Story with Taylor Lautner

Tádádádááááámmmmm! :)
Halihó.:) Meghoztam a frisssss részt. Remélem ez is elnyeri a teszéseteket, és sok sok komit kapok. :P Ismét csatoltam képeket, mert szerintem, így sokkal jobban el lehet képzelni a dolgokat.:)
Jó olvasást, és további szép hétvégét. Már amennyi maradt belelőle. :(

B.

- Most mit fogsz csinálni? Elmondod neki, hogy tudod, hogy hazudott? – kérdezősködött Chace.

- Nem tudom. Amúgy is. Mit mondjak? Tudom, hogy hazudsz, mert nem is voltam otthon tegnap éjjel? Ja igen, nem is tudtad, de van köztünk valami a barátoddal. Ez így nem egészen jó ötlet. - hadartam kicsit mérgesen

- Van köztünk valami? – mosolygott Chace, és elgondolkozott.

- Most nem ez a lényeg. – tereltem el a témát kettőnkről. Most inkább hanyagolni szerettem volna az érzelmekről való beszélgetést. – Nem ugorjuk át a Taylor témát, és megyünk le reggelizni? Nikki meg Ed még úgyis alszanak.

- De, persze. Menjünk.

Csöndben sétáltunk le az étteremhez. Mind a ketten el voltunk merülve a saját gondolatainkban.

Kértünk Nikkiéknek is enni, hogyha idő közben csatlakoznának.

- Szóval, mit csinál itt a nővéred? – kérdezte Chace 2 falat között.

- Nem volt alkalmam még erről beszélni vele. Tudom, hogy nem mennek túl jól a férjével, és már napok óta állandóan zokogva hívott fel.

- Férjnél van?

- Van egy olyan érzésem, hogy már nem… - sajnálom, hogy tönkre ment a házasságukat, pedig nagyon aranyosak voltak. El sem tudom képzelni, hogy mi történhetett, hiszen szinte tökéletes pár voltak. Úgy tűnik, hogy Will sem volt az, akinek mutatta magát…

- Szerintem Ed teljesen belezúgott a nővéredbe.

- Gondolod?- rejtettem el egy mosolyt

- Hát nem láttad, hogy milyen volt vele tegnap éjjel? Szerinted, ha nem érdeklődne iránta, akkor mellette lett volna az este?

- Igazad van. És észre sem vettem. Kár, hogy Nikki talán nem is fog emlékezni semmire.

- Akkor vicces lesz amikor fel kel, és maga mellett találja Ed-et. – mondta nevetve.

- Emlegetett szamarak. – mind a ketten kettejükre néztünk, ahogy nevetve jönnek az asztalunk felé. Chace mellém csusszant, hogy beférjenek.

- Sziasztok. – köszöntünk nekik egyszerre, és mosolyogva egymásra néztünk.

- Hello.

- Nikki, Chace, Chace, Nikki. – mutattam be őket egymásnak, mielőtt leültek.

- Igen, rémlik valami az estéből… - mondta zavartan, és megfogta a fejét.

- Hogy vagy? – kérdezte Chace érdeklődően.

- Köszi. Egész jól. Egy kis másnaposság, de túlélem.

- És milyen volt a reggeletek? – kérdeztem mosolyogva, közben Ed-et, és Nikkit néztem, ahogy állandóan mosolyognak egymásra.

- Érdekes volt. Mikor Nikki meglátott maga mellett, rögtön felugrott az ágyban, és a kezébe vette a lámpát, és elkezdett fenyegetni… - Mondta Ed, és nevetni kezdett. – Aztán 10 percbe telt, mire elmagyaráztam neki, hogy mi történt.

- Hogy hagyhattad, hogy az asztalon táncoljak? – vágott közbe Nikki, és számon kérte tőlem a tegnap estét.

- Hogy hagyhattam? Alig tudtalak leráncigálni onnan. Végül nem is nekem sikerült. Ed megkért, és te rögtön a nyakába ugrottál.

- Oh… sajnálom. – mondta Nikki Ed-nek lesütött szemekkel. – Ed csak mosolygott. Nikki nyílván elfelejtette azt, hogy mi történt utána.

- Nem kell sajnálnod. Én kifejezetten élveztem, amit utána csináltál. – mosolygott csibészesen.

- Akarom tudni? – Nikki eltakarta az arcát szégyenében. – Mit csináltam?

- Megcsókoltad. – nyögtem ki gyorsan, és figyeltem a reakcióját.

- Hát, legalább már túl vagyunk az első csókon. – próbálta Ed poénnal elütni a dolgot.

- De pont így? Hogy részeg vagyok? Áh, ne is beszéljünk erről. És ti? – bökött egyet a fejével felém.

- Mi van velünk? – kérdeztem kikerekedett szemekkel.

- Látom, hogy hogyan néztek egymásra. Taylor -al mi van? Ő hol van? És ti miért vagytok egymásba zúgva? – Azt hiszem, hogy Nikki túl jó megfigyelő.

- Nem vagyunk. – vágtam rá gyorsan, és fél szemmel Chace -re néztem, aki csak mosolygott.

- Nem tudsz hazudni Hugi. Sosem tudtál. Taylor?

- Nincs itt. Igazából már fogalmam sincs, hogy most hol van.

- Hogy érted? – elmeséltem neki, hogy mi történt ma reggel. – Akkor most nem is a forgatáson van?- folytatta a faggatást

- De, most biztos ott van. Ma forgatják le a jelenetüket Charlessal. – szólt közbe Ed.

- És gondolod, hogy egy lánnyal volt az éjjel?

- Nem tudom, hogy mit gondoljak.

- Bár nem ismerem olyan régóta Taylort, de nem hiszem, hogy meg tudna csalni téged. – próbálta feldobni Ed a kedvem.

- Szerintem se. Olyan aranyosak vagytok együtt. – mondta Nikki.

- Ahogy te is az voltál Will-el.

- Őt ne keverjük bele. – mondta Nikki komoran.

- Jó, bocs. Most inkább felmegyek a szobába. Egyedül szeretnék lenni.

Mikor felértem ledőltem az ágyra, és a plafont bámultam. Az elmélkedésből a kopogtatást zökkentett ki. Ami talán nem is baj. Nem kéne mindenfélét magamba beszélnem, amíg nem tudom, hogy pontosan mi is történt. Felkeltem, és kinyitottam az ajtót.

- Bejöhetek? – Chace volt az ajtó másik oldalán. Nem válaszoltam semmit, nyitva hagytam az ajtót, és visszamentem a szobába. Gondolom bejött, mert lépteket hallottam magam mögött. Leültem az ágyra. – Jól vagy? – szorosan leült mellém, és átkarolt. Kibújtam karja alól, és feljebb mentem az ágyra, hogy neki tudjak támaszkodni a támlájának.

- Nem, nem igazán. Idegesít, hogy nem tudom, hogy hol volt Tay az este. Sosem hazudott nekem. – nem válaszolt semmit, csak végigsimította a kezét a lábamon, így tudatva azt, hogy mellettem áll. Halványan elmosolyodtam, és ismét a gondolataimba merültem.

- Ha mindenfélén gondolkozol, azzal nem segítesz magadon. Gondolom, csak a legrosszabb dolgok jutnak az eszedbe. Ne kínozd magad.

- De nem tudok másra gondolni…

Nem is tudom, hogy meddig ültünk ott csendben egymás mellett. Fejem végig Chace vállán pihent.

- Hát ti mit csináltok? – kérdezte Nikki, mikor bejött a szobába. Később Ed is csatlakozott.

- Semmit. – válaszoltunk egyszerre mind a ketten.

- Aha. – mondta Nikki olyan hanglejtéssel, mintha nem hinné el.

- Hahó, megjöttem. – hallatszott Taylor hangja a nappaliból.

Mind a négyen kimentünk, mikor meghallottuk a hangját.

- Hogyhogy itt van mindenki? – csodálkozott Tay, mikor meglátta, hogy az egész banda itt van a szobában.

- Szia. – Léptem oda hozzá, és adtam neki egy puszit, az arcára. Semmi kedvem nem volt megcsókolni addig, amíg nem tudom, hogy mi történt. Csodálkozott is a dolgon, amikor elhúztam a fejem.

- Szerintem most mi megyünk. – mondta Chace, én gyorsan rá néztem, és mutattam neki, hogy nehogy itt hagyjanak, mert még nem tudok vele beszélni. A többiek elindultak, ő meg egy együtt érző mosollyal elköszönt tőlem, és nagyot sóhajtott.

- Milyen volt a napod? – kérdezte Tay, és leült a kanapéra.

- Jó volt. Együtt lógtunk így négyen.

- Úgy látom, hogy elég jól összebarátkoztál Chace-el, és Ed-del.

- Igen. Mindketten nagyon jó fejek. Jól elvagyunk. És neked? Milyen volt a napod? – tereltem el gyorsan a témát

- Fárasztó. De most végre találkozunk. Bocsi, hogy nem keltettelek fel az este. – megfogta a combom, és csókra várón közel hajolt. Hogy tud a szemembe hazudni? Teljesen elborult az agyam, és letámadtam Taylort.

- Hogy tudsz a szemembe hazudni? Tudom, hogy nem voltál itt tegnap este, mert én sem voltam. – felálltam a kanapéról, és számon kérően néztem Taylorra.

- Te hol voltál?

- Chace-nél, mert a nővérem full részegre itta magát, és hozzájuk vittük fel. De nem is tudom, hogy miért magyarázkodom neked. Hol voltál? – idegességemben fel s alá mászkáltam a szobában.

- Sokáig tartott a forgatás, mindenki fáradt volt, és Selena közelebb lakik, és hozzámentem.

- Selena? És mi történt? Történt valami köztetek? – Taylor nem szólt egy szót sem. Nagyot sóhajtottam, és csillogó szemekkel nézett. Lassan elkezdett sétálni felém. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Annyi érzelem volt bennem. Düh, csalódottság, közben küszködtem a kitörő sírásommal is. Taylor megfogta a karomat, de rögtön elhúztam tőle, és hátráltam. Könnyeim kicsordultak. – Volt valami köztetek?

- Bess… - próbált Tay ismét közelebb jönni. Hangja elcsuklott, és meggyötört arcot vágott.

- Taylor. Kérlek. Csak válaszolj. – mondtam, miközben akaratlanul is csordultak ki a könnyeim. Sokáig nem válaszolt csak nézett tehetetlenül.

- Igen… – válaszolt. Olyan érzés volt mikor kimondta, mintha egy tőrt döftek volna a szívembe. Igaz, hogy táplálok érzéseket Chace iránt, de a szerelem Taylor felé nem múlt el. De ezzel mély sebet ütött bennem. – csókolóztunk, és…

- Csak azt ne mondd, hogy lefeküdtél vele.

- Nem feküdtem le vele.

- Most is hazudsz?

- Nem, nem hazudok.

- Sajnálom, de most… most nem tudok egy szobában lenni veled. – megfogtam a kabátom, és kimentem a szobából. Zokogva végigmentem a folyóson. Először el akartam menni. Csak itt hagyni ezt a helyet, de végül Chace-ék ajtója előtt kötöttem ki. Bekopogtam. Szerencsére ő nyitott ajtót, nevetve. Mikor meglátott, arca komoly lett, és behúzott a szobába. Magához vont, és szorosan megölelt. Még nagyobb sírásba törtem ki. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni.

- Mi történt? – kérdezte Chace aggódva. Nem tudta, hogy mit csináljon. Bevitt a szobájába. Nikki és Ed rögtön utánunk jöttek, és mind a hárman körülvettek. – Magunkra hagynátok egy kicsit?

- Ki az a Selena? – kérdeztem hüppögve.

- Selena? Ő volt Taylor előző barátnője. Taylor szakított vele. Nem tudom a pontos okát, de azt tudom, hogy a lány nagyon nem örült neki, és teljesen fel volt dúlva. Nála volt aznap este?

- Igen. Csókolóztak.

- Lefeküdtek egymással? – leguggolt a lábam elé.

- Nem. Vagyis ezt mondta. Már nem tudom, hogy higgyek –e neki. Nem vártam meg míg kimagyarázza magát, rögtön eljöttem. Ide. Hozzád. – könnyes szemmel Chace szemébe néztem. Szemében láttam a kétségbeesést, hogy nem tudja, most mit kéne tennie. Közel hajoltam hozzá, és megcsókoltam. Rövid csók volt. – Sajnálom. Nem kellett volna… - Chace magához húzott, és újra megcsókolt. Ez már hosszabb volt mint az előző, és szenvedélyesebb. – Chace… Ezt nem kéne… nem kellett volna.

- Igazad van. Sajnálom, csak… - fejét lehajtotta. Ahogy lehajtotta, én rögtön felemeltem, hogy a szemembe nézzen.

- Mindketten tudjuk, hogy hogyan érzünk a másik iránt. De ezt nem tehetjük. – Ismét bekönnyeztem. Nem akartam sírni. Ahogy visszatartottam a sírást, teljesen begörcsölt a torkom. – Ha nem lenne Taylor, akkor…

- Akkor összejöhetnénk. Nem szeretnék kettőtök közé állni. Menj, beszélj vele. – felálltam, és ő is felállt. Hosszan megöleltük egymást. Ez mind a kettőnknek elég fájdalmas volt. De leginkább neki. Nekem ott lesz Taylor, de neki? Adtam neki egy utolsó csókot. – Remélem azért ugyan ilyen jó barátok leszünk.

- Mindenképpen. – válaszoltam könnyes szemekkel. Még egyszer utoljára megöleltem, és elindultam vissza a szobánkba.

Reméltem, hogy még ott lesz Taylor, amikor felmegyek. Amikor meghallotta, hogy valaki belépett az ajtón, rögtön felpattant a kanapéról. Nem csinált semmit, csak ott állt. Ismét elfogtak az érzelmek. Hevesen vert a szívem. Sietve lépkedtem Taylorhoz, és megcsókoltam. Olyan szenvedélyesen, hogy erre még ő sem számított.

- Sajnálom. Úgy sajnálom. Hidd el, hogy nem történt semmi. Csak egy csók volt. Azért maradtam ott estére, mert még beszélgettünk. És azért hazudtam neked, azért nem mondtam el, mert féltem, hogy ezért elhagysz. – hadarta végig Taylor, szinte egy levegővétellel az egészet. Neki is könnybe lábadt a szeme. Mind a két kezét az arcomra tette, és figyelt, hogy mit reagálok rá.

- Sajnálom, hogy nem hallgattalak végig. És… nekem is el kell mondanom valamit… - tudtam, hogy el kell neki mondanom Chace-t. Ha újrakezdjük, akkor kezdjük tiszta lappal. Nagy levegőt vettem, és csak reménykedtem, hogy nem fog miatta nagyon kiakadni. – Megcsókoltam Chace-t.

- Mikor?

- Most. Pár perce…

- Ez volt a bosszúd?

- Nem. Vagyis, nem. Sokat voltunk az utóbbi időben együtt, mivel te mindig forgattál. Megismertük egymást, és megtetszettünk egymásnak. De nem volt semmi. És nem is lesz. Ez volt az első, és utolsó csókunk. Ígérem. – becsuktam a szemem, mert nem akartam látni mikor kisétál az ajtón.

- Akkor… kvittek vagyunk. – válaszolt Taylor halkan, nevetve.

- Kvittek vagyunk? – kérdeztem vissza csodálkozva.

- Tudom, gondolom nem éppen ezt a választ vártad. De nem haragudhatok rád azért, amit én is elkövettem.

- Te is megcsókoltad Chace-t? – Jó-jó. Persze csak poénból kérdeztem. Reméltem, hogy nem veszi komolyan. Nevetésbe tört ki. Kicsit oldódott a hangulat közöttünk.

- Akkor? Újra minden rendben van köztünk?

- Remélem. – válaszolt halk, reményteli hangon. Adott egy lágy csókot, és megöleltük egymást. Sokáig ölelkeztünk, kiélveztük a pillanatot.

Pár perccel később, miután minden megoldódott közöttünk, lementünk a többiekhez az étterembe, hogy megvacsorázzunk. Kézen fogva mentünk

. Chace látta, hogy minden rendben van köztem és Taylor között. Mosolygott bár, de szemében szomorúsá

got láttam…