Story with Taylor Lautner

Sziasztok.
Jó olvasást! Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek. :)
Puszi, Betti




Fel ébredtem, amikor Nikki hazaért.

- Ébren vagy? – suttogtam Taylornak, mert nem tudtam visszaaludni.
- Mostmár igen. – fordult felém, és adott egy puszit.
- Bocsi. Nem akartalak felkelteni… Na jó, de. Nem tudok aludni. – halk nevetésbe kezdett.
- Akkor mit szeretnél csinálni? – húzott közelebb magához.
- Nem tudom. Beszélgessünk.
- Rendben. – Felült.
- Tényleg komolyan gondoltad azt, hogy majd eljössz Londonba, amikor majd máshol forgatsz?
- Igen. Persze. Máshogy hogy találkoznánk?
- Igen, tudom, csak… - itt kicsit megakadtam, nem tudtam, hogy hogyan is kéne megfogalmazni. Kérdőn nézett rám, én meg néztem a paplant, és nem szóltam egy szót sem.
- Csak? Azt gondoltad, hogy akkor vége lesz? Ezt igazából neked kell eldöntened. Hogy szeretnéd-e ezt az egészet.
- Szeretném.
- Ha együtt leszünk, akkor nem tudjuk örökre titokban tartani. Gondolnod kell arra is, hogy bárhol találkozhatsz egy lesifotóssal, én szeretnék veled lenni, de nem szeretném, hogy miattam megváltozzon az egész életed. Ezért lehet nem is kellett volna…
- Nem kellett volna mit?
- Nem kellett volna, hogy beléd szeressek. – el állt a lélegzetem. Jól hallottam? Szerelmes belém? El sem hiszem. A szívem majd kiugrott a helyéről, nem tudtam, hogy mit mondjak. – De, mint mondtam nem rajtam múlik.
- Engem nem érdekelnek a fotósok, és senki más. Csak veled akarok lenni. – megölelt, és nagyot sóhajtott.
- Örülök, hogy szóba kerültek ezek a dolgok. Régóta akartam erről beszélni, csak soha nem volt olyan pillanat. De bármikor, akármikor, szólj, hogyha neked ez sok, és nem bírod tovább.
- Rendben. - Megcsókoltuk egymást, és lefeküdtünk aludni (újra). Taylor karjaiban elnyomott az álom.


Reggel, mikor felébredtem, nem találtam Taylor-t magam mellett. Csak egy cetlit.

Jó reggelt álomszuszék! :)
Sajnálom, hogy nem lehetek ott mikor felébredsz, de el kellett mennem. Délután felhívlak.
Csók,
Taylor

Szomorú vagyok, hogy elment, de már várom a hívását.

Vidáman kipattogtam a konyhába, Nikki egy nagy ölelést kapott.

- Hát te? Minek örülsz ennyire?

Nem is válaszoltam neki, talán egyértelmű. :) Bementem a fürdőbe, utána leültem Nikkihez reggelizni.

- Na. Mikor beszéljük meg az esküvőd? – kérdeztem két harapás között.
- Igen, már akartam is róla beszélni. Tudod, nem kell megszervezned. Úgyértem, tudom, hogy most Taylorral vagy, és biztos nem lesz időd.
- De én meg szeretném csinálni.
- Biztos?
- Igen. Mond, hogy mit szeretnél, és megszervezek mindent.
- Jólvan. Akkor figyelj.

Elég hosszú listát készítettem. Mindent pontosan megtervezett. Így könnyű dolgom van. Vagyis annyira mégsem.

- Rendben. Mindent felírtam. Már csak az időpont kell.
- Akkor kifogsz akadni…
- Miért akadnék ki?
- Hát, arra gondoltunk Willel, hogy a szülei évfordulójukkor tartanánk. Tudod, ők már meghaltak. Will nagyon szeretné ezt.
- Oh… persze. Értem. És mikor lesz?
- 2 hét múlva.
- 2 hét??
- De, de. Hogy? És mi? És mikor akartad mondani? 2 hát alatt nem lehet megszervezni, 2 hét alatt hol találunk helyet? – oké, most kicsit ledöbbentem.
- Nyugi, a helyszín már megvan, és a meghívók is. Már csak el kell menni értük. Csak pár dolog van hátra.
- Rendben. Őőő, akkor máris el kell kezdeni. Ma elmegyünk virágokat nézni, megnézzük a helyszínt, elmegyünk a meghívókért, és…
- Oké, oké. Mára ennyi elég lesz. – szakított félbe Nikki. – De sajnos ma nem tudok menni.
- Jólvan, akkor…
- De, Will elmehetne veled. Még annyira úgysem ismeritek egymást. Meg ő, veled ellentétben, ismeri a várost. Így nem fogsz eltévedni.
- Nem tévedek el. Igenis jó a tájékozódó képességem.
- Persze, persze. Felhívom Will-t.

Míg Nikki telefonált, bementem a szobába rendet rakni. Elég nagy kupi van. Taylor még a végén azt hiszi, hogy ilyen trehány vagyok.

- 20 perc múlva itt is van. – szólt be a szobába nővérem.
- Oké.

Akkor sietnem kell. Átöltöztem, és megfésülködtem. Gyorsan kész voltam, maradt méég időm, hogy megigyak egy kávét.

Mikor Nikki meghallotta a csengőt, szaladt az ajtóhoz, és Will nyakába ugrott. Ez jó dolog, hogy még mindig ennyire be van rá zsongva. Mondjuk érthető, hisz akkor nem házasodnának össze.

Adtam 2 puszit Will-nek, és elindultunk.

- Remélem nem gond, hogyha nem kocsival megyünk. Szervizben van.
- Nem, dehogy.

Elején még kicsit feszült volt a hangulat, nem igazán találtunk közös témát. Esküvőről nem akartam beszélni, az már olyan kétségbeesett téma. Szerintem.

Amikor odaértünk a virágoshoz, vagy 10x körbejártuk az egészet, ha nem többször. Will szemmel láthatóan nagyon unta a dolgot, de próbálta leplezni.

- Sajnálom, tudod, hogy ehhez nincs kedved.
- Dehogyis.
- Látom mennyire élvezed.
- Jó, kicsit unalmas, de tűrhető.
- Ehhez mit szólsz? – mutattam a fehérrózsákra.
- Tök jók. – Azt hiszem, inkább nem hagyatkozom rá. Bár ezek tényleg nagyon szépek, Azt hiszem ezek lesznek a székeknél.
- Óóó… Ezt nézd. Ez nagyon szép. Ilyen lesz a csokra. – Willnek is tetszett, de most tényleg. – Remélem Nikkinek is fog tetszeni.
- Biztos.

Megrendeltük a virágokat, és elindultunk a meghívókért.

Már ott volt a bolt előtt, amikor Taylor hívott.

- Szia. – szóltam bele vidáman a telefonba.
- Szia. Hol vagy?
- Hát ő, nem tudom pontosan. Várj. Will, hol is vagyunk?
- Will?
- Stamford Street-nél. Igen, Nikki barátja.
- Mit csináltok ott?
- Meghívókért jöttünk. Nikki esküvői meghívói.
- Megházasodik?
- Oppá. Tényleg, nem is mondtam. – most kicsit elszégyelltem magam, hogy még nem mondtam neki. Remélem, nem veszi magára.
- Te hol vagy?
- Igazából, nem is olyan messze tőletek. Odamehetek?
- Persze gyere. Megtalálod az üzletet?
- Igen, azt hiszem, tudom melyik az.
- Jólvan. Akkor mi bent leszünk.
- Rendben. 10 perc, és ott vagyok.

- Taylor ide jön. – mondtam Willnek.
- a barátod?
- Igen. Remélem nem gond, hogy ő is eljön. Csak ma úgy volt, hogy találkozunk délután, és…
- Nem, még jó, hogy nem gond.

Bementünk az üzletbe, és kikértük a meghívókat. Miközben várakoztunk megérkezett Taylor is.

- Szia. – adtam neki egy csókot, mikor odajött hozzánk. – Taylor, Will. Will, Taylor. – kezetfogtak, és bemutatkoztak egymásnak. Láttam Will arcán a felismerést, de nem mondott semmit, aminek kifejezetten örültem.

Megnéztük a meghívókat, minden rendben volt velük. Kifizettük, és elindultunk haza. Úgy döntöttünk, hogy a helyszín mégsem ma nézzük meg, elég kimerítő volt ez a mai nap. Már besötétedett.

Taylor és Will elég jól kijöttek egymással. Sokat viccelődtek, és jót beszélgettek. Én inkább csak szemlélője voltam. Szóhoz sem hagytak jutni.

- Nem megyünk el sétálni? – kérdezte Taylor.
- De, jó lenne. Will, van kulcsod?
- Van. Menjetek nyugodtan.


Elköszöntünk tőle, és elindultunk. Szép kivilágított helyen voltunk. Gyönyörű volt. Felmentük egy nagy dombra, és onnan néztük a várost, és az esti fényeket.

- Szóval, a nővéred megházasodik.
- Úgy néz ki. – leültünk egy padra, és összebújtunk.
- Mikor lesz az esküvő?
- 2 hét múlva?
- 2 hét? Az mindjárt itt van.
- Ne is mond. Még sok minden van hátra.
- Szólj, ha tudok segíteni.
- Köszi, de megoldom. :)

Teljesen besötétedett, amíg ott ültünk. Jó hamar eltelt ez a nap. És milyen jó a befejezés.

- Nem fázol? – meg sem várta, hogy válaszoljak, máris vette le a kabátját.
- Nem. – fogtam meg a kezét, hogy ne tudja levenni a kabátját. Inkább bebújtattam a kezem, és úgy öleltem. Becsuktam a szemem. Már majdnem elaludtam.
- Menjünk vissza. Látom fáradt vagy.
- Nem vagyok.
- De, látom.
- Nem akarom, hogy megint elmenj.
- Nem fogok, visszamegyek veled, és megvárom, míg elalszol. – Ez már valamivel jobban hangzik. Majd valahogy ráveszem, hogy maradjon ott éjszakára.
Teljesen lefárasztott ez a mai nap.

Taylor lefektetett az ágyba. Levette a cipőm, és betakart. Már azt hittem, hogy elmegy, de odafeküdt mellém, én meg a mellkasára tettem a fejem.