Story with Taylor Lautner

Sziasztok!
Meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog nektek. :) Nem is mondok erről a részről semmit. A cím magáért beszél. :)
Sok Puszi,
B.



Szerelmi háromszög?





A reptéren vagyok, hogy meglátogassam Taylort Amerikában. Ott leszek egy ideig. Ami azt illeti, elég sok ideig. Nem tudunk másképp találkozni, mert folyamatosan forgat. Nem tudja, hogy megyek, úgyhogy ez most egy nagy meglepi lesz.


Még sosem jártam Amerikában, remélem, hogy nem fogok eltévedni.


Amikor leszálltam a repülőről, még úgy ahogy eligazodtam.


Amint kiléptem az ajtón, az összes Taxi elment.

- Remek… - gondoltam magamban. – A reptéren egy csomó taxinak kéne lennie. Hol vannak??


Megláttam egy taxit, ami éppen errefele jött. Gyorsan odafutottam, már amennyire gyorsan tudtam futni, a sok bőröndömmel.

- Taxi! – kiabáltam utána. Egy férfi hangot is hallottam. Úgy néz ki, hogy nem csak nekem van szükségem erre a taxira. Felnéztem, hogy szemügyre vegyem a férfit. Szürke szövetkabátot viselt. Félhosszú barna haja volt, (ami most éppen divat), és vakítóan szép kék szeme volt.
- Megosztjuk? – kérdezte a férfi, kis mosollyal az arcán, és kinyitotta nekem az ajtót.
- Köszönöm. – a taxis kiszállt a kocsiból, hogy betegye a csomagtartóba a bőröndeimet, közben mind a ketten beszálltunk a kocsiba.
- Maga merre megy?
- Hát ő… - elkezdtem kotorászni, a kis cetlim után, amire fel volt írva a hotel neve. – Aaa… Shelton Hotelbe.
- A Shelton hotelhoz, legyen szíves. – mondta a férfi a taxisnak, ő pedig el is indult a hotel felé.
- De várjunk. Maga merre megy? Nem szeretném, hogy miattam tegyen kerülőt. Siet?
- Nem gond. Pont útba esik. – mosolygott a férfi, és csak nézett rám. Már zavarba ejtő volt, ahogy figyelt. – Nem gond, ha tegeződünk?
- Nem, dehogy. – válaszoltam mosolyogva.
- Most jársz itt először?
- Ennyire látszik rajtam? – nevettem.
- Kicsit. – válaszolt mosolyogva.
- Honnan jöttél?
- Magyarország. – Hiába mondom el, gondolom úgysem mond ez neki semmit.
- Magyarország? Európában van, ugye?
- Igen. – vagy mégis tudja. – Nem gondoltam volna, hogy ismered. Voltál már ott?
- Nem. Sajnos még nem, de már régóta tervezem.
- Megjöttünk. – szólt hátra nekünk a Taxisofőr.
- Köszönöm. – kerestem a pénztárcámat.
- Hagyd csak. Majd én állom.
- Nem kell, de azért köszi.
- Ragaszkodom hozzá.
- Akkor…. Köszönöm. – Rendes tőle, hogy kifizeti, pedig még csak most találkoztunk. – Amúgy, Bess vagyok.
- Én meg Chace. Örülök, hogy találkoztunk, Bess.
- Én is. Talán… majd még összefutunk. – Amíg mi búcsúzkodtunk, addig a sofőr kivette a csomagom. Egy utolsó pillantást vetettünk egymásra, és elment…



Wáó. Hány csillagos ez a hotel? 50?? Elképesztően néz ki.



- Jó napot.
- Jó napot. Miben segíthetek? – kérdezte a recepciós udvariasan.
- A barátomat szeretném meglepni. Taylor Lautner.
- Mr. Lautner nem szólt az érkezéséről.
- Igen, tudja, ezért meglepetés.
- Sajnálom, de nem tudhatom, hogy maga nem-e egy rajongó.
- Nem rajongó vagyok, hanem a barátnője.
- Sajnálom. – ajj… mégis hogyan bizonyítsam be?


Elővettem a mobilom, és megmutattam neki egy képet kettőnkről.

- A PhotoShop csodákra képes.
- Ez nem szerkesztett kép. Ez igazi. – sóhajtottam egy nagyot. Akkor ennyit a meglepetésről. Muszáj lesz felhívnom.


- Szia kicsim.
- Szia. Bocsi, remélem nem zavarlak. Meglepetés akart lenni, de itt állok a recepciónál, és nem adják oda a kulcsot, mert nem hiszik el, hogy a barátnőd vagyok. Beszélnél velük?
- Ott vagy? De, hogy?
- Meglepetés.
- Jó, add ide, elintézem.


- Mr. Lautner? – szólt a telefonba a recepciós. – Igen. Igen. Rendben. Elnézést kérek.
- Köszi édes. Este találkozunk. Szeretlek.


- Elnézését kérem, hölgyem. Tudja, sosem lehetünk elég biztosak.
- Persze, megértem. Köszönöm. Viszlát.
- Viszlát asszonyom.



Felmentem Tay szobájába… Vagyis bocsánat. Ez nem is szoba. Inkább egy lakosztály.


Körülnéztem, letettem az ágy mellé a bőröndöket. Kicsit elveszve éreztem magam, ebben a nagyszobában. Mit csináljak? Egy ideig csak bámultam a szőnyeget, végül úgy döntöttem, hogy kicsit kipakolok a bőröndömből.


Megnéztem a fiókokat, hogy van-e elég hely, mert ha nincs, (amit kétlek, mert a szekrény is akkora volt, hogy csak na…), akkor nem szeretném Tay dolgait kitúrni, hogy én elférjek.


Ezzel túl hamar készen lettem…
Bekapcsoltam a rádiót, ledőltem az ágyra, és csak gondolkodtam.


Nem tudom miért, de csak a taxis srácra, Chace-ra tudtam gondolni. Vajon még találkozunk? De miért gondolok én rá egyáltalán?


Úgy tűnik, hogy a nagy elmélkedés közben elaludtam. Arra ébredtem, hogy valaki a nyakamat csókolgatja.

- Tay? – pislogtam fáradtan.
- Nem. Chace.
- Chace?? – Ültem fel hirtelen az ágyban. Csak álom volt… Jézusom, de élethű volt. Megfogtam a nyakam, és még mindig éreztem, mintha tényleg…


Ááá… ki kell vernem a fejemből.


Elmentem lezuhanyozni. Csak álltam a zuhany alatt, és bámultam a csempét.


Megfordultam, mert valami motoszkálást hallottam. Az üvegen keresztül homályosan láttam egy alakot, aki éppen errefelé jött. Bevallom kicsit izgultam. Meg sem mertem mozdulni. Már nagyon közel volt. Felemelte a kezét, és kinyitott a kabin ajtaját…


- Uhh… Taylor. – egy nagyot sóhajtottam, a megkönnyebbüléstől.
- Ki más?
- Nem tudom..
- Csatlakozhatok? – lépett be mostmár teljesen a kabinba.
- Ha szeretnél… - Közelebb lépett, megfogtam a nyakát, és csókolóztunk. Vizes testünk teljesen összeért. Egyre jobban éreztem, a keményedő férfiasságát.
- Hiányoztál. – mondta két csók közben.
- Te is nekem.


Megfogott, és teljesen a falhoz nyomott. Izmos testéről folyt le a víz.
Egyre hevesebben csókoltuk egymást, és kapkodtunk a levegő után. Végül teljesen egymáséi lettünk.



Reggel korán keltünk.

- Lenne kedved találkozni ma pár barátommal?
- Persze. Most velük forgatsz?
- Igen. Általában együtt reggelizünk, itt a hotelben. Megfognak lepődni, ha meglátnak. Negyed óra alatt készen vagy?
- Őő.. Igen.
- Jól van. – adott egy csókot, és ő is elment öltözni.


Nem hiszem, hogy most ki fogok öltözni. Egy farmert, magassarkút, és egy fehér, hosszabb felsőt vettem fel.


- Így jó leszek? – fordultam körbe Tay előtt.
- Tökéletes. Te mindenhogy jól nézel ki.
- Köszönöm. – adtam neki egy csókot, és rögtön ledöntött az ágyra. – Elfogunk késni.
- Nem baj.
- Tay. – szóltam neki, bár én is szívsebben maradnék itt.
- Rendben… - durcás arcot vágott, és felállt.
- Én azért még szeretlek. – léptem oda hozzá, és átkaroltam a nyakánál.
- Én meg imádlak. – szorosan megfogta a derekam, és adott egy csókot.
- Én jobban. – kontráztam rá mosolyogva, az előbbi kijelentésére.
- Nem hiszem. Te azt mondtad, hogy szeretsz. Az imádás köztudottan erősebb. – vitatkozott, de közben végig szélesen mosolygott, és rövid puszikat adott.
- Nem igaz.
- Jó. Legyen igazad.
- Köszönöm. – válaszoltam dallamosan, és kapott egy nagy cuppanós puszit.



Leértünk a hotel étteremébe. Kicsit izgulok, hogy mit fognak hozzám szólni.


- Ott vannak. – mutatott az egyik asztal felé.


Hárman voltak.


- Sziasztok. – köszönt neki Tay. Mindenki arcán a csodálkozást láttam. – Ő itt a barátnőm, Bess. Már meséltem róla.
- Bess, ők itt Jake, Ed és Charles.
- Sziasztok. Örülök, hogy végre találkozunk.
- Tay, mondtad, hogy csinos a barátnőd, de hogy ennyire…
- Köszönöm – mondtam csendesen.
- És hol van … ? – szólalt meg Tay, de valaki félbeszakította.
- Taylor, Szia. Ki ez a bom-bá-zó? – megfordultam, és majd kiugrott a szemem.
- Chace? – kérdeztem meglepődve.
- Bess? – nézett rám Chace csodálkozó szemekkel.
- Honnan ismeritek egymást?
- Tegnap találkoztunk. Együtt taxiztunk…. De nem mondtad, hogy Tay a barátod.
- Miért mondtam volna? Nem mondom el mindenkinek, akit most ismertem meg.
- Jogos. – Egy kicsit mintha letört volna, hogy Tay a barátom. Nekem elment a jókedvem, de nem értem, hogy miért. Nem gondoltam, hogy még látni fogom.
- Na most akkor leültük, vagy mi van? – szólalt meg Ed az asztalnál.



Taylor beült a falhoz, én mellé, és mellém ült Chace. Kicsit szűkösen voltunk az asztalnál.


- Mit fogsz ma csinálni, Bess, amíg Taylor forgat?
- Nem tudom még. Gondoltam, hogy megnézem a várost, csak félek, hogy eltévedek.
- Chace, te ma nem forgatsz ugye? – kérdezte Ed.
- Nem. Ha gondolod… akkor lehetnénk ma együtt. – kérdezte Chace, hangjában egy kis bizonytalansággal. Belenéztem a világoskék szemébe, és nem tudtam ellenállni.
- Az jó lenne… Persze csak ha…. – néztem Taylorra.
- Persze, menj csak nyugodtan.
- Rendben.



Nem ültünk ott sokáig, mert Taylorék siettek.


- Akkor, Este találkozunk.
- Este. – adtam Tay-nek egy búcsúcsókot, és elmentek. –Sziasztok.


Úgy néz ki, hogy Chace-val ketten maradtunk.