Story with Taylor Lautner

Sziasztoooook!!
Megjött a tavasz, végre meleg van, és itt is van az új rész!:) Remélem mindenkinek tetszeni fog, és izgatottan fogjátok várni az ezután következő részt. Ami már készen is van . :D Jó olvasást, és további szép napot!:)
Sok millió puszi, B.

Már több mint 2 hete annak, hogy Amerikába repültem meglepni Taylort, és már több mint két hete annak is, hogy együtt töltöttem a délutánt Chace-el. Azóta mikor reggelenként összefutunk, rám sem néz. Többször is elgondolkodtam azon, hogy odamegyek hozzá, és megkérdezem tőle, hogy mi a baja. Úgy érzem, mintha valami rosszat tettem volna, amiért nem foglalkozik velem. Rossz érzés, hogy levegőnek néz. Plusz az is sokat nyom a latba, hogy Nikkinek nem mennek túl jól a dolgai. Úgy néz ki, hogy a házassága dugába dől. Mindennap beszélünk telefonon. Szegény állandóan sír.

- Szia édes, rohannom kell a reptérre. – hadartam el Taylor-nak, miközben kapkodtam a cuccaim után.

- Minek mész a reptérre? – vonta fel értetlenkedve a szemöldökét.

- Nikki most hívott fel zokogva, hogy itt van a reptéren. Ott hagyta Will-t.

- Nem is mondtad, hogy ennyire rossz a helyzet közöttük.

- Nem is tudtam. Azt hittem, hogy meg fogják oldani…

- Elkísérlek. – mondta határozottan és már nyúlt is a felsőjéért.

- Köszi, rendes tőled.

Szinte rohantam a taxihoz. Minél hamarabb ott akartam vele lenni, mert tudtam, hogy most nagy szüksége van rám.

Mikor a taxiból megláttam, rögtön elfogott a sírás. Próbáltam visszatartani, kisebb nagyobb sikerrel. Rögtön megöleltem Nikkit, szemei vörösen csillogtak a sok sírástól, de amikor meglátott csak újabb zokogásba tört ki. Nem akartam még kérdezősködni, hogy mi történt pontosan, előbb magában kell tisztáznia a dolgokat.

Amikor visszaértünk a szállodába Taylornak rögtön mennie kellett a forgatásra.

- Köszi, hogy elkísértél. – bújtam oda hozzá, és megöleltem.

- Ez csak természetes. Sajnos most mennem kell. Nem tudom, mikor érek haza, lehet nagyon sokáig el fog tartani a forgatás. – harapta be a szája szélét

- Nem gond. Nem hiszem, hogy most együtt tudnánk lenni. Nikkivel van miről beszélnünk. – adtunk egymásnak egy búcsúcsókot, majd elváltunk.

Visszamentem a szobába Nikkihez. Kértem a szobapincértől egy nagydoboz fagyit. Ez mindig beválik.

- Kérsz valamit? – ültem le Nikki mellé. Teljesen be volt burkolózva a takaróba, és csak bámulta a parkettát.

- Van fagyid? – kérdezte, olyan hangon, mintha náthás lenne.

- Előtted járok. Már szóltam a szobapincérnek, hogy hozzon. – mosolyogtam rá aggódva.

- Imádlak.

- Én is téged. – Pont kopogtattak az ajtón. – ez biztos a fagyi. – pattantam fel vidáman.

- Köszönöm. Most életet mentett. – kezdtem el mondani, mikor kinyitottam az ajtót. – Oh… te nem a szobapincér vagy.

- Nem. Nem tudok róla. – válaszolt Chace kis mosollyal az arcán. – Bocsi, Taylort kerestem.

- Nincs itt. Nem rég ment el. - hadartam

- Akkor majd később beszélek vele… Szia.. – és rám se nézve el is tűnt

- Szia…- mondtam a hátának.

- Ki volt az?

- Senki. Nem a szobapincér. Talán most. – álltam fel ismét egy újabb kopogtatásra. Végre a szobapincér állt az ajtó másik oldalán, és elkezdhettük Nikkivel a lelkizést. – Na mesélj. Mi történt?

- Nem beszélhetnénk meg később? Mit szólnál, ha kicsit kirúgnánk a hámból? – szipogta.

- Mire gondolsz? – kérdeztem kíváncsian.

- Menjünk le a bárba, rúgjunk be, és csak élvezzük az életet. És ne gyere a kifogásokkal, hogy még korán van az iváshoz. 6 óra van. Itt az ideje az ivásnak. Azt sem akarom hallani, hogy nem így kell megoldani a gondokat. Csak csípjük ki magunkat, menjünk le, és rúgjunk be. Nem kérek sokat.

- Nem akartam semmi ilyesmit mondani, de köszi, hogy ilyet feltételezel rólam…

- Ajj hugíí…

- Jójó. Na emeld fel a segged, és vegyél fel valami szexit.

Mind a ketten kicsíptük magunkat, mint régen, mikor bulizni mentünk.

- Oppá… Ez egy kicsit túl kihívó, nem? – néztem végig Nikki szerelésén.

- Nem. Mi a baj vele? – egy fekete hosszúszárú tűsarkút vett fel, miniszoknyával, és fehér toppal.

- Hé, az nem az én toppom?

- Remélem nem baj. – vetette be a kutyakölyök szemeit, aminek nem tudtam ellenállni. Nem mintha le akartam volna róla cibálni a felsőm. – Te is nagyon csini vagy.

Rajtam is tűsarkú volt, és egy kivágott ruha.

Amint leértünk a bárba, Nikki rögtön kikért 2 tequilát.

- Szia. Kérnénk 2 tequilát, meg azt a citromos cuccot.

Egyből le is húztuk az egészet, és kértük a következőt.

- Elnézést. Nem tudtam nem észrevenni, hogy milyen csinos vagy, esetleg… - odament Nikkihez egy srác, félénken elkezdte mondani a be tanult szövegét. De szegényt Nikki elég csúnyán lekoptatta.

- Esetleg nem. Ne is próbálkozz… - válaszolt Nikki elutasítóan, mielőtt szegény srác befejezte volna a mondanivalóját.

- Ez kicsit durva volt, nem gondolod? – pillantottam a srác felé

- Nem. Nem érdekel most semmi, és senki. – mondta vigyorogva, és már szemezett a következő itallal, amit kikért.

20 perc múlva, Nikki teljesen be volt rúgva. Túl sok piát kevert, és nem bírta. Így még sosem láttam. Odamentünk az egyik asztalhoz, már a pultos szólt, hogy ne itt hangoskodjunk.

Mikor az asztal felé tartottunk, megláttam Ed-et. Gondoltam, hogy oda megyek hozzá, és köszönök.

- Figyelj Nikki, menj ahhoz az asztalhoz. Mindjárt jövök. - böktem a helyiség túloldalára

- Szia Ed.

- Bess, szia. Mit keresel itt?- vonta fel egyik szemöldökét vigyorogva

- Nővéremmel vagyok, iszogatunk egy kicsit.

- Van nővéred?

- Igen, ott van annál az…. – mutattam oda, ahová kellett volna lennie – Nem igaz. Hova tűnt??

- Ő lenne a nővéred? – mutatott, egy, az asztalon táncoló lányra mosolyogva.

- Igen… ő lenne a nővérem. – gyorsan odasiettünk hozzá, hogy leszedjük az asztalról, mielőtt valamelyik ruhadarabját levenné.

- Nikki, gyere le onnan!

- Nem, jól érezem magam. – táncolt tovább az asztalon, nem is zavartatva magát.

- Nem itt kéne ezt csinálnod. – mondtam neki, miközben próbáltam megfogni a kezét, hogy le tudjam szedni az asztalról.

- Engedj el. – mondta hangosan. – Ő kicsoda? – túrt bele a hajába

- Ed vagyok.

- Szia, Ed. Én Nikki vagyok. – mondta csábosan. Már amennyire csábos lehet egy részeg nő. Ebben a pillanatban Nikki lejött az asztalról, és Ed karjaiba vetette magát, és megcsókolta. Nem úgy tűnt, mintha Ed elutasította volna. Én csak ott álltam döbbentem, olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy nem tudtam mit reagálni erre.

- Wow… Szia. – mondta Ed meglepetten. Miután Nikki lába ismét a földet érte, teljesen megszédült. – Szerintem fel kéne vinned a szobába. - fordult felém

- Igen. Nem rossz ötlet… - hol van a kulcsom? Áá… kizártam magam… - Fent hagytam a kulcsom. De gyorsan beszélek a recepcióssal.

- Hagyd. Az sok idő. Vigyük fel inkább hozzánk. Az gyorsabb. – mondta aggódva.

- Rendben. Köszi. - hálásan rá mosolyogtam, örültem, hogy itt van Ed, nem hiszem, hogy elbírtam volna Nikkivel, hogyha egyedül vagyok

Nikki-t megfogtuk két oldalról, és felvittük Ed szobájába.

- Azt hiszem Chace fent van. Majd segít nekünk.

- Chace? – kicsit megijedtem.

- Igen. Egy szobánk van. Ne kérdezd miért.

- Szia Haver. Tudnál segíteni? – léptünk be a szobába, mire Chace rögtön felpattant, és átvette tőlem Nikkit

- Vigyük be a fürdőbe. – mondta Chace, és átvette az irányítást.

Amikor Chace kijött, én bementem.

- Jól vagy?

- Nem. Baromi rosszul vagyok. – mondta Nikki, a wc mellett ülve, közben öklendezett.

- Nem csodálom. Ennyi mindent keverni. – simogattam meg a hátát.

- Soha többet ilyet. Vagy legalábbis egy ideig nem.

- Szólj, ha kellek. Addig kimegyek .- adtam egy gyors puszit a homlokára.

- Köszi.

- Hogy van? – kérdezte Ed, aggódást mutatva.

- Nem túl jól.

- Miért hagytad, hogy ennyit igyon? – szidott le Ed, amin kicsit meglepődtem. Csak nem érdeklődik iránta?

- Próbáltad volna meg leállítani. Nem igazán hallgat rám ilyenkor… Amúgy, köszi a segítséget. Lemegyek a recepcióra, és kérek egy kulcsot, aztán felviszem hozzánk.

- Hagyd csak. Maradjatok, amíg jobban nem lesz. Nem hiszem, hogy szerencsés lenne ilyenkor liftezni, és ide-oda hurcolászni.

Chace megint nem foglalkozott velem, csak hallgatta a beszélgetésünket Eddel. Csak bólogatott beleegyezés képen, hogy maradhatunk.

Egy kis idő után Ed behozta Nikkit a szobába, és lefektette az ágyra. Egész végig ő törődött Nikkivel. Furcsa volt, hogy így foglakozik vele, amikor még csak nem is ismeri, Nikki meg valószínűleg nem fog emlékezni semmire, vagy legalábbis nem sok mindenre.

- Úgy tűnik, hogy Ed-nek tetszik a nővéred. – szólalt meg Chace. Először nem is fogtam fel, hogy mit mond, inkább azon csodálkoztam, hogy hozzám szólt.

- Most hogyhogy hozzám szóltál? Azt hittem, hogy kerülsz, és nem akarsz velem beszélni. – mondtam értetlenkedve.

- Nem is. Vagyis úgy terveztem. De nem bírom. Muszáj veled beszélnem. Nem tudok nem foglalkozni veled. Ma délután is… Eredetileg veled akartam beszélni, de mikor megláttalak, rögtön elment minden bátorságom.

- De miért?

- Mert a barátom barátnője vagy. – emelte fel a hangját egy kicsit, majd nagyot sóhajtott. –Nem tehetem ezt vele. Nem tehetjük. - nézett mélyen a szemembe

- Tudom, de… - annyi mindent szerettem volna neki mondani. Legszívesebben most azonnal megcsókoltam volna, de mind a ketten tudjuk, hogy ez nem helyes. Miért ilyen bonyolult ez az egész?

Közelebb ült hozzám a kanapén. Kezét a combomra tette, és a szemembe nézett, hogy mit reagálok erre. Nem húzódtam el tőle, pedig jól tudtam, hogy azt kellett volna. Elkezdte simogatni a lábamat, közben végig egymás szemébe néztünk. Én is rátettem kezét a combjára, és egyre feljebb csúsztattam a kezem. Ő is így tett. Egyre hevesebben vert a szívem, gyomrom görcsbe rándult az izgatottságtól. Majdnem csókolóztunk, de Ed közbeszólt.

- Bess!!

Kis szünet kellett mire észbe kaptam, és válaszoltam.

Fél perc múlva felálltam, és odamentem Ed-hez, és Nikkihez.

- Valami turx-ról beszél.- vonta össze a szemöldökét gondolkodva

- Turx?

- Csinálj nekem tur..x-ot. – mondta elhalt hangon. Nehezen tudtam kivenni, hogy miről beszél, de végül rájöttem.

- Turmix. Ez a specialitásom másnaposságra. Igazából csak sok gyümölcs összeturmixolva. Semmi extra. Mindjárt megcsinálom.- és már rohantam is ki.

Kimentem a konyhába, és körülnéztem, hogy mik vannak.

- Minden rendben? – jött ki utánam Chace.

- Igen. Azt hiszem. Van turmix gépetek?

- Igen. Azt hiszem, a felső polcon.

- Itt? – mutattam az egyik szekrényre.

- Igen, ott. - mosolygott

Gyorsan megcsináltam a turmixot, és bevittem Nikkinek. Ed segített neki mindenben, így rám nem is volt szükség.

Bementem a másik szobába, ahol Chace volt, és az ágyon feküdt.

- Idefeküdhetek? – kérdeztem Chacetől, és rögtön szorított nekem egy kis helyet.

Befeküdtem mellé az ágyba. Közel mentem hozzá, és fejemet a mellkasára fektettem. Karjával átkarolt, és így aludtunk el.

Mikor felébredtem éreztem, hogy Chace hátulról átkarol. Nem akartam megmozdulni, mert hallottam, hogy csendben szuszog mögöttem, és még véletlenül sem akartam felébreszteni. Rögtön eszembe jutott, hogy nem töltöttem a saját szobámban az estét, Taylor már biztos aggódik. Lassan kicsusszantam Chace karjai alól, és megkerestem a mobilom.

- Szia kicsim. Hogy aludtál? Sajnálom, hogy nem keltettelek fel este, de olyan aranyosan aludtál.

- Igen?

- Igen. Nem volt szívem felkelteni téged. – Nem értettem, hogy miről beszél Taylor. Körülnéztem a szobában, hogy biztos nem a miénkben vagyunk –e, de nem. Tay most hazudott nekem? Miről beszél? Hol volt az este?

- És reggel? Miért nem keltettél fel?- mentem bele a játékába

- Korán indultam, hagytalak aludni.

- Oh… értem. Most… most mennem kell. Majd beszélünk. Szia.

- Szia édes.

Wáó… na erre nem számítottam. Miért hazudott volna nekem?

Elgondolkozva visszasétáltam a szobába, és leültem az ágyra Chace mellé.

- Mi a gond? – kérdezte Chace, mert látta, hogy most nem igazán vagyok ott.

- Semmi, csak… hmm…

- Mi az?

- Beszéltem Taylorral.

- Elmondtad neki? – ült fel hirtelen az ágyban, és sürgetni kezdett.

- Azt mondta, hogy nem akart felkelteni az este, mert olyan édesen aludtam, és későn ért haza. Reggel meg korán ment el, és ezért nem szólt.

- De, hogy, hogyha itt voltál? – értetlenkedett Chace is.

- Hát ez az… Nem tudom… miért hazudott?

Még mindig nem tudtam elhinni, hogy Tay miért mondta ezt. Tudom, én sem vagyok egy szent, ami tegnap este történt Chace-el, még ha úgy igazán nem is történt semmi, de… ő mit csinált az éjjel?