Story with Taylor Lautner

Extra gyorsasággal itt van az új rész. Remélem tetszeni fog Nektek.=) Jó olvasást. Puszi, Betti




Mindenki csak Taylor miatt jött ide? Vagyis majdnem mindenki. Ahogy szemügyre vettem az embereket felfedeztem egy csomó fotóst a pub-ban. Még jó, hogy nincs itt Taylor. Remélem engem sem fognak felismerni, bár szerintem őket inkább Taylor érdekli. Azért kiengedtem a hajam, hátha segít valamit.

- Te együtt vagy Taylorral? – kérdezte a lány. Úgy csináltam mintha meg sem hallottam volna, készítettem az italokat tovább. – Szóval akkor ez igent jelent.
- Kérsz még valamit? – kérdeztem tőle, hogy eltereljem a témát.
- Nem.
- Akkor állj arrébb, mások az italukért várnak. – lehet kicsit goromba voltam,de muszáj volt valahogy leráznom, hogy ne faggatózzon tovább.
- Ma itt lesz? Eljön? – megcsörrent a mobilom. Ránéztem a kijelzőre. Taylor az. Jókor. A lány észrevette rajtam, hogy elmosolyodok, és elkezdte ordibálni Taylor nevét. – Taylor? Taylor az? – elfordultam tőle, sajnos nem tudtam messzebbre menni.
- Szia.
- Szia. Hol vagy? – kérdezte.
- A pub-ban.
- Rendben, akkor odamegyek.
- NE. Nem jó ötlet.
- Mert?
- TAYLOR. – ordibálta a lány. Hátranéztem szúrós szemmel, hogy ne ordibáljon, mert még valaki meghallja.
- Ez meg ki volt?
- Itt van egy csomó lány, meg fotós, akik csak rád várnak. Az egyik lány felismert az újságból.
- Újság?
- Akkor még te sem láttad. Én is kb. 10 perce tudtam meg. Benne van a képünk az újságba, amikor kijövünk a pub-ból. Így most mindenki itt van, és téged várnak.
- Ohh… akkor tényleg nem lenne jó ötlet odamenni. – csönd volt, gondolom gondolkodott, hogy mi legyen. – Te nem tudsz eljönni?
- Nem igazán. Megígértem Nikkinek, hogy segítek. Nagyon sokan vannak, és nincs elég embere.
- És ha felismernek?
- Nem fognak, én alig vagyok kivehető. És amúgy sem miattam jöttek ide.
- A lányok lehetnem nem. De a fotósok igen. Nem ismered őket. Mindent tudni akarnak.
- Hidd el, nem lesz semmi gond. – próbáltam biztosítani róla, hogy nem fognak felismerni, és ez által nem fognak lerohanni a fotósok.
- A kedvemért nem beszélnél Nikkivel? Ha elmondod neki, hogy mi történt, akkor biztos megérti.
- De…
- Kérlek. Nem szeretném, ha történne veled valami.
- Rendes tőled, hogy aggódsz miattam, de teljesen felesleges.
- Akkor odamegyek. És már kénytelen leszel eljönni velem.
- Nem jöhetsz ide.
- Ahogy te sem lehetsz ott. Találkozzunk a házatok előtt, fél óra múlva. – Meg sem várta, hogy válaszoljak neki, le is tette a telefont.

Mostmár kénytelen voltam beszélni Nikkivel, hogy engedjen el. Szerencsére nem kellett sokáig keresgélnem, ott volt a raktárban.

- Nikki…
- Igen?
- El kellene mennem. Taylor hívott, elmondtam neki, hogy mi van, és nem akarja, hogy itt maradjak.
- Miért, mi történt?

Elmondtam neki az egész sztorit, és megmutattam az újságot. Azt is mondtam, hogy nem szívesen megyek el, mert megígértem neki, hogy segítek, de Taylornak adott igazat. Na tessék. Máris az ő pártjára áll.

Hátul mentem ki, nehogy az utolsó pillanatban ismerjen fel még valaki. Luke kikísért, pedig mondtam neki, hogy felesleges.

- Nem kell kikísérned.
- De kell. MI van, ha egy őrült rajongó letámad, letépni a ruhád, és megver?
- Hogy mi? Köszi. – mondtam neki nevetve. – Nem vagyok én olyan törékeny. Meg tudom magam védeni. És nincs itt senki.

Vagy mégis. Ahogy kiléptünk, rögtön megláttunk 4 fotóst. Felvettem a kapucnim, elköszöntem Luke-tól, és felgyorsítottam a lépteimet.

- Elnézést, kisasszony. – szólt hozzám az egyik fotós.
- Sajnálom, sietek. – hátra sem fordultam, csak mentem tovább. Szerencsére beérték ennyivel, és nem jöttek utánam.

Mindenki eltúlozza ezt az egészet.

Már majdnem ott voltam a házunknál. Messziről láttam, hogy Taylor már ott áll, és föl s alá mászkál. Csak nem ideges? Amikor már ő is észrevett, elindult felém. Felkapott, és megcsókolt.

- Csak nem izgultál?
- Dehogynem. Nem tudod te, hogy a paparazzik mire képesek egyetlen képért.
- Nem, tényleg nem. De semmi bajom.

Azt hiszem, hogy Taylor jobban felfújta ezt a dolgot a kelleténél. De nem baj, így legalább tudom, hogy fontos vagyok neki, ami jól esett. :)

- És most mi lesz? Bejössz? – néztem rá kacéran.
- Persze, - mosolygott, és beleharapott a szájába.

Kinyitottam az ajtót, és bementünk.

- Na, és mit kellett ma elintézned?
- A producer behívott, hogy megbeszéljük, nekem mikortól van a forgatás.
- És mikortól?
- Csak 3 hét múlva.
Most jött az a kérdés, amitől féltem. Nagy levegőt vettem, és megkérdeztem.

- És, akkor el kell utaznod?
- Nem. Vagyis nem rögtön. A film egy részét itt forgatjuk Londonban.
- Ohh… - Kicsit elment a kedvem mindentől. El fog utazni? Felgyorsult a szívverésem, mikor eszembe jutott az, hogy talán véget fog érni a kapcsolatunk. Látta rajtam, hogy nem elszomordtam.
- De addig még nagyon sok időnk van.
- De az a nagyon sok idő is elmúlik egyszer.

Hosszan megölelt, és megcsókolt. Homlokunk összeért, egészen közel voltunk egymáshoz, és azt suttogta:

- De amikor csak tudok, eljövök hozzád.

Ettől egyből megnyugodtam, és birtokba vettem ajkait. Csókunk egyre szenvedélyesebbé vált, egyre mohóbban kapkodtunk egymás ajkai után. Felkapott, és bevitt a szobába. Óvatosan letett az ágyra, és ott folytattuk tovább. Először a nyakamat kényeztette, és haladt egyre lejjebb. Elégedett nyögések hagyták el számat, amitől még jobban felbátorodott. Hasamat csókolgatta, egészen addig, amíg nadrágom megakadályozta a továbbjutásban. Kigombolta, és lehúzta rólam. Kezét végigsimította combomon, és újra egymást csókoltuk. Levettem a pólóját, és a gatyáját. Ő is megszabadított a felsőmtől, és a melltartómtól. Újra egymáséi lettünk, mint az előző este. De ez talán még tökéletesebb volt, pedig nem gondoltam, hogy azt az estét felül lehet múlni.