Story with Taylor Lautner

Sziasztok.
Meghoztam a 2. részt! Remélem ez is tetszeni fog nektek. Lécci írjatok véleményt, hogy mit gondoltok erről a részről.
Jó olvasást.
Üdv, Betti




- Bess, szia. – néztünk hosszan egymás szemébe – Reméltem, hogy majd még találkozunk. :)
- Na mi az, már követsz? – gúnyolódtam vele, de közben nagyokat mosolyogtam, hogy lássa mégsem gondolom komolyan, és én is örülök, hogy újra látom őt.
- Persze, egész nap téged követtelek… Nem, dehogyis, nem vagyok olyan. Peter, egyik barátom születésnapját ünnepeljük éppen. Szóval, itt dolgozol? Még nem láttalak erre, pedig elég sokat járunk ide.
- Nem, nem. A nővéremé ez a hely, ma csak besegítek neki. Szóval, hozhatok valamit? Gondolom valami italt akartál kérni.
- Igen, el is felejtettem. 9 Jägert kérnék, de látom kifelé indulsz, szóval majd üldözőbe veszek valaki mást. – mondta nevetve, és újra előbukkant fehér fogsora.
- Nem kell, hozok én. Amúgy sem voltam biztos benne, hogy kiszabad –e mennem szünetre. – Mikor ezt kimondtam rögtön meghallottam, hogy Nikki szól nekem.
- Bess! Hol voltál? Mindenhol téged kerestelek. Dolgozz, ma nagyon sokan vannak. Nem állhatsz le pasizni.
- De én nem is pas.. – még végig sem tudtam mondani, de már el is viharzott. – Na ő volt a nővérem. Szóval 9 Jäger lesz ugye?
- Igen, köszi. Ott ülünk hátul a színpad közelében.
- Jólvan, akkor mindjárt viszem.

Elindultam a pult felé, hogy szóljak Luke-nak töltsön 9 Jägert, de Nikki megint megállított.
- Bocsi, hogy úgy ordibáltam veled az előbb, de kész bolondok háza van.
- Dolgoznék, ha nem állítanál meg folyton. Az előbb is épp egy rendelést vettem fel.
- Jólvan, sajnálom. Hagylak. És ha gondolod, akkor tarthatsz egy kis szünetet, csak előbb szólj nekem. Rendben?
- Rendben.

Végre elértem a pulthoz.
- Luke, 9 Jägert lécci.
- Máris adom szépségem.

Van egy olyan érzésem, hogy Luke-nak bejövök. Állandóan úgy néz engem, és akárhányszor idejövök, mindig mond valamilyen kedves kis bókot. Megkedveltem, de nem hiszem, hogy szívesen lennék vele úgy.
Megkaptam a 9 Jägert, és elindultam megkeresni az asztalukat. Egész gyorsan megtaláltam az asztalukat, Taylor rögtön észre is vett engem. Odamentem hozzájuk, és köszöntöttem őket, ahogy mindenkit amikor kiveszik valamilyen italt.
- Jó Estét, meghoztam a 9 Jägert. Hozhatok még esetleg valamit?
- Nem, köszi. – mondta egy nagyobb darab fiú.

Ránéztem az órára és már hajnali 2 volt. Lassan elszállingóztak az emberek. Néha odapillantottam Taylorék asztalához, hogy még itt vannak e. De már nem voltak. 10 perccel ezelőtt még itt voltak. Hogy mehettek el ilyen gyorsan? Kicsit csalódott voltam, reméltem, hogy még tudunk beszélni egy kicsit. Nem is értem, hogy mit akarok tőle. Ő egy híres színész, nyílván az olyan lányok jönnek be neki, akik szintén híresek…
Most kicsit elment a kedvem.
- Mi a baj drága? – kérdezte Luke, miközben lerogytam a bárszékre.
- Áhh, semmi. Fárasztó nap.
- Majd belerázódsz. – nem terveztem, hogy itt fogok dolgozni, de amíg nem találok munkát, megbeszélhetném Nikkivel. Miközben én elmerengtem a gondolataimban, Luke mesélt nekem valamit. Hirtelen elhallgatott, és kérdőn néztem rá, hogy mi a gond. Biccentett egyet a fejével mögém. Megfordultam és Taylor állt ott.
- Szia. Azt hittem már elmentél. – szívem nagyon hevesen vert, éreztem, hogy kipirult az arcom. De szerencsére lehetne a benti melegre is fogni.
- Igen, úgyis volt, de visszajöttem.
- Itt hagytál valamit? – pattantam fel a bárszékről segítőkészen, hogy majd én segítek neki.
- Nem, nem. Vagyis, ha úgy vesszük akkor igen. Hazakísérhetlek? – úristen, mindjárt elolvadok, olyan édesen mondta. Hirtelen nem tudtam neki mit válaszolni, arca elkomorodott, azt hitte, hogy nemet mondok.
- Persze, de előbb megkeresem Nikkit, és szólok neki, hogy nem együtt megyünk.
- Akkor itt megvárlak.

Nagyon izgatott lettem, fel s alá mászkáltam a pub-ban, de seholsem találtam meg a nővérem. Ma már kb 600x láttam ebben a nagy tömegben, de most, mikor már senki sincs itt, mégsem találom. Visszamentem a pulthoz, megkértem Luke-ot, hogy mondja meg Nikkinek, hogy elmentem. Látszott rajta, hogy zavarja a dolog, hogy elmegyek az idegen férfival. A számára idegen férfival. Végül nehezen, de beleegyezett. Örömömben megöleltem Luke-t, aminek szemmel láthatóan örült.

Miközben sétáltam Taylor felé, nem bírtam ki mosolygás nélkül. Egyre jobban izgultam, minél közelebb kerültem hozzá.
- Indulhatunk?
- Igen. – felkaptam a kabátom, és útra készen álltam. Illedelmesen kinyitotta előttem az ajtót. – óó nee!
- Mi történt?
- Esik, és nincs nálam esernyő. – kutattam a táskámban, hátha azért mégis találok egy esernyőt, de semmi.
- Hát az nekem sincs. Sajnálom.
- Nem baj, jó ez így. Csak ne kezdjen el zuhogni.

Elindultunk az esőben, szorosan egymás mellett. Érezni lehetett a kis szikrákat amik köztünk voltak.
- Nem idevalósi vagy ugye?
- Ennyire látszik? – mosolyogva ránéztem, és ő is. Egy ideig megint néztük egymást, végül elfordult, és válaszolt kérdésemre.
- Nem, csak kicsit máshogy beszélsz angolul. Innen gondoltam. – Rámnézett, hogy megbántott –e ezzel a kijelentésével.
- Hát… lebuktam. – válaszoltam neki nevetve. – Igen, Magyarországról jöttem.
- Magyarország? – Elgondolkodva nézett maga elé. – Nem ismerem.
- Igen, egy kis ország. Európában.
- Mikor jöttél ide?
- Tegnap. – mikor meghallotta, elkezdett nevetni. – Itt lakom.

Nee. Túl hamar hazaértem. :( Tehettünk volna egy kis kitérőt, csak akkor tutira eltévedek. Megálltunk a kapu előtt, és csak néztük egymást. Teljesen elvoltunk ázva. Taylor hajából is csurgott a víz, végig az arcán. Iszonyatosan jól nézett ki. *-*

Keresgéltem a kulcsomat a táskámban, mikor megtaláltam, rögtön nyitottam is ki a kaput. Mielőtt lenyomtam volna a kilincset ránéztem, láttam, hogy nagyon gondolkozik valamin. Kinyitottam kaput.
- Hát akkor jó éjszakát- néztem bele a szemébe, és egy kis mosolyt csaltam az arcára.
- Jó Éjt. – lépett egyet felém, amitől dobbant egy nagyot a szívem. Végül visszalépett. Pár pillanatig néztük egymást, mosolyogtam, és beléptem a kapun.
- Akkor szia. Köszi, hogy elkísértél.
- Én köszönöm, hogy eljöttél velem. Szia.

Becsuktam a kaput. Odasétáltam az ajtóhoz. Mire hátranéztem már nem volt ott.





Így néz ki a pub belülről: