Story with Taylor Lautner

Sziasztok! Van egy jó, meg egy rossz hírem. A rossz az, hogy ez csak egy rövidke kis rész lett, mert az esküvőt külön fejezetbe szeretném írni. A jó hír az, hogy a kövi rész extra hosszú lesz, sok eseménnyel. :) Jó olvasást. Puszi, Betti





Taylorral kimentünk a többiekhez a konyhába.

- Gyorsan lerendeztétek. – szólt Nikki.
- Ha-ha. Nem volt semmi.
- Persze, persze.

Amíg ott voltunk a konyhába, Bennel többször is összenéztünk. Oda jött hozzánk.

- Beszélhetnénk? – előszőr nem si válaszoltam, csak ránéztem Taylorra, hogy van e ellene kifogása.
- - Persze. – elmentünk a nappaliba, és leültünk a kanapéra.


- Összevesztetek miattam a barátoddal?
- Nem, nem, csak volt egy kis félreértés. De meg lett oldva.
- Akkor jó, mert nem szeretném, hogy veszekedjetek. Már aggódtam, amikor kijöttetek a szobából. Nem tűntetek valami vidámnak.
- Nyugi, ez azért kevés ahhoz. Végtére is, nem történt semmi.
- Rendben. Csak ezt szerettem volna. És hogy, remélem azért barátok maradunk.
- Persze, én is remélem. És… kösz, hogy így aggódtál.

Felálltunk a kanapáról, és megöleltük egymást. Kicsit hosszasabb ölelés volt a szokásosnál, de belefér. Ez rendes volt tőle. Máris megint másképp tekintek rá. Mármint úgy értem, hogy nem haragszom rá. Igaza volt anyunak is. Túl kell lépnem rajta. Most itt van nekem Taylor. Szerencsére. És pont felém igyekszik.

- Látom megbeszéltétek a dolgokat. – Kérdezte, miközben két kezével átfogta a derekam. Én is így tettem.
- Igen. Megbeszéltünk mindent. Azt hitte, hogy összevesztünk miatta, és szét fogunk menni. És megbeszéltük, hogy azért még jó barátok maradunk.
- Akkor jó. – csak mosolyogtam azon, hogy nem nagyon tud erre mit mondani. Még mindig benne van a féltékenység, de ennyi kell. –Mit szólnál ahhoz, ha elmennénk ma valahova?
- Rendben. Jó lesz már kimozdulni. Hova?
- Menjünk el vacsorázni?
- Ne. Nem szeretnék, most ilyen helyre menni. Ha nem gond. – elgondolkodott, hogy akkor mit lehetne csinálni.
- Akkor mit szeretnél?
- Hát nem tudom. Menjünk el biliárdozni.
- Akkor biliárd. – úgy tűnik, hogy tetszett neki az ötletem.
- Mikor?
- Most?
- Most. Akkor átöltözöm. – Úgy örültem, mint egy kisgyerek, aki megkapja élete első babáját.

Mivel biliárdozni megyünk, ezért csak felvettem egy farmert, meg egy pólót. Semmi magas sarkú, semmi elegáns ruha. Végre.

Viszonylag gyorsan elkészültem. Taylorral elindultunk, fogtunk egy taxit. Kb. fél órát utaztunk, és meg is érkeztünk.


- Tudsz biliárdozni? – kérdezte Tay, miközben alaposan vizsgálgatta, hogy melyik dákót válassza. Én ennyit nem foglalkoztam vele. Megfogtam egyet, és ennyi.
- Hát, 1x játszottam csak. És te?
- Én? Profi vagyok. – nevetett Taylor.

Már az elején gondok akadtak. Na most, hogy is kell megfogni, és célozni?? Kicsit bénáztam az elején. Taylor meg csak nevetett rajtam.

- Nem azt mondtad, hogy már játszottál?
- Igen. Kb. 10 éve.

Odajött hozzám, hogy segítsen.

- Nem kell. Nem kell. Megoldom. Nevess csak rajtam nyugodtan. – próbáltam kicsit megsértődve mondani, de nem egészen sikerült. Végül valahogy sikerült jól tartani a kezem. Vagyis szerintem jól.


10. vereségem után…


- Segíthetek? Már vagy 10x kikaptál.
- Nem. Nem török meg. Mindjárt meglesz. – meglöktem a golyókat, és természetesen egy sem ment be. – Na jó. Feladom. Segíts. – nevetett, és közel jött hozzám. Mögém lépett, teljesen közel. Egyik kezemet rátette a bot végére, másikat az elejére. (értelemszerűen. :D) Az arca ott volt az enyém mellett. Éreztem, ahogy levegőt vesz, és kifújja. Már rég nem voltunk együtt úgy, és nagyon jól esett a közelsége. Ránéztem, és adtam neki egy puszit, de túlságosan koncentrált. Zavart, hogy nem reagál a puszimra, ezért, most még szenvedélyesebben megcsókoltam, és birtokba vettem a nyakát. Ez már tetszett neki, és csókot kérve, közelebb jött fejével. Elkezdtünk csókolózni, egymás ajkai után kapkodtunk, nyelveink fürge táncba kezdtek. Egyre jobban kívántam őt, de a hely, sajnos nem volt éppen erre alkalmas. Bár itt van egy biliárdasztal, mindig is ki akartam próbálni, de a bámészkodók azt hiszem, hogy egy kicsit zavarnának. Muszáj volt abbahagynunk, mert kezdett átmenni egy olyan dologba, amit nem éppen itt kéne csinálni.

A biliárdtól már el is ment a kedvünk, és inkább hazamentünk. Sajnos ott sem voltunk egyedül, mindenki nálunk volt.

- Sziasztok. Jól éreztétek magatokat? – kérdezte apu, mikor beléptünk az ajtón.
- Igen. Jó volt. Ronggyá vertem Taylort. – mosolyogva Taylorra néztem.
- Hát persze. Álmaidban édesem. – felelt nevetve.


Későre járt, és holnap esküvő.

Tay-től hosszas búcsút vettem. Már mindenki lefeküdt aludni, mire elment.

Ma este sem kellett ringatni. Pikk pakk reggel lett. Kiugrottam az ágyból, és Nikki szobájába rohantam.

- Ma van az esküvőőőőőőd!! – nyitottam be az ajtón, de nem volt a szobában senki. – Mi a…
- Le vagy maradva hugi. Már 2 órája fent vagy. – lépett be mellettem az ajtón Nikki. Hát akkor eljátszom még 1x..
- Ma van az esküvőőőddd. – nyakába ugrottam, és egy csomó ideig ölelgettem. – Ajj olyan fura. El sem hiszem.
- Én sem.