Story with Taylor Lautner

Sziasztok.
Kérlek titeket, hogy aki olvassa az kommentáljon, mert úgy vettem észre, hogy sajnos nem olvassák sokan a történetem. Nem tudom, hogy van e értelme tovább felrakni őket...






2 nap volt Nikkiék esküvőjéig, minden a feje tetején állt. Utólag is nagyon sok mindent kellett elintézni.

Anyuék nem rég telefonáltak, hogy este érkeznek.

Este… eddig elég nyugodt voltam, hogy Taylor találkozni fog a szüleimmel, de most, hogy már csak pár óra maradt, eléggé izgatott lettem.

Szerencsére Taylor nem aggódik emiatt. Én se aggódnék, de apuval nem könnyű jóban lenni. Elfogadja, de ha nem tetszik neki, akkor nem fog vele különösebben foglalkozni. Azt pedig nem szeretném.
Anyut nem nehéz lenyűgözni. Neki az a fontos, hogy boldog legyek.

Ma mindannyian együtt vacsorázunk. Természetesen Nikkiék is eljönnek.

Taylor sajnos csak később csatlakozik hozzánk. Hamarosan forgatnak, egyre több dolgot kell elintézni. Sok interjú, stb.

Már 4 napja nem láttam. Egyre jobban hiányzik. Bár minden nap beszélünk, de az nem az igazi. Most is éppen az ő hívásást várom.

- Szia kicsim. – szólt bele a telefonba Taylor.
- Szia.
- Már nagyon hiányzol, ugye tudod?
- Te is nekem. Ma mikor tudsz jönni?
- Nem tudom, de biztos nem tudok veletek menni. Szerintem olyan 8 körül tudok csatlakozni hozzátok.
- Rendben. – sóhajtottam bele a telefonba.
- Ne izgulj. Minden jól fog menni. – próbált megnyugtatni, ami most nem nagyon sikerült.
- Tudom, csak…
- Nyugi. Most mennem kell. Hívnak. Este találkozunk.
- Rendben. Szeretlek.
- Én is téged. Szia.
- Szia.



- Na bánkódj Hugi. Ma este már találkoztok. – jött ki a konyhába Nikki.
- Tudom.
- Még mindig izgulsz anyuék miatt?
- Szerinted? Egyre jobban.
- Nem lesz semmi. Túlságosan felfújod a dolgokat.
- Én aztán nem. Mindenki ezt mondja…
- Akkor már hihetnél valakinek… - okoskodott Nikki, mire válaszként durcásan, mint egy kisgyerek, kinyújtottam rá a nyelvem, és duzzogva bevonultam a szobába.
- Bolond. – kiabált utánam Nikki.


Bekapcsoltam a rádiót, és elkezdtem válogatni a ruháim között.

Több lehetséges jelölt is volt az estére.

1. sötét, szűkszárú farmer. + fehér blúz.
2. fekete pántos ruha, ami elég elegáns.
3. fekete nadrág + tunika.

- Nikki, Te mit veszel fel? – Próbálta túlordítani a rádiót.
- Nem tudom.
- Mi??
- Nem tudooom.
- Ki fogsz öltözni?
- Valamennyire biztos.

Oké. Akkor az elsőt választom. És hozzá egy magas sarkút.

Gyorsan beelőztem Nikkit, és vettem egy hosszas fürdőt, aminek ő most nem igazán örült.

Mikor végeztem, és kimentem, már fel s alá mászkált, hogy „El fogunk késni. El fogunk késni.”

Kifestettem magam. Nem erősen, csak egy kis szempillaspirál, meg alapozó. A hajamat leengedve hagytam.

Will már ott toporgott az ajtóban, már csak Nikkire vártunk…

- Tényleg. Te is most találkozol anyuékkal először nem? – kérdeztem Will-t, mert eszembe jutott, hogy vele itt találkoztam először.
- Igazából nem. Kb. fél éve elmentünk Magyarországra, és ott voltunk 1 hetet.
- És én hogyhogy nem találkoztam veled?
- Azt hiszem, hogy te akkor Németországban voltál.
- Oh, igen. Az lehet. És sikerült bevágódnod apunál?
- Szerintem igen. Remélem.
- Kész vagyok. – robbant be Nikki.


Hamar az étteremhez értünk.
Akkor, nagy levegő, és… indulás.

Bementünk az étterembe, rögtön észrevettük egymást. Anyu és apu felálltak, már szinte rohantunk hozzájuk. Én apu karjaiba vetődtem, Nikki meg anyuéba. Hosszas ölelkezés után eljutottam anyuhoz is.

- Anyu te sírsz?
- Lehet… - törölgette meg az arcát. – Jó újra együtt. – adtam neki egy puszit, és leültem.

Úgy látom, hogy Will tényleg elég jól kijön a szüleinkkel.

- Hol a lovagod kicsim? – kérdezte Anyu.
- Sajnos csak később tud jönni. Hamarosan elkezdődik a forgatása, és sok mindent kell elintéznie.
- Már alig várjuk, hogy láthassuk.
- Én is. – fújtam ki a levegőt.

Percenként néztem az órára, hogy mikor ér ide Taylor. Mindjárt 8. Bármelyik percben itt lehet.

Pont rá láttam a bejáratra, így mindig láttam, ha valaki jön.

Kinyílt az ajtó, és ő lépett be rajta. Szépen ki volt öltözve. Mikor észrevettem felálltam, hogy lássa, hol vagyunk. Elmosolyodott, és elindult felénk.

Apuék is felálltak.

Meg sem kellett szólalnom, Taylor udvariasan bemutatkozott.

- Jó estét uram! Örülök, hogy találkozunk. Taylor Lautner. – nyújtotta a kezét apukám felé.
- Jó estét. Félix Palay.
- Asszonyom. – nyújtotta anyu felé is a kezét.
- Jó Estét. –mosolygott anyu. – Natasa Palay.

Miután Taylor udvariasan bemutatkozott, odajött hozzám, adott egy puszit, és elült mellém.

Megkönnyebbülten rámosolyogtam, és ő is viszonozta. Ránéztem anyura, aki elismerően kacsintott egyet.

- Szóval, Taylor. Színészkedik ugye?
- Igen uram.
- És mennyire gondolja komolyan a színészkedést? Láthattam már valamilyen filmben?
- Nem rég volt egy 4 részes film amiben játszottam. Elég sikeres volt.
- Ó szívem. Nem hiszem, hogy láttad. Ha jól tudom ez olyan vámpíros film, ugye? – kérdezte Anyu.
- Vámpíros. Az jó. Szeretem a vámpíros filmeket. Miért ne láthattam volna?
- Ez inkább romantikusabb. – vágtam apu szavába.
- Oh, Értem.
- Mivel foglalkozol, amikor nem színészkedsz? – kérdezte anyu. – Meg persze amikor nem Bess-sel vagy.
- Elmegyek konditerembe. Táncolok, illetve már 6 éves korom óta karatézom. Amikor feszült vagyok, akkor ezekkel jól le tudom vezetni. Szeretek sportolni.
- Igen, az látszik is rajtad, hogy sportolsz. Ha ennyire szeretsz sportolni, akkor hogyhogy mégis a színészkedést választottad?
- Igen, már többen is kérdezték. Bár imádtam karatézni, és táncolni, de úgy éreztem, hogy ki szeretném magam próbálni színészként.
- És bevált. – fejezte be anyu mosolyogva a mondatot, közben kettőnket nézett, és mosolygott.


Beállt egy kis kínos csend. Taylorral ismét összenéztünk. Látta, hogy még mindig kicsit feszült vagyok. Rátette kezét a combomra, én meg megfogtam a kezét.

- Azt hiszem, ideje rendelni valamit. – törte meg a csendet apu.

Intett a pincérnek, aki pár pillanat múlva ott is volt az asztalunknál. Mindenki elmondta, hogy mit szeretne enni.

- Bocsánat, meg is feledkeztünk rólatok, szívem. – fordult anyu most Nikki és Will felé.

Természetesen az esküvőről beszéltek. Mi másról?

Néha odapillantottam apuékhoz. Néztem, ahogy beszélget Taylorral. Úgy tűnik, hogy már túl vannak, a kérdez, felelek fázison.

Időközben az ételt is kihozták.

Teljesen jól elbeszélgettünk egymással. Taylort mintha már régóta ismernék. Apu is érdeklődött iránta. Természetesen úgy értem, hogy nem csak megfigyeli a dolgokat, hanem bekapcsolódik a beszélgetésbe.

Tay nagyon felszabadult, nem látszik rajta semmi idegesség.

- Kimegyek a mosdóba. – álltam fel az asztaltól.
- Veled megyek. – csatlakozott anyu. Így legalább ki tudom faggatni.

Alig értünk be a mosdóba, anyu rögtön neki látott a mondani valójának.

- Kicsim, Örülök, hogy ilyen szuper pasit találtál. Helyes, édes mosoly, illedelmes, és amilyen szeretettel rád néz… én már mos imádom.
- Tudóóóm… én is Őt. Szóval, akkor tetszik?
- Ez nem is kérdés. ;)
- És apu?
- Szerintem neki is szimpatikus. Tudod, hogyha nem szimpatikus neki valaki, akkor nem érdeklődik így.


Egy gyors sminkigazítás, és mentünk vissza. Láttuk, hogy valamin nagyon nevetnek. Taylor is felszabadultan hahotázott.

- Mi ilyen vicces? – kérdeztem, miközben visszaültünk az asztalhoz.
- Titkos dolgok. – válaszolt Nikki. Taylor meg Will csak mosolygott.
- Persze. Akkor nem is érdekel.
- Dehogynem.
- Nem, ha mondom.
- Dede. – heccelt Nikki. De nem foglalkoztam vele, nem akarok veszekedést. Bár már felnőttünk, még így is képesek vagyunk ilyen baromságokon összeveszni.
- Nem megyünk szívem? Későre jár, és nagyon fáradt vagyok már.
- Ahogy gondolod. – mondta apu.

Felálltak az asztaltól, és mindenkitől elbúcsúztak.

- holnap találkozunk.

Lassan mi is hazaindultunk, már én is eléggé elfáradtam.


Így nézett ki Bess a vacsorán: