Story with Taylor Lautner

Londonba menekültem a zűrös életem elől. Úgy döntöttem, hogy egy ideig Nikkinél, a nővéremnél fogok élni. Keresek egy munkát, beleadok a lakbérbe, és nem is fogom őt zavarni. Előszőr Nikkivel kellene beszélnem, hogy nála lakhatom –e . Bár ennek talán nem a repülőn kéne eszembe jutnia…
- Mégiscsak a nővérem. Nem fog kitenni az utcára. – nyugtattam magam az ajtaja előtt állva. Bekopogtam többször is, de semmi. Biztos nincs itthon. Előbányásztam a mobilom a táskámból, és felhívtan,
- Szia Nikki, Bess vagyok.
- Bess? Szia. Ezer éve nem bezséltünk. Hogyhogy felhívt… - hirtelen elhallgatott. – Hugíí?
- Igeen?- áhh biztos rájött, hogy nem ok nélkül hívom fel.
- Mit szeretnél? – hangja gyanakvóan hangzott.
- Één? Semmit, csak szeretnék kérni egy kis szívességet. Lakhatnék nálad egy ideig, ha nem gond?
- Miért? Úgyértem, persze, de hogyhogy ide utazol?
- Tulajdonképpen már itt vagyok. Egészen pontosan a házad előtt.
- Őő..jólvan, most mennem kell. A pótkulcs ottvan a teraszon a lámpa tetején. Otthon megbezséljük.
- Imádlak. Köszi. Szia.

Mikor beléptem a lakásba elállt a lélegzetem. Nem semmi, hogy milyen házban lakik. Nagyon szép.

Miután körülnéztem, elmentem megnézni a várost. Az Oxford Street –en sétáltam, amikor észrevettem, hogy szokatlanul sok ember van itt. Odamentem a tömeghez, hogy megnézzem mi történik. Próbáltam beljebb paszírozni magam, hogy lássam mi folyik itt, de ide oda lökdöstek. Az egyik sikoltozó lány a könyökével gyomorszájon is vágott, és még csak észre sem vette. Elindultam kifelé a tömegből, de hirtelen mindenki megindult, én meg sodórdtam velük. Olyan nagy volt a tolongás, hogy nem bírtam talpon maradni, és elestem. Elég durván bevertem a fejem, plusz még páran rám is tapostak. Nem telt bele fél percbe sem, és a tömeg már el is tűnt. A fejemet fogtam, és azon járt az agyam, hogy mi a fr*nc volt ez?!

Egy kéz nyúlt le felém. Felnéztem, és egy vakító fehér fogsorú srác hajolt fölém, megfogtam a kezét, és segített felkelni.

- Jól vagy? – kérdezte kedvesen. Valahonnan nagyon ismerős volt nekem. A hangja, meg ez a mosoly…
- Igen, köszönöm. – fogtam meg újra a fejem, hogy még meg van –e. – Csak belekeveredtem a tömegbe, és elsodortak. – ahogy láttam szórakoztatta a dolog, mert nevetett rajtam
- Örülök, hogy viccesnek találod. –mondtam neki irónikusan. – pedig nem volt éppen kellemes az mikor ezren keersztül menned rajtad.
- Hidd el emgértem. Majd megtanulod, hogyha egy csapat sikoltozó lánnyal találod szembe magad, akkor ne vesd magad közéjük.
- Rendben, majd próbálom magam türtőztetni. - Válaszoltam neki nevetve.
- Taylor Lautner. – mutatkozott be, és nyújtotta felém a kezét. Taylor Lautner, Taylor Lautner. Honnan ismerős nekem ez a név?
- Óóó, igeen. Szia. Bess vagyok. :) – sokáig néztem a szemébe, és észbekaptam, hogy még mindig a kezét fogom. – Sajnálom, most mennem kell. – eresztettem el hirtelen kezét.
- Csak kerüld a tömeget. – kiabált utánam
- Ha.ha. – mondtam neki, és odaintettem még utoljára. Mikor hátrafordultam még mindig engem nézett és mosolygott.

Felpattantam a buszra, és hazamentem Nővéremhez. Már biztos otthon van, tartozom neki még egy magyarázattal.

Mikor beléptem a lakásba, és észrevett, nagy öleléssel fogadott.
- Na végre. Hol voltál?
- Csak sétáltam egyet.
- Na mesélj. – mondta türelmetlenül. Megfogta karomat, és lerántott a kanapéra.
- Hát, szóval.. muszáj volt eljönnöm. Hirtelen ötlet volt, de nem bántam meg. Dáviddal is szakítottam, és így volt még egy plusz okom eljönni.
- Értem, és anyuék mit szóltak?
- Nem örültek neki, hogy ilyen hirtelen döntöttem el, hogy elmegyek otthonról, de legalább kicsit önállóbb leszek.
- Ah-ha. Akkor természetesen maradhatsz amíg úgy gondolod, hogy eltudsz viselni.
- Köszi. – öleltem meg, és adtam neki egy nagy cuppanós puszit az arcára.

Késő volt már, és elfáradtam. Elmentem lezuhanyozni, és lefeküdtem aludni. Ma sem kellett álomba ringatni, mert fél perc alatt elaludtam.

Reggel a kávéfőző ébresztett. Kicsoszogtam a konyhába, és Nikki sürgött-forgott.

-Jó reggelt. – köszöntem rekedtesen.
- Helló. –Nikki már teljesen fel volt pörögve. De hogy mitől?
- Mi lesz a mai programod?
- Dolgozom. Tudod egy pub-bot kell vezetnem. Apropó munka. Kéne keresned valami állást.
- Tudom, tudom. Már rajta vagyok az ügyön.
- Addig is bejöhetnél ma hozzám felszolgálni. Elkéne egy plusz kéz, ma lesz egy party
- Mikor?
- Este. 8-kor. De gyere 6-ra.
- Rendben. Köszi. Ott leszek. És mit kell felvennem?
- Fekete nadrág, fehér póló.
- Oké.
- Na rohanok. Akkor 6-kor. Puszi

Hát akkor meg van a ma esti programom. Egész délután a szobám berendezésével, és a cuccaim elpakolásával voltam elfoglalva.

Észre sem vettem, de máris 4 óra. Akkor van még 2 órám.

Vettem egy hosszú fürdőt, és megmostam a hajam.
Kerestem egy fekete nadrágot, hozzá egy fehér galléros pólót. Bementem a fürdőszobába, gyorsan lófarokba kötöttem a hajam. A sminkem nem vittem túlzásba, csak egy kis szempillaspirált tettem magamra.

Ránéztem az órára. Fél 6. Jólvan, még időben vagyok.
Bebújtam a kabátomba, és a fekete tornacipőmbe. 6-ra pont odaértem a pub-ba.
Nikki körbevezetett, megmutatta, hogy mit hol találok. Aznap este én vittem ki az italokat.
Már kb. 9 óra, biztos nem haragudnak meg, ha tartok egy kis szünetet. Elindultam az ajtó felé, hogy szívjak egy kis friss levegőt, de valaki megfogta a vállamat.
- Elnézést… - megfordultam , és egy ismerős szempárral találkozott a tekintetem.