Story with Taylor Lautner

Remélem tetszeni fog nektek. Engem nagyon szórakoztatott ennek a résznek a megírása.
Jó olvasást. Kérek sok véleményt. : DD
Sok Puszi, Betti


Holnap esküvő, és mindenki egyre izgatottabb.

Reggel már anyuék is itt voltak nálunk. Már csak Taylor hiányzott. Abban maradtunk, hogy amíg anyuék itt vannak, nem alszik itt, mert bár nem vagyok már gyerek, nem tudom, hogy mit szólna apu, ha éppen Tay-t látná félmeztelenül kijönni a szobámból. Úgyhogy ezt szeretnénk inkább elkerülni.

Éppen a reggelinket fogyasztottuk, amikor csengettek. Anyu kinyitotta az ajtót.

Mikor megláttam, hogy ki sétál be, rögtön leeset az állam.

- Ben? Mit-mit keresel itt?
- Ennyi ne örülj nekem. – odajött hozzám és megöleltem. A döbbenettől még mindig úgy álltam a konyha közepén, mint egy szobor.
- Benji? – szólalt meg Nikki csodálkozva. – Úristen de meg változtál. Sokkal…. Nem is tudom… férfiasabb lettél.
- Köszi. – felelt nevetve. – Te is jól nézel ki.
- Na és? Mit csinálsz itt?
- Egy ideig itt dolgozom. Natasha mondta, hogy ugorjak be valamikor.
- Anyu? Beszélhetnénk? – húztam be a szobámba anyut.



- Mit keres itt Ben?
- Én hívtam meg. Remélem nem gond.
- Ami azt illeti… de.
- Kicsim. 1 éve volt már. Lépj túl rajta.
- Lépjek túl?? Lelépett egy szó nélkül, és azt hiszi ha most visszajön 1 év után, akkor…
- Nem akartam neked rosszat. Tudod, hogy jóban vagyunk a szüleivel. Megemlítettem, hogy a nővéred férjhez megy, és ezért Londonba utazunk. Mondta, hogy itt dolgozik Ben is egy ideig. Szó szót követett, és meghívtam, hogy látogasson meg.
- De Anyu.

Hirtelen benyitott Ben.

- Kopogásról hallottál?
- Magatokra hagylak titeket. – felállt anyu és kisétált.
- Beszélhetünk? – kérdezte Ben.
- Nem igazán. – álltam fel az ágyról, hogy elmenjek, de Ben megfogta a karom.
- Kérlek. – Belenéztem barnai szemeibe, és megadtam magam.
- Rendben. – sóhajtottam.
- Még mindig gyönyörű vagy.
- Térjünk a lényegre. Mit keresel itt?
- Miattad vagyok itt. Hogy megbeszéljük a dolgokat.
- Mégis mit? Azt, hogy egy szó nélkül leléptél?? Azt, hogy nem tudtam rólad semmit, hogy élsz-e, vagy mi történt?? Hallgatlak!
- Sajnálom.
- Hát én is.
- Ne legyél ilyen. Tényleg sajnálom, oké? Nem kellett volna lelépnem. Már megbántam. Csak tudod… megijedtem ettől az egésztől. Mikor édesanyád már az eljegyzésről beszélt, meg hasonlók.
- Óó… hát az más. Így máris megértem, hogy miért nem tudtál legalább egy rohadt sms-t küldeni.
- Bess. Kérlek. – közelebb lépett hozzám. Alig volt köztünk pár centi.

- Bess. Megjött Taylor. – kiabált Nikki.
- Pillanat.
- Taylor? Ki Ő? – kérdezte Ben csodálkozva.

Kimentem a szobából, és rögtön Taylorhoz mentem.

- Szia Kicsim. – köszönt Tay mosolyogva. Mikor odaértem, rögtön adott egy hosszú csókot.
- Csak nem hiányoztam?
- Egy kicsit. – mosolygott, és jött közel hozzám csókra várva.
- Kicsit? – húztam el mosolyogva a fejem.
- Nem. Nagyon. – közel húzott magához, és én is megadtam magam.

Taylor éppen a szobám ajtajában álló Ben-t nézte.

- Igen. Hm. Taylor, ő Ben. Ben, Ő Taylor. – elég hülye helyzet. A Mostani barátomnak bemutatom a volt barátomat. Annál kínosabb helyzetben nem is lehettem volna.

Közelebb mentek egymáshoz, hogy kezet fogjanak.

- Mit csináltatok a szobában?
- Mi csak…
- Csak beszélgettünk. Tudod. Van mit bepótolnunk. – Ben ezt szinte nem is Taylornak, hanem nekem mondta.
- És honnan ismeritek egymást?
- Együtt voltunk.
- Régen. – szóltam közbe.
- Elég sokáig, ami azt illeti. – mosolygott Ben. – És ti?
- A Barátja vagyok. – Tay rögtön megfogta a derekam, és szorosabban magához húzott, jelezvén Bennek, hogy én hozzá tartozom. Szerettem Taylor-t, és láttam rajta, hogy most nagyon féltékeny lett. Mikor magához húzott, rögtön adtam neki egy rövidke csókot, hogy tudja, engem csak Ő érdekel. Láthatólag tetszett is neki.

Ben is teljesen féltékeny volt.

Hosszú napnak ígérkezik…

Egy percig még farkas szemet néztek egymással, de megzavarta őket, hogy megjött Apu, és Will.

- Hát ti hol voltatok? – pont jókor. Kikerültem a harctérről.
- Szia kicsim. Will megmutatta, hogy hol lesz az esküvő.
- De ma lesz próba.
- Tudom, de így jobb, hogy nem kell rátok telepedni.
- Jajj Apu.

Apu rögtön kiszúrta Ben-t. Nem nagyon kedvelte őt, már akkor sem, amikor együtt voltunk.

- Szia Ben. Micsoda meglepetés. – Kicsit gúnyosan köszönt Bennek. Mikor Taylor-nak köszönt, akkor sokkal, élettel telibb volt. – Mit keresel erre felé, Ben?
- Gondoltam meglátogatom Bess-t.
- Oh, értem. Látom, találkoztál Taylorral. Bess barátja.
- Igen tudom.
- Tudtad, hogy színészkedik? Elég sikeres a munkája. Te mit is dolgozol?
- Még ingázom két munka között. Elég bonyolult.

Oh-hó szép volt apu. Ajj, imádom. „Kis” jelét mutatta annak, hogy Taylor-t szívesebben látja mellettem.

1-0 Taylornak. De van egy olyan érzésem, hogy nem marad ennyiben.

Már szinte megsajnáltam Ben-t, hogy ennyire nem látják szívesen. De láthatólag nem érdekelte semmi, rajtam kívül.

Will odament bemutatkozni Ben-hez, aki gratulált neki az esküvőhöz. Will illedelmesen el is hívta az esküvőre, mert mégiscsak bunkóság lett volna…

Ezt később meg is fogom kérdezni tőle, hogy mégis miért csinálta ezt?!

- Gyertek ide lécci. – szólt Nikki, hogy menjünk a konyhába. – Tudnátok segíteni? Ha nem gond, akkor mindenkinek lenne délelőttre egy kis feladata.
- Persze szívem. Mondd csak. – válaszolt anyu mindegyikőnk helyett.
- Apu, Taylor. El tudnátok menni az étterembe, ahol az esküvő után leszünk, hogy minden rendben van e. Kártyák, kaja, díszlet, stb.
- Persze. – válaszolt Taylor. Rámoslyogtam, hogy rendes tőle, hogy elvállalta.
- Anyu, Will meg én elmegyünk a ruhámért, meg templomba. És akkor, akkor… Bess. Tudom, hogy nem szeretsz takarítani, de rendbe tudnád tenni a lakást, ha megkérlek??
- Rendben.
- És én? – kérdezte Ben, aki nem kapott semmilyen munkát.
- Te is szeretnél valamit csinálni?
- Hát, szeretném kivenni a részem a munkából. Ha nem gond.
- Persze, persze. Az csak jó. Akkor te pedig… Nem tudom. Maradj itt, és segíts Bess-nek. – Taylorra néztem, aki rögtön rám nézett. Nagyot sóhajtottam. Láttam rajta, hogy nem örül a beosztásnak. Rögtön felnézett Ben-re, aki fölényesen mosolygott.

Apu meg Taylor mentek el utoljára. Nehezen vált meg tőlem, nem akart egyedül hagyni Ben-nel. Miután mindenki elment, ketten maradtunk.

- Akkor ketten vagyunk.
- Igen. – mondtam, és ott is hagytam

Bementem a nappaliba, és bekapcsoltam a rádiót. Felhangosítottam, és akkor kezdhetjük is.

- Még mindig mindent rádió mellett csinálsz? Régen is állandóan bekapcsoltad, ha takarítani kellett, vagy hasonlók. – nosztalgiázott Ben.
- Azzal a különbséggel, hogy most te is takarítasz, és nem csak nézel.
- Rendben. Mit csináljak?
- Nem tudom. Kezdhetnéd a fürdővel.
- Igenis.

Már egy fél órája takarítottunk. Már nem volt sok hátra, csak az én szobám.

- Segítsek a szobáddal?
- Ha szeretnél.

Gyorsan felporszívóztam, addig Ben a port törölgette. Megtalált egy fényképes dobozt, amibe az összes régi képeim benne voltak.

- Hát ez mi?
- Micsoda? – fordultam Benhez. – Ja, csak fényképek. Régiek már.

Mindketten leültünk a földre, és nézegettük a képeket. Némelyiken sokat röhögtünk, hogy hogy néztünk ki. Ugyanis Bennel mér kiskorunk óta ismerjük egymást. Sok közös emlékünk van, az már biztos…

- Hoppá. Mit találtam? – lengetett a magasban egy képet.
- Mi az? – odaadta, hogy lássam. Egy ideig néztem a kettőnkről készített képet. Akkor készült mikor még együtt voltunk.
- Jól néztél ki. Vagyis. Még mindig. – ránéztem Ben-re, aki csak mosolyogva nézte a képet. Elöntöttek a régi emlékek. Egyre több kép került elő, és mindegyikhez volt külön sztorink is. – Jó volt veled. Azt hiszem, hogy életemben csak veled voltam a legboldogabb. – Erre nem tudtam mit felelni. Tényleg jó volt. Szerettem őt. Nagyon is. De miután lelépett, nagy fájdalmat okozott. És most boldog vagyok. Taylorral.

Visszatettük a dobozba a képeket. A lakás csillogott a tisztaságtól. Mind a ketten elfáradtunk. Leültünk a szőnyegre, és folytattuk a beszélgetést.

- Tényleg sajnálom.
- Rendben. Felejtsük el. Már rég volt. Én már túlléptem rajta. Tedd ezt te is.
- És ha nem megy?
- Idővel fog. – Egymásra néztünk, hosszan egymás szemébe. Ben lassan közeledett felém a fejével… Egy részem azt sugallja, hogy csókold meg. Még utoljára. Másik felem meg nem tartja helyesnek. Taylort szeretem, és nem tehetem ezt vele. Egyre közelebb jött felém, én mozdulatlan voltam. Mikor már éreztem, hogy ajkunk egy kicsit összeér. Az utolsó pillanatban elhúztam a fejem, és megtagadtam csókját. De ő rámenős volt, és még jobban próbálkozott.
- Ben. Kérlek. Szállj le rólam. – Hirtelen abbahagyta a taperolást, és észbekapott.
- Sajnálom.
- Menjünk. Megjöttek a többiek.

Kimentünk, hogy köszönjünk.

- Mind együtt?
- Igen. Találkoztunk, és úgy döntöttünk, hogy megyünk reggelizni.
- Jajó. Persze. Mi itthon keményen dolgozunk, hogy tiszta legyen a lakás, ti meg … esztek. Na szép.
- Ne aggódj. Hoztunk neked is. Nektek. – mondta Taylor, és adott egy csókot.
- Na azért. – mosolyogtam, és megcsókoltam. Beleharaptam a szájába, amire még követelőzőbb lett, és csókot kért. Kicsit túl szenvedélyesre sikeredett, mert a többiek elkezdtek nevetni. – Bocsánat.
- Menjetek inkább szobára srácok. – Mondta Nikki nevetve.

Taylorral összenéztünk, de tudtuk, hogy nem tehetjük. Adtunk még egy rövid csókot egymásnak, és elvonultam a reggelimmel. Megböktem Ben hátát, hogy jöjjön enni. Rögtön tudta, hogy mire gondolok, és jött utánam.

Reggeli után bementem a szobámba átöltözni, valami illatosabb ruhába. Mikor bementem megláttam Taylort, hogy az asztalon néz valamit.

Halkan odalépkedtem hozzá, hogy ne vegye észre. Átkaroltam hátulról, és megnéztem, hogy mit néz.

Egy kép volt a kezébe. Elkezdtem izgulni, mikor megláttam a képet. Akkor maradhatott elől, amikor Bennel néztük a közös fotóinkat. Én és Ben voltunk rajta.

Tay nem szólt semmit, csak a képet nézte.

- Jé. Ez elől maradt. – Bunkó módon kivettem kezéből a képet, és beraktam a fiókba, csakhogy ne azt nézegesse egyfolytában, ami már vagy 1 éve készült.
- Hogy hogy elől van?
- Takarítás közben Ben megtalálta a dobozt, amiben a régi képeim vannak. És nézegettük őket. – nagyon izgultam. Nem szerettem volna, hogy Taylor félreértse a dolgokat. Plusz, még bűntudatom is van, hogy eljátszottam a gondolattal, hogy megcsókolom Ben-t.
- Mi volt köztetek?
- Semmi olyan, amit ne tudtam volna elfelejteni, és rég lezárni.
- Bővebben?

Elmeséltem Taylornak az egész sztorit. Az elejétől a végéig. Nem hagytam ki semmit. Néha elég keseredett arca lett. De mikor elmeséltem, hogy már rég túl vagyok rajta, és csakis őt szeretem akkor máris jobb lett az arckifejezése.

Csönd volt. Vártam, hogy mit fog erre mondani, de eddig semmi. Csak végig hallgatta amit elmeséltem, és felállt.

- Ne menj el. Kérlek. Már rég volt. Nem haragudhatsz rám azért, ami már 1 éve volt. Taylor. Szeretlek.
- Nem akartam ki menni. Csak felálltam. – mosolygott, és közelebb jött hozzám. – Nem haragszom rád, mert nincs miért. Ez csak egy kép, és már 1 éve volt. Most meg most van. És Szeretlek. Ez a fontos. – annyira megkönnyebbültem, hogy nem haragszik rám.
- Taylor… még van valami. Tudod… Mikor a képeket nézegettük, meg akart csókolni, és…
- Megcsókolt? – Taylor felhúzta magát, és idegesen indult kifelé a szobából Ben felé.
- Nem. Várj. Nem hagytam, de bűntudatom van, mert eljátszottam a gondolattal, hogy megcsókolom. – elszégyelltem magam. Nem tudtam Taylor szemébe nézni. Nagyot sóhajtott, és felemelte a fejem, hogy nézzek a szemébe.
- De kis butus vagy. – mondta nevetve.
- Tessék?
- Igen. Az vagy. Tudod mit? Felejtsünk el mindent. A csókos, képe…
- Majdnem csókos. – szavába vágtam, és helyesbítettem.
- A majdnem csókot. – mondta nevetve. – a képet, és mindent. Rendben?
- Rendben.

Megöleltük egymást, és csókolóztunk. Ajkaink vadul kapkodtak egymás után. Alig tudtunk uralkodni magunkon. De sajnos muszáj volt.

Hogy kicsit kínozzam Taylort, előtte átöltöztem. Párszor magához húzott, és csókolgatott. Nehezemre esett, de muszáj volt eltolnom magamtól, mert addig nem, míg anyuék itt vannak.

Végül minden jól sült el, de a nap még csak most kezdődik. Ki tudja, hogy még mi fog történni?? ;)




Így néz ki Ben: