Story with Taylor Lautner

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várnotok az új részre, de végre itt van. :) Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek, mint a többi.
Jó olvasást.:)
Puszi
Betti





Elindultam a fürdőszobába, hogy megfürödjek, és lefeküdjek aludni. Amikor beléptem az ajtón megláttam Taylor ingét. Miután megfürödtem, nem bírtam ki, hogy ne vegyem fel. Jó meleg volt, mivel a radiátorról vettem le. Túlságosan felfrissített a fürdő. Nem tudnék most aludni. Egy ideig föl s alá járkáltam a lakásba, hogy mivel foglaljam le magam. Időnként megszagoltam Taylor ingének a nyakát, hogy érezzem illatát. Ilyenkor olyan volt, mintha kicsit megint velem lenne.
Végül leültem a gép elé, hogy megnézzem az üzeneteimet, mert már egy ideje nem foglalkoztam velük.
- Úristen. Anyu! – kiáltottam fel hirtelen. – Elfelejtettem írni neki.
Már 10 üzenetet küldött. Mindegyikben azt írta, hogy miért nem írok? Baj történt?



Szia Anyu!
Sajnálom, hogy nem írtam. Teljesen megfeledkeztem róla, annyira nincs szabadidőm. Egy ideig Nikkinél dolgozom a pub-ban. Esténként. Így elég későn érek haza, aztán kb. délig alszom. Nikkivel elég jól kijövünk ahhoz képest, hogy nem nagyon tartottuk a kapcsolatot mióta Londonba költözött. Szeretek itt lenni, nagyon tetszik. Nálatok mi történt? Apu hogy van? :)
Most megyek, mert fáradt vagyok. Minnél előbb jelentkezem.
Vigyázzatok magatokra. Millió puszi.



Miután elküldtem a levelet, elindultam a szobámba aludni.

Reggel olyan volt, mintha földrengésre keltem volna. Nem volt éppen kellemes. Nikki ugrált az ágyamon, azt ordibálva, hogy: „Megkérte a kezem! Megkérte a kezem!” Álmosan, meg egy kicsit bosszúsan az ébresztő miatt, felültem az ágyban, és rögtön átragadt rám Nikki öröme.
- Megkérte a kezem! Úgy örülök. Olyan romantikus volt.
- Gratulálok! – megöleltem.
- Várjunk csak. Kié ez az ing? – Oppá. Rajtam maradt Taylor inge. – Csak nem Tayloré? Mi történt tegnap este? – Gyanúsan mosolygott rám. Olyanokra gondol amik meg sem történtek.
- Semmisem történt. Csak feljöttünk, mert teljesen eláztunk tegnap este. Felajánlottam, hogy megszárítom az ingét, és véletlen itt maradt.
- Ennyi?
- Igen.
- Beeesss
- Jólvan na. Csókolóztunk. És nagyon jó vooooolt. – visszadőltem az ágyra, és áradoztam a tegnap esti csókunkról.
- És azért vagy az ingében meeert….
- Mert olyan jó illata van, és… véletlen rajtam maradt. De mesélj már. Ne rólam legyen szó. Hogy kérte meg a kezed? – felpattantam, hogy tudja kész vagyok a sztorijára.
- Jajj. Nagyon édes volt. Vacsoráztunk a lakásán, és amikor már mindent megettünk, akkor mondta, hogy valami nagyon fontosat szeretne mondani. De ezt kb. úgy, hogy eszedbe nem jutna, hogy pont ezt akarja mondani. Már minden hülyeség az eszembe jutott, mire belekezdett. Felállt az asztaltól, odalépett elém, és letérdelt. Elővett a zsebéből egy kis ékszeres dobozt, és már tudtam.
- Óóó. – Még egyszer megöleltem Nikkit. Annyira örültem neki. Csak úgy sugárzott belőle a boldogság.
- Most lehet olyat fogok mondani ami nem fog tetszeni neked. Vagyis nem tudom. Azért remélem, hogy örülni fogsz neki.
- Bökd már ki!
- Valószínüleg Will ide fog költözni. – Nem tudtam mit mondani. Mondjuk várható volt azok után, hogy megkérte a kezét, de olyan furi lenne. Nem is ismerem. Vagyis huhh. Mi lesz ha pont rájuk nyitok akkor amikor nem kéne? Mi lesz a fürdőben nyitok rá Willre, és olyat látok amit nem kéne? És mi lesz ha ő nyit rám a fürdőben?? Ááá
- – Hát ez, ez… tökjóó. – Mégsem mondhatom azt, hogy ne költözzön ide. Itt én is csak vendég vagyok. Különben is, majd megszokom. Nem lesz gond.


Miután megbeszéltük a dolgokat, mondtam neki, hogy ma bemennék segíteni. Természetesen semmi ellenvetése nem volt.

Viszonylag korán bementem a pub-ba. Mikor Luke meglátott rögtön megörült nekem, és adott 2 puszit. Első témája természetesen a tegnap este volt.
- Na és ki volt az a srác tegnap? A barátod?
- Hát. Nem is tudom. Talán.
- Ez nem volt túl határozott. – gúnyolódott.
- Mert még én sem tudom. – most Luke elgondolkoztatott, ami nem jó. Ha a kapcsolataimon kezdek el agyalni, annak sosincs jó vége.
- Jól van szépségem. Erre még holnap visszatérünk.
- Holnap?
- Igen. Ma nem én dolgozom a bárban.
- Hogyhogy?
- El kell intéznem valamit, és elkéredzkedtem Nikkitől.
- Ja, értem. Akkor holnap. :) – A székem mellé lépett, és kaptam egy puszit, meg egy ölelést elköszönés képpen.

Rájöttem, hogy kicsit korán jöttem be. 4 óra van, és sehol senki. A székemmel visszafordultam a pulthoz, és megláttam egy jegyzetfüzetet, meg egy tollat. Magamhoz húztam, és elkezdtem firkálgatni. Ha unatkozom, akkor mindig firkálok. Össze vissza rajzolgattam mindenfélét. Így összességében egész jó lett. Hirtelen valaki befogta a kezével a szemem. Először azt hittem, hogy Luke jött vissza?
- Na mivan, mégsem mész el?
- Most jöttem. Miért mennék?
- Taylor? – megfogtam két kezét, és levettem a szememtől. Leszálltam a székről, és felé fordultam. – Hát te? Ne érts félre, örülök, hogy itt vagy, csak nem számítottam rá.
- Kire számítottál?
- Azt hittem, hogy Luke jött vissza. – mintha kicsit csalódott lett volna, ezért próbáltam valami olyasmit olyasmi mondani, amivel rájön, hogy neki azért jobban örülök. – De sokkal jobb, hogy téged látlak. – Ez az! Sikerült. Aranyosan elmosolyodott, és adott egy gyors puszit a számra.
- Akkor jó. :)
- Várjunk csak. Neked ma nem interjút kell adnod?
- De igen. Már végeztünk. Szerencsére nem tartott sokáig. – Erre nem nagyon tudtam mit mondani, így csak egy mosollyal reagáltam. Nem épp a legjobb „válasz”, de ő is mosolygott. – Na és mit csináltál mielőtt megzavartalak?
- Nem zavartál meg, de amúgy semmit. Csak firkálgattam. – néztem a jegyzetfüzetre, így mutatva, hogy azt csináltam. Rögtön elvette, és elkezdte tanulmányozni.
- Nagyon szépen rajzolsz, dee mi is ez?
- Annyira szép, hogy nem is tudod eldönteni, hogy mi az? – mondtam neki nevetve. – amúgy, én sem tudom. Csak egy kis firka. – kivettem a kezéből, és eldugtam a hátam mögé. – De nem ér kritizálni. – igyekeztem egy picit sértődött fejet vágni, de nem sikerült, mert elnevettem magam. Próbálta elvenni tőlem a füzetet, és egy kis „harc” kezdődött. Átkarolt, mintha meg akarna ölelni, de nem dőltem be neki, csak a füzetet akarta. Felemeltem magasra a kezem, de nem jött be, mert simán elérte, és kivette a kezemből. – Ez nem ér.
- Oh, dehogyis nem. – nevette el magát. Egy pillanatra csak néztem, hogy milyen jóképű, és hogy milyen szexi a mosolya. Lefogtam azt a kezét, amiben a füzet a volt, és a másik kezemmel el akartam tőle venni, de az ő szabad kezével lefogta a másik karom. Így teljesen közel kerültünk egymáshoz, és felnéztem rá. Sokáig néztük egymást, és éreztem, hogy enyhül a szorítása. Kaptam az alkalmon, és gyorsan elvettem a füzetet.
- Háhá. – nevettem gonoszan.
- Jól van. Feladom. – közelebb lépett hozzám, és megfogta a derekam. Csibészesen mosolygott, és megcsókolt. Nyelvem újra találkozott az övével, és újra egyre forróbb lett köztünk a levegő. Mindketten egyre jobban belelendültünk a csókba, és egyre izgatóbb lett. Szorosan fogtuk egymást, de mégis úgy éreztem, hogy távol van tőlem, hogy nincs elég közel. Jobban akartam érezni. Pár pillanatra abba maradt csókunk, és egymás szemébe néztünk. – Hiányoztál. – Mikor kimondta, ismét a szokásos heves szívdobogás tört rám.
- Te is nekem. Már alig vártam, hogy elgyere. – Hosszan öleltük egymást.
- Khm… zavarok? – Krahácsolt Nikki tőlünk pár méterre, és mosolyogva nézett ránk. Kicsit eltávolodtunk egymástól, de nem messzire.
- Nem, nem zavarsz. – Elindultam Nikki felé, hogy akkor bemutatom neki Taylort. Ránéztem Taylorra, és tudta, hogy mit szeretnék. Megfogta a kezem, és elindultunk nővérem felé.