezte Chace másnap reggel.

- A menhelyre. – mondtam sietve, és igyekeztem a kinézett taxim felé.

- A kis barátodhoz? – kérdezte, és követett kifelé.

- Igen. Jössz velem? – álltam meg a nyitott taxi ajtóban, és sürgető pillantásokat vetettem felé, hogy én már indulnék.

- Mehetek. – vonta meg a vállát.

Mikor a kennelek között sétáltunk egyre izgatottabb lettem. Chace félpercenként leállt a minden kutyánál és gügyögött hozzájuk.

- Itt is vagyunk. – ugrottam oda vidáman, de hirtelen el is ment a kedvem. A kennel üres volt. – Hol van? – kérdeztem csalódottan.

- Sajnálom kedves. Nem rég vitték el. Pont elkerülte őket. – mondta a nő, akivel tegnap beszéltem.

- Oh. Értem. – válaszoltam szomorúan könnyeimmel küszködve, és az üres kennelt néztem.

- Sajnálom. Mondta Chace, és átkarolt.

- Semmi gond. Tudtam, hogy ez lesz, csak valahogy mégis a magaménak éreztem.

Chace hazafelé próbált felvidítani, kisebb nagyobb sikerrel.

- Hol voltál kicsim? Reggel olyan hamar eltűntél. Fel sem keltettél. – mondta Tay, és adott egy csókot. Halványan visszacsókoltam, és megérezte, hogy van valami bajom. – Mi a gond? Történt valami? – kérdezte Tay aggódva, és két kezébe vettem az arcom.

- Hamletet elvitték.

- Oh édesem. Sajnálom. – ölelt meg jó szorosan. – De tudtad, hogy egyszer ez lesz.

- Igen, tudtam. De nem gondoltam, hogy ilyen hamar meg fogják venni.

Taylor két kezébe vett, és elvitt az ágyig. Finoman lefektetett rá, és óvatosan félig rám feküdt, és egy lágy csókot adott.

- Jól vigasztalsz. – suttogtam fülébe, két csók közben.

- És még csak most kezdtük el. – felelt mosolyogva, és a szája után kaptam, csókot követelve.

Megfogta derekam, és még jobban magához szorított. Lágy csókjaink egyre szenvedélyesebbek és vadabbak lettek.

Hirtelen kopogtattak.

- Ki az? – sóhajtott egy nagyot Tay, és kiordibált. Míg a válaszra vártunk, Ő birtokba vette a nyakamat.

- Én. Nikki. – ordibált vissza, és most én sóhajtottam egy nagyot.

- Nem ér rá? – kérdeztem kedvesen, hátha elmegy, és Tay –el folytathatjuk, amit elkezdtünk.

- Nem. Van egy meglepim.

- Ah… várj. Megyek. – mondtam bosszúsan.

Nagy nehezen kikeltem az ágyból, és odacammogtam az ajtóhoz, nem éppen nagy kedvvel.

Ahogy kinyitottam az ajtót, nem hittem a szememnek. Na ne… Gondoltam magamban.

- Lil? Mit keresel itt? – kérdeztem meglepődve, és arra gondoltam, hogy bárcsak ne nyitottam volna ki az ajtót.

Lil a nyakamba ugrott és megölelt.

- Szia. Na ezért megérte kinyitni nem? – kérdezte Lil örvendezve.

- Meg ám… - mondtam mosolygást és örömöt színlelve.

- Remélem nem zavartam meg semmit. – pillantott Lil Tay felé, aki éppen a pólóját vette vissza.

- Nem dehogy. – válaszoltam zavartan mosolyogva, és a hajamba túrtam. Tay már mellettem is termett, és nyújtotta kezét Lil felé. – Ó igen. Bocsi. Tay, ő Lil az unokahúgom, Lil, Ő Taylor, a barátom. – Bemutattam őket egymásnak, és betessékeltük őket.

Mindenki leült a kanapéra, és beszélgettünk.

- Na és mit keresel erre felé? – Lehet kicsit durva volt a hangsúlyom, de nem zavar, ha tudja, hogy nem látom olyan szívesen, mint amennyire ő örült nekem. Ugyanis Lil mindenkit átver. Lenyúlta a barátomat, és még itt jópofizik nekem. Nyilván neki a barátom is csak egy egyéjszakás kaland volt, mint a többi pasija, akiket olyan szívesen kibeszél mindenki előtt.

- Csak átutazóban vagyok. – hála az égnek… - Nikki mondta, hogy most itt laktok, és hogy ugorjak be.

- Ó, igen? – kérdeztem Nikkitől, és szúrós pillantásokat vetettem felé. Tudja jól, hogy mi a helyzet köztem és közte. – Hát ez egy fantasztikus ötlet volt…

- Na és ti? Hogy jöttél össze Te Taylor Lautnerrel? – Hangsúlyozta ki a Te részt.

- Olyan meglepő?

- Kicsit. Egy sztár meg te… Érdekes párosítás.

- Tessék? – kérdeztem kicsit ingerülten.

- Tudod… nem vagy az a kifejezetten, hogy is mondjam…

- Örülök, hogy Bess velem van. Amikor először megláttam, és beszéltünk… Nem tudtam kiverni a fejemből. Gyönyörű és okos lány. – Hálásan néztem Tay –re, és adott egy csókot.

- Nem akarom, hogy ott legyen a vacsorán. – mondtam Taylornak, amikor már túl voltunk ezen a kínos beszélgetésen, és már öltöztünk a szokásos vacsorára.

- Mi történt köztetek? – elmeséltem neki az egész pasi lenyúlós sztorit. Elmondtam neki, hogy milyen kétszínű. – És akkor miért csinál úgy, mintha nem történt volna semmi?

- Gondolom azért, mert neki semmiség volt.

- Értem. De szerintem ne húzd fel magad rajta. Ne is figyelj oda rá.

- Nem tudom. Attól félek, hogy magába bolondítja Chace-t, és csak úgy lerázza majd, és hoppon marad. Megkapja, és egy újabb trófea lesz csak számára.

- Chace nem hülye. Tudja, hogy kiben kell megbíznia.

- Remélem. De ha…

- Kicsim.

- És ha…

- Ne aggódj már ennyire.

- Jó…

Taylort a hülye teóriáimmal fárasztottam, amíg a hotel étterme felé sétáltunk.

Amikor beléptünk rögtön megláttam, hogy Chace, Lil, Nikki és Ed milyen jóízűen nevetgélnek. Lil nevetés közben megfogta Chace karját. Lehet, hogy egy kis féltékenység is lapul bennem, de ha átmeri verni, akkor megölöm.

Felvettem a műmosolyom, és csatlakoztunk hozzájuk.

- Sziasztok. – mondtam mosolyogva, és leültünk az asztalhoz.

- Min nevettek ennyire? – kérdezte Taylor mosolyogva, közben pedig az étlapot nézte.

- Lil csak elmesélte, azt a sztorit, amikor gimiben beégtél az egész suli előtt a beszédeddel. – mondta Chace nevetve.

- Oh igen? Örülök, hogy mindenki ilyen jól szórakozik rajta. – Taylor az asztal alatt megfogta a combon, és simogatta, hogy nyugodjak meg.

- Jajj már Bess. Már rég történt. – mondta Nikki mosolyogva, és kortyolt egyet a borából.

Vacsora közben végig Lil –t figyeltem, ahogy magához édesgeti a barátaimat. Már szinte Taylort is teljesen megbabonázta.

- Hozok még piát, mindjárt jövök. – állt fel az asztaltól Chace.

- Veled megyek. – pattantam fel rögtön én is asztaltól, és együtt mentünk a bárpulthoz.

- Aranyos az unokahúgod. – mondta Chace mosolyogva.

- Mi? Nem. Nem aranyos. Nem szeretheted meg. Csak átver téged.

- Csak nem féltékeny vagy? – kérdezte Chace csábos mosollyal.

- Mi? Én? Cöhh … Nem. – vágtam rá rögtön, és legyintettem egyet a kezemmel.

- Pedig nagyon úgy tűnik.

- Nem vagyok. Csak ismerem. Ne tudd meg, hogy hány fiúval volt dolga. És meddig tartott a kapcsolatuk? 1 napig. SE. – magyarázkodtam felháborodottan, amin csak mosolygott. – Most miért mosolyogsz?

- Csak rajtad. – mosolygott tovább, és megint olyan édesen nézett, mint régen.

- Kösz. Szóval ennyire veszel komolyan? Rendes tőled. – duzzogtam, hátha így meg tudom győzni.

- Ajjmár Bess. És ha megváltozott?

- Azt kétlem.

- Nyugi. Nagyfiú vagyok már. Tudok vigyázni magamra.

- Rendben.

- De édes tőled, hogy ilyen féltékeny vagy. – mondta, és félig megölelt, már amennyire a poharaktól tudott a kezében, és elindultunk vissza az asztalhoz.

- Nem kapkodtátok el. – jegyezte meg Ed, és belekortyolt a poharába.

- Máskor akkor te hozod a piát. – szólt vissza Chace, és leültünk az asztalhoz. Chace és Lil volt velem szemben. Kitűnő rálátás…

- És te is színészkedsz? – kérdezte Lil Chace-től, és kezét Chace kezére tette. Rögtön Chace –re pillantottam, aztán a kezükre, és jelentőségteljesen néztem rá. Chace abban a pillanatban elvette a kezét, és a poharához nyúlt, és belekortyolt egyet.

- Igen. Én is színészkedéssel foglalkozom. – válaszolt Lilnek, és végig a szemébe nézett. Nee… hogy lehetek ilyen féltékeny? Itt ül mellettem Taylor. Vele kéne foglalkoznom. Rögtön kivertem a látványukat a fejemből, és Taylor felé fordultam.

- Mit csinálsz holnap? – hoztam fel egy témát.

- Egész nap a tiéd vagyok. – válaszolt és megcsókolt.

A vacsora hátralévő része ugyan így telt. Mivel Chace és Lil velem szemben ültek, nem tudtam nem rájuk nézni. Úgy turbékoltak, mint a madarak. Még hogy nem fog neki bedőlni… Na majd beszélek vele holnap. Vagy nem kéne? Nem kéne. Nem szólhatok bele abba, hogy kivel van. Egy jó ideig ezen agyaltam, amíg Tay ki nem verte őket a fejemből. Szerencsére.

- Felmegyünk? – kérdezte tőlem Tay, és rögtön igent mondtam neki. Ed és Nikki is felállt, hogy elmennek.

- Mi még maradunk? – kérdezte Lil Chace –től.

- Persze. Van időnk.

- Akkor sziasztok…

Taylornak elmondtam a megfigyeléseimet Lil el kapcsolatban, de szerinte csak túlreagálom a dolgokat. Ahogy beszálltunk a liftbe, Ő rögtön akcióba lépett, és csókolózni kezdtünk. Már majdnem ott tartottunk, hogy ledobjuk a ruháinkat.

Bementünk a szobába, Taylor ismét karjaiba kapott, és letett az ágyra, és rám feküdt ugyan úgy, ahogy délután.

- Azt hiszem, hogy itt hagytuk abba. – suttogta Tay a fülembe.