Story with Taylor Lautner

Még nem ért haza Nővérem, és azt terveztem, hogy megvárom őt. Nagy volt a kísértés, hogy Taylor után nézzek a interneten, de nem szerettem volna újságcikkekből megismerni. Ráadásul ki tudja, hogy mi igaz, és mi nem.

Nem bírtam tovább várni, az álom végül elnyomott. Túl hosszú volt ez az este. Nem értem, hogy Nikki, hogy bírja. Ráadásul reggel teljesen frissen ébred fel.

Mikor keltem Nikki nem volt sehol. Este nem jött haza, mert az ágya érintetlen volt. Elővettem a mobilom, hogy felhívjam, de csak az üzenetrögzítője kapcsolt be. Nem igaz! Miért van nála mobil, ha nincs bekapcsolva?? Kicsit aggódtam, remélem nem történt vele semmi.

Gyorsan rendbe szedtem magam, és elindultam a pub-ba, hátha ott van.

Miközben elsétáltam a klubba, eszembe jutott a tegnap este Taylorral. Vajon fogunk még találkozni?

- Szia Luke. Láttad ma Nikkit?
- Szia drága. Nem, nem láttam. Már tegnap este sem, amikor szóltál, hogy beszéljek vele.
- Hmm..
- Miért? Gond van?
- Nem, vagyis… Nem tudom. Este nem jött haza. De biztos jól van. Tud vigyázni magára.
- Biztos Will-nél töltötte az éjszakát.
- Will? Ki az a Will?
- A barátja. Nem ismered?
- Nem. – kicsit csodálkoztam, hogy Nikki még sosem említette, hogy van barátja. – Jól van. Köszi. Este találkozunk.
- Remélem is.:) Szia


Will. Hmm. Vagy mesélt róla, csak éppen nem figyeltem. Ugyanis hajlamos vagyok elkalandozni mindenfelé.

Mikor a ház előtt voltam nyitva volt a kapu. Kicsit félve, de beléptem az ajtón. Nikki pakolászott a konyhában.

- Hol a francban voltál egész este?? Tudod, hogy aggódtam?
- Héhéé. Nyugi. Nem vagyok már tíz éves. Tudok magamra vigyázni rendben?
- És telefonálni luxus?
- Lemerült a mobilom. – szabadkozott .- De nincs semmi bajom. Willnél voltam.
- Ja igen. És miért Luke-tól kell megtudnom, hogy van barátod?
- Már elakartam mondani. Különben sem beszéltünk valami sokat mielőtt ide jöttél.
- Igaz. Sajnálom, de máskor szólj, ha nem jössz haza, és akkor nem foglak össze vissza keresni téged mint valami őrült. – kicsit elszégyelltem magam, hogy így kioktattam, főleg, hogy én sem vagyok az a „szent” típus”. Megöleltem engesztelés képen. – Na, és mesélj róla. Hogy néz ki? Hol ismerted meg? MINDENT tudni akarok. Na jó nem mindent. A perverz részekre nem vagyok kíváncsi, vagyhát..
- Ma este bemutatom neked, ha eljössz a pub-ba.
- Még szép, hogy elmegyek. De bulizni. Nem dolgozni. Túlságosan fárasztó ez nekem.
- Oké. Legalább Will sem fog unatkozni.
- Figyelj, nincs kedved ebédelni? Igaz már elmúlt 2 óra is, de még nem ettem semmit.
- Rendben. Tudok egy jó helyet. :)

Pár perc múlva elindultunk, beszéltünk egy Taxiba, és elmentünk a White Hourse étterembe.

A pincér nagyon kedves volt. Odakísért az asztalunkhoz, míg mi mögötte mentünk, Nikkivel kitárgyaltuk, hogy milyen jó feneke van. :$ Szerintem, meghallotta, mert mikor leültünk, és odaadta z étlapot eléggé mosolygott,

- Na és, hogy tetszenek a Londoni pasik?
- Egész jók. Ha választhatnék, akkor szerintem nem lenne vele gond. – Persze rögtön eszembe jutott valaki. Kicsit el is ment a jókedvem, de próbáltam leplezni.e
- És mitől lett ilyen rossz kedved? – lebuktam… -.-
- Semmi.
- Naa. Ismerlek már elég jól.
- Csak van valaki, akivel nem tudom mi lesz. Ha egyáltalán lesz. De nem látok rá sok esélyt, mert szerintem ő a másfajta lányokat szereti.
- Ki ne akarna egy olyan lányt, mint te?
- Jajj ne kezdjük. Ezzel nem lesz jobb. Hidd el.
- Ki az?
- Nem akarok mondani semmit, mert ha nem lesz belőle semmi, akkor felesleges.
- Kérlek. – az ellenállhatatlan boci szemeit vette elő.
- Jó, jó. Csak ne nézz így… - kicsit haboztam, aztán gyorsan elhadartam a nevét. – Taylor Lautner. – miután kimondtam, gyorsan elfordultam, és kinéztem az ablakon.
- Taylor Lautner? Az a Taylor Lautner?
- Igen..
- 3 napja vagy itt, és te máris összejössz a sztárral?
- Nem jöttem össze vele. Különben is. Valószínűleg már nem találkozunk többet.
- Mert?
- Mikor utoljára találkoztunk nem kérte el a számom, és hát a számom nélkül elég nehézkes lenne…
- Ne aggódj. Biztos vagyok benne, hogy még fog keresni.


Közben kihozták az ebédünket. Nagyon finom volt, szerintem még vissza fogunk ide jönni.

Hazafelé is elég jól elbeszélgettem a nővéremmel. Már rég nem tudtunk ilyen bizalmasan beszélni egymással. Emlékszem mikor mindig, esténként a sötétben tudtunk ilyen jót beszélgetni. Azokon az éjszakákon mindent elmondtunk egymásnak. Már hiányzott. :)

Mire hazaértünk Nikki majdnem rögtön indult is a munkába.

- Este találkozunk. Puszi. – ordibált be a fürdőbe. Úgy döntöttem, hogy ma kiteszek magamért. Dögösen kicsípem magam, és irány a pub.


Megmostam a hajam, becsavartam egy törülközőbe, és odaálltam a nyitott szekrényem elé. Kivettem egy fekete farmert, és egy mélyen kivágott sötétkék ujjatlan felsőt. És most jött a legnehezebb. A cipő kiválasztása. Imádom a cipőket, és van is belőle egy jó pár darab. Végül egy, a felsőmhöz passzoló magas sarkút választottam. Letettem az ágyamra a ruhákat , és elindultam a fürdőbe megszárítani a hajam.

Mire mindennel kész lettem, és indulásra kész voltam, már 8 óra volt.

Kimentem, és fogtam egy taxit. Nem akartam sétálni, túl hosszú, és nem szerettem volna, hogy eszembe jusson a tegnap este… Taxival 10 perc alatt odaértem.

Rögtön odamentem a bárhoz, hogy köszönjek Luke-nak, meg Nikkinek.

- Sziasztok
- Óó… de kicsípte magát itt valaki. – dicsért meg Luke, én meg körbefordultam, hogy megmutassam magam.
- Hát eggen… ma bulizunk. Amúgy Köszi szépen. :)
- Will mindjárt itt lesz, és bemutatlak neki. – láthatólag Nikki eléggé izgatott volt, hogy mit szólok majd Willhez. Bevallom én is kicsit izgatott voltam.
- Na és? Hogy néz ki ez a Will? – faggattam Luke-t miközben iszogattam az italom, amit letett elém.
- Majd te megmondod. ;)
- Bess, - hátam mögül jött a hang, automatikusan megfordultam.
- Óó-izgatott lettem, rögtön lepattantam a székről.
- Ő a barátom Will. Will, ő a kishúgom Bess.
- Szia. Örülök, hogy végre találkozunk. – Wáóó… azta de jó pasi.
- Én is. Nikki már sokat mesélt rólad. – Egymásra néztek és …. *-* Látszott az arcukon mikor egymásra néznek, hogy fülig szerelmesek egymásba. Nagyon édesek voltak, örülök, hogy Nikki rátalált a szuperpasira.
- Akkor én itt hagylak titeket, és ismerjétek meg egymást.

Mikor Nikki elment, kicsit kínos volt. Nem tudtam, hogy most mit is kéne mondanom. Elmentünk, és leültünk egy asztalhoz.

- Örülök, hogy így egymásra találtatok. Látszik Nikkin, hogy mennyire boldog. – néztem Will arcát, és láttam, hogy Nikkit nézi a tömegben. Csillogott Will szeme, és ismét a szerelmet fedeztem fel tekintetében. *-*
- Igen, én is boldog vagyok. Miatta teljesen más ember lettem. Jobb. – Ahogy Will-t hallgattam, azon gondolkodtam, hogy vajon én is rátalálok-e majd az igazira?
- Ma van a 3 éves évfordulónk.
- Gratulálok!:)
- Éppen ezért gondoltam, hogy ma este megkérem a kezét. – Will feszült arcot vágott, talán félt a reakciómtól.
- Hogy mi? Hát ez... ez… ez elképesztő. – Örömömben felugrottam a székről, és megöleltem Will-t. Kicsit meglepődött, de azért belefér. Végtére is a sógorom lesz,
- Szóval nem bánod?
- Dehogyis. Örülök nektek. Talán nem látszik?

Időközben megjött Nikki.

- Na mehetünk?
- Már mentek is?
- Igen. Vacsorázni megyünk. Ma van az évfordulónk. – Egy rövid csókot adtak egymásnak.
- Tudom, mondta Will. Jólvan menjetek. – Puszit adtam Nikkinek, Will-t pedig megöleltem, és odasúgtam neki, hogy sok sikert. Egy mosollyal megköszönte, és elindultak.

Nagyon izgatott lettem. Alig várom, hogy Nikki elmesélje, hogy mi volt.

Elindultam vissza a bárhoz. Erre innom kell. Ünnepelek magammal egyet. :)
Egy ismerős embert láttam ülni a bárnál. Amint észrevettem elállt a lélegzetem. Egyre gyorsabban és gyorsabban vert a szívem. Megindultam felé, és kb. 5 méterre tőle megálltam, és elgondolkodtam, hogy biztos odamenjek –e. Lehet nem engem vár. Láttam, hogy nézelődik körbe, és végül észrevett. Felállt a székből, és elindult felém. Most tényleg felém jön? A lábam magától elindult felé. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, egyre több kis pillangó kavargott a gyomromban.
Megálltam tőle kb. egy méterre, és ő megtette az utolsó lépéseket.

- Szia. – mondta zavartan, de azaz ismerős mosoly ott volt az arcán…