Story with Taylor Lautner

Sziasztok!
Itt is van az új rész. Ez most kicsit lájtosabbra sikeredett, de ilyen is kell. :P De az ez utáni rész szerintem nagyon jól sikerült. =)
Jó olvasást, és további szép napot! És sok sok véleményt kérek. Léccíííííííí. : DD
Millió Puszi,
B.

Mi voltunk a leghangosabbak az étteremben. Taylor és köztem olyan volt a hangulat, mint régen. Amikor egymásra néztünk, akkor szerencsére egyikünknek sem az jutott először eszébe, hogy mi történt, legalábbis reméltem, hogy ő is így érez.

- Én felmegyek, nem gond? Elfáradtam ma. – állt fel Tay az asztaltól.

- Veled megyek. – álltam fel

- Nem kell. Maradj nyugodtan.

- Biztos?

- Biztos. – adott egy puszit a homlokomra. – Sziasztok.

- Mi nem kapunk puszit? – ugratta Ed Taylort.

- Kérsz? – válaszolt nevetve.

- Majd máskor. – kacsintott rá Ed, közben nevetett.

- Szóval minden rendben van már köztetek? – kérdezte Nikki, miután Taylort elment az asztaltól.

- Igen. Azt hiszem. Elmagyarázta, hogy mi történt, beszélgettünk egy kicsit, és kibékültünk.

- Akkor jó. – mondta Nikki mosolyogva, és hozzábújt Ed-hez.

- Ó… és akkor ti most…? – néztem kettejükre mosolyogva. Nem válaszoltak semmit, de nem is kellett. Ahogy egymásra néztek, mindent elárult számomra. Fülig szerelmes mind a kettő. – Hozok még inni.

- Elkísérlek. – pattant fel Chace az asztaltól. Aki mellesleg egész este egy szót sem szólt.

- Haragszol rám? – kérdeztem lehunyt szemekkel, amikor a bárpulthoz értünk.

- Nem dehogy. Miért haragudnék?

- Hogy nem jött össze a dolog. Kettőnk között.

- Nem haragszom. Persze sajnálom a dolgot, és nehéz is lesz mellettetek lennem, amikor együtt vagytok, de… így jó. Vele kell lenned. – mondta, és egy kis mosolyt erőltetett az arcára. – De barátok lehetünk. Nemde?

- De. Persze. – mosolyogtam, és megöleltük egymást. Szigorúan csak baráti ölelés volt.

- Mit csináltok holnap? – kérdezősködtem, miután visszamentünk az asztalhoz az italokkal.

- Forgatunk. Mindenki.

- Akkor ketten leszünk hugi. – kacsintott rám Nikki mosolyogva

Ed és Nikki az asztalnál sugdolóztak egyfolytában, vagy éppen egymás szájában voltak.

- Menjetek szobára, srácok. – szólt nekik Chace, mikor már mindkettőnknek elég volt a látványból.

Egy kis idő múlva felálltak az asztaltól, és elmentek.

- Wáó… nem kellett nektek könyörögni. – szóltam utánuk, mire Nikki csak hátrafordult, és kidugta a nyelvét. Én is nyelvet öltöttem rá, amin Chace elkezdett nevetni.

- Hihetetlen vagy. – mondta Chace nevetve.

- Most miért? – kérdeztem vissza mosolyogva, közben kortyoltam egyet az italomból.

- Nem tudom. Édes vagy ilyenkor. – Miután kimondta, látszott az arcán, hogy meg is bánta, nem kellett volna ezt mondania. Vajon tudunk majd együtt lenni, mint barátok? Anélkül, hogy bókolgatnánk a másiknak, vagy, hogy egy érintés miatt ne jöjjön lázba egyikünk se?

- Na és, hol tartotok a filmmel? – hoztam fel a témát, hogy elfelejtsük az előbbit.

- Őő… egész jól haladunk. Még sok minden van hátra, de haladunk.

- És hogyhogy ti nem forgattok olyan sűrűn, míg Taylor állandóan el van?

- Mert Taylor majdnem mindegyik jelenetben játszik. Ő az egyik főszereplő. De majd azt hiszem, hogy neki is lesz pár napja, amikor nem forgat. És akkor… együtt tudtok majd lenni. – mondta, és a végén egy nagyot ásított.

- Fáradt vagy?

- Egy kicsit. Csak… nem merek felmenni a szobába. Véletlenül sem akarok olyat látni, amitől később kényelmetlenül érezném magam. – mondta, és megdörzsölte a szemét, mintha maga előtt látta volna a jelenetet, és ki akarná verni a fejéből.

- Feljöhetsz hozzánk. Ha gondolod.

- Nem, köszi. Majd jó hangosan megyek be az ajtón.

- És ha nem hallják?

- Majd köhögök is. Vagy csukott szemmel fogok menni. – mondta nevetve, és felállt az asztaltól. – Te még maradsz?

- Nem tudom. Lehet.

- Rendben. Akkor, majd találkozunk.

- Oké. Szia. – adtunk egymásnak egy puszit, és elment. – Ja, és sok sikert. – szóltam még utána.

Pár percig még ott ültem az asztalnál, és gondolkodtam. Mindenfélén. Még vagy 10x lejátszottam a fejemben a mai estét Taylorral, meg Chace –el, ami a Taylorral való békülésünk előtt történt. A csókot. Az egyetlent, és utolsót. Nagyot sóhajtva felálltam az asztaltól. Megfogadtam magamnak, hogy ez volt az utolsó, hogy így gondolok Chace –re. Ki kell vernem a fejemből.

…….

Halkan lépkedtem be a szobába, nehogy felébresszem Taylort. Már aludt. Hangosan szuszogott. Szegény, biztos elfáradt. Gyorsan lefürödtem, és bebújtam mellé az ágyba. Szorosan mögé mentem, és átkaroltam. Mocorgott egy kicsit, és megfordult. Félálomban volt. Adott egy rövid csókot, majd egymást ölelve aludtunk el.

Reggel Nikki ébresztett minket. Minket? Taylor mit keres itthon?

- Képzeld el, hogy mi történt. – ugrott be Nikki örömében az ágyunkba. – Taylor? Te mit keresel itt?

- Neked is szia. Úgy döntöttem, hogy ma Bess –el maradok. – válaszolt álmosan.

- Tényleg? De aranyos vagy. De nem lesz belőle gond? – kérdeztem, miközben felültem az ágyban.

- Hagy mondjam már el, kérlek. Utána megbeszélitek. Nem látjátok, hogy hogy fel vagyok pörögve?? És senkinek sem tudom elmondani, hogy mi történt, rajtatok kívül. – felpattant az ágyról. Nagyon be volt pörögve.

- Na mond.

- Képzeljétek el, lementem ma reggel a bárba. Eddig fel sem tűnt, DE. Tudod mi a bár neve?

- Nem. – mondtam elgondolkodva.

- CheerS! Ugyan az, mint az enyém. El is felejtettem, hogy itt van Amerikában az egyik ikervállalata. Na és, megtudták, hogy Londonban én vagyok a főnök, és beszélgettünk. És, felajánlották, hogy vezessem én a bárt. Adnak szobát, és fizetnem sem kell érte. Hát nem tök jó?

- Ez fantasztikus. – pattant ki a szemem. Rögtön nem is voltam fáradt. Ez nagyon jó.

- És, nem fogok a nyakatokon lógni.

- Nem lógsz a nyakunkon, te is tudod.

- Ó, dehogynem. Hány napja nem voltatok együtt? – Taylorral összenéztünk, és elkezdtünk gondolkodni.

- Jól van, hagyjál békén.

- Oh, ilyen rég? – faggatózott Nikki, és közben mosolygott.

- Tudod mit? – keltem ki az ágyból, megfogtam Nikki vállát, és elkezdtem kitolni a szobából. Elhurcoltam az ajtóig. – Akkor most bepótoljuk. – nyújtottam ki Nikkire a nyelvem, és becsuktam előtte az ajtót.

- Mit csináltál vele? – kérdezte Tay, közben felült az ágyban.

- Most már csak ketten vagyunk. – Tay –re ültem, úgy, hogy szemben voltunk egymással, és megcsókoltam. Taylornak leesett, hogy mit szeretnék. Beleharapott a szájába, és újra megcsókolt. Már régóta nem voltunk együtt, így nem kellett sok időt szánni az előjátékra. Vadul csókoltuk egymást. Taylor nyakát vettem birtokba, ő pedig a combomat, és fenekemet markolászta. Kezeit lassan becsúsztatta a pizsamám alá, és mikor megtalálta a legérzékenyebb pontomat, finoman masszírozni kezdte, közben észrevétlenül az oldalára helyezkedett, egy pillanatra sem hagyta abba, azt, amit elkezdett. Ebben a pózban mostmár én is tevékennyé váltam, kezeimet lassan végig csúsztattam izmos mellkasán, le egészen kidomborodó férfiasságáig. Amikor megérintettem, kéjesen sóvárogva felnyögött, amitől csak még jobban megkívántam őt. Egyre jobban begerjesztettük egymást, így nem tartott sokáig, míg minden ruhától megszabadultunk. Testünk összetapadva, lassan, egyszerre mozgott, míg el nem jutatott minket arra a bizonyos pontra, mikor megszűnik létezni a külvilág és csak a másik létezik.

……

Lementem Ed és Chace szobájához. Bekopogtattam, reméltem, hogy Nikkit ott találom.

- Taylort hol hagytad? – vigyorgott nővérem.

- Mindjárt jön ő is. Csak még lezuhanyozik.

- Ennyire megizzasztottad? - kacsintott

- Kapd be. Na mesélj. Megadom a lehetőséget, hogy válassz, miről akarsz előbb beszélni.

- Köszi…

- Ed vagy Will?

- Kezdjük Will –el. Utána Ed, hogy jó legyen a kedvem. Ajj, hol is kezdjem? – sóhajtott egy nagyot, belekezdett a kis történetébe. – Úgy kezdődött, hogy Will mindig nagyon későn ért haza. Amikor rákérdeztem, hogy miért, mindig csak terelte a témát. Már mindféle eszembe jutott. És nagyon szégyellem, de egyszer otthon hagyta a mobilját. Megnéztem a hívásokat, és szinte csak egyetlen nő volt benne. Valami Dana. Rögtön elborult az agyam. Nem is gondolkoztam, csak felhívtam. És mivel Will mobilja volt, az ő száma, a nő úgy vette fel a telefont, hogy „szia édes. Ma mikor találkozunk?”. Nem szóltam semmit, rögtön letettem. Aznap este megvártam míg Will hazaért. Olyan 1-2 körül lehetett. Elmondtam, neki, hogy tudok mindenről. Mint kiderült, már nagyon régóta együtt van azzal a nővel. Még házasságunk előtt is. Akkor ugyebár nem vettem észre, hogy későn jár haza, mert nem éltünk együtt úgy. Akkor persze ígérgetett mindent, hogy nem fog vele többet találkozni, meg hogy ő már rég véget akart vetni ennek az egésznek. Még akkor este megmondtam neki, hogy válni akarok.

- Úristen Nikki. Úgy sajnálom. – Megöleltem, mert láttam, hogy rossz neki már csak visszaemlékezni is.

- Nem tudtam ott maradni. Nem tudtam abban a lakásban lenni, nem akartam látni.

- És már kimondták a válást?

- Nem, még nem. De bármelyik nap jöhet egy levél, hogy vége. Telefonáltam, és megmondtam az új címet, hogy ide küldjék el. Már alig várom, hogy semmise kössön össze minket. – mondta dühösen. – Másnap rögtön ideutaztam. És milyen jól tettem. – mondta büszkén. – Ha nem jövök, akkor nem találkozom Ed –el. – ahogy eszébe jutott Ed, rögtön kivirult, és boldogabb lett.

- Na mesélj. Látom teljesen egymásba zúgtatok. – közben csatlakozott hozzánk Taylor is. – Pont jókor jöttél Most meséli el, hogy mi van köztük Ed –el.

- Igen. Igen. Tegnap este furcsálltam is a dolgot. Nem tudtam, hogy összejöttetek.

- Nem baj. Sok mindenről lemaradtál. – adtam neki egy csókot, hogy ne vegye sértésnek. – Na igen? Hallgatunk. – mondtam Nikkinek türelmetlenül.

- Igen. Szóval úgy néz ki, hogy összejöttünk. Annyira jó vele lenni. Mindig fel tud vidítani, amire most nagy szükségem is van. Már most hiányzik, pedig még csak nem rég ment el Chace –el.

- Nagyon édesek voltatok tegnap este. – tettem hozzá mosolyogva, hogy ezzel is éreztessem vele, hogy mennyire mellette vagyok ebben az egész dologban.

Egy ideig még beszélgettünk róla és Ed –ről. Később szóba került Tay meg én. Szerencsére hamar átugrottuk a témát. Nem akartam, hogy újra előjöjjenek a régi sérelmek. Most jól elvagyunk egymással, nem kell, hogy elrontsa a kedvünket valami.

………

- Szóval akkor most mi lesz? Most, hogy Nikki ideköltözött. – beszélgettünk Taylorral, mikor már újra kettesben voltunk.

- Nem tudom. Valószínűleg, hogy én is ide fogok költözni. Fogalmam sincs. Ezen még nem gondolkodtam. Te hol leszel, ha a forgatásnak vége?

- Valószínűleg itt maradok… Londonban eredetileg csak átutazóban voltunk. Miattad maradtam olyan sokáig.

- Tényleg? – kérdeztem csodálkozva.

- Igen. Én itt élek Amerikában.

- Ezt én eddig hogy hogy nem tudtam?

- Mert sosem kérdezted. – felelt mosolyogva.

- Akkor egyértelmű, hogy én is ide fogok költözni. – jelentettem ki határozottan. Vagyis azt hiszem, hogy egyértelmű. – persze, csak ha te is szeretnéd. – tettem hozzá gyorsan.

- Még szép, hogy szeretném. – vont magához szorosan

- Akkor, azt hiszem, hogy el lett döntve.

Tehát ideköltözöm. Még nem tudom, hogy ide, a szállodába-e Nikkihez, vagy bérlek –e egy lakást. Hogyha ide szeretnék költözni, akkor azt hiszem, hogy munka után kell néznem…