Story with Taylor Lautner

Tádááááámmm!!! Itt van az új rész, hiper szuper gyorsasággal!:P Remélem tetszeni fog nektek!:)


Izgultam, nem tudtam, hogy hogyan kéne bemutatnom Taylort. Mondjam, hogy ő a barátom? Vagy mit mondjak? Nem volt sok időm gondolkozni, mert már ott is álltunk előtte.
- Taylor, Ő a nővérem Nikki. Nikki ő pedig Taylor. – mielőtt kimondtam Taylor nevét, picit megakadtam, hogy mondjam e azt, hogy „Ő pedig a barátom Taylor”. De nem tudom. Jó ez így. Tay udvariasan nyújtotta a kezét, és köszöntek egymásnak. És akkor beállt a kínos csend. Egy ideig csak álltunk ott hárman, elég gáz volt.
- Na. Azt hiszem, hogy én itt hagylak titeket. Hátul leszek a raktárban, ha valaki keresne.
- Rendben. – Dejó. Újra csak ketten. Szembefordultam Taylorral, és még mielőtt megszólalhattam volna, ő közbevágott.
- Hasonlítotok egymásra.
- Igen? Hát… szerintem annyira nem. Sosem hitték el, hogy testvérek vagyunk. Mindig azt mondták, hogy nem, nem. Biztos csak barátnők.
- Mindjárt jövök. Maradj itt. – Most meg hova megy? Míg ő kiment, visszamentem a bárhoz, és leültem oda, ahol eddig ültem. Néztem az ajtót, hogy mikor jön már vissza, és mikor belépett, egy fekete valamit fogott a kezében. Messziről próbáltam kitalálni, hogy mi lehet az, de nem jöttem rá. Biztos észrevette, hogy nem tudom mi az, mert mosolygott.
- Ezt visszahoztam neked. – letette a pultra, és leült a mellettem lévő székre.
- Jajj, én meg otthon hagytam a te ingedet. Bocsi. – Pedig mikor átöltöztem még oda is készítettem az asztalra, hogy ne hagyjam otthon. De ezek szerint nem sokat értem vele.
- Nem baj. Van még, ne aggódj. – Elvettem a fekete pólót az asztalról, amit tegnap este adtam oda Taylornak, és betettem a táskámba.

Szépen lassan kezdett megtelni a pub, és egyre többször hagytam magára Taylort.
- Mikor végzel ma?
- Hát, nem tudom. Mivel elég sokan vannak, valószínűleg, hogy ilyen 1-2 körül.
- Ühm, oké. Nem gond, ha én most elmegyek? Rob nem rég hívott, hogy nem e lenne kedvem elmenni velük vacsorázni. – kicsit elszomorodtam, hogy itt hagy, de megértem. – De 1-2 körül visszajövök. :)
- Rendben, menj csak. Jó szó… aúú – megfordultam, mert valaki belecsípett az oldalamba. – Luke? Mit csinálsz?
- Csak gondoltam köszönök. – válaszolt szórakozottan.
- Máshogy nem lehet? Ez fájt. – néztem rá morcosan.
- De, persze, hogy lehet. – magához húzott és megölelt, mintha észre sem venné, hogy ott van Taylor mögöttem. Eltoltam magamtól, nem szerettem volna, hogy Tay bármit is félreértsen.
- Khm. Bocs, de mi éppen beszélgettünk. – mondta Taylor Luke-nak keményebb hangon. Miután eltoltam magamtól Luke-t, visszafordultam hozzá.
- Bocsi. – suttogtam.
- Akkor majd visszajövök. – magához húzott és megcsókolt. Most nem olyan volt, mint a többi csókunk. Nem esett jól. Ez inkább olyan bosszúféle volt Luke-nak.

Miután Tay elment, odamentem Lukehoz.
- Kösz. Ez meg mi volt? – kértem tőle számon az előbbieket.
- Mi mi volt?
- Nem csinálhatod ezt Taylor előtt. Nem akarom, hogy azt higgye, hogy valami van közöttünk. – láthatólag nem tetszett neki, amit mondtam.
- Azt mondtad, hogy nincs köztetek semmi.
- Nem, én azt mondtam, hogy nem tudom, hogy most összejöttünk-e. Ami azt jelenti, hogy történt valami, de nem tudtam, hogy van e jelentősége.
- Ezek szerint van.
- Ezek szerint igen. – kicsit felhúztam magam már a végére, és otthagytam Luke-t. Csak akkor szóltam hozzá, amikor valamilyen italt vittem a vendégeknek. Néha megpróbált beszélni velem, de mindig otthagytam. Lehet kicsit bunkóság volt, de tudnia kell, hogy meddig mehet el.

10 percenként az órára néztem, hogy mikor jön Taylor. Ott vártam a pub közepén. Már 2 óra volt. Kezdett kiürülni a hely, alig volt pár ember. Megfogtam egy seprűt, és elkezdtem takarítani.

- Bess, nézd. Sajnálom. Visszafogom magam. Ígérem.
- Biztos?
- Igen. Nem szeretem, ha haragszanak rám. Főleg nem, ha te.
- Akkor jó, mert én sem szeretek haragudni senkire.
- Egy ölelés még belefér?
- Belefér. – Megöleltük egymást, közben Luke válla fölött kinéztem, és ott állt Taylor tőlünk pár méterre. – Taylor?
- Luke, de…
- Nem, nem te. – toltam el magamtól Luke-t, és odasiettem Taylorhoz.
- Mond, van köztetek valami?
- Mi? Nem. Nincs.
- Akkor miért van az, hogy állandóan vele látlak? – intett Luke felé.

Odalépett mellém Luke.

- Luke, most ne.
- Figyelj, nem ismerjük egymást, így nincs okod megbízni bennem. – kezdte el, és én hálásan néztem rá. – De hidd el, hogy nincs köztünk semmi.
- Miért hinnék neked?
- Nekem nem kell. De legalább Bessnek higgy. – Luke elment, és magunkra hagyott, hogy kettesben tudjak beszélni Taylorral.
- Ta…- még 1x bocsánatot akartam kérni, de nem hagyta, hogy befejezzem, és megcsókolt. A csók után újra szóhoz jutottam. – Sajnálom.
- Nem kell. Én sajnálom. Félreértettem az egészet.
- Hát igen. – mondtam nevetve, és adtam neki egy puszit. – Nem megyünk fel hozzám? Odaadnám az ingedet. – Jó, meglehet, hogy nem csak ezért szeretném, hogy feljöjjön hozzám.
- De. Jó ötlet. Hozd a cuccod, itt megvárlak. – Megfordultam, és elindultam a bárhoz. Mikor a pultnál voltam, elvettem a cuccom, és megköszöntem Luke-nak, hogy segített.


Mikor odaértünk hozzám, célirányosan az ingért mentem, nehogy megint elfelejtsem odaadni. Taylor a kanapén ült.
- Itt van az inged.
- Köszi. – lehuppantam mellé a kanapéra.
- Kérsz valamit? Enni? Inni?
- Ó nem, köszönöm. Annyit ettem, hogy nem tudok, most kajára gondolni.
- Tényleg. Milyen volt a vacsora?
- Nagyon jó volt. Sokat hülyültünk. Már rég jött össze így a banda.
- Kik voltak ott?
- Láttad az Alkonyatot?
- Igen, még rég.
- Na, hát onnan mindenki. Régebben többször jártunk össze, csak mióta vége lett az összes rész forgatásának kicsit szétszóródtunk. – ahogy mesélte, hallani lehetett a hangján, hogy sajnálta a dolgot. – De, reménykedtem, hogy nem láttad a filmet.
- Miért?
- Nem is tudom. Talán a szerepem miatt. A legtöbb rajongóm, csak Jacob miatt szeretett meg. De amikor először találkoztunk, és nem ismertél fel rögtön, az tetszett. - csak egy rövid mosollyal reagáltam.

Kis csönd volt, de tetszett. Nem az a tipikus csönd, ami nagyon kínos tud lenni. Jó volt csöndben lenni, csak néztük egymást, és elmerültünk egymás tekintetében. Közelebb jött hozzám, fülem mögé tűrte a hajam, és kezét otthagyta az arcomon. Majd kiugrott a szívem, pedig már megszokhattam volna. Közeledtem felé, csókra várva. Ő is közel jött hozzám, ajkunk összeért. Először egy lágy puszit adott a számra, éreztem leheletét. Ő is gyorsabban lélegzett a kelleténél. Megcsókoltuk egymást, lassan hátradöntött, és ő került felülre. Egyre hevesebben csókoltuk egymást. Kezem lejjebb csúszott a fenekére. Kaptam az alkalmon, és finoman belemarkoltam. Mire elnevette magát, és beleharapott a szájába. Keze már a pólóm alatt volt, és a derekamról felcsúszott a mellemig. Belenyögtem csókunkba, Egyre izgatóbb volt, egyre jobban kívántuk meg egymást, de tudtuk, hogy még korai lenne, hogy lefeküdjünk egymással. De annyira akartuk mindketten, hogy már őrjítő volt. Levettem pólóját, izmos hátán végig húztam a kezem. Tökéletesen kilehetett tapintani izmait. Amikor még szorosabban feküdtünk, érezni lehetett férfiasságát. Pár ruhadarab választott el minket egymástól, de az is soknak tűnt. Amikor elkezdtem kicsatolni övét, kulcszörgést halottunk. Hirtelen abbamaradt csókunk, és hallgatóztunk. Kinyílt az ajtó. Gyorsan szétugrottunk. Míg Taylor az övével szöszmötölt, megkerestem a pólóját, és odaadtam neki. Belépett nővérem a nappaliba.

- Hálószobáról még nem hallottatok? – gúnyolódott nővérem.
- Kopogni nem tudsz?
- A saját lakásomban?
- Olyan jól tudsz időzíteni…
- Szia. – Köszönt Taylor Nikkinek, miután sikerült felvennie a pólóját. Amikor Taylor elfordult, Nikki rámkacsintott, és szélesen mosolygott, közben azt tátogta, hogy „Nem semmi.”
- Szerintem én megyek.
- Miattam ne menj el. Bemegyek a szobába, és alszom. Hulla vagyok. – Már csak azért sem lenne már semmi. Elég furi lenne.
- Amúgy is későre jár már. Holnap el kell intéznem pár dolgot.
- Rendben. – mondtam kicsit lehangoltan

Felöltözött, és elment. Mikor becsuktam az ajtót, láttam, hogy megint itt maradt az inge. Gyorsan utána mentem.
- Taylor. – kiabáltam utána.
Megfordult, és értetlenül nézett. Odafutottam hozzá.
- Itt hagytad az inged. – lihegve nyomtam a kezébe a felsőt.
- Ezért futottál utánam?
- Igen. Meg reménykedtem, hogy kapok még egy csókot. – elnevette magát, és megcsókolt. Sokáig csókolóztunk, és öleltük egymást. Végül sikerült elszakadnunk egymástól.
- Holnap látjuk egymást.
- Holnap nem dolgozom.
- De azért bent leszel a pub- ban?
- Hát, nem hiszem. Körül szeretnék nézni. Mióta megjöttem nem is voltam sehol, csak a pubban, meg otthon.
- Akkor remek idegenvezetőd lesz. Az jó ha idejövök érted?
- Remek.

Egy utolsó csókot adtunk egymásnak, és elváltunk.