Story with Taylor Lautner

Még be sem léptem a házba, de Nikki máris letámadott.

- Mesélj, mesélj, mesélj máár. – ugrándozott, és elrángatott a kanapéig.
- Háát… ha nem jöttél volna, akkor talán lenne is mit. – gúnyolódtam vele.
- Ajmár. Most ne fogd rám.
- Nem, nem. Bocs. Talán jobb is, hogy még nem történt meg. Így izgisebb.
- De már terveztétek?
- Hát így konkrétan nem beszéltünk ilyenekről, de ma szerintem megtörténhetett volna.
- És mikor találkoztok újra?
- Holnap. Elvisz, megmutatja nekem Londont.
- Huha, akkor holnap este nem jövök haza.
- Aaa… ne csináld… na jó. – nevetett és ellökött magától.


Vettem egy hosszú fürdőt, utána lefeküdtem aludni. Vagyis csak szerettem volna aludni. Álmatlanul forgolódtam az ágyban. Csak Tayloron járt az eszem, és mi lett volna, ha Nikki nem jön haza. Vajon megtörtént volna? Ő is akarta volna? Sokáig agyaltam ezen, végül nagy nehezen kizártam a gondolataimat, és megpróbáltam elaludni. Már majdnem sikerült, de megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám- Jézusom, ki telefonál ilyenkor?

- Haló?
- Szia. – rögtön megismertem a hangját, és kellemes érzés töltött el.
- Szia. Honnan tudod a számom?
- Vannak forrásaim. – mondta nevetve.
- Óh, értem.
- Már aludtál?
- Nem, nem sikerül.
- Nekem se. Csak a ma estére tudok gondolni.
- Igen, én is.
- Részben ezért is hívtalak fel. Attól félek, hogy nagyon elragadtattam magam. Nem akarok semmit sem elsietni, ha te még nem…
- Én is ettől tartottam, hogy még túl hamar történt, nem tudtam, hogy te, hogy gondolod.
- Nekem jó volt az este. Semmit sem csinálnék másképp. Na jó. Azt a veszekedést talán kihagynám, de ha nem történik meg, akkor lehet, az sem történik meg.
- Még 1x sajnálom a Luke-s dolgot.
- Nem kell. Már mondtam. Kár, hogy nem vagy most itt velem. – hallottam, hogy nagyot sóhajtott.
- Hát, akkor… gyere ide.
- Micsoda?
- Gyere ide. Én is mennék, de fogalmam sincs, hogy hova kéne.
- Most ezt komolyan mondod?
- Igen. Itt fekszem az ágyban, álmatlanul, egy bugyiban, meg egy rövidke toppban. – reméltem, hogy el tudom csábítani.
- És nővéred?
- Ő már rég alszik.
- Fél óra, és ott vagyok.
- Siess.

Miután letette a telefont, rögtön a fürdőbe rohantam, megigazítottam a hajam, és fújtam magamra egy kis parfümöt. Alig vártam, hogy Taylor ideérjen. Ahogy várakoztam, egyre jobban beindult a fantáziám, egyre jobban kívántam őt.

Félpercenként kibámultam az ablakon.

Mikor megérkezett, rohantam az ajtóhoz, és előre kinyitottam, hogy ne csöngessen, mert akkor Nikki felébred.

Amikor meglátott, rögtön elmosolyodott.

- Szia.
- Szia. – jött hozzám közel, és átfogta a derekam. Megcsókoltuk egymást. Rövid, de szenvedélyes csók volt.


Becsuktam gyorsan az ajtót, és ismét felé fordultam.

- Tényleg nem vicceltél a bugyival, meg a toppal. – mondta mosolyogva, és végigmért a szemével.

Megfogtam a kezét, behúztam a szobába, és becsuktam az ajtót.

Magamhoz húztam, és megcsókoltam. Csók közben egyre közelebb lépkedtünk az ágyhoz. Levettem kabátját, és ledobtam a földre. Csak annyi időre váltak szét ajkaink, amíg lefeküdtünk az ágyra. Úgy tűnik ő is annyira várta már, hogy ide érjen, mint én. Ismét ő került felülre, mint pár órával ezelőtt. Szenvedélyesen, és egyre vadabban csókoltuk a másikat. Ismét éreztem egyre keményedő férfiasságát. Levettem pólóját, és szemügyre vettem izmos felső testét, és … *-*

Felhúztam térdeimet, és a combomat simogatta. Keze egyre lejjebb csúszott, egyre izgatóbb volt. Levegő után kapkodtunk mindketten. Kicsatoltam övét, és lehúztam a cipzárt. Mielőtt lehúztam róla a nadrágot, ránéztem, hogy szabad –e, mire ő csókkal felelt.

Megfogta toppom alját, és kezét szépen lassan csúsztatta felsőmmel együtt.

Miután minden ruhadarabunktól megszabadultunk, megtörtént az, amire már mindketten vártunk. Csodálatos volt, nem is tudom, hogy milyen szót lehetne erre használni. Tökéletes.

Reggel, azt hittem, hogy csak álmodtam az egészet, de mikor megmozdultam, éreztem, hogy szorosabban átölel. Mosolyogva megfordultam. Már ő is ébren volt.

- Jó reggelt. – mondta kicsit rekedtes hangon.
- Jó reggelt. – Adtam neki egy puszit, majd mellkasára hajtottam a fejem. Ujjaimmal izmos hasán a kockákat „rajzoltam át.”

Egy ideig csak feküdtünk, mikor meghallotok, hogy Nikki pakolászik a konyhában.

Felnéztem Taylorra, mire ő csak nevetett. Én is elkezdtem nevetni, és belefúrtam arcomat a nyakába.
- Azt hiszem, hogy az este megfeledkeztünk arról, hogy nővéred itt van.
- Igen, attól tartok.
- Reméljük mélyen aludt.

Adtam neki egy puszit, felvettem a pólóm, meg egy rövidnadrágot.

- És a tegnap esti cucc?
- Nincs kedvem megkeresni.
- Nem baj. Ez is tökéletes rajtad,

Megfogta a karom, és maga mellé húzott, vissza az ágyba.

- Nee. Ki akartam menni. – nem hagyta, hogy elmenjek, tovább csókolgatott. – Ez így nem ér. Nem ér elcsábítani.
- Hogy micsoda? Nem csinálok semmit. – folytatta tovább, de most a nyakamat csókolgatta.
- Taylor. Taylor. Innen folytatjuk. Ígérem. – szomorú arcot vágott, és megadta magát.

Halkan kinyitottam az ajtót, és lassú, csöndes léptekkel elindultam a fürdőszoba felé.

- Mi az? Már ott tartunk, hogy nem is köszönsz?
- Szia Nikki.
- Hello. – nézett rám gyanúsan. Jó szóval nem ébredt fel este. Ha felkelt volna ránk, akkor már rég faggatózott volna. – csináltam neked is kávét. Gyere. – hátranéztem a szobám felé, aztán elindultam a pulthoz. – Na és, hogy a…-lud…-tál… ? – szótagolta szépen lassan. Nem értettem, hogy mi a baja, míg az ismerős hang meg nem szólalt a hátam mögül.
- Jó reggelt. – Köszönt Taylor. Hátranéztem Taylorra, vissza Nikkire, aki kíváncsian nézett rám. Eléggé zavarban voltam.

A reggeli eltelt, szerencsére zavarba ejtő kérdések nélkül.