Story with Taylor Lautner

Ééés, itt van az új rész. Remélem tetszeni fog nektek.:) Jó olvasást.






Nikki szerencsére ma korán ment el, így újra kettesben voltunk.

- Mikor menjünk körülnézni? – kérdezte Taylor, miután kijöttem a fürdőből.
- Nem tudom. Te mikor szeretnél?
- Nekem mindegy Menjünk délután?
- Akkor délután.

Amíg én átöltöztem, meg hasonlók, addig ő leült tv-t nézni. Elindultam hozzá, de megálltam az ajtóban, és csak néztem. Néztem, ahogy ott ül a kanapén, és nevet valamilyen filmen.

- Mi az? – kérdezte, mikor észrevette, hogy az ajtóban állok.
- Semmi. – mosolyogtam, és odaültem mellé. Szorosan hozzábújtam, és csak néztük a tv-t. Nem tudnám megmondani, hogy miről szólt, mert teljesen máshol jártam. Itt ülünk, egymást ölelve. Olyan fura. Mintha már régóta együtt lennénk. De nem. Egy ideig rajtunk gondolkodtam, arról, hogy mit is érzek iránta. De még nem tudnám pontosan meg mondani. Vagy csak nem merem bevallani magamnak? Mikor vele vagyok nagyon jól érzem magam, és mikor nincs velem, akkor kimondhatatlanul hiányzik. Szerelmes lennék? Nem tudom. Azt hiszem, még nem voltam szerelmes. Ami Dáviddal volt, azt nem nevezném szerelemnek. Persze eléggé ki voltam, amikor szakítottunk, de nem voltam szerelmes. Sok ideig gondolkodhattam, mert vége lett a filmnek. Szuszogást hallottam, ezért ránéztem Taylorra. Elaludt.

Óvatosan kibújtam karja alól, és betakartam.

Míg Taylor aludt, bekapcsoltam a számítógépet, és levelet írtam a szüleimnek. Megírtam, hogy minden rendben van velem, és nagyon jól érzem magam.

Hallottam, hogy Taylor mocorog. Biztos felébredt.

Felálltam, és halkan odalépkedtem felé.

- Na, csak nem felébredtél? – nyújtotta felém a kezét, és én megfogtam. Odahúzott maga mellé. Adtam neki egy puszit, de ő többet kért. Heves csókolózásba kezdtünk, de megcsörrent Taylor telefonja. – Mindig félbeszakít valaki. – mérgelődtem, és adtam neki még egy gyors puszit, mielőtt felvette.
- Bocsi.

Nem volt hosszú beszélgetés, de láthatólag nem örült annak, amit mondtak neki.

- Haragudnál rám, ha elhalasztanánk a városnézést? El kell mennem. – mondta letörten.
- Nem, dehogyis. Nem gond. – mosolyogtam, hogy lássa nem haragszom. Végülis nem ő tehet róla. – És mikor kell menned?
- Most. Még haza is kell mennem, átöltözni.
- Most?
- Sajnálom.
- Akkor, hozom a kabátod.

Bementem a szobámba, nagy nehezen megtaláltam a többi ruha közt a földön, közben ő felvette a cipőjét, és pikk-pakk, indulásra kész volt.

Megálltam előtte kb. 1 méterre, még felöltözött, és kicsit szomorkás fejjel néztem rá. Megfogta a derekam, és közel jött hozzám.

- Kárpótolni foglak. Ígérem. – Adott egy hosszú csókot, és elváltunk.

Hát akkor egyedül maradtam. Remek. Arra gondoltam, hogy bemegyek Nikkihez. Ideje lenne már egy kicsit az esküvőjéről beszélni. Annyi mindent kell megszervezni. Már alig várom.

Kicsit ledőltem a kanapéra, elfáradtam. Csak nem tudom, hogy miben. Vagy… vagy talán tudom…

Elnyomott az álom. Telefoncsörgésre ébredtem.
- Hát ez nem igaaaaaz. – mérgelődtem magamban. – Halo?
- Bess, tudom ma nem dolgozol, és Taylorral vagy, de nagyon hálás lennék, ha bejönnél. Kész bolondok háza, ami itt van. – Alig hallottam, amit mond, olyan hangzavar volt.
- Persze, Nem gond. Megyek.
- Köszi. Imádlak.

Gyorsan összeszedtem magam, és bementem a pub-ba.

Mikor beértem, tényleg többen voltak az átlagosnál. Nikki rögtön idejött hozzám.

- Kösz, hogy bejöttél.
- Nem gond. Úgyis unatkoztam.
- Taylor?
- El kellett mennie.
- Oh, értem.
- Szóval, hol kellek?
- Segíthetnél Luke-nak a bárban.
- Luke-nak? Azt hittem, hogy pincérkednem kell, vagy ilyesmi.
- Nem, most nem. Gond?
- Nem, csak mondtam. Rendben. Máris megyek.

Elindultam a bár felé, Luke össze vissza rohangált, olyan sokan voltak. De az a fura, hogy a vendégek fele, sőt több mint a fele, lány volt.

- Itt az erősítés. – száguldottam be a pult mögé, letettem a kabátom, és máris adtam ki a kért italokat.
- Hát te?
- Nikki behívott, hogy segítsek.
- De jó. El is kél a segítség, mint látod. Jó sokan vagyunk ma.

Luke csak nézte, hogy milyen jól keverem a koktélokat. Gondolom feltűnt neki, hogy van gyakorlatom.

- Mi az, amit te nem tudsz csinálni?
- Őő… motorozni. Mindig is akartam, de nem tudok. Reménytelen este vagyok.
- De most komolyan. Hogy értesz te ehhez is?
- Magyarországon 2 évig egy bárban dolgoztam a suli mellett. Ragadt rám valami.
- Magyarország? Az hol van?
- Áh, gondoltam, hogy te sem ismered. Európában. Te, figyelj, hogyhogy ilyen sokan vannak ma?
- A kis barátos miatt.
- Tessék?
- Megtudták, hogy mostanában itt szokott lenni. Gondolom ezért jött mindenki ide. Hogy találkozzanak vele.
- Elnézést. Hé, ELNÉZÉST: - türelmetlenkedett egy lány a pultnál.
- Igen? Mit adhatok?
- Egy Tequilát kérek.
- Elég idős vagy már?
- Persze. – elég rosszul hazudott.
- Kólát kapsz.
- Jó. Akkor egy kólát. – héé, te vagy az a lány.
- Milyen lány?
- Az újságban. Taylorral a képen.
- Milyen kép?
- A mai újságban. –szólt Luke. – Te még nem is láttad? – dobta oda nekem az újságot.
- Nem.

Szemügyre vettem a képet. Taylor és én vagyunk rajta, amikor kijövünk a bárból. Tényleg, el is felejtettem a múltkori sok fotóst. Basszus.